Hosszú, nyilt hang. Mai magyar írásunkban az “É” betű ékezete, a hang hosszát, jelöli, a magasságát nem. Mai szokásos, ismert kiejtése éles, viszont több kiejtése is ismert még a nyelvünkben. Gyökökben mindig hosszú gyököt képez, melyek a verselések hosszmértéke szerint, hosszú szótagnak felelnek meg.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?”
Vörösmarty.
Nem alkalmazkodik a későbbi nyelvtanok hangrendi szabályaihoz. Ugyanúgy megjelenik vékony (hangrendű) szavakban mint a vastag hangzású szavakban. Ebből arra lehet következtetni, hogy több kiejtése létezik. Ilyenek: csáté, kópé, véka, béna, kenyér, vezér, ökrész.
Külső hatásra (nyelvi keveredés) a nyelvünkben gyakran felcserélődik az “É” hang “A” hangra, ami úgy beépült, hogy sajátunknak tekintjük. Ilyenek: paréj paraj, taréj taraj, ganéj ganaj, karéj karaj, fahéj fahaj. Mivel a paré, gané, taré alakok gyakoribbak, ezért arra következtetünk, hogy az “AJ” gyök, ami itt ikerhangzó, felel meg a hosszú “É” hangnak. A régi magyar nyelvben használták “J” nélkül: paré, taré, gané, karé. Más hangokkal is felcserélődik, tájegységtől, külső hatástól függően Ilyenek lehetnek: Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Like this:
Like Loading...