A gyök a magyar nyelvben, a legrövidebben rögzíthető, róható, írható, a legrövidebben kimondható kép, szókép, mozgókép. Pl. el, bő, ág, ég, nap, süt, bab, bak, cél, dac, húg, nagy, nép, nád stb.
A gyök hangokból keletkezett. Ezek a hangok a gyökhangok.
A gyökhangok magyar kiejtéssel kimondva önálló értelmes gyököket (magyar nyelvterületen érthető szavakat) hoznak létre.
Hangtípusa:
Az „Á” hang hosszú hang. Hangmértéke, hossza két rövid „A” hangnak felel meg.
Rá jellemző példa: bá băbă, pá păpă.
Közönséges tisztább beszédben, tátott szájjal ejtett élesebb nemű, nyilt, hangot fejez ki.
Egyes tájnyelv csoportjainkban, a Palóczok, Barkók, stb. vontatott hangú öblös szájjal:
aa, aá, oa, oá, uá, ejtik.
Hangsúlytól függően: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A
A, hang a nyelvünkben uralkodó hangosztály szerint a mélyekhez, vagyis vastagokhoz tartozik.
A szokás két egymástól alaposan különböző a hangot ismer: zárt és nyíltat.
A zárt, valamint a nyílt, lehet rövid, vagy hosszú.
A felső vármegyék, Hont, Bars, Nógrád stb. a zárt rövid a helyett nyílt röviddel élnek, s a magam nálok mägäm, harag häräg, hangokat használják.
Nyílt hosszú á van ezekben: kár, vár, tár; mely mindenkor ékezettel íródnak. Megjegyzés: A magyar nyelvet, nyelvújítóink, a német és zsidó nyelveket beszélők, a politika által műveltebbnek tartott rétegek, alakították, ezért a mai Indoeurópai mintára igyekeztek a művelt beszédből elhagyni az; „aa, ä” hangokat, és ezért ezek betűi kimaradtak a magyar ABC-ből. A szótárban Czuczor ezt így fogalmazta meg.[1]
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
gyökhang
Jelentése: Lyuk
Kiejtve magyarul: ély, lyá, lyu, lyü, LYUK
> „Ly” gyökhang
A 
gyökhang, megfelelője a mai magyar nyelvben az „Ly” betű.
Az „Ly” a magyar ÁBC, betűi közé tartozik. A latin jelkészletben az „Ly” betű nem szerepel, létrejötte magyar nyelvterületekre tehető, mivel nem volt más betű, -a latinos fülnek- az L és J hangok összeolvadásának hangzósítására.
Eredeti magyar hangjelölés jele a kőr közepén elhelyezett pont, vagy kisebb kőr, ami a lyukat szimbolizálja. Ez a hang jelenik meg a Lyuk szavunkba kezdőhangként. A mai, és több korai forrásnak tekintett rovásírásban, a kör közepén levő pont helyett, a kőr közepéről lefele, húzott jobb vagy bal irányú sugárvonallal jelölik.
A lyuk mind szimbólum a nyelvünk és az anyanyelvi eredeti jeleink között elrejtett jelentése a világűr fekete lyukának.
A lyuk szavunk és annak a jele, a fekete-lyuk ősi magyar szimbóluma.
A Ly gyökhang összetett hangú „Ly” betű a mai magyar ABC-ben.
Kiejtve a keményebb „L”-nek lágyított módosulata, az „L” és a „J” hangok együttes kiejtéséből a Lyuk szavunkban szereplő hangzással.
Kiejtése során elkülöníthető az „L” és a „J” hanggal való kiejtése. Hasonlóan az alábbiakhoz: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jelentése: Magas, magos, magvas, makkos, ma, magyar.
Továbbá: Ember, Emelt, som.
Kiejtve magyarul: eM és Mö.
A gyökhang párja az eN gyökhang.
Az eM Kéthangú gyököket hoz létre, magyar nyelvterületen történő kiejtéssel;
Kéthangú gyökei:
| Ma | Má | Me | Mé | Mi | Mo | Mö | Mu | Mü | |
| aM | áM | eM | éM | iM | oM | öM | uM | üM |
Mádra – nádra
A jelenlegi helysírásunk itt eltér a kiejtések egyes változataitól, ezért tartják a témát kellő mélységben nem ismerők „bődületes” hibának és kérkedhetnek a megtévesztő hamis ismeretükkel.
Az „M” és „N” orrhangok olyan közel állnak egymáshoz, hogy ha az „M” kiejtésénél ajkainkat nem zárjuk, „N” hallatszik. Az „N” kiejtésénél pedig az ajkak zárásakor „M”.
Az „M” gyökhang a gyökszavak végén a „B” és a „P” hangokkal alakít ki gyökszóképzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jelentése: Nap, Nagy, Növekvő, Nő.
Kiejtve magyarul: eN és Nö.
Az eN Kéthangú gyököket hoz létre, magyar nyelvterületen történő kiejtéssel; aN, áN, eN, éN, iN, íN, oN, óN, öN, őN, uN, úN üN, űN. A gyökhang a nyelvünkben, a magasság, fenség, emeltség fogalma alá vonható gyökszavak meghatározó hangja. Párja az eM gyökhang.
Kéthangú gyökei:
| Na | Ná | Ne | Né | Ni | No | Nö | Nu | Nü | |
| aN | áN | eN | éN | iN | oN | öN | uN | üN |
Ilyenek:
Gyökszavak, és ezek származékaiban. Ebben a „fent, fenséges, felszínt jelentő fogalomkőrbe tartozik az oN, ěN, öN ragok is, melyek i, u, ü végzetű szókezdeti gyökszavak után, egyszerűen N. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
C> Gyökhang
A magyarul ejtett „C” gyökhang köré épülő hangpár gyökök:
aC,Ca, áC, Cá, eC, Ce, éC, Cé, iC, Ci, íC, Cí, oC, Co, óC, Có, öC, Cö, őC, Cő, uC, Cu, úC, Cú, üC, Cü, űC, Cű
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
B> Gyökhang
A „B” hang az emberiség őshangja!
Alapvető tulajdonsága, hogy minden, mai tudományos vagy alternatív nyelvészeti csoportosításban, bármelyik létező hanggal legalább egy csoportba sorolható.[1]
A magyarul ejtett „B” gyökhang köré épülő hangpár gyökök:
aB, Ba, áB, Bá, eB, Be, éB, Bé, iB, Bi, íB, Bí, oB, Bo, óB, Bó, öB, Bö, őB, Bő, uB, Bu, úB, Bú, üB, Bü, űB, Bű
“B” Kéthangú gyökök, szóbokrok:
A “B” hang kéthangú gyökszavai.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gyökhangok a mássalhangzók, szó és értelem alkotók.
A magyar nyelvben, magyarul a gyökhangok kimondva, hangsúlyozva annak eredeti nyelvszabályozás előtti és még ma is előforduló kiejtését, értelmes szavakat alkotnak, ezek a szavak a továbbiakban gyökhangok.
Gyökhangok: b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, q, r, s, sz, t, ty, v, w, x, y, z, zs.
A mássalhangzók a magyar nyelvben önálló szóalkotók. Kiejtve még ma is értelmes szavakat hordoznak. Ezek a szavak gyökszavak. Minden mássalhangzónak, többféle kiejtése létezik, ezek alakítják a magyar nyelvet.
Bé, Bő, Cé, Cö, CSé, CSő, Dé, Dö, DZé, DZö, DZSé, DZSö, eF, Fö, Gé, Gö, Gyé. Gyö, Há, ëH, Hö, Jé, Jö, Ká, Kë, Kö, eL, Lö, eM, Mö, eN, Nö, eNY, NYö, Pé, Pö, eR. Rö eS, Sö, eSZ, SZö, Té, Tö, TYé, TYö, Vé, Vö, Zé, Zö, ZSé, ZSö.
Kiejtésük szerint kétféleképpen csoportosítjuk a gyökhangokat (mássalhangzókat):
A gyökhangok, kiejtve mind az „isteni” szinten található magas hangrendű magánhangzókkal, hoznak létre gyökhangot. Az „isteni” szint, az értelem adó szintje az emberi beszédnek. E nélkül a rendszer nélkül nem jöhetett volna létre a beszéd.
[1] További változatok léteztek: zárt, nyitott, hosszú és rövid.
a, á, e, ë, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.
A magyar magánhangzókat a hivatalos nyelvészetben többféleképpen szokás csoportosítani. Csoportosításuk alapja lehet például, hogy mennyi ideig ejtjük őket, vagy, hogy milyen az ajak mozgatásának módja kiejtéskor, illetve, hogy milyen hangrendűek.
a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő.
p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w, x, y, z, zs.
