A gyök a magyar nyelvben, a legrövidebben rögzíthető, róható, írható, a legrövidebben kimondható kép, szókép, mozgókép. Pl. el, bő, ág, ég, nap, süt, bab, bak, cél, dac, húg, nagy, nép, nád stb.
A gyök hangokból keletkezett. Ezek a hangok a gyökhangok.
A gyökhangok magyar kiejtéssel kimondva önálló értelmes gyököket (magyar nyelvterületen érthető szavakat) hoznak létre.
Hosszú, nyilt hang. Mai magyar írásunkban az “É” betű ékezete, a hang hosszát, jelöli, a magasságát nem. Mai szokásos, ismert kiejtése éles, viszont több kiejtése is ismert még a nyelvünkben. Gyökökben mindig hosszú gyököt képez, melyek a verselések hosszmértéke szerint, hosszú szótagnak felelnek meg.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?”
Vörösmarty.
Nem alkalmazkodik a későbbi nyelvtanok hangrendi szabályaihoz. Ugyanúgy megjelenik vékony (hangrendű) szavakban mint a vastag hangzású szavakban. Ebből arra lehet következtetni, hogy több kiejtése létezik. Ilyenek: csáté, kópé, véka, béna, kenyér, vezér, ökrész.
Külső hatásra (nyelvi keveredés) a nyelvünkben gyakran felcserélődik az “É” hang “A” hangra, ami úgy beépült, hogy sajátunknak tekintjük. Ilyenek: paréj paraj, taréj taraj, ganéj ganaj, karéj karaj, fahéj fahaj. Mivel a paré, gané, taré alakok gyakoribbak, ezért arra következtetünk, hogy az “AJ” gyök, ami itt ikerhangzó, felel meg a hosszú “É” hangnak. A régi magyar nyelvben használták “J” nélkül: paré, taré, gané, karé. Más hangokkal is felcserélődik, tájegységtől, külső hatástól függően Ilyenek lehetnek: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hét napjainak elnevezése napjainkban annyi félre értelmezett fogalmat következtetést eredményez, melyek teljesen téves útra vezetik a nyelvünk és történelmünk irányát.
A fentiek miatt szükséges a hét napjainak elnevezését helyretenni a magyar közéletben és nyelvben.
A szó jelentése közép, központ, valami közepén elhelyezkedő.
Forrása SZER gyűlés szavunk eredeti fogalma, ami a régi társadalmak középpontja, szerben ülni, szert tartani.
Ebből az ősi magyar szóból ered a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen középsőt jelent.
Szerda magyarosan kiejtve, ebben az értelembe, ahogy a hét nap között, vasárnaptól számítva, a szerda közép helyet foglal.(CzF)
Ezért mondják, hogy a, Szerb eredetű a Srpski szó (sreda) férfi név változata, ami itt is átvéve értelmét, középsőt jelent. Holott annak is a forrása az, ősi magyar SZER gyökszó. Részben itt meg lehet említeni a szerb szó hun (magyar) változata a szer-b -en élő déli ember. szer> mai nevén fészer, a fészer közepén, ahol a hunok a munkásaikat, (nem rabszolgákat) tartották, többnyire foglyokat mely foglyok nem azonosak a római birodalom és utód államaiban szokott rabszolga fogalommal. Innen van SZERB népnevük is.
A honfoglalás után a fejedelmek. és később a királyok korában a fejedelem vagy király embere egy-egy rábízott területet faluról falura, tanyáról tanyára, bejárt. Ez a járás a megbízott lakóhelyéhez igazodott, amit rendszeresen egypár emberével alkalomszerűen bejárt.
Az elsődleges célja a bejárásnak a lakosok kikérdezése volt, tudakozva a falusiaktól a gonosz embereket.
Később ez a járás “Ispán járás” néven vált ismerté.
Ez a járás szó fogalom határozta meg később a Járás, majd a Megye, közigazgatási elnevezését, a Megye fogalom a király által megbízott személy, nagyobb terület egy napi bejárását jelentette lóháton.
A trianoni diktátum megtörte a magyar nyelv Kárpátmedencei uralmát. Hatására a környező országok, felbuzdulva új nyelvi elemzésekbe kezdtek a magyar nyelvel szembe. Láták a nyelvcsaládosítás tarthatatlanságát, olyan nyelvi osztályozást kerestek melyek kizárják, ha lehet, háttérbe szorítják a magyar nyelv ősi jellegének kimutatását. A német és a szláv nyelvészek tudták, hogy a nyelveikben milyen nagyságrendű magyarul érthető, de a saját nyelvükön érthetetlen gyökszó található. Ezt a helyzetet kellett megoldani. A nyelvek típusvizsgálata a magyar nyelv szerepét erősíti, hiszen minden létező típusra van a nyelvünkben példa, ezért ez helyett vagy mellé más vizsgálati elemet dolgoztak ki. Ez a nyelvek szomszédságvizsgálata.
A szomszédságvizsgálat kimondottan a magyar nyelv Ősiségét bizonyító típusvizsgálattal szembe jött létre. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mai liberális világszemlélet nem hagyja ki a nyelvek alakításának irányítását sem.
Jelenleg a világon körülbelül 25-30 ezer nyelv él a helyi nyelvi változatokkal[1] együtt. A nyelvészeti elméletek, a nyelvészek, szinte feladatuknak tekintik, a nyelvek összemosását, ez azt jelenti a mai körülmények és változások figyelembevételével, hogy száz éven belül a nyelvek száma a felére a nyelvjárások a tizedére csökkennek. Ténylegesen megszűnik háromezer nyelv és húszezer nyelvjárás. Ezeket nem fogja beszélni senki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hangtípusa:
Az „Á” hang hosszú hang. Hangmértéke, hossza két rövid „A” hangnak felel meg.
Rá jellemző példa: bá băbă, pá păpă.
Közönséges tisztább beszédben, tátott szájjal ejtett élesebb nemű, nyilt, hangot fejez ki.
Egyes tájnyelv csoportjainkban, a Palóczok, Barkók, stb. vontatott hangú öblös szájjal:
aa, aá, oa, oá, uá, ejtik.
Hangsúlytól függően: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A
A, hang a nyelvünkben uralkodó hangosztály szerint a mélyekhez, vagyis vastagokhoz tartozik.
A szokás két egymástól alaposan különböző a hangot ismer: zárt és nyíltat.
A zárt, valamint a nyílt, lehet rövid, vagy hosszú.
A felső vármegyék, Hont, Bars, Nógrád stb. a zárt rövid a helyett nyílt röviddel élnek, s a magam nálok mägäm, harag häräg, hangokat használják.
Nyílt hosszú á van ezekben: kár, vár, tár; mely mindenkor ékezettel íródnak. Megjegyzés: A magyar nyelvet, nyelvújítóink, a német és zsidó nyelveket beszélők, a politika által műveltebbnek tartott rétegek, alakították, ezért a mai Indoeurópai mintára igyekeztek a művelt beszédből elhagyni az; „aa, ä” hangokat, és ezért ezek betűi kimaradtak a magyar ABC-ből. A szótárban Czuczor ezt így fogalmazta meg.[1]
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
gyökhang
Jelentése: Lyuk
Kiejtve magyarul: ély, lyá, lyu, lyü, LYUK
> „Ly” gyökhang
A 
gyökhang, megfelelője a mai magyar nyelvben az „Ly” betű.
Az „Ly” a magyar ÁBC, betűi közé tartozik. A latin jelkészletben az „Ly” betű nem szerepel, létrejötte magyar nyelvterületekre tehető, mivel nem volt más betű, -a latinos fülnek- az L és J hangok összeolvadásának hangzósítására.
Eredeti magyar hangjelölés jele a kőr közepén elhelyezett pont, vagy kisebb kőr, ami a lyukat szimbolizálja. Ez a hang jelenik meg a Lyuk szavunkba kezdőhangként. A mai, és több korai forrásnak tekintett rovásírásban, a kör közepén levő pont helyett, a kőr közepéről lefele, húzott jobb vagy bal irányú sugárvonallal jelölik.
A lyuk mind szimbólum a nyelvünk és az anyanyelvi eredeti jeleink között elrejtett jelentése a világűr fekete lyukának.
A lyuk szavunk és annak a jele, a fekete-lyuk ősi magyar szimbóluma.
A Ly gyökhang összetett hangú „Ly” betű a mai magyar ABC-ben.
Kiejtve a keményebb „L”-nek lágyított módosulata, az „L” és a „J” hangok együttes kiejtéséből a Lyuk szavunkban szereplő hangzással.
Kiejtése során elkülöníthető az „L” és a „J” hanggal való kiejtése. Hasonlóan az alábbiakhoz: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jelentése: Magas, magos, magvas, makkos, ma, magyar.
Továbbá: Ember, Emelt, som.
Kiejtve magyarul: eM és Mö.
A gyökhang párja az eN gyökhang.
Az eM Kéthangú gyököket hoz létre, magyar nyelvterületen történő kiejtéssel;
Kéthangú gyökei:
| Ma | Má | Me | Mé | Mi | Mo | Mö | Mu | Mü | |
| aM | áM | eM | éM | iM | oM | öM | uM | üM |
Mádra – nádra
A jelenlegi helysírásunk itt eltér a kiejtések egyes változataitól, ezért tartják a témát kellő mélységben nem ismerők „bődületes” hibának és kérkedhetnek a megtévesztő hamis ismeretükkel.
Az „M” és „N” orrhangok olyan közel állnak egymáshoz, hogy ha az „M” kiejtésénél ajkainkat nem zárjuk, „N” hallatszik. Az „N” kiejtésénél pedig az ajkak zárásakor „M”.
Az „M” gyökhang a gyökszavak végén a „B” és a „P” hangokkal alakít ki gyökszóképzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jelentése: Nap, Nagy, Növekvő, Nő.
Kiejtve magyarul: eN és Nö.
Az eN Kéthangú gyököket hoz létre, magyar nyelvterületen történő kiejtéssel; aN, áN, eN, éN, iN, íN, oN, óN, öN, őN, uN, úN üN, űN. A gyökhang a nyelvünkben, a magasság, fenség, emeltség fogalma alá vonható gyökszavak meghatározó hangja. Párja az eM gyökhang.
Kéthangú gyökei:
| Na | Ná | Ne | Né | Ni | No | Nö | Nu | Nü | |
| aN | áN | eN | éN | iN | oN | öN | uN | üN |
Ilyenek:
Gyökszavak, és ezek származékaiban. Ebben a „fent, fenséges, felszínt jelentő fogalomkőrbe tartozik az oN, ěN, öN ragok is, melyek i, u, ü végzetű szókezdeti gyökszavak után, egyszerűen N. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
