A gyök a magyar nyelvben, a legrövidebben rögzíthető, róható, írható, a legrövidebben kimondható kép, szókép, mozgókép. Pl. el, bő, ág, ég, nap, süt, bab, bak, cél, dac, húg, nagy, nép, nád stb.
A gyök hangokból keletkezett. Ezek a hangok a gyökhangok.
Gyökkapcsolat: VaCs, VáCs, VeCs, VéCs, ViCs, VoCs, VöCs, VuCs, VüCs
Szóbokor gyök szint: Második szint
Jelentése: Vicsorit
Fogalomkőr: Szenvedő nevetés
Leírás:
Kialakulása: Hun> Ómagyar> Szláv> Ősmagyar> Magyarkor
Eredet: Magyar
Források:
VICS természeti hangszó, mely a nevető fogai közől kinyomuló vékony éles hangot utánozza, honnan vicsog, vicscsan származékok. Némi módosúlattal hasonló jelentésük: vigy, vigyog; vih, vihog; vik vikog; vinny, vinnyog. Mennyiben ilyetén nevetéskor a száj széthuzódik, s a fogak kitünnek, másod jelentése nyilás, kitünés; honnan, vicsorog = fogait kimutatja; felhők közől kiviggyan a nap, sugarai kilövellenek; vinnyog a szája, meg-megnyilik, vonaglik, mintha nevetni akarna.
V-Cs
Hangpár
Szóbokor-hangpár. Első szint.
Magyar kiejtéssel: VéCsé, VöCsé, VéCsö, VöCsö
Gyökszavai: VaCs, VáCs, VeCs, VéCs, ViCs, VoCs, VöCs, VuCs, VüCs
Megjelenési formái: VaCS, VaCsora, szaVaCSka, ViCsorog, koVáCs, VöCsög,
Szóbokor: Utol (hátul, végül)
Fogalomkőr: A végső lehetőség, az utolsó esély, a sor vége.
Ics, Vics, Ovics,
Elöljáróban: Egy név soha nem alkalmas az adott személy származásának a megállapítására! A név elemzést, lehetne szóelemzésnek hívni, de én gyökelemzésnek vetem alá a szavakat.
Az Androsovics név eredetének vizsgálata során az első a „ics, vics ovics” végződés meghatározása.
A korunkra jellemző kitanított gondolkodás alkalmazásakor olyan megtévesztő következtetésekre juthatunk, melyek a magyar szavak eredetét tagadják. Ezek, részigazságok bemutatásával próbálnak igazolni nyelvi folyamatokat. Ilyesmiket olvashatunk tudományos magyarázatok során:
A szláv nyelvben „fiát” jelent az ics/vics. Természetesen a ‘cs’ alak magyar megjelenés, ami bonyolódik a svábos „ts” átírással. Mivel Magyarországra több történelmi időszakban érkeztek ezek az emberek, így írásban eltérhetnek a végződések: ics, vics, its, vics, ich, vich, ity, vity, Horvát, szlovén, szerb, bosnyák, szlovák, ukrán, orosz, bulgár stb. nyelvterületeken használatos ez a végződés, de lehet itz, witz alak is, ez a lengyeleknél gyakori.
Téves a fenti állításokból következtetést levonni, a származásra mivel a koroknak megfelelő nemzetalakulatok kiejtése is megváltozott, és ezeknek a változatoknak a magyar leirata is más és más lett. Nem beszélve az országhatár eltolódásokról, melyek során az ott élők, a túlélés érdekében a nevüket átírással változtatták. Jó példa erre az elmúlt korok név magyarosítási láza, majd Trianon után az „elmagyarítás”, az elcsatolt területeken.
Szégyenszemre vannak, akik visszafelé gondolkodnak. Ilyenek, azok, akik a névelvonásokra hivatkozva az eredendő magyar nevet idegennek tüntetik fel, elhazudva ezzel az igazságot, hogy a magyar az egy olyan gyöknyelv, ami a ragozó, (ragasztó[1]) hozzáadó nyelvek közé tartozik, és nem elvonásokra épít, hanem hozzá rak.
Ha csak a gyakori -ics stb. névvégződések elmaradását tekintjük, eredményezhette ez a változás a szokásos magyar családnevekhez képest hosszú délszláv nevek lerövidülését, a kiejtés egyszerűsödését (tehát önmagában is a célszerűség irányába vivő folyamatokat), általában és összességben pedig az erősen idegen karakter megszűnését, illetve a többé-kevésbé vagy egyértelműen magyaros jelleg kialakulását. Ilyen változások esetében, mint például: Zsalakovics > Zsalakó, Sinkovics > Sinkó, Bajnovics > Bajna, Radovics > Radó, Kovácsics > Kovács, Gasparovics > Gáspár, Markovics > Markó vagy Márk, Jankovics > Jankó vagy Janka stb. (a példák forrása: FÜLÖP 1985).
Szerencsétlen öreg kovácsmester, akinek a szakmája öröklődött a családnevében forog a sírjában ennek az olvasása közben. Bővebben…
Gyökkapcsolat: VaR, VáR, VeR, VéR, ViR, VoR, VöR, VuR, VüR
Szóbokor gyök szint: Második szint
Jelentése: VéR
Fogalomkőr: VöRös
Leírás:
A vér testnedv. A vörös szín a nevét is tőle kapta. Magyar szó mindkettő. Folyékony szövet. A VéR szállítja az élethez szükséges anyagokat az oxigént, széndioxidot, tápanyagot, vizet, anyagcsereterméket, hormonokat Részt vesz a testhőmérséklet-szabályozásban. A vér erekben (éR) folyik, a szívtől a testen keresztül, a szív felé.
Kialakulása: VéR> szó">Ősszó> Ősmagyar> Magyarkor
Források: Bővebben…
FO> R-V
Szóbokor-hangpár. Első szint.
Magyar kiejtéssel: VéeR, VéRö, VöeR, VöRö
Gyökszavai: VaR, VáR, VeR, VéR, ViR, VoR, VöR, VuR, VüR
Fo> RaV, RáV, ReV, RéV, RiV, RoV, RöV, RuV, RüV
Megjelenési formái: VaR; arcVaR, átVaR, aVaR, VaRacsk, VaRangy, VaRas, VaRás, VáR; beVáR, budaVár, oVáRium, lekVár, lesVár, siVáR, szegVáR, zaVáR, VáRok, VáRtat, VeR; átVeR, beVeR, ceVeR, heVeR, keVeR, elVár,ViRág, ViRul, VöRös, záVáR, tiVoRnya, VuRpód. TöVéRől, köVéR, testVéR, töVéR, töVéRől, VéRt.
Gyökkapcsoló-kötésben: nyelVRől, nyelVRokonság, nyelVRendszer, nyelVRe, éVRe, elVRe, szenVRe, néVRe, sáVRa, sáVRól, louVRe, koVRat (Kürt fejedelem neve), sziVRe, éVRe, aVRam, könyVRe, kedVRe, üdVRivalgás, elvRokon, teRVrajz, táVRepülés, néVRontó, hírnéVRontó, sziVRitmus, sziVRepesztő, táVRecsegő,
Szóbokor: VéR
Fogalomkőr: VöRös
Leírás:
Kialakulása: éR: szó">Ősszó> éR: főnév> éR: ige; Magyarkor> éR> toldalék, rag, képző; Újmagyar
Eredet: Ősgyök> Ősmagyar
Források: Bővebben…
Szó fajtája: Főnév
Leírás:
eR, a piReg, pöRög, foRog szavak központi hangja, a KőR mozgás, a KőR fogalomkép megjelenítője. Az eR hang maga az eRedő, az eRedet, a forrás, ahol eRed az éR, ami lehet patak, de testünket átszövő éR hálózat, ami a VéR szállítására hívatott. A VéR a testünkbe kering, foRog. A foRásvíz, ahol az éR-ből, patakba, folyóba, majd tengerbe ömlés után visszatér szintén foRog.
Eredet: Ősgyök
Források: Bővebben…