kromek bejegyzései

Magyar

Magyar szócsoport

Magyar szócsoport.

Alap-szóalak: m-g.

Mag; jelenthet növényi, állati, emberi magot (ondót), továbbá úgy magmiro magzat alakjában gyermeket is, ami a kicsi fogalmával is összeköti,  de jelent ezen kívül még lényeget, központot is.
Mák; jellegzetesen, közmondásosan kicsi mag.

Megvan a görögben és szerb-horvátban is: mékan, mak = mák. Mivel a görögben mikrosz = kicsi, ebből következik hogy a magyar szócsoport szerint is a kicsiség megnevezése mik, mikra kellett legyen, amit különben kétségtelenné tesz ikra szavunk, amely a halak jellegzetesen kicsi tojásait jelenti, de jelent ezenkívül igen apró szemcséket is, például ikrás = apró szemcsés.
Mindebből következik teljesen okszerűen még az is, hogy a magyar szócsoportban a tűz szikrája neve is mikra kellett legyen, mivel hiszen a szikra valóban kicsiny; mintegy tűz-mag. Ikra szavunk, mivel egymássalhangzós szó, eszerint úgy a magyar-kún mint a székelykazár és a kabar szócsoport alkatrésze is lehet.
Makra = kicsit is jelent, bár tulajdonképpeni értelme inkább büszke, kötekedő, harcias.


A magyar szócsoport kialakulásnak a HUN  (kun) és a Magyar őstörzsek mondáinkban Hunor- Magor megjelenő szó azonossága adja.

Hangok: g, gy, d, m, n, k, t, h,

Hangpárok: ng, nd, nt,

Kéthangú gyökök az összes mássalhangzó kiejtve:

Kéthangú gyökök

Kéthangú gyökszavak

A kun népcsoportunk ősei a kőkorszakban feltárások alapján hegyekben élő Neander-völgyiek voltak jellegzetes szerszámuk, és fegyverük a kőből hasított ék. Ez az “ÉK”  szavunk nem más, mint “KŐ” szavunk amelynek régen kú, ke, ko kiejtésű fordított alakja. Tökéletesen egyezik a későbbi eke szóval. Tudjuk, hogy a síkságon, első sorban a Csallóközben, nemigen találtak követ ezért, fával, csonttal helyettesítették. Ezek az ősi magyar szavak jobbára gyökhangok kiejtve, később gyökhang párok, az eredeti hasító szóképet megtartva, vagy egy másik gyökhanggal azt módosítva.

Ilyenek: éK, eKe, öK > öKöL, majd a KéS,

Szócsoport szó párhuzamok:

A Hun kemény hangú ök (ököl) szóból az öK  k-t lágy átmenet üT szóba.

Az őskunok (fehér hunok) úgy az ök mint az üt igével (a kún k és t mássalhangzóval képezett) az ütést és döfést fejezték ki, s ezen ököl szavunk második szótagja ugyanaz, mint más szavakban hat-ol, behatol, ének-el, füst-öl stb. szavaink utolsó szótagja. Vagyis ökölni, öklelni tulajdonképpen csak annyit jelentett, mint ütni, de mivel a marokkő (ék) hegyes is volt, tehát e szónak ütve szúrás, azaz döfés, kún szóval öklelés értelme is lett. Meg is jegyzendő, hogy ezen ök igető megfordítva kő szavunkat adja, de ugyanezt adja maga az ék szó is, mivel kőszavunknak régen ke, ké kiejtése is volt. Viszont üt szavunk megfordítva tű, amely szó régen a hegyes kőre is vonatkozhatott, de tudjuk, hogy az ősök tűi még nem fémből, hanem csak csontból készültek.

 

Elszármazások

A TÜ szavunk gyaníthatóan a bibliai időszak vége körül keletkezett, később ez a szó jelent meg az ógörögben.

Görög hegy: βουνό, kiejtve “vouno” azaz vonó, melynek a szóképe megegyezik a vonó szavunkkal.

Latin acus acutus = tű és hegyes jelentéssel bír.

Ilyen a latin cuneus, conus (kúneusz, kónusz) = ék későbbi források.

Szláv igla mely szó a mi öklel szavunk módosult kiejtése mert ék szavunknak ik sőt üklű alakja is létezett (Ballagi: A magyar nyelv szótára), ami tehát azt jelenti, hogy öklel szavunknak is kellett létezzen iklel és üklel kiejtése.

Olasz és német cantone (kantóne) és Kante = sarok

Hímzésbeli párhuzamok: szemere: Gumó, gümő, > magyar: gömb, gömböcs, gömböcske > Kabar FO bog, guga.

Csomó szavunk szemere szócsoportbeli és ugyanazt jelenti, mint magyar szócsoport szerint gumó vagy gümő, vagyis gömböt, gömböcskét, amely szavaink pontos kabar megfelelői a gömb, gubó, megfordítva bog, guga.

 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szócsoport

Szócsoport

A ma magyarnak elnevezett nyelvben.

Szócsoporton azoknak a szavaknak a felsorolását értjük, melyek egy adott ősmagyar, vagy magyar eredetű törzs, vagy nép, népcsoport nyelvében fellelhető. Minden őstörzsünknek megvan a maga vallásos szimbolikája jelképe, ezeknek az elnevezéséből jön létre a szimbolikát alkotó szócsoport. Ezek a szavak, az illető törzs, vagy nép, nyelvében is azonosítható, hiszen ezek köré a szavak köré épül fel a törzsi nyelv. Ezeknek az őstörzseknek  a nyelve, ragozó sőt az utóvető szerkezetük azonos, mégis minden törzsnél idővel kialakult a saját eltérő kultúrájára jellemző, fogalmaknak, isteneknek, istenségeknek az elnevezései. Ezek az eltérések jobbára csak kiejtésben tértek el egymástól. Ennek a a kiejtéseltérésnek a nyomai még megtalálhatóak a nyelvünkben a mássalhangzók, -melyek a gyökhangok-,  kiejtésének megkülönböztetésekor, ilyenek a Bé <> Bö, Cé<> Cö, eR<>Rö és minden minden gyökhang. Sajnos a nyelvünk magánhangzóinak -melyek egyedi hangok- a számát az elmúlt nyelvújítási folyamat nagyon megnyirbálta, melyek szintén meghatározói az szócsoportnak. Az őstörzsek a világba szétszóródva ugyan megőrizték a nyelvük gyökerét, a szócsoportokra jellemző gyökhangokat, de a további távolodások a szavak azonosítása során, jobbára az adott fogalom szóképén keresztül valósult meg.
A nyelvi kultúra megmaradt, a szóképek megmaradtak és ezért az ősi szóképpel és azok szavaival kommunikáló kőkorszaki emberek a nagyobb távolságokat is könnyedén áthidalták, szembe a kitanított szókép helyetti, szójelentés tartalmú modern kommunikációval.

A helységneveinkről

A helységneveinkről röviden:

A helységek nevei a mai névbesorolások alapján a földrajzi nevek egyik fajtája.

A helységnevek fontos forrásai a magyar nyelvnek, a történettudománynak, a régészetnek és a néprajznak.

A mai magyar tudományok, nyelvi keletkezésük, kialakulásuk szempontjából nem elemzik a neveinket, így a helységneveket sem. Ennek elsődleges oka a nyelvek genetikai eredetvizsgálata a nyelvcsaládosítás használata, a nyelvfejlődésben, szembe más típusú nyelvelemzési módszerekkel, ennek a vizsgálata kínos eredményekhez vezethet. A magyarországi és a Kárpát medencei helységnevek szinte egytől egyig rávilágítanak, nem csak az adott település, keletkezésére, hanem annak elnevezésének változására, alakulására, állandósulására. A közvetlen magyar nyelvterületeken kívül is léteznek a magyarhoz hasonló elnevezések, melyek a nyelv kiáramlásának a bizonyítékai. Ilyen a tamana kutatás területe. A tamana-kutatás[1] a hivatalost követő, nyelvészi és történészi álláspontok szerint áltudomány. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A rovás számokról

A rovás számok

A Kárpát medencében használt rovás számok eredete, kialakulásának fejlődése magyar nyelvterületeken.

Magyar Adorján után

A rovás számok hasonlóan a rovás íráshoz jobbról balra róhatók, írhatók, és olvashatók.
Azt jó tudni, hogy az ősmagyar számsor is, a tízes számrendszert használta. A szumir területek egy időben ettől az ősi kárpátmedencei számrendszertől eltérően a hatos számrendszert használták.
Az alább látható számrendszer logikus felépítésének változtatása, ellent mond, a logikának és a számrendszert felborítja. Ilyen későbbi változtatás volt az etruszk és a római számrovás, ahol a hasonló jelek ellenére a félreértett szavak miatt a logika már nem működik.
Ez a folyamat is bizonyítja a magyar nyelv és a magyar szavak logikáját a gyökökbe rejlő szókép tartalmával, amit az indoeurópai nyelvek már nem értenek, csak a tanult szótári jelentésüket tudják. Sajnos a mai magyar nyelvtanítás a legjobb úton halad a felé, hogy a magyar ember se értse meg, ezt a nyelvi logikát.

Az ős-magyar számsorban a kisebb számokat, egytől-négyig, egyszerű függőleges vonalakkal jelölték. E négy függőleges vonal pedig a kéz négy ujját jelenti, míg a rézsútos vonalak a hüvelykujjat, vagyis az ötöt, illetve az ötös szám legrégibb alakját.

Kezdetnek fogadjuk el, hogy az ősmagyar V jel az ötös számot jelentette:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….