SzáK kategória bejegyzései

Szák > Zsák, mindkettő tárolásra valaminek az elhelyezésére, szolgál, beszűkíti a teret, adott esetben a halaknak az életterét.
Gyökszó.

Szák

SzáK

Szák > Zsák> iSzáK, Szák> Szük, Szák> Száj

Az SZK hangpárból létrejött gyökszó.

Főnév.

Nyéllel ellátott, nyitott szájú, laza szövésű zsák, manapság háló. Merítőháló.

Gyökszó

Gyöke az Iszák = kettős tömlő, boriszák = borostömlő szavaknak. Származéka: szák.

Mindkettő, tárolásra valaminek az elhelyezésére, szolgál, beszűkíti a teret, adott esetben a halaknak az életterét.
Iszák: A lovas népeknél kétszájú a ló hátán átvethető tömlő, amely víz tárolására szolgál.

Eredete: Hun: szá(h?)> szák= száj. ómagyar: nyitott szájú zsák, szák.

Hun: szá(h?) származékai:  [szák < szláv: szak (szák, halmerítő) < latin: saccus („kiszűrő” < zsák) < görög: szakkosz (zsák) < héber: szak, szaq (zsák)]

Az ősi magyar szó, az it– már 1055-ben megjelenik a Tihanyi Alapítólevélben; ez a tő ( Összó ), magyarázza az ital, itat, ittas, megittasul, italos, itkányos, itóka származékszavakat. Az eredetileg it- igető a magyar leíró nyelvtan szerint sz-szel és v-vel bővülő alakjai adták az iszik, az iszogat alakokat, a v-és tőre az ivó, ivás, ivászat. A fenti példák között az iszákos alakot azért nem említettem, mert bár a nyelvérzék az iszik családjába sorolja, kialakulása más. Benne az ’tarisznya, átalvető, tömlő’ jelentésű iszák szavunk rejtőzik. A régi boriszák szavunk jelentése ’bortömlő’. Átvitt értelemben a ’nagy borivót’, a ’részeges embert’ jelentette a borzsák, boroshordó, boriszák is, ez utóbbi szó utótagjának elvonásából keletkezett a mai iszákos szavunk. Az iszogat rokon értelmű párja az iddogál (< it-dogál) meg a nyelvjárási illogat is.