RuG kategória bejegyzései

RuG

RuG

 

Gyökszó> PusztagyökMértékgyök

Gyökkapcsolat: RaG, RáG, ReG, RéG, RiG, RoG, RóG, RöG, RőG, RuG, RúG, RüG, RűG

Szóbokor gyök szint:  Második szint

Jelentése: rúg 

A szó fajtája: Ige> Gyüjtőszó

Fogalomr: folyamatos ismétlődés

Gyökpár: RuG-RúG, RuG-RüG

Leírás: A felemelt lábával,annak sarkával, vagy talpával, térdével, üt, taszít, lök, egy tárgyat, vagy dolgot. -A nagyobb gyerek rugdalja a kicsiket.- RúG a puska, amikor lőnek vele. De büntetés is nagyobbra rúg, ha jogtalanul használod a fegyvert. Származékai: rúgás, rúgós, rúgtat, rugdos, rugdal, rugódozik, rugódik, rugaszkodik, rugdalódzik, rugó, rugós, rugózik, rugékony, rugany, ruganyos, rugalmas, rugalmasság. A RuGáshoz fel kell készülni, el kell RuGaszkodni, a lábat, a fegyvert, vagy a RuGót fel kell húzni. Az elvont fogalmú származékokban is félkészülést igénylő. A RuGás egy folyamat vége. Ez a folyamat bármikor ismételhető.

Elvont értelmű>  Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.

Kialakulása: Ősi eredetű magyar gyökszó.

Eredet: Ómagyar: RuG= rúg> Ősmagyar: RuG= rúg, runk> Elágazás! > Dravida: urukku (átugrik)> Osztják: ronk (‘vízben gázol’)> Középmagyar: runk (rúg, átgázol rajta)> Magyarkor RuG= rúg + lásd származékai.

Források:
Bővebben…