A gyök kategória bejegyzései

A gyök a legkisebb szókép. A legkisebb önálló értelmes szó a magyar nyelvben.

A gyöknyelv fogalmai

A gyöknyelv fogalmai.

  • Kép > Tükörkép> Lehet: Valósághű vagy Torz.
  • Hang > Beszédhang> a beszéd legkisebb egysége.
  • Hangtípus > „Gyökhang” és az „Egyedihang”.
  • Gyökhang > Hangtípus. A gyök gyökere.
  • Egyedihang > Hangtípus. A gyökhang, kísérő hangja.
  • Hangpár > Szóbokor teremtő. A gyök váza, továbbá, a szóban, két gyök kötödését létrehozó hangpár.
  • Gyökkép > Az a kép, ami a gondolatainkban a gyök felidézésekor megjelenik.
  • Fogalomkőr > A szóbokor átfogó gyökképe.
  • Gyök > Kiejtett egy vagy több gyökhang> Értelemteremtő szókép: BöBe, CsöCse, PéCs, KöR, KáR… Természetesen a gyökhang, több gyökképpel rendelkezhet, a kiejtéstől függően. BöBe> BaBa> BáBu> BiBi> BiBo. Az így létrejött gyökök a szóbokorfa alsóbb szintjén helyezkednek el.
  • Gyökhangpár: Két gyökhang szoros kapcsolata. Két típus a gyökhang kötődés Pl: BR gyökhangpár. A harmadik típus a Rokon gyökhangpárok pl. zöngés-zöngétlen gyökhang-párok: b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, dz-c, dzs-cs, gy-ty.
    • Kiejtés szerinti gyökhang kapcsolat. Szóbokor teremtő. Szóbokor fajta. A létrejött Gyökhangpár a gyökhang kiejtésekor, a hozzá kapcsolódó egyedi hangok képzése szerinti gyökökből, (széles ajaknyílással, kerek, magas, mély) a szóbokor csoportokat hoz létre. Ezek a szóbokor tulajdonságok az egyedi hangok csoport tulajdonságai szerint alakulnak ki. Mély- Magas> BaR-BeR, Rövid- Hosszú> BeR-BéR. A létrejött értelemadó gyökök jellegzetes tulajdonságai nyelvünknek. Egyes szóbokor csoportok különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a gyökhangpárok a teremtő gyök hangpárai. Egyik ilyen különleges csoport a gyökhanghoz kapcsolt, magas és mély egyedihangokkal létrejött gyökök csoportja.
    • Gyökkapcsolódás= gyökkapcsoló kötődés. BR gyökhangpár kapcsolat> aBRaK, éBReD, áBRa. A gyökök egymással való kapcsolódása különleges szabályrendszeren belül működik. Ez a szabályrendszer a Gyökkapcsolódó kötődés. Jele: GyK
    • Rokon gyökhangpárok. Zöngés-zöngétlen gyökhang-párok: b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, dz-c, dzs-cs, gy-ty. Szóbokor teremtő.
  • Gyökhang csoportok.
    • Gyökhang fajták: Ajak, fog, zöngés, zöngétlen. Szóbokor teremtő.
    • Gyökhang típusok
  • Teremtőgyök: Szóalkotó gyök. Olyan háromhangú gyök, ami gyökhangpárból jött létre.
  • Szóalkotás: Gyökök összeolvasása.
  • Szó> Egy vagy több gyök. Ha egy gyök egyedül értelmes szó, akkor Gyökszó.
  • Gyökszó: Egy gyökből álló szó.
  • Gyökszókép: A szóban, az értelemadó gyökről alkotott képünk.
  • Gyökfajta: Gyökszó, Pusztagyök, Újgyök, Csonkagyök. Olvasd, azonos című fejezetnél.
  • Gyökök osztályozása: Kedélygyök, hanggyök, mértékgyök. Olvasd, azonos című fejezetnél.
  • Hangváltás > Szóbokorfajta> a gyökökben létrejött hangcsere. Több típusa létezik. Tükörszó, fonákszó, félfonákszó, hangvetés.
    • Tükörszó> Szóbokorfajta> Tükrözés: Egy szó fordított olvasata. Rét <> tér Jele: FO
    • Átvetés> Szóbokorfajta> a gyökhangok csoportosítása szerinti, csoportpárok hangjainak cseréjével létrejött gyökök. Zöngés- Zöngétlen B-P, D-T, G-K, V-F Hangcsere: baba <> papa, vele <> fele, rét <> rés, tér <> tár
  • Szókép : A szóról alkotott gondolatainkban megjelenő kép. A szóképnek csak egy része a szó szótári jelentése.
  • Alapgyök: A szó értelmét adó gyök.
  • Központi gyök: A szó központi gyökszava. Minden esetben „Alapgyök”.
  • Hangsúlyos gyök: A szó jelentését meghatározó gyök.
  • Képalkotó gyök: A szóképet kialakító gyök.
  • Képmódosító gyök: A képalkotó gyök képét módosító gyök . Leginkább csonkagyök.
  • Szóbokorgyök: A szóbokor központi gyöke, más elnevezése: Központi gyök.
  • Szóbokor tulajdonságok. A szóbokor több tulajdonsággal rendelkezik. A szóbokor tulajdonságok felhasználásával, csoportosítható.
    • Szóbokor fajta: A Szóbokorgyök kialakulásának módja, egy-egy eltérő gyökkapcsolat fajtát hoz létre. Hangváltás, tükörszó, fonákszó, félfonákszó, átvetés, hangcsere.
    • Szóbokor típus. A szóbokor rendszer szerkezetét határozza meg.
    • Szóbokor szintek. Az egymásra épült hangok száma alapján létrejött rétegek száma.
      • 0. Legfelső szint, a „B” hang kiejtve. Bé és Bö
      • 1. Szint a gyökhangok, kiejtve. Egy gyökhangból állnak. Bé, Csö, Ká, Kö, eL, stb.
      • 2. Szint két gyökhangból álló gyökszó. BaB, BaBa, BáB, BáBu, BeCS, BéCs, stb.

Gyökösszetétel

Gyökösszetétel 1.

Valaminek a valamije és a birtokos eset.

A magyar gyöknyelv szerkezetének vizsgálása során felejtsük el a belénk vert szaknyelvet, mert azok a szavak más fogalmakat tartalmaznak a nyelvünkben, mint amit jelentenek. Ilyen a szokásos utalás a birtokos esetre, amikor a tanító azt mondja, hogy „valakinek a valamije”[1] a birtokos eset. A hivatalos magyar nyelvészeti megfogalmazása ennek a kérdésnek valahogy így néz ki:

A birtokos eset, latin szóval genitivus az a nyelvtani eset, amely valaminek vagy valakinek (birtok) valamihez vagy valakihez (birtokos) tartozását fejezi ki.

Amikor a magyar nyelv, a ragozó nyelvek, a gyöknyelv szerkezetét világnézetét[2], vizsgáljuk, látjuk, hogy az mellérendelő mondatszerkezettel rendelkezik. Még a mai világban is jelentős ez az elkülönülése az indoeurópai nyelvektől. A mellérendelő mondatszerkezetben nem jelenik meg az indoeurópai nyelvekre jellemző „Birtokos eset”.  Magának a fogalomnak a használata hamis, világba tereli a fogalom használóját.

A gyöknyelvben, a „valaminek a valamije” a fogalmat meghatározó szavak szó szerint történő megértéséből adódik. Ha a ma használatos nyelvtani fogalmakat használom, akkor a valami az „Főnév”. Tehát a valaminek, ami egy főnév, a valamije, ami szintén egy főnév. Tehát egyszerűen kifejezve a valaminek a valamije egy összetett gyökszó, ami két elemből, azaz két gyökből (adott esetben főnévből) áll. Ilyenek, FaÁg, HázFal, HázTető, MagHáz, FejTető, FaLevél, stb.
A felsorolt példákból látható, hogy a „valakinek a valamije” fogalom, csak ezekre az esetekre vonatkozik a gyöknyelvben, és az nem birtoklást, hanem részt jelent.

Faág> az egész a “Fa” annak egy része az “ág”.

  • Könnyen belátható, hogy a fa és az ág együtt az egész. 
  • Az is tudjuk, hogy a fa, ág nélkül nem él.
  • A fa fogalma magában hordozza a hozzá szorosan tartozó hozzá nőt, ágat.

Ez egy egyszerű gyökösszetétel.

Azért egyszerű, mert a “fa” és az “ág”, egyaránt még mai olvasattal is, értelmes gyökszó, gyök.

A meghatározás azt is elmondja, hogy a gyök összetételben

  • az első elem, az egész,
  • a második elem, annak egy része.

A birtokos eset fogalom tévesen, kiterjeszti a gondolatkört a birtoklásra, amit az nem tartalmaz. Ezzel a félrevezetéssel, megtéveszti a tanulót. Azt sugallja, hogy a „birtokló”, tulajdona a „birtokolt”. Igaz az Indoeurópai gondolkodásmódban ez helyénvaló, anyagi érdekelvű gondolkodásmód, de azt látni kell, hogy csak addig működik, amíg van, mit, vagy kit birtokolni. Ha az egyik elfogy, mert előbb utóbb a birtoklás kiapassza a birtokoltakat, akkor feldűl (feldúl) a mutatvány.

A magyar nyelv nem ilyen.

A magyar nyelvben az egész és a hozzátartozó rész egységét, egyenrangúságát fejezi ki akkor is, ha az egész a nagyobb, a rész pedig a kisebb. Ebben az egységben az egész nem létezhet, a rész nélkül. Hogy néz ki egy ház, tető nélkül, egy ember, fej nélkül egy fa, ág nélkül. Ez a gondolkodás a természetes a túlélő gondolkodás.

Az is látható a fenti szerkezetből, hogy a hovatartozás meghatározása nem fordítható meg, mert a jelentése teljesen megváltozik. A „Valaminek a valamije” fogalomkőrben az egész határozza meg a részt, és ez a gondolkodásban nem fordíthat meg! Ágfa, tetőház, levélfa, stb.

A szóösszetétel gyökszerkezetbe történő megjelenítése a következő:

Valaminek-valamije> aminek-amije> minek> mije> nek-je> ne>je, N-J

Látható az N> ami lehet eN, éN, Ne, Nö, az elvonást az egészből történő egy rész elvételét jelenti, ez a rész az egészNeK a része. A Ne, No, Negatív, formákban megjelenik szinte minden nyelvben.

A NeK gyök jelentése: egy olyan egész, amiből egy rész hiányzik.

A Ja, Je, gyök a az egészből hiányzó részt fejezi ki.

[1] Megtévesztő magyarázat a nyelvünk szerkezetétől idegen gondolatkép, fogalom, a mások birtoklásának, vagy eszközének, ezek fogalmának a megjelenítése. Ez a megtévesztés, lehet, előre kitervel, szándékos, vagy tudatlanul majmoló. A magyar ember ezt a fogalmat nem használja, csak beletanítják. Nem használja, mert nem birtokol.

[2] Csak egyszerűen, minden belemagyarázat, nélkül azt értsünk a szó alatt „világnézet” amit az magyarul jelent.

Gyök, Szótag, Morféma

Gyök, Szótag, Morféma

A Gyök nem Szótag és nem Morféma!

A gyök után, a szótag is elítéltetett a magyar nyelvtudományokban. Ma Magyarországon a hivatalosan tanított nyelvtudományokban a szótag „kiveszőben” levő szóelem, a mai hivatalos nyelvészet szerint „morféma”. Valahogy így fogalmazzák meg: „Szótagokkal a nyelvhasználat során szóban és írásban egyaránt találkozhatunk, bizonyos gyakorlati szerepük van[1].” Véletlenül sem mondja azt, hogy a magyar nyelvben a szó meghatározó, értelem hordozó eleme. Ma már a szótag fogalmát is annyira elmossa a tudományos nyelvészet, hogy még a nyoma se maradjon, ami esetleg valamikor hasonlított a gyökre. A Szótag fogalom lejáratása, elhanyagolása, oda vezet, hogy a szavaink ragozott szerkezete teljesen átalakul, helyette a tanult szavak, szófogalmak jelennek meg, ezzel ellehetetlenítve a magyar nyelvet, vele az embert, a népet. Az átfogó morféma megnevezésénél a szótag helyett a tőmorféma kifejezést használja a nyelvtudomány. Az egész nyelvrendszerünkben a mai tudomány feladta a ragozó nyelv alapjait, az új „Nyugati típusú” nyelvrendszer kialakításával.

A hivatalos álláspont a következő: „A nyelv, rendszert alkot. Egységei: fonéma, morféma, lexéma, szintagma, szöveg”

Ebben a rendszerben, kitagadtatott a gyök, elárultatott a szótag, meghazudtolt a rag, felfordult a mondat!

A tudomány elengedte a „Szótag” fogalmát is. Az új rendszer még ma sem talál olyan magyar szót, ami alkalmas lenne a gyökfogalom elrejtésére, ahogy azt szeretné, ezért jelenik meg a „Morféma”, de még itt is kénytelen a „tő” kifejezést használni, ami nagyon hasonló szóképet alkot a „gyök” szavunkkal.

A ragozó nyelv gyökhasználatához, szüksége van az emberi agynak a kiegyensúlyozott (két-agyféltekés) gondolkodáshoz a szóképre, az adott gyökszókép megjelenítésére.

A ragozó nyelv lényege, hogy a gyökök, egymás után történő rakogatásával, egyes eredeti gyökök (tövek) írás és kiejtésbeli alakja, megjelenése, a helyesírás kialakításával megváltozik, átalakul. Az új írási szabályok okozta, átalakulásnak megfelelően, a szavak sorrendjében az előforduló hangtorlódások, hangkiesések, hangmódosulások, jelentős módon nem változtatják meg az eredeti, első, második, vagy többedikként, elhelyezett gyök szóképét, csak a megjelenését, eleinte az írását, majd később hozzá igazítva[2] az új helyesírásnak megfelelő kiejtést is. A ragozás során létrejött új szóban a sorba rakott szóképfogalmak együttesen, az új szóra jellemző módosult képet hoznak létre. A magyar nyelvben, ezért értünk meg olyan szavakat is, amit esetleg soha nem használtunk.

Tehát az agyunk megérti az újonnan ragozással létrejött szó jelentését.

Ez a magyar ragozó nyelv varázsa.

Látható, hogy az új szó mindig a hozzá toldott raggal, jön létre. A nyelvünk ezért ragozó nyelv.

A nyelvünkkel foglalkozó elődeink nem véletlenül szokták mondani, hogy a magyar nyelv, nem kivonó, nem elvonásokon alapuló, hanem hozzáadó nyelv. A fenti szabályrendszer (itt konkrétan a szintagma) többek között ezt az alapértéket is sérti. Ezzel lehetetlenné teszi a nyelv gyökrendszerének fejlődését, az eredeti gyökszavak jelentés és valódi képi ismeretét.

Az is látható, hogy az adott szóba beépült ragok elvonása nem lehetséges, mivel a majd kétszáz éves ragozás helyetti toldalékolás, eltakarta a toldalékká lett gyökszavak eredeti jelentését, szóképét, ennek az oka a gyök megjelenés módosulása. Az új szavakba beépült gyökszavak, melyek a ragok, már toldalék formájában, a beépülő eredeti gyök értelmét eltakarva, elfelejtve kerültek be az adott szóba.

Már ezért is hamis az az állítás, ami a toldalékok elvonásával próbál az eredetitől eltérő jelentést tulajdonítani egy szónak. Sajnos ma már ezt tanítják.

Az meg már tudatos csalás, ha ezt a csonka a szót, vagy morfémát, egy más nemzet szavához, morfémához teszi hasonlóvá!

Csalás azért, mert aki ezt a morféma hasonlóság vizsgálatot végzi, az tudja, hogy mi a morféma.

Tudnia kell, hogy az a csonka szótő a magyar nyelvben nem morféma, hanem egy megváltoztatott gyök, amihez eredeti formájában tartozik egy szókép, mely szóképet toldalék alakjában is hordoz.

Csalás azért is, mert a csonka gyök önállóan, a szóról leválasztva, nem biztos, hogy hordozza az eredeti gyökképét megváltozott toldalék formájában. Az így leválasztott szókép nélküli toldalék már tanult jelentéssel bír. Ez a tanult jelentés alkalmassá teszi a toldalék előléptetését morféma szóelemé, ami lehetőséget biztosít más nyelvekből történő származtatásának bizonyítására.

A szavainkban megjelenő toldalékok értelemadó gyök képe határozhatja meg a toldalékolás utáni szó gyökét. Csak ilyen módszerekkel lehet a magyar nyelvet vizsgálni.

A toldalékolás a nyelv átalakításának egy állomása, már ez a fogalomkőr is jelentős mértékben torzítja a nyelvünket[3].

Ezzel szemben a morfémák és toldalékok sokkal szűkebb, tartományban, vagy egyáltalán nem rendelkeznek szóképpel, csak előre betanult jelentéssel, vagy alkalmazási szabállyal a helyes használatáról. Ez a kemény tanulással rögzült tudás az agy egyik felét veszi igénybe.

Tehát a gyök a magyar nyelvben a legkisebb szóképpel rendelkező értelmes[4] szó.

A Szótag a szabályrendszer része, a szó első szótagja, lehet gyök, a többi szótag csonka, vagy módosult gyök.

A Morféma, a szó egy eleme. A morféma, lehet gyök, szótag, de a fogalomkörébe tartozik minden jelentéssel[5] bíró szóelem is.

[1] http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/magyar-nyelv/a-szotag-es-a-morfema/a-szotag-es-a-morfema  (2015. július 29.)

[2] A nyelvújítás elengedhetetlen „érdeme” ez a folyamat, ami tudatosan, szervezett módon, megváltoztatja, átalakítja a nyelvünket. Eleinte, csak a régi szavaink írására alkotott helyesírás, később az ezekhez igazított kiejtés lett az elvárás az iskolában. Ez a kettős hatás már megváltoztatja az eredeti szavunk jelentését. Többek között ez az egyik oka annak, hogy minden szavunkra legalább egy másik is létezik, ahol csak egy értelem találkozik a szavakban. Ez a folyamat a mai napig zajlik, ezért tanulja a magyar nyelvet nehezen az új generáció, mert mindig jobban és jobban távolodunk, a gyök, és az eredeti ragozó nyelvtől.

[3] Olvasd a „Toldalék” című fejezetnél.

[4] Értelmes= Értelmet adó. Amit magyarul értünk alatta.

[5] Jelentés= Egy adott szó tanult jelentése.

Gyök

A Gyök fogalma

 A gyök a legrövidebb olyan szó ami “Szókép”. A legkisebb önálló értelmes szó a magyar nyelvben.

A gyök a magyar nyelvben, a legrövidebben rögzíthető, róható, írható, a legrövidebben kimondható kép, szókép, mozgókép. Pl. el, bő, ág, ég, nap, süt, bab, bak, cél, dac, húg, nagy, nép, nád stb.

A gyök hangokból keletkezett. Ezek a hangok a gyökhangok.