szó kategória bejegyzései

A szó a gyöknyelvekben a gyökök összeolvasása, egymás utáni rakosgatása.

VeR

VeR
Gyökszó > Gyök  > szó">Ősszó
Gyökkapcsolat: VR hangpár, szóbokor jelentése VéR 

Gyökszó, elvont gyök.


Szóbokor szint: harmadik szint.

Jelentése, gyökszóképe: VeR 

Gyökszavai:   VaR, VáR, VeR, VěR, VéR, ViR, VíR, VoR, VóR, VöR, VőR, VüR, VűR, VuR, VűR


Szó fajtája: Ige

Fogalomkőr: VeR

Gyök Párja: VeRVéR


Leírás:  Ismétlődő mozgást fejez ki, az üt szó által meghatározott cselekvést, közvetítő ismétlés. Meleg vérűek verése vérrel jár. Ez a cselekvés sorozat elvontan, elvont fogalomként, elvont gyökként, a VeRs szavunkban jelenik meg. Gondoljunk arra amikor a veressel ostorozunk.


Kialakulásaszó">Ősszó > Ősmagyar > Ómagyar > Előmagyar > Napjaink.

Elágazások:

  • Dravida: eri, arei =üt, ver szerént.
  • Török: vurnak, csagataj ny. ur-mak = verni.
  • Hindu: vurus, urus = verés, verekedés, harc. 
  • Latin verber, verbero.


Eredete: Magyar

FO , Fordított párja: a VeR <> ReV mely szó adja a fémek felületén képződő, védő, vagy salakréteg nevét. Reve.

Közvetlen rokon gyökszava: VěR mely szó a VěRest (másutt vörös) szót jelenti szintén a VR szócsoportba tartozó gyökszó, de nem került kibontásra.


Források:
CzF. :

VER (1)
  áth. m. vert. Az üt igének sokszorozója, melylyel oly viszonyban áll, mint ezek egymással: hány vet; szed vesz; hord hoz v. visz; jár megy v. jön.; rak tesz; tol taszít. 1) Emberre, vagy más testesebb állatra többször ráüt, különösen haragból, vagy fenyítőleg, büntetőleg, hogy érezze, hogy fájjon neki. Fejbe, hátba, pofon, nyakon verni valakit. Agyon, halálra verni. Farára huszonötöt vertek. Bottal, korbácscsal, ököllel verni. A kegyetlen ember feleségét, s gyermekeit veri. Ökrét, lovát üti veri. Falba veri a féjět. Öszvetéve: elverni, le-, megverni, öszveverni valakit. Vert had v sereg. Átv. ért. büntetésül bizonyos csapással illet. Verje meg az Isten. Most is verni az Isten, de nem érzi. Sajátságos kifejezések: Megverte őt a maga keze, azaz, holt részeg. Megveri a kopókat a róka vagy nyúl, ha ezek szimatja félbenszakadván, a kopók többé ne követhetik. (Bérczy K.). Vasra verték. Népies nyelven, a verés módjaira és eszközeire vonatkozólag, több képes és tréfás kifejezésü hasonszókkal helyettesíttetik: páhol, zsákol, lasnakol, dönget, dögönyöz, megtapogat, nadrágol, husángol, korbácsol, dorongol, botoz, pufol, pufogat, bufál, elpuhít, megabrakol, zuhál, öklöz, gyomroz, megnyújt, megrak, kókál, egyebugyál stb. 2) Valamely lélektelen testet bizonyos okból, czélból ütöget. Vasat verni. Dobot, czimbalmot, zongorát, orgonát verni. A harangot félreverni. Aranyból, ezüstből, rézből pénzt verni. Vert arany. Vert út. Falba szeget verni. Fából diót verni. A kaput, ajtót verni, hogy nyissák ki. Cséppel verni a gabonát. Könyvből, ruhából, kiverni a port. Fölvert galuska. Fölverni a ládát, szekrényt, feltörni. Átv. ért. valaminek árát fölvermi, t. i. dobolás által. 3) Ütve, vagy ütéssel fenyegetve hajt, űz, kerget. Kiverték a házból, a városból. A barmot kiverni a tilosból, a mezőre verni. Az agár verte a nyúlat, vadászok nyelvén am. érte, billentette, vágta a nyúlat. Az ellenséget szétverni, visszaverni. 4) Bizonyos neszszel, zörejjel nyugalmából fölhajt. Álmomból fölvert a tűzharang. Fölverni a vadat.
“Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája, de engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja.”
Vörösmarty. (Zalán futása.)
Kiverni átv. ért. valamit elfeledtetni, mintegy az elméből kiűzni. Kiverte eszemből, amit mondani akartam. Ily gondolatot legjobb kiverni a fejből. Ellentéte fejébe verni valamit, megfoghatóvá tenni. 5) Bizonyos erőfeszítéssel csinál, alapít valamit. Fészket, feneket verni. Kötelet verni. Sátort, tábort verni. Az egerek nem sok fészket vernek az ő csűrěben, azaz, szegény. 6) Képes kifej. adósságba verni magát; sok pénzt beleverni valamibe, sokat költeni rá. Élére veri a pénzt, öszvehalmozza, zsugorgatja. Valaminek árát fölverni. 7) Mint önható, am. mozogva folytonosan ide-oda ütődik. Ver az óra. Ver a szive; alig ver az ere, vagyis szivében, erében a vér. V. ö. ÜT.
Egyezik vele mandsu nyelven: bire-me (= ver-ni), továbbá Vámbéry Á. szerént török ny. vurnak, csagataj ny. ur-mak = verni. (Hinduglonál török szóként mindkét alakban eléjön); honnan vurus, urus = verés, verekedés, harcz. Ki ne sorozná ide a latin verber, verbero szókat is?

*VER (2)
  elvont gyöke verecsen, verőcze szóknak és vers törzsnek verseng, verseny szókban; egyezik fer, per, for stb. gyökökkel fereg, perdűl, forog szókban. l. VERŐCZE, (1), VERS, (1).

*VĚR v. VÖR
  elvont gyök, melyből věrěs, věrnyeg, věrhenyeg stb. származtak; hangváltozattal a származékok is vörös, vörnyeg, vörhenyeg stb. Azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek különféle rokonhangi módosúlatokkal tűzre, égésre, s annak sajátságos szinére vonatkoznak, milyenek vir, per, pör, por, pír, mint a virad, pěrnye, pěrkěl v. pörköl, perzsel v. pörzsöl, porzsol, piros stb. származékok gyökei. Persa nyelven egyezik vele bór am. pír (color ruber) és biristan v. burustan am. pörzsöl-ni pirít-ni (assare, torrere, frigere. Vullers az utóbbi szó önhangzóit [u] helyteleneknek mondja ugyan, azonban megismeri, hogy azon szót is bizonyos megnevezett szótárban találta. Nem látjuk által, hogy a két alak miért nem állhatna meg egymás mellett, mint pl. a magyar veres és vörös, perzsel és pörzsöl stb.)

*VÉR
  fn. tt. vér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Veres folyadék a négy első osztályhoz tartozó vagyis gerinczes állatok testében, mely annak egyik lényeges alkatrésze, s míg az állat él, folytonos mozgással az erekben kering. Sürü, hig, könnyü, nehéz, alutt vér. Pezseg a vére. Foly az orra vére, átv. ért. szomorú, bús. Vért hányni, okádni. Vért ereszteni, pl. érvágással, köpölyözéssel. Orczájába tódult, futott a vér, elpirult, vörös lett. Kezét vérrel mocskolni, tulajd. és átv. ért. valakit megvérezni, megölni. Vérét ontani a hazáért, sebeket, halált szenvedni. “Véreket kiontják-e kegyelmedért?” (Gr. Eszterházy M. nádor. Rákóczy György fejedelemhez. 1644.). Vér és pénz legdrágább. (Km.). “Vérrel hasal vala” (sangvinis fluxum patiebatur, Münch. cod. Máté IX.). Vért szomjuhozni, átv. ért. kegyetlen, gyilkos indulattal, szenvedélylyel birni. Vérig üldözni, zaklatni, verni valakit, azaz legnagyobb mértékben. Nincs benne egy csep egészséges vér. Patakokban omlott a vér, oly dühös volt a harcz. Vérben fagyban hagyni valakit, annyira megverni, hogy vér ömlött testéből s félholttá lőn. Szélesb ért. vérnek nevezik a rovarok, és férgek testében folyó fehéres vagy más szinű nedvet is. 2) Átv. az állati élet maga, vagy annak lényege, mivolta, tulajdonságai. Jó vér van benne. Nemes vér foly ereiben. A jó vér nem válik vizzé. (Km.); felelnek rá az egymással perlekedő rokonok: de válhatik méreggé. Vérré válik, mint barátban a lencse. (Km.). Telivér ló. Kitört belőle a kutyavér. Gonosz, hamis vér ő kelme. Véremet is oda adnám érte. Hűségét vérrel pecsételte. A megölt ember vére boszúért kiált. Különösen, az érzéki élet, a testi vágyak és gerjedelmek öszvege, mint a lelkiek ellentéte. A test és vér az Isten országát nem birhatják. (I. Cor. 15. 50.). Továbbá, az Úr vacsorájában, a római katholikusok hittana szerint Krisztus Urunk valóságos vére a bor szine alatt, melyet az ő halála emlékezetére veszünk magunkhoz. 3) Jelent atyafit, mennyiben az egy atyától, vagy közös őstől származottakban közös vér van. Innen a testvér, egy testvér, unokatestvér, fitestvér, nőtestvér v. fivér nővér nevezetek. Édes vérem, az atyafiságos vagy baráti szeretet leggyöngédebb kifejezése. A 2-ik és 3-ik pontra még egy példa: “Ha bennetek volna magyar vér, és hozzám nem uratokhoz, de atyátokhoz, társatokhoz, véretekhez való szeretet, boszúljátok meg gyalázatunkat” (II. Rákóczi Ferencz fejedelem a gyömrői táborban 1705. julius 3-ikán).
Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos. A persában a rokon pór szó am. piros szín (color ruber), és pej ló (equus rufus). Egyezik vele Budenz József szerént különösen a finn vere (vér), verevä (véres, fris, virágzó szinü, piros), észt vers (vár), verev (vörös), lív ver (vér), verri (véres), lap varr, varra (vér), finnlapp varra (vér), varras, varas (fris pl. hal, hús), varres (fris, egészséges), osztják ver (vér), verde (vörös), votják, zürjén vir, mordvin ver, cseremiz vür, hegyi cseremiz vir; déli vogul vujr, űr (mind am. vér) erza-mordvin värek (nyers) stb. Ide sorozzuk még a görög ear v. eiar szót (1) der Früh. ling, 2) der Saft in Menschen, Thieren und Früchten, daher Blut); továbbá a mandsu oori szót, mely hasonlókép jelent általán nedvet, különösen vért. (Curtius a föntebbi görög szót a szanszkrit asz-ra-m, asz-an, asz-rg s régi latin assir szókkal rokonítja).

VaR

VaR
Gyökszó > Gyök  > szó">Ősszó
Gyökkapcsolat: VR hangpár, szóbokor jelentése VéR 

Gyökszó


Szóbokor szint: harmadik szint.

Jelentése, gyökszóképe: Heg, héj, hártya. Behegedt seb.

Gyökszavai:   VaR, VáR, VeR, VéR, ViR, VíR, VoR, VóR, VöR, VőR, VüR, VűR, VuR, VűR


Szó fajtája: Főnév

Fogalomkőr: Alvadt Vérből képződő réteg.

Gyök Párja: VaRVáR


Leírás:  A testrészek sérülése esetén, azok felületén a védelmére képződő vékony réteg, hártya. Feladata a testrészt gyógyulásáig óvni.  Elszáradt, később, a feladatát elvégezve, porladó vér. Az emberi seb felületén VaR, a föld felületén aVaR.

Hasonló hangzású, a hosszú R hanggal a VaRR ige, mely szavunk két dolog egymáshoz történő rögzítésének a neve. Hasonlóan a bevarosodott testhez, annyi eltéréssel, hogy itt a megszilárdult vér helyett, régebben természetes, ma már jobbára mesterséges szálakat használnak.

Kialakulásaszó">Ősszó > Ősmagyar



Eredete: Magyar

FO , Fordított párja: a RáV mely szó a ReV szóval egy szóbokorban hasonlóan adja a fémek felületén képződő, védő, vagy salakréteg nevét.


Források:
CzF. :

VAR
  fn. tt. var-at, harm. szr. ~a. Kéregféle héj, vagy hártya, mely a hegedő seben vagy fölfakadt daganaton, kelésen képződik; továbbá azon hoportos héj, mely a rühes, koszos bőrt takarja, vagy mely a fejbőrön fejlik ki, ez néhutt: hompora. Szabó Dávidnál: túr, kosz. A székelyeknél jelent rühöt is. V. ö. ÓLTVAR, POKOLVAR, RÜH. Mandsu nyelven: valu (Geschwür, az u oly utóhang mint baturu (= bátor) szóban; továbbá gyökre nézve egyeznek vele az arab barasz v. berasz (Aussatz), a latin verruca, porrígo, s a német Borke. Budenz J. felhozza mint rokont az erza-mordvinban és votjákban az ur (= kelés) szót. Mennyiben a var száradt állapotban porhanyóvá lesz, egyezik vele a por, purha, s erre látszik vonatkozni a hompor v. hompora is, azaz om-por, omló por, mely leginkább a kis gyermekek fejét szokta belepni. Lugossy J. bőr szóval hozza párhuzamba.
VARR
  áth. m. varr-t, v. ~ott, htn. ~ni. Tűbe huzott fonallal, vagy más hasonló eszközzel valamely szövetféle vagy rostos testet öszveköt; továbbá, az ily munka által valamit készít, alakít, Czérnával, selyem-, pamut-, szőrfonallal varrni valamit. A feslett ruhát öszvevarrni. Á könyökön elszakadt ruhát bevarrni. A leszakadt gombot fölvarrni. A szürt czifrán kivarrni. Likra foltot varrni. A ruhát megvarrni. Üngöt, gatyát, nadrágot varrni. Himet varrni. A fölhasitott hasbőrt összevarrni. Szijgyártó míveket varrni. A hajócsinálóknál, hajót varrni am. a hajó alkatrészeit, illetőleg gerendáit, deszkáit úgy nevezett eszkábákkal öszvekötni.
Rokona az erősebb varráshoz szükségelt ár v. árr, s magas hangon Lugossy J. szerént: fércz vagyis ennek gyöke: fér, melyekben általán alaphang a hangutánzó r, amint az a fúr szóban is szerepel, melyhez egészben is hasonló, s melylyel egyezik a görög peraw, latin foro, német bohren, csagataj buru-mak, fúr-ni), mongol ürüm (fura). Jelentésben még közelebb jár hozzá a mandsu furu-me = sző-ni. Budenz J. ezen szókkal egyezteti lapp koro-, cseremisz orug-, hegyi cseremisz org-, urg-, votják és szürjen vur-, melyeknek jelentése szintén varr-ni.

FZ hangpár

FZ hangpár

F-Z

Hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: eFZé, FöZé, eFZö, FöZö

Gyökszavai: FaZ, FáZ, FeZ, FéZ, FiZ, FoZ, FöZ, FőZ, FüZ, FuZ

Megjelenési formái: FaZék, FaZekas, FáZik, FáZis, FeZ, eFeZus, FiZ, FiZet, FiZika, FiZikai, morFiZmus, foz, golFoZ, morFoZ, poFoZ, morFóZis, FőZ, szörFöZ, FüZ, FűZő, FűZőviselet, FűZődő, FüZfa, FüZet, FüZetbe, FűZeibe,  FűZzük, cipüFüZet, FúZió, FúZiók, konFúZió, diFúZ, diFúZió,

Kötött mássalhangzó párosként nem jelenik meg a nyelvünkben. A Google kereső 96 millió előfordulást regisztrált.

Szóbokor:  FŰZ

Fogalomkőr: Fűz, kosarat fűz, a fűz, vesszejéből, majd minden hasonlóan ismétlődő tevékenység meghatározója, a szóbokorba tartozó gyökök gyökképe.

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

FüZ

BR

BR hangpár

B-R

Hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: BéeR, BöeR, BéRö, BöRö

Gyökszavai: BaR, BáR, BeR, BéR, BiR, BoR, BöR, BüR, BuR

Megjelenési formái:

  • Gyökkapcsoló kötődés: áBRa> áBRáz> áBRázol> áBRánd> áBRándoz, aBRa> aBRak> daBRa (doBRa)> aBRakadaBRa (aBRakadoBRa!), aBRo> aBRosz> aBRoncs. éBResztö, baBRál, éBReszt, Elragosodott gyökkapcsolat: láBR-a, a -rol, rel, röl kapcsolása, láBRól, közelebBRöl, korábBRól,
  • Előfordulások: BaRát, BaRack, BáRka, emBeR, héBeR, decemBeR, BéRenc, BíR, BiRja, BiRtok, BiRa, BiRó, BoR, BüRke, BuRka.
  • Rovás olvasata: BR> barka, bárka, börke, BuRka.

Szóbokor: BőR

Fogalomkőr:  Védő burok, védő BőR, réteg.

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

BR gyökkötő hangpár, gyök kapcsolódó kötödést hoz létre.