Egyedi hang kategória bejegyzései

A magánhangzók az “Egyedi hangok”

Egyedihang gyökpárok

Egyedi gyökhang párok

 A (magánhangzók) egyedi hangok, a hangmagasságuk alapján, párokat alkotnak, ezek a hangpárok, ha azonos mássalhangzóval (gyökhanggal) együtt jelennek meg, egyedi gyököket hoznak létre.

  • ba- be, bá- bé, ta- te, tá- té, to- tö, stb.

Ezek az egyedi gyökök, képezik az egyedi gyökhang párokat.

  • ba-be> bacs-becs, bal-bel, ban- ben, stb.
  • bá-bé> bács-bécs, bál-bél, bán-bén. stb.
  • bo-bö> bocs-böcs, kocs-köcs, bok-bök, bol-böl, stb. Lásd táblázatot.

Egyedi hangpárok

Az egyedi hangok a magánhangzók, egyedi hangpárokat alkotnak, ezeket a hangpárokat kétféleképpen csoportosíthatjuk.

  • Hangmagasságuk alapján: a-e, á-é, o-ö,ó-ő, u-ü, ú-ű. Az ősi magyar szavak szógyöke, a hangmagassághoz, kétféle minőséget, rendel. Az “istenit” a magas hangrendű magánhangzókkal, az anyagit a mély hangrendű magánhangzókkal fejezzük ki. A mély hangzású “a” hang magas párja az “e” hang. Ez a két minőség: Gyökpárjaik: bal-bel, ban-ben, bács-bécs, bál-bél, bár-bér, bog-bög, bogy-bögy, bogy-bögy, bok-bök; fagy-fegy, faj-fej, fal-fel, iga-ige, gyur-gyür, hoz-höz, kám-kém, láp-lép, mag-meg, magy-megy, stb.
    • A felső, az “isteni” szféra, az elvont képek, szintje.
    • Az alsó a földi szféra, a fizikai szint.
  • Időtartamuk alapjána-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. Hosszú -rövid Párokat alkotnak. Gyökpárjaik: mag-mág,  sav-sáv, val-vál, vel-vél, kan-kán, ker-kér, kar-kár, lap-láp, stb.

Egyedi hangok

Egyedi hangok.

Magánhangzók az “Egyedi hangok”:

a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű

  • Széles ajaknyílással képzett magas magánhangzók: e, é, i, í –isten, szent, tisztel, él, élet.
  • Ajakkerekítéssel képzett magas magánhangzók ö, ő, ü, ű –könny, nő, üdvöz, üdvözül, ördög.
  • Mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú –kar, vad, mag, úgy, un.

Az egyedi hangok, (magánhangzók) >egyedi hangpárokat alkotnak, ezeket a hangpárokat kétféleképpen csoportosíthatjuk.

  1. Hangmagasságuk alapján: a-e, á-é, o-ö,ó-ő, u-ü, ú-ű. Az ősi magyar szavak szógyöke, a hangmagassághoz, kétféle minőséget, rendel. Az “istenit” a magas hangrendű magánhangzókkal, az anyagit a mély hangrendű magánhangzókkal fejezzük ki. A mély hangzású “a” hang magas párja az “e” hang. Ez a két minőség: Gyökpárjaik: bal-bel, ban-ben, bács-bécs, bál-bél, bár-bér, bog-bög, bogy-bögy, bogy-bögy, bok-bök; fagy-fegy, faj-fej, fal-fel, iga-ige, gyur-gyür, hoz-höz, kám-kém, láp-lép, mag-meg, magy-megy, stb.
    • A felső, az “isteni” szféra, az elvont képek, szintje.
    • Az alsó a földi szféra, a fizikai szint.
  2. Időtartamuk alapjána-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. 
    • Hosszú -rövid Párokat alkotnak.
    • Gyökpárjaik: mag-mág,  sav-sáv, val-vál, vel-vél, kan-kán, ker-kér, kar-kár, lap-láp, stb.