Hang kategória bejegyzései

A beszéd, a zene, a zenei alapeleme.

éR

Gyökhangja: R

 

Gyökszó> szó">Kéthangú gyökszó> éR> Gyök> Mértékgyök> Mennyiséggyök

Gyökkapcsolat> aR, áR, eR, éR, iR, oR, uR, üR FO> Ra, Rá, Re, Ré, Ri, Ro, Ru, Rü

Szóbokor gyökszint: Első szint

Jelentése: út

Fogalomkőr: Célba jutni
Szó fajtája: Főnév, Ige

Leírás:

  • éR> Mennyiséggyök> ami elvezeti az éltető vizet és VÉR-t. A célba juttatja.
    • mennyiség meghatározó, jelig éR a viz,
  • éR> Mértékgyök, hosszúság meghatározó, válláig éR a haja,
    • távolság meghatározó, eléri a falut
    • idő meghatározó, időre oda éR.
  • éR> toldalék, rag, képző

Kialakulása: éR: szó">Ősszó> éR: főnév> éR: ige; Magyarkor> éR> toldalék, rag, képző; Újmagyar

Eredet: Ősgyök> Ősmagyar

Források: Bővebben…

eR

Gyökhangja: R

 

Gyökszó>  szó">Kéthangú gyökszóeR> Elavult gyökeR> gyök> Mértékgyök

 

Gyökkapcsolat> aR, áR, eR, éR, iR, oR, uR, üR FO> Ra, Rá, Re, Ré, Ri, Ro, Ru, Rü

 

Szóbokor gyökszint: Első szint.

 

Jelentése: maga a forrás, az Eredet

 

Fogalomkőr: Eredet

Szó fajtájaFőnév

Leírás:

eR, a piReg, pöRög, foRog szavak központi hangja, a KőR mozgás, a KőR fogalomkép megjelenítője. Az eR hang maga az eRedő, az eRedet, a forrás, ahol eRed az éR, ami lehet patak, de testünket átszövő éR hálózat, ami a VéR szállítására hívatott. A VéR a testünkbe kering, foRog. A foRásvíz, ahol az éR-ből, patakba, folyóba, majd tengerbe ömlés után visszatér szintén foRog.

Kialakulása: szó">Ősszó

Eredet: Ősgyök

Források: Bővebben…

R

R Gyökhang

 

R> Gyökhang

 

Jelentése:  Eredet, Erő, Rend.

Kiejtve magyarul: eR vagy Rö

Az R[1] hang a magyarban a REND, az eredet, az erő, maga az isten, az „L[2]Gyökhang mellett. Nyelvünkben gyakran cserélődik vele
.

Rend keleties tájszólással Rönd!

[1] Czuczor-Fogarasi így írja: Erős, reszketeg hangot fejez ki, mely úgy képződik, ha az előre tolt nyelv hegye rázkódtatva a fogakhoz és ínyhez verődik. A folyékony nyelvhangok osztályába tartozik, s legközelebbi szerv rokona a maga nemében lágyabb hangzatú l, mellyel több esetben fölcserélődik, különösen:

  1. a) midőn közvetlenül l következik utána, mint: orló, olló; sarló, salló; tarló, talló; gyarló, gyalló; párlik, pállik; sárlik, sállik; serlő, sellő; csürlő, csüllő; berlér, (berélő) bellér; parlag, pallag;
  2. b) közösebb szokás szerint némely másnemü szókban is, mint: szurák, szulák; furánk, fulánk; terep, terepědik, telep, telepedik; iromba, ilomba; csarít, (cserje) csalit; karingó, kalinkó.

Gyakran, s előtt ehhez hasonúl, mint: korsó, kossó; borsó, bossó; borstörő, bosstörő; épen úgy, mint a latinban: gero törzsből gersi helyett gessi, uro-ból ursi h. ussi, stb. Néha, valamint más betük, úgy ez is vagy szokási önkényből, vagy hanyag kiejtéssel más szervüekkel is cseréltetik, pl. bürök, büzök, nyurga, nyuzga (nyulyga). Néha csak közbetét, mint: csatrangol, csatangol, izromban, izomban, piarcz, piacz. Eredeti l helyett áll a botránkozik, botorkál (botlánkozik, botolkál) szókban. Kiknek hangszervei az r hangot kiejteni nem birják, azok l, v. j, v. v hangot ejtenek helyette. Bővebben…

BaR

BaR

 

Gyökszó> Határozó gyök> Névadó gyök

Gyökkapcsolat: BaR, BáR, BeR, BéR, BiR, BoR, BöR, BüR, BuR

Szóbokor gyök szint: Harmadik szint

Jelentése: határ> BőR

A szó fajtája: Határozó szó. Névhatározó gyök.

Fogalomr:  BaR> haBaR cselekvést meghatározó, BaR> BaRcs helység meghatározó, BaRát> kapcsolat meghatározó, BaR> BaRna szín meghatározása, BaR> SuBaRu nép meghatározása. A modern nyelvekben, sáv, sorompó, akadály, korlát, lezár, kizár. Fizikai határ.

Gyökpár: BaR-BáR, BaR-BeR

Leírás: BaR, BaRack, BaRc, BaRka, BaRla, BaRna, BaRát, SuBaR, SuBaRu (népcsoport), BaRanya, BaRázda, BaRlang, BaRom, BaRcs, BaRacska, BaRak,

Kialakulása: BR hangpár> hangutánzó szó kiejtése “a” egyedi hanggal.

Eredet:  szó">Ősszó

Források: Bővebben…

BR

BR hangpár

B-R

Hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: BéeR, BöeR, BéRö, BöRö

Gyökszavai: BaR, BáR, BeR, BéR, BiR, BoR, BöR, BüR, BuR

Megjelenési formái:

  • Gyökkapcsoló kötődés: áBRa> áBRáz> áBRázol> áBRánd> áBRándoz, aBRa> aBRak> daBRa (doBRa)> aBRakadaBRa (aBRakadoBRa!), aBRo> aBRosz> aBRoncs. éBResztö, baBRál, éBReszt, Elragosodott gyökkapcsolat: láBR-a, a -rol, rel, röl kapcsolása, láBRól, közelebBRöl, korábBRól,
  • Előfordulások: BaRát, BaRack, BáRka, emBeR, héBeR, decemBeR, BéRenc, BíR, BiRja, BiRtok, BiRa, BiRó, BoR, BüRke, BuRka.
  • Rovás olvasata: BR> barka, bárka, börke, BuRka.

Szóbokor: BőR

Fogalomkőr:  Védő burok, védő BőR, réteg.

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

BR gyökkötő hangpár, gyök kapcsolódó kötödést hoz létre.

ab

Gyökhangja: “B”

aB

 

Gyökszó> szó">Kéthangú gyökszó> aBElavult gyök

 

Gyökkapcsolat> aB, áB, eB, éB, iB, oB, öB, uB, üB   FO> Ba, Bá, Be, Bé, Bi, Bo, Bö, Bu, Bü

 

Szóbokor gyökszint: Első szint

 

Jelentése: Bent

 

Fogalomkőr: Be

Szó fajtája: Képző

LeírásaB FO Be> aBa, Ba> aBBa hangsúlyosan bele és benne! Az aBba aB nélkül nem egész, ha bent van akkor közelit az egészhez. A hangsúlyozás gyöke. A gyökösszetételekben az eredeti gyökhangnak vagy gyökszónak a hangsúlyozása.

Előfordulások:

Gyökhang gyökösszetétellel történő hangsúlyozás: “b” + aB = baB, “h” + ab= haB, “sz” + aB= szaB, “r”+aB= raB, ide sorolható elavult gyökök: caB, daB, faB, gaB, kaB, jaB,  stb.

Gyökszó összetétellel történő hangsúlyozás: tág> tágaB, új> újaBb, híg> hígaBb, aBlak, aBrak,  stb.

Kialakulása: “B” > aB

Eredet: Ősmagyar

Források: Bővebben…

Gyűrű

Gy-R

Gyökhangpár kapcsolat: Gy-R, G-R, K-R, 

Kiejtve: GyéRö, GyéeR, GyéRö, GyöRö,

Gyökszó: GyűRű

Gyökkapcsolat: GyaR, GyáR, GyeR, GyéR, GyiR, GyoR, GyöR, GyőR, GyuR, GyüR, GyűR

Elágazás: GyűR> GyűRű

Szóbokor gyök szint: Harmadik szint

Jelentése: KeRek, KaRika, KöRbe

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: KőR

Gyökpár: Györ-GyüR, GyűR-GyúR

Leírás: GyűRű = A KőR, sávos kerülete. A kerület egy bizonyos, szélességében és mélységében  meghatározható sávja.

Kialakulása: GyűRű> GüR-osz (Ógörög kor > Kerek) átírás Gy> G

Eredet: GyűRű =Ősmagyar > Elágazás GüR -osz = Ógörög kor. GyűR= Ősmagyar > Elágazás RiNg= Latin FO Rovás

Források:

Czuczor-Fogarasi:
GYÜRŰ, GYÜRÜ, (1), (gyűr-ű, rokonok vele a hellen guroV, latin gyrus, török jüzük, magyar kör stb.); fn. tt, gyűrű-t. 1) Általán, test vagy tárgy, mely kerekre, gömbölyűre van alakítva, mely kört képez, valamit körülvesz. Nap- vagy holdfogyatkozás gyürüje. Gyürüt látni az égő gyertya körül. Száj gyürüje. Kék gyürü a szem körül. Gyürükbe fonódott kigyó. 2) Szorosb és szokottabb értelemben karikaféle szer, ékesség, eszköz. Arany, ezüst, vas gyürű az ujjakon. Köves gyürü. Karika gyürü. Pecsétlő gyürü. Függönyt tartó gyürük. Lánc gyürűi. Jegygyürű. Ajándékgyürű. Koldus-táska vállán, arany gyürű ujján, nem illenek öszve. (Km.). Az aranyból nem lesz gyürü, hacsak öszve nem verik. (Km.). Gyürüt húzni az ujjra. Gyürüt viselni. Gyürüt forgatni, váltani. 3) Bonctanban jelenti a testnek különféle köralaku részeit, milyenek: gyürügaratizom, gyürüporc, gyürüsérv stb. 4) Némely növényeken gyürünek mondják azon virágokat, melyek gyürü gyanánt kerítik a növény szárát, s egymástól bizonyos távolsagban állanak.

(2), (gyűr-ű) fn. tt. gyűrűt. Bizonyos növények faja: fekete gyűrű, v. feketegyűrű-jávor (acer tartaricum), néhutt, pl. a Duna mellékén sürje v. sürgyefa; vörös gyűrű, v. vörösgyűrű-somfa (cornus sangvinea); gyürüfű, máskép: farkasboroszlán (Daphne mezereum); vörösgyűrű fű, máskép: aranyos ritkaréj (solidago virgaurea); a sür vagy sarj szótól vették nevezetöket. Bővebben…