Fogalmak kategória bejegyzései

A szótárban használt fogalmak magyarázata.

A gyöknyelv fogalmai

A gyöknyelv fogalmai.

  • Kép > Tükörkép> Lehet: Valósághű vagy Torz.
  • Hang > Beszédhang> a beszéd legkisebb egysége.
  • Hangtípus > „Gyökhang” és az „Egyedihang”.
  • Gyökhang > Hangtípus. A gyök gyökere.
  • Egyedihang > Hangtípus. A gyökhang, kísérő hangja.
  • Hangpár > Szóbokor teremtő. A gyök váza, továbbá, a szóban, két gyök kötödését létrehozó hangpár.
  • Gyökkép > Az a kép, ami a gondolatainkban a gyök felidézésekor megjelenik.
  • Fogalomkőr > A szóbokor átfogó gyökképe.
  • Gyök > Kiejtett egy vagy több gyökhang> Értelemteremtő szókép: BöBe, CsöCse, PéCs, KöR, KáR… Természetesen a gyökhang, több gyökképpel rendelkezhet, a kiejtéstől függően. BöBe> BaBa> BáBu> BiBi> BiBo. Az így létrejött gyökök a szóbokorfa alsóbb szintjén helyezkednek el.
  • Gyökhangpár: Két gyökhang szoros kapcsolata. Két típus a gyökhang kötődés Pl: BR gyökhangpár. A harmadik típus a Rokon gyökhangpárok pl. zöngés-zöngétlen gyökhang-párok: b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, dz-c, dzs-cs, gy-ty.
    • Kiejtés szerinti gyökhang kapcsolat. Szóbokor teremtő. Szóbokor fajta. A létrejött Gyökhangpár a gyökhang kiejtésekor, a hozzá kapcsolódó egyedi hangok képzése szerinti gyökökből, (széles ajaknyílással, kerek, magas, mély) a szóbokor csoportokat hoz létre. Ezek a szóbokor tulajdonságok az egyedi hangok csoport tulajdonságai szerint alakulnak ki. Mély- Magas> BaR-BeR, Rövid- Hosszú> BeR-BéR. A létrejött értelemadó gyökök jellegzetes tulajdonságai nyelvünknek. Egyes szóbokor csoportok különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a gyökhangpárok a teremtő gyök hangpárai. Egyik ilyen különleges csoport a gyökhanghoz kapcsolt, magas és mély egyedihangokkal létrejött gyökök csoportja.
    • Gyökkapcsolódás= gyökkapcsoló kötődés. BR gyökhangpár kapcsolat> aBRaK, éBReD, áBRa. A gyökök egymással való kapcsolódása különleges szabályrendszeren belül működik. Ez a szabályrendszer a Gyökkapcsolódó kötődés. Jele: GyK
    • Rokon gyökhangpárok. Zöngés-zöngétlen gyökhang-párok: b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, dz-c, dzs-cs, gy-ty. Szóbokor teremtő.
  • Gyökhang csoportok.
    • Gyökhang fajták: Ajak, fog, zöngés, zöngétlen. Szóbokor teremtő.
    • Gyökhang típusok
  • Teremtőgyök: Szóalkotó gyök. Olyan háromhangú gyök, ami gyökhangpárból jött létre.
  • Szóalkotás: Gyökök összeolvasása.
  • Szó> Egy vagy több gyök. Ha egy gyök egyedül értelmes szó, akkor Gyökszó.
  • Gyökszó: Egy gyökből álló szó.
  • Gyökszókép: A szóban, az értelemadó gyökről alkotott képünk.
  • Gyökfajta: Gyökszó, Pusztagyök, Újgyök, Csonkagyök. Olvasd, azonos című fejezetnél.
  • Gyökök osztályozása: Kedélygyök, hanggyök, mértékgyök. Olvasd, azonos című fejezetnél.
  • Hangváltás > Szóbokorfajta> a gyökökben létrejött hangcsere. Több típusa létezik. Tükörszó, fonákszó, félfonákszó, hangvetés.
    • Tükörszó> Szóbokorfajta> Tükrözés: Egy szó fordított olvasata. Rét <> tér Jele: FO
    • Átvetés> Szóbokorfajta> a gyökhangok csoportosítása szerinti, csoportpárok hangjainak cseréjével létrejött gyökök. Zöngés- Zöngétlen B-P, D-T, G-K, V-F Hangcsere: baba <> papa, vele <> fele, rét <> rés, tér <> tár
  • Szókép : A szóról alkotott gondolatainkban megjelenő kép. A szóképnek csak egy része a szó szótári jelentése.
  • Alapgyök: A szó értelmét adó gyök.
  • Központi gyök: A szó központi gyökszava. Minden esetben „Alapgyök”.
  • Hangsúlyos gyök: A szó jelentését meghatározó gyök.
  • Képalkotó gyök: A szóképet kialakító gyök.
  • Képmódosító gyök: A képalkotó gyök képét módosító gyök . Leginkább csonkagyök.
  • Szóbokorgyök: A szóbokor központi gyöke, más elnevezése: Központi gyök.
  • Szóbokor tulajdonságok. A szóbokor több tulajdonsággal rendelkezik. A szóbokor tulajdonságok felhasználásával, csoportosítható.
    • Szóbokor fajta: A Szóbokorgyök kialakulásának módja, egy-egy eltérő gyökkapcsolat fajtát hoz létre. Hangváltás, tükörszó, fonákszó, félfonákszó, átvetés, hangcsere.
    • Szóbokor típus. A szóbokor rendszer szerkezetét határozza meg.
    • Szóbokor szintek. Az egymásra épült hangok száma alapján létrejött rétegek száma.
      • 0. Legfelső szint, a „B” hang kiejtve. Bé és Bö
      • 1. Szint a gyökhangok, kiejtve. Egy gyökhangból állnak. Bé, Csö, Ká, Kö, eL, stb.
      • 2. Szint két gyökhangból álló gyökszó. BaB, BaBa, BáB, BáBu, BeCS, BéCs, stb.

VéR

VéR

 

Gyökszó> Gyök>

Gyökkapcsolat: VaR, VáR, VeR, VéR, ViR, VoR, VöR, VuR, VüR

Szóbokor gyök szint: Második szint

Jelentése: VéR

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: VöRös

Gyökpár: VeR- VéR, VáR-VéR

Leírás: 

A vér testnedv. A vörös szín a nevét is tőle kapta. Magyar szó mindkettő. Folyékony szövet. A VéR szállítja az élethez szükséges anyagokat az oxigént, széndioxidot, tápanyagot, vizet, anyagcsereterméket, hormonokat Részt vesz a testhőmérséklet-szabályozásban. A vér erekben  (éR) folyik, a szívtől a testen keresztül, a szív felé.

Kialakulása: VéR> szó">Ősszó> Ősmagyar> Magyarkor

Eredet: Ősmagyar> szó">Ősszó

Források: Bővebben…

eR

Gyökhangja: R

 

Gyökszó>  szó">Kéthangú gyökszóeR> Elavult gyökeR> gyök> Mértékgyök

 

Gyökkapcsolat> aR, áR, eR, éR, iR, oR, uR, üR FO> Ra, Rá, Re, Ré, Ri, Ro, Ru, Rü

 

Szóbokor gyökszint: Első szint.

 

Jelentése: maga a forrás, az Eredet

 

Fogalomkőr: Eredet

Szó fajtájaFőnév

Leírás:

eR, a piReg, pöRög, foRog szavak központi hangja, a KőR mozgás, a KőR fogalomkép megjelenítője. Az eR hang maga az eRedő, az eRedet, a forrás, ahol eRed az éR, ami lehet patak, de testünket átszövő éR hálózat, ami a VéR szállítására hívatott. A VéR a testünkbe kering, foRog. A foRásvíz, ahol az éR-ből, patakba, folyóba, majd tengerbe ömlés után visszatér szintén foRog.

Kialakulása: szó">Ősszó

Eredet: Ősgyök

Források: Bővebben…

ab

Gyökhangja: “B”

aB

 

Gyökszó> szó">Kéthangú gyökszó> aBElavult gyök

 

Gyökkapcsolat> aB, áB, eB, éB, iB, oB, öB, uB, üB   FO> Ba, Bá, Be, Bé, Bi, Bo, Bö, Bu, Bü

 

Szóbokor gyökszint: Első szint

 

Jelentése: Bent

 

Fogalomkőr: Be

Szó fajtája: Képző

LeírásaB FO Be> aBa, Ba> aBBa hangsúlyosan bele és benne! Az aBba aB nélkül nem egész, ha bent van akkor közelit az egészhez. A hangsúlyozás gyöke. A gyökösszetételekben az eredeti gyökhangnak vagy gyökszónak a hangsúlyozása.

Előfordulások:

Gyökhang gyökösszetétellel történő hangsúlyozás: “b” + aB = baB, “h” + ab= haB, “sz” + aB= szaB, “r”+aB= raB, ide sorolható elavult gyökök: caB, daB, faB, gaB, kaB, jaB,  stb.

Gyökszó összetétellel történő hangsúlyozás: tág> tágaB, új> újaBb, híg> hígaBb, aBlak, aBrak,  stb.

Kialakulása: “B” > aB

Eredet: Ősmagyar

Források: Bővebben…

Ógörög kor

Ógörög kor

  1. e. 800 – i. u. 1800

Magyar –Ógörög gyök egyezések kora

Az ógörög nyelvet annak különféle nyelvjárásait az ókori Görögországban i. e. 800 – i. e. 300 között beszélték. Az ógörög nyelvbe beágyazódott a Kopt nyelv, ami nem más, mint az utolsó beszélt egyiptomi nyelv.

A görög nyelv, kialakulása, sok szálon kapcsolódik a mai magyar nyelvhez. A szópárhuzamok száma meghaladja a négyezret, míg a finn kis erőltetéssel éri el a hétszázat.

A Görög nyelv és a magyar nyelv kölcsönösen módosították egymást. Az ógörög kezdeti nyelvjárások több szót átvettek az az ős egyiptomi Kopt nyelvből, ami leginkább magyar gyökökkel rendelkezik. A görög- macedón nyelvátvétel, és a Pannoniában beszélt (ősmagyar) nyelvek – macedón kölcsönhatása oda vissza módosításokat eredményezett. Ennek a többszörösen összetett folyamatnak az eredménye az ógörög-magyar nyelvkapcsolat. Az első évezredben megjelenő görög műveltség rányomta a bélyegét a pannon nyelvekre. Megjelentek a HUN az AVAR és a MAGYAR nyelvekben a görög hatások, ugyanezek visszafele is, a macedón kapcsolattal folyamatosan alakították az ógörög nyelvet. Az ógörög hangok jó része elemezhető a magyar tájszólási hangokra jellemző módon. A magánhangzók, kiejtése szinte megegyezik a magyarral. Megjelennek a rövid és hosszú, a zárt és nyitott magánhangzók ép úgy, ahogy azt a mai magyarban igyekeznek elfelejtetni. Vannak (voltak) magyar nyelvjárások, ahol egyes hangokat magas szinte sivító hangon ejtettek, ez jobbára egyes népzenei anyagokban érhető utol. Ez a kiejtési forma jellemzője volt az Ógörög nyelvnek is.  Na és még egy jellemző közös forrás a hexameter. Ezt az ógörög-magyar nyelvi párhuzamot érdemes lenne részletesen feltárni.

Az ógörög írásrendszer a mai magyar írásrendszer és a rovásírások között lényeges eltérés van. Az Ógörög korra jellemző gyökkapcsolat hangja legjobban mégis a rovásokban lelhető fel. A szótárban feltárható ógörög- magyar hangkapcsolat jelölésére használom ezt a kort.

A nyelvújítás kora

1.1.1     A nyelvújítás kora

 

1790- napjainkig

A magyar nyelv, a nyelvújítás kezdetétől folyamatos, átalakításon megy keresztül. Ezt a folyamatot a magyar művelődéstörténet egyik vívmányának mutatják be. A kezdeti időszak, szorosan a „nyelvújasnak” nevezett korszak, 1790-1820 között volt. Ebben a három évtizedben a nyelvújítás volt az egyik olyan terület, ahol a nemzeti érdeket, szembe lehetett állítani a birodalmi érdekekkel, a nélkül, hogy az közvetlen politikai következményekkel járna. A császárnak jól jött a magyarok megtöréséhez, megosztásához ez az eszköz, mert egyszer lekötötte a rebelliseket, a nyelv védelme, másodszor, a hatalom erejével, a megalkuvók lefizetésével, lerakták a finnugorizmus alapjait, amit még ma is nyög a magyarság, ami később Trianonhoz vezetett.

A nyelvújítás átlátszó hibái:

  • Egyszerűsítés
    • A nyelv egyszerűsítésére hivatkoztak. Mégis az eredmény olyan bonyolult nyelvet, szabályrendszert eredményezet, amit ma a legjobban utál az iskolai tanuló, a magyar gyermek.
    • Megváltoztatták a helyesírást, a ragozást, a mondatszerkezetet, a szókincset és a szószerkezetet.
    • Az eredmény a kiejtés és a helyesírás nyelvidegen változása! Jele a szótárban: ROSSZ
  • Nyelvtisztítás
    • Talán a legegyszerűbb úgy megfogalmazni, hogy mindent megtettek azért, hogy a magyart száműzzék a nyelvből.
    • Kiszélesítették a jövevényszavak fogalmát, és készletét. Ha egy kis esély adódott, akkor minden olyan szóra melyben egy idegen nyelvi elem volt ráfogták, hogy az a forrása. A kialakított új szabályokkal igyekeztek ezt igazolni, a nyelvi szabályokkal eltávolították a szó magyar szóképét, szótári fogalomként vezették be.
  • Új szavak létrehozása
    • Szóljon erről maga a névadó:
“Bántani mást vadság…” – s más a lélektelen író?
Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél.
Csipd, döfd, rúgd, valahol kapod a gaz latrot! az ilyet
Ütni, csigázni s agyonverni (nevetve) szabad.

– Kazinczy Ferenc: Epigrammai morál

  • Régi szavak új köntösben
    • Úgy elevenítettek fel a régi szavakat, hogy annak az új változata más tartalmat, jelentést és szóképet, hozott. Egyszerűen meghamisították őket.
  • Idegen szavak magyarosítása
    • A mai alternatív nyelvészek, rovásfejtők rémálma. A magyarrá tett idegen szavak formája, hangzása, alakja illik a magyar nyelvújítás szókészletébe, jelentése, az idegen nyelv írásától eltérő módon egy szótári fogalomként betanult szó. Ezeknek a szavaknak az a nagy hibája, hogy a gyök szóképe egészen biztosan nem felel meg a szóbokorban található hasonló gyökök szóképével. Egy ilyen szó utólagos rovása semmilyen eddig ismert írási szabálynak sem felelhet meg.
  • Hazug tájnyelv képzése
    • A tájnyelvek, nyelvjárások ellehetetlenítésének több módszere jelent meg. Az egyik legriasztóbb módszer, amikor a tájszót, a már kialakított új helyesírás szabályaival, az eredeti írási formától gyökeresen eltérő módon leírták. Ez a mai nyelvben olyan torzulásokhoz vezetett, ami teljesen eltüntette a tájszó eredeti, szóképét, kiejtését. Új szótár, hamis gyökökkel ellátott szavak jöttek létre. A létrejött szavak már nem magyar szavak.

A végső döfés:

  • A szóösszevonás, hazug bevezetése. A szóösszevonás a szavak szóképét változtatja meg. Az összevont szó két, vagy több szóképpel rendelkezik. Ilyen esetekben a magyar nyelvet beszélő az írás módjába belezavarodik, ha nem tanulta meg az összetett szó jelentését. Ma is jelentkeznek a nyelvünkben a szóösszevonásból eredő rémséges példák. Ilyen lehet az ellentétes szóképpel és még mai jelentés tatalommal bíró szavak összevonása egy szóba. Ezek olyan összetételek, amelyek csak szétbontva értelmezhetők, de akkor is, nagy az esély arra, hogy egyik szóösszetétel szóképe sem jeleníti meg az új összetett szó jelentését. A másik ilyen nyelvidegen találmány a csonkított szóösszevonás, amikor az összevont szavak egyikét, vagy mindkettőt csonkitják.
  • A szóképzés ahol a képzők leegyszerűsített (kiherélt) gyökök, mellett jelennek olyan formában, hogy az eredeti képző, ami egy gyök volt, vagy másutt ma is az, módosítja a szót.
  • A gyök helyére bekerül, a szóelvonás, ami a gyökösszevonás utolsó gyökének a csonkításához vezet.

Összességében a nyelvújítás a hozzá szorosan tartozó finnugorizmussal együtt a magyar embert eltávolította a gyökereitől, a gyökrendszertől.

Busztrofédon, anagramma, fonák írás

A busztrofédon az anagramma és a fonák írás.

Busztrofédon

Pallas Nagylexikon szerint:

Görög: ökörfordulvás (ökörfordulás), – szabadabban: barázdás írás.

A görögök régi írásmódja, melynél váltakozva jobbról balra és: balról jobbra történt – az ökröknek a szántás alkalmával való járásához hasonlóan – az írás. Kezdetben ugyanis a görögök, mint a keleti népek nagy része jobbról balra írtak s csak későbben fordították az irányt visszára. A busztrofédon írás átmenet volt a korábbiról a későbbi írásmódra. Régi felirataink között több barázdásan írott frigiai inskripció[1] van.

Anagramma

Pallas Nagylexikon szerint:

Görög: valamely szó vagy egész mondat betűinek fordított sorrendben való olvasásából vagy egészen szabad összecseréléséből alkotott új szó vagy mondat.

Visszafelé olvasásból csinált anagrammák:

Amor = Róma; Aktit Tuketjer= Rejtekút Titka (Jókai Páter Péter c. regényében).

A betűk szabad összecseréléséből álltak elő a következők: lumenorbi = Berolinum (Berlin), centum oculi = Montecuculi, Rodosto = Ostorod stb.

Az anagrammákat v. titkos jelül használták, mint p. Jókai említett regényében, v. Tompa, midőn az 50-es évek elején községe nevének anagrammája alatt írt: Rém Elek = Kelemér; vagy pedig bizonyos jelentőséget fűztek hozzá.

Az anagramma keletről terjedt el Európában, hol főleg a XVI. és XVII, században divatozott; nálunk a hitvitázók egymás nevének v. műve címének betűiből csináltak csúfolódó anagrammákat. A nagyon elterjedt anagrammákat külföldön többen össze is gyűjtötték.

A mai nyelvoktatás nyelvi játékként tekint rá.

Fonák írás

A szótári jele: FN

A fonákírás nem busztrofédon és nem anagramma.

Keletkezése a hibás olvasási irányból adódik. A rövid gyökhangokból, álló rovásokat, más népek a saját szokásaiknak megfelelően fordítva, visszafele olvasták. A visszafele olvasott szavak, eredeti magyar jelentését az olvasók betanulták. Így fordulhat elő, hogy a világban jelenleg is rengeteg olyan gyökszó van, aminek az eredeti, vagy fonák alakja magyar.

Ezt azért lehet kijelenteni, mert a más nyelvekben megjelenő gyök, az adott nyelvben csak egy jelentéstartalommal bír, de a magyarban annak a jelentéstartalomnak a szóképével rendelkezik!

Szókép a gyökszó meghatározó tulajdonsága!

Más népek a betanult fonák szavakat a nyelvi fejlődésük során összeolvasták az eredeti irányból olvasott szavakkal, ez vegyes olvasatot hozott létre. Ennek az eredménye, hogy megjelentek olyan összetett szavak melyeknek az olvasata vegyes olvasási irányból keletkezett.

Ez a Fele-fonák írás, jele: FF

A Pannoniában az elharapózott latin olvasási szokásokkal kiejtett magyar nyelvű beszéd és a rovások, latinos átírása nem követte a magyar rovás kiejtését, így a latin írás csak a rendelkezésére, álló karaktereket[2] tudta használni a rovások értelmezéséhez.  Az első évezredben a kárpát-medencében megjelenő latin elírások a bizonyíték arra, hogy itt a honfoglalás előtt a maihoz nagyon hasonló nyelvet beszéltek, és azon már írtak!

[1] Frigia: Phrügia, latinosan Phrygia, egyes magyar változatokban Frügia, Frígia, akkádul Muski egy rövid életű ókori anatóliai államalakulat volt, amely Urartu meggyengülésével párhuzamosan emelkedett fel, ám alig három évtizeden belül áldozatul esett a kimmerek támadásainak. Phrügia lakói a phrügök (más változatban frígek) voltak.

Phrügia Anatólia nyugati részén, a Halüsztől nyugatra, Lüdia és Müszia keleti szomszédságában alakult ki, majd a mai Törökország jelentős részét megszerezte maga számára. Fővárosa, Gordion később arról lett nevezetes, hogy Nagy Sándor itt vágta el az ún. „gordiuszi csomót”.

 

A hagyomány három phrüg királyt ismer: a trójai háború idején élt Mügdónt, illetve a történelminek tekinthető Gordiaszt és fiát, Midaszt. (Egyes források a Hadészben örök szenvedésre ítélt Tantaloszt is phrüg uralkodónak nevezik.) A mítosz szerint Gordiaszt jóslat alapján választották királlyá, és ő alapította a fővárost, Gordiont. Szekerét, ami elsőként juttatta fel a főisten templomához, áldozati tárgyként kiállította.

Inskripció: beírás, beíratás.

[2]Gergely Tibor összeállítása: [latin írásmód <jelentés> kiejtés]
a        ejtése: mint a magyar á, amely azonban latinban lehet rövid is
(szótárak jelölik csak a különbséget)
[fama <hír, közvélemény> fáma]
e        ejtése: e vagy é; (szótárak jelölik csak a különbséget)
y        ejtése: i, vagy görög eredetű tulajdonnevekben ü;
[Pinus sylvestris <erdeifenyő> pinusz szilvesztrisz]
ae      ejtése: é;         [Asarum europaeum < kapotnyak > azarum européum]
oe      ejtése: ő;         [Oedipoda coerulescens < kerepelő sáska > ődipóda cőruleszcensz]
némely esetben külön o+e hangokat jelöl, ezt néha a helyesírás is jelöli
[poëta <költő> poétá]
s        ejtése: sz;        [Cornus mas <húsos som> kornusz mász]
[Sus scrofa <vaddisznó> szusz szkrofa]
c        ejtése: magas magánhangzók (e, i, ae, oe, y) előtt c, minden egyéb esetben k;
[Carabus violaceus <kékfutrinka> karabusz violáceusz]
ti        ejtése: ci, ha utána magánhangzó következik és nem áll előtte s, t, x,
minden egyéb esetben ti;
[Helix pomatia <éti csiga> hélix pomácia]
[Hepatica nobilis <májvirág> hepatika nobilisz]
qu      ejtése: kv;       [Quercus cerris <csertölgy> kverkusz cerrisz]
gu      ejtése: ha utána magánhangzó áll gv;
[Pinguicula vulgaris <lápi hízóka> pingvuikula vulgárisz]
ch      ejtése: k(h);    [schola <iskola> szk(h)olá]
a kialakult gyakorlat szerint azonban a szó első magánhangzója előtt k, különben h
[Chelidonium majus <vérehulló fecskefű> kelidónium májusz]
[Echium vulgare <terjőke kígyószisz> ehium vulgare]
ph      ejtése: f;         [Elaphe longissima <erdei sikló> eláfe longisszima]
        ejtése: i,         [Picus viridis <zöld küllő> pikusz viridisz ]
de ha két magánhangzó között áll, vagy szó elején áll és magánhangzó követi, akkor ejtése: j.
[Maius <májusi> májusz] [Iapetus    japetusz]
rh       ejtése: r,        [Rhinolophus ferrumequinum
<nagy patkósorrú denevér> rinolófusz ferrumekvinum]