Fogalmak kategória bejegyzései

A szótárban használt fogalmak magyarázata.

Busztrofédon, anagramma, fonák írás

A busztrofédon az anagramma és a fonák írás.

Busztrofédon

Pallas Nagylexikon szerint:

Görög: ökörfordulvás (ökörfordulás), – szabadabban: barázdás írás.

A görögök régi írásmódja, melynél váltakozva jobbról balra és: balról jobbra történt – az ökröknek a szántás alkalmával való járásához hasonlóan – az írás. Kezdetben ugyanis a görögök, mint a keleti népek nagy része jobbról balra írtak s csak későbben fordították az irányt visszára. A busztrofédon írás átmenet volt a korábbiról a későbbi írásmódra. Régi felirataink között több barázdásan írott frigiai inskripció[1] van.

Anagramma

Pallas Nagylexikon szerint:

Görög: valamely szó vagy egész mondat betűinek fordított sorrendben való olvasásából vagy egészen szabad összecseréléséből alkotott új szó vagy mondat.

Visszafelé olvasásból csinált anagrammák:

Amor = Róma; Aktit Tuketjer= Rejtekút Titka (Jókai Páter Péter c. regényében).

A betűk szabad összecseréléséből álltak elő a következők: lumenorbi = Berolinum (Berlin), centum oculi = Montecuculi, Rodosto = Ostorod stb.

Az anagrammákat v. titkos jelül használták, mint p. Jókai említett regényében, v. Tompa, midőn az 50-es évek elején községe nevének anagrammája alatt írt: Rém Elek = Kelemér; vagy pedig bizonyos jelentőséget fűztek hozzá.

Az anagramma keletről terjedt el Európában, hol főleg a XVI. és XVII, században divatozott; nálunk a hitvitázók egymás nevének v. műve címének betűiből csináltak csúfolódó anagrammákat. A nagyon elterjedt anagrammákat külföldön többen össze is gyűjtötték.

A mai nyelvoktatás nyelvi játékként tekint rá.

Fonák írás

A szótári jele: FN

A fonákírás nem busztrofédon és nem anagramma.

Keletkezése a hibás olvasási irányból adódik. A rövid gyökhangokból, álló rovásokat, más népek a saját szokásaiknak megfelelően fordítva, visszafele olvasták. A visszafele olvasott szavak, eredeti magyar jelentését az olvasók betanulták. Így fordulhat elő, hogy a világban jelenleg is rengeteg olyan gyökszó van, aminek az eredeti, vagy fonák alakja magyar.

Ezt azért lehet kijelenteni, mert a más nyelvekben megjelenő gyök, az adott nyelvben csak egy jelentéstartalommal bír, de a magyarban annak a jelentéstartalomnak a szóképével rendelkezik!

Szókép a gyökszó meghatározó tulajdonsága!

Más népek a betanult fonák szavakat a nyelvi fejlődésük során összeolvasták az eredeti irányból olvasott szavakkal, ez vegyes olvasatot hozott létre. Ennek az eredménye, hogy megjelentek olyan összetett szavak melyeknek az olvasata vegyes olvasási irányból keletkezett.

Ez a Fele-fonák írás, jele: FF

A Pannoniában az elharapózott latin olvasási szokásokkal kiejtett magyar nyelvű beszéd és a rovások, latinos átírása nem követte a magyar rovás kiejtését, így a latin írás csak a rendelkezésére, álló karaktereket[2] tudta használni a rovások értelmezéséhez.  Az első évezredben a kárpát-medencében megjelenő latin elírások a bizonyíték arra, hogy itt a honfoglalás előtt a maihoz nagyon hasonló nyelvet beszéltek, és azon már írtak!

[1] Frigia: Phrügia, latinosan Phrygia, egyes magyar változatokban Frügia, Frígia, akkádul Muski egy rövid életű ókori anatóliai államalakulat volt, amely Urartu meggyengülésével párhuzamosan emelkedett fel, ám alig három évtizeden belül áldozatul esett a kimmerek támadásainak. Phrügia lakói a phrügök (más változatban frígek) voltak.

Phrügia Anatólia nyugati részén, a Halüsztől nyugatra, Lüdia és Müszia keleti szomszédságában alakult ki, majd a mai Törökország jelentős részét megszerezte maga számára. Fővárosa, Gordion később arról lett nevezetes, hogy Nagy Sándor itt vágta el az ún. „gordiuszi csomót”.

 

A hagyomány három phrüg királyt ismer: a trójai háború idején élt Mügdónt, illetve a történelminek tekinthető Gordiaszt és fiát, Midaszt. (Egyes források a Hadészben örök szenvedésre ítélt Tantaloszt is phrüg uralkodónak nevezik.) A mítosz szerint Gordiaszt jóslat alapján választották királlyá, és ő alapította a fővárost, Gordiont. Szekerét, ami elsőként juttatta fel a főisten templomához, áldozati tárgyként kiállította.

Inskripció: beírás, beíratás.

[2]Gergely Tibor összeállítása: [latin írásmód <jelentés> kiejtés]
a        ejtése: mint a magyar á, amely azonban latinban lehet rövid is
(szótárak jelölik csak a különbséget)
[fama <hír, közvélemény> fáma]
e        ejtése: e vagy é; (szótárak jelölik csak a különbséget)
y        ejtése: i, vagy görög eredetű tulajdonnevekben ü;
[Pinus sylvestris <erdeifenyő> pinusz szilvesztrisz]
ae      ejtése: é;         [Asarum europaeum < kapotnyak > azarum européum]
oe      ejtése: ő;         [Oedipoda coerulescens < kerepelő sáska > ődipóda cőruleszcensz]
némely esetben külön o+e hangokat jelöl, ezt néha a helyesírás is jelöli
[poëta <költő> poétá]
s        ejtése: sz;        [Cornus mas <húsos som> kornusz mász]
[Sus scrofa <vaddisznó> szusz szkrofa]
c        ejtése: magas magánhangzók (e, i, ae, oe, y) előtt c, minden egyéb esetben k;
[Carabus violaceus <kékfutrinka> karabusz violáceusz]
ti        ejtése: ci, ha utána magánhangzó következik és nem áll előtte s, t, x,
minden egyéb esetben ti;
[Helix pomatia <éti csiga> hélix pomácia]
[Hepatica nobilis <májvirág> hepatika nobilisz]
qu      ejtése: kv;       [Quercus cerris <csertölgy> kverkusz cerrisz]
gu      ejtése: ha utána magánhangzó áll gv;
[Pinguicula vulgaris <lápi hízóka> pingvuikula vulgárisz]
ch      ejtése: k(h);    [schola <iskola> szk(h)olá]
a kialakult gyakorlat szerint azonban a szó első magánhangzója előtt k, különben h
[Chelidonium majus <vérehulló fecskefű> kelidónium májusz]
[Echium vulgare <terjőke kígyószisz> ehium vulgare]
ph      ejtése: f;         [Elaphe longissima <erdei sikló> eláfe longisszima]
        ejtése: i,         [Picus viridis <zöld küllő> pikusz viridisz ]
de ha két magánhangzó között áll, vagy szó elején áll és magánhangzó követi, akkor ejtése: j.
[Maius <májusi> májusz] [Iapetus    japetusz]
rh       ejtése: r,        [Rhinolophus ferrumequinum
<nagy patkósorrú denevér> rinolófusz ferrumekvinum]

 

Szókép

Szókép

A magyar nyelvben megjelenő szókép fogalma nem azonos az Indoeurópai nyelvekben tanított szókép fogalmával! Sajnos a magyar nyelvoktatás ezt az indogermán változatot „tudományos formában” erőlteti a magyar nyelvre. A szókép nem szépirodalmi rétege a magyar nyelvnek, hanem alapvető jelentéshordozója!

A szókép a szó kiejtésekor, a gondolatainkban megjelenő kép.

A nyelv folyamatos átszabása során, tisztán már csak az egyszerű gyökszavakban jelenik meg, kő, tó, ház, lő, ló, luk, ág, stb.

A szó alakja és jelentése

szó alakja és jelentése">A szó alakja és jelentése

Az indoeurópai nyelvekben a szavaknak jelentése van, amit meg kell tanulni, ez a jelentés szótári jelentéstartalom.

A hivatalos álláspont szerint, a magyar nyelvben a szavak lehetnek: egyalakú, hasonló alakú és különböző alakúak. Jelentésük alapján a szavakat három csoportba tudjuk sorolni: egyjelentésű, hasonló jelentésű illetve különböző jelentésűek lehetnek.

Ezek a tulajdonságai a szavaknak csak másodlagosak, esetenként túlkompenzáltak, a csoportosítások feladata az, hogy elterelje a figyelmet a szóképről, és arról a tényről, hogy a magyar nyelvben, a tanult jelentéstartalom még mindig elenyésző a megértett szókép fogalmában megjelenített szavak számához viszonyítva.
A magyar gyermek két-háromezer gyökszó elsajátítása után már alkalmas arra, hogy 6-700 000 szót megértsen! Ez különböztet meg bennünket! Külömb-böztet, mert külömbbé tesz!

Ezt a majd egymillió szót nem kell tanulni, legfeljebb pár ezret!

Igaz, már gyermekkorban el kell sajátítani a nyelvszerkezeti felépítését ahhoz, hogy megértsük a ragozott szavakat.

Gyökösszetétel

Gyökösszetétel 1.

Valaminek a valamije és a birtokos eset.

A magyar gyöknyelv szerkezetének vizsgálása során felejtsük el a belénk vert szaknyelvet, mert azok a szavak más fogalmakat tartalmaznak a nyelvünkben, mint amit jelentenek. Ilyen a szokásos utalás a birtokos esetre, amikor a tanító azt mondja, hogy „valakinek a valamije”[1] a birtokos eset. A hivatalos magyar nyelvészeti megfogalmazása ennek a kérdésnek valahogy így néz ki:

A birtokos eset, latin szóval genitivus az a nyelvtani eset, amely valaminek vagy valakinek (birtok) valamihez vagy valakihez (birtokos) tartozását fejezi ki.

Amikor a magyar nyelv, a ragozó nyelvek, a gyöknyelv szerkezetét világnézetét[2], vizsgáljuk, látjuk, hogy az mellérendelő mondatszerkezettel rendelkezik. Még a mai világban is jelentős ez az elkülönülése az indoeurópai nyelvektől. A mellérendelő mondatszerkezetben nem jelenik meg az indoeurópai nyelvekre jellemző „Birtokos eset”.  Magának a fogalomnak a használata hamis, világba tereli a fogalom használóját.

A gyöknyelvben, a „valaminek a valamije” a fogalmat meghatározó szavak szó szerint történő megértéséből adódik. Ha a ma használatos nyelvtani fogalmakat használom, akkor a valami az „Főnév”. Tehát a valaminek, ami egy főnév, a valamije, ami szintén egy főnév. Tehát egyszerűen kifejezve a valaminek a valamije egy összetett gyökszó, ami két elemből, azaz két gyökből (adott esetben főnévből) áll. Ilyenek, FaÁg, HázFal, HázTető, MagHáz, FejTető, FaLevél, stb.
A felsorolt példákból látható, hogy a „valakinek a valamije” fogalom, csak ezekre az esetekre vonatkozik a gyöknyelvben, és az nem birtoklást, hanem részt jelent.

Faág> az egész a “Fa” annak egy része az “ág”.

  • Könnyen belátható, hogy a fa és az ág együtt az egész. 
  • Az is tudjuk, hogy a fa, ág nélkül nem él.
  • A fa fogalma magában hordozza a hozzá szorosan tartozó hozzá nőt, ágat.

Ez egy egyszerű gyökösszetétel.

Azért egyszerű, mert a “fa” és az “ág”, egyaránt még mai olvasattal is, értelmes gyökszó, gyök.

A meghatározás azt is elmondja, hogy a gyök összetételben

  • az első elem, az egész,
  • a második elem, annak egy része.

A birtokos eset fogalom tévesen, kiterjeszti a gondolatkört a birtoklásra, amit az nem tartalmaz. Ezzel a félrevezetéssel, megtéveszti a tanulót. Azt sugallja, hogy a „birtokló”, tulajdona a „birtokolt”. Igaz az Indoeurópai gondolkodásmódban ez helyénvaló, anyagi érdekelvű gondolkodásmód, de azt látni kell, hogy csak addig működik, amíg van, mit, vagy kit birtokolni. Ha az egyik elfogy, mert előbb utóbb a birtoklás kiapassza a birtokoltakat, akkor feldűl (feldúl) a mutatvány.

A magyar nyelv nem ilyen.

A magyar nyelvben az egész és a hozzátartozó rész egységét, egyenrangúságát fejezi ki akkor is, ha az egész a nagyobb, a rész pedig a kisebb. Ebben az egységben az egész nem létezhet, a rész nélkül. Hogy néz ki egy ház, tető nélkül, egy ember, fej nélkül egy fa, ág nélkül. Ez a gondolkodás a természetes a túlélő gondolkodás.

Az is látható a fenti szerkezetből, hogy a hovatartozás meghatározása nem fordítható meg, mert a jelentése teljesen megváltozik. A „Valaminek a valamije” fogalomkőrben az egész határozza meg a részt, és ez a gondolkodásban nem fordíthat meg! Ágfa, tetőház, levélfa, stb.

A szóösszetétel gyökszerkezetbe történő megjelenítése a következő:

Valaminek-valamije> aminek-amije> minek> mije> nek-je> ne>je, N-J

Látható az N> ami lehet eN, éN, Ne, Nö, az elvonást az egészből történő egy rész elvételét jelenti, ez a rész az egészNeK a része. A Ne, No, Negatív, formákban megjelenik szinte minden nyelvben.

A NeK gyök jelentése: egy olyan egész, amiből egy rész hiányzik.

A Ja, Je, gyök a az egészből hiányzó részt fejezi ki.

[1] Megtévesztő magyarázat a nyelvünk szerkezetétől idegen gondolatkép, fogalom, a mások birtoklásának, vagy eszközének, ezek fogalmának a megjelenítése. Ez a megtévesztés, lehet, előre kitervel, szándékos, vagy tudatlanul majmoló. A magyar ember ezt a fogalmat nem használja, csak beletanítják. Nem használja, mert nem birtokol.

[2] Csak egyszerűen, minden belemagyarázat, nélkül azt értsünk a szó alatt „világnézet” amit az magyarul jelent.

Gyök, Szótag, Morféma

Gyök, Szótag, Morféma

A Gyök nem Szótag és nem Morféma!

A gyök után, a szótag is elítéltetett a magyar nyelvtudományokban. Ma Magyarországon a hivatalosan tanított nyelvtudományokban a szótag „kiveszőben” levő szóelem, a mai hivatalos nyelvészet szerint „morféma”. Valahogy így fogalmazzák meg: „Szótagokkal a nyelvhasználat során szóban és írásban egyaránt találkozhatunk, bizonyos gyakorlati szerepük van[1].” Véletlenül sem mondja azt, hogy a magyar nyelvben a szó meghatározó, értelem hordozó eleme. Ma már a szótag fogalmát is annyira elmossa a tudományos nyelvészet, hogy még a nyoma se maradjon, ami esetleg valamikor hasonlított a gyökre. A Szótag fogalom lejáratása, elhanyagolása, oda vezet, hogy a szavaink ragozott szerkezete teljesen átalakul, helyette a tanult szavak, szófogalmak jelennek meg, ezzel ellehetetlenítve a magyar nyelvet, vele az embert, a népet. Az átfogó morféma megnevezésénél a szótag helyett a tőmorféma kifejezést használja a nyelvtudomány. Az egész nyelvrendszerünkben a mai tudomány feladta a ragozó nyelv alapjait, az új „Nyugati típusú” nyelvrendszer kialakításával.

A hivatalos álláspont a következő: „A nyelv, rendszert alkot. Egységei: fonéma, morféma, lexéma, szintagma, szöveg”

Ebben a rendszerben, kitagadtatott a gyök, elárultatott a szótag, meghazudtolt a rag, felfordult a mondat!

A tudomány elengedte a „Szótag” fogalmát is. Az új rendszer még ma sem talál olyan magyar szót, ami alkalmas lenne a gyökfogalom elrejtésére, ahogy azt szeretné, ezért jelenik meg a „Morféma”, de még itt is kénytelen a „tő” kifejezést használni, ami nagyon hasonló szóképet alkot a „gyök” szavunkkal.

A ragozó nyelv gyökhasználatához, szüksége van az emberi agynak a kiegyensúlyozott (két-agyféltekés) gondolkodáshoz a szóképre, az adott gyökszókép megjelenítésére.

A ragozó nyelv lényege, hogy a gyökök, egymás után történő rakogatásával, egyes eredeti gyökök (tövek) írás és kiejtésbeli alakja, megjelenése, a helyesírás kialakításával megváltozik, átalakul. Az új írási szabályok okozta, átalakulásnak megfelelően, a szavak sorrendjében az előforduló hangtorlódások, hangkiesések, hangmódosulások, jelentős módon nem változtatják meg az eredeti, első, második, vagy többedikként, elhelyezett gyök szóképét, csak a megjelenését, eleinte az írását, majd később hozzá igazítva[2] az új helyesírásnak megfelelő kiejtést is. A ragozás során létrejött új szóban a sorba rakott szóképfogalmak együttesen, az új szóra jellemző módosult képet hoznak létre. A magyar nyelvben, ezért értünk meg olyan szavakat is, amit esetleg soha nem használtunk.

Tehát az agyunk megérti az újonnan ragozással létrejött szó jelentését.

Ez a magyar ragozó nyelv varázsa.

Látható, hogy az új szó mindig a hozzá toldott raggal, jön létre. A nyelvünk ezért ragozó nyelv.

A nyelvünkkel foglalkozó elődeink nem véletlenül szokták mondani, hogy a magyar nyelv, nem kivonó, nem elvonásokon alapuló, hanem hozzáadó nyelv. A fenti szabályrendszer (itt konkrétan a szintagma) többek között ezt az alapértéket is sérti. Ezzel lehetetlenné teszi a nyelv gyökrendszerének fejlődését, az eredeti gyökszavak jelentés és valódi képi ismeretét.

Az is látható, hogy az adott szóba beépült ragok elvonása nem lehetséges, mivel a majd kétszáz éves ragozás helyetti toldalékolás, eltakarta a toldalékká lett gyökszavak eredeti jelentését, szóképét, ennek az oka a gyök megjelenés módosulása. Az új szavakba beépült gyökszavak, melyek a ragok, már toldalék formájában, a beépülő eredeti gyök értelmét eltakarva, elfelejtve kerültek be az adott szóba.

Már ezért is hamis az az állítás, ami a toldalékok elvonásával próbál az eredetitől eltérő jelentést tulajdonítani egy szónak. Sajnos ma már ezt tanítják.

Az meg már tudatos csalás, ha ezt a csonka a szót, vagy morfémát, egy más nemzet szavához, morfémához teszi hasonlóvá!

Csalás azért, mert aki ezt a morféma hasonlóság vizsgálatot végzi, az tudja, hogy mi a morféma.

Tudnia kell, hogy az a csonka szótő a magyar nyelvben nem morféma, hanem egy megváltoztatott gyök, amihez eredeti formájában tartozik egy szókép, mely szóképet toldalék alakjában is hordoz.

Csalás azért is, mert a csonka gyök önállóan, a szóról leválasztva, nem biztos, hogy hordozza az eredeti gyökképét megváltozott toldalék formájában. Az így leválasztott szókép nélküli toldalék már tanult jelentéssel bír. Ez a tanult jelentés alkalmassá teszi a toldalék előléptetését morféma szóelemé, ami lehetőséget biztosít más nyelvekből történő származtatásának bizonyítására.

A szavainkban megjelenő toldalékok értelemadó gyök képe határozhatja meg a toldalékolás utáni szó gyökét. Csak ilyen módszerekkel lehet a magyar nyelvet vizsgálni.

A toldalékolás a nyelv átalakításának egy állomása, már ez a fogalomkőr is jelentős mértékben torzítja a nyelvünket[3].

Ezzel szemben a morfémák és toldalékok sokkal szűkebb, tartományban, vagy egyáltalán nem rendelkeznek szóképpel, csak előre betanult jelentéssel, vagy alkalmazási szabállyal a helyes használatáról. Ez a kemény tanulással rögzült tudás az agy egyik felét veszi igénybe.

Tehát a gyök a magyar nyelvben a legkisebb szóképpel rendelkező értelmes[4] szó.

A Szótag a szabályrendszer része, a szó első szótagja, lehet gyök, a többi szótag csonka, vagy módosult gyök.

A Morféma, a szó egy eleme. A morféma, lehet gyök, szótag, de a fogalomkörébe tartozik minden jelentéssel[5] bíró szóelem is.

[1] http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/magyar-nyelv/a-szotag-es-a-morfema/a-szotag-es-a-morfema  (2015. július 29.)

[2] A nyelvújítás elengedhetetlen „érdeme” ez a folyamat, ami tudatosan, szervezett módon, megváltoztatja, átalakítja a nyelvünket. Eleinte, csak a régi szavaink írására alkotott helyesírás, később az ezekhez igazított kiejtés lett az elvárás az iskolában. Ez a kettős hatás már megváltoztatja az eredeti szavunk jelentését. Többek között ez az egyik oka annak, hogy minden szavunkra legalább egy másik is létezik, ahol csak egy értelem találkozik a szavakban. Ez a folyamat a mai napig zajlik, ezért tanulja a magyar nyelvet nehezen az új generáció, mert mindig jobban és jobban távolodunk, a gyök, és az eredeti ragozó nyelvtől.

[3] Olvasd a „Toldalék” című fejezetnél.

[4] Értelmes= Értelmet adó. Amit magyarul értünk alatta.

[5] Jelentés= Egy adott szó tanult jelentése.

Gyök

A Gyök fogalma

 A gyök a legrövidebb olyan szó ami “Szókép”. A legkisebb önálló értelmes szó a magyar nyelvben.

A gyök a magyar nyelvben, a legrövidebben rögzíthető, róható, írható, a legrövidebben kimondható kép, szókép, mozgókép. Pl. el, bő, ág, ég, nap, süt, bab, bak, cél, dac, húg, nagy, nép, nád stb.

A gyök hangokból keletkezett. Ezek a hangok a gyökhangok.

Fogalmak

Fogalmak a szótárban

A szótárban használt szokásostól eltérő fogalmak felsorolása.

Nyelvi korszakok

  • Ős-nyelvi korszak
  • Ó-nyelvi korszak
  • Szanszkrit korszak
  • Dravida korszak
  • Hun korszak i.e 4040 i. sz. 453.

A magyar nyelv történeti korszakai

Források használata a szótárban:

  • Czuczor-Fogarasi szótár
  • Wiki szótár
  • Ballagi Mór a Magyar nyelv teljes szótára.
  • Vámbéry : A magyarság bölcsőjénél.