Ómagyar kategória bejegyzései

Nyelvünknek ez a korszaka a honfoglalás befejeződésével kezdődött és a kereszténység felvételén át az első teljesen magyar nyelvű könyv megjelenéséig (1526) tartott.
Ómagyar kor (896–1526)

VeR

VeR
Gyökszó > Gyök  > szó">Ősszó
Gyökkapcsolat: VR hangpár, szóbokor jelentése VéR 

Gyökszó, elvont gyök.


Szóbokor szint: harmadik szint.

Jelentése, gyökszóképe: VeR 

Gyökszavai:   VaR, VáR, VeR, VěR, VéR, ViR, VíR, VoR, VóR, VöR, VőR, VüR, VűR, VuR, VűR


Szó fajtája: Ige

Fogalomkőr: VeR

Gyök Párja: VeRVéR


Leírás:  Ismétlődő mozgást fejez ki, az üt szó által meghatározott cselekvést, közvetítő ismétlés. Meleg vérűek verése vérrel jár. Ez a cselekvés sorozat elvontan, elvont fogalomként, elvont gyökként, a VeRs szavunkban jelenik meg. Gondoljunk arra amikor a veressel ostorozunk.


Kialakulásaszó">Ősszó > Ősmagyar > Ómagyar > Előmagyar > Napjaink.

Elágazások:

  • Dravida: eri, arei =üt, ver szerént.
  • Török: vurnak, csagataj ny. ur-mak = verni.
  • Hindu: vurus, urus = verés, verekedés, harc. 
  • Latin verber, verbero.


Eredete: Magyar

FO , Fordított párja: a VeR <> ReV mely szó adja a fémek felületén képződő, védő, vagy salakréteg nevét. Reve.

Közvetlen rokon gyökszava: VěR mely szó a VěRest (másutt vörös) szót jelenti szintén a VR szócsoportba tartozó gyökszó, de nem került kibontásra.


Források:
CzF. :

VER (1)
  áth. m. vert. Az üt igének sokszorozója, melylyel oly viszonyban áll, mint ezek egymással: hány vet; szed vesz; hord hoz v. visz; jár megy v. jön.; rak tesz; tol taszít. 1) Emberre, vagy más testesebb állatra többször ráüt, különösen haragból, vagy fenyítőleg, büntetőleg, hogy érezze, hogy fájjon neki. Fejbe, hátba, pofon, nyakon verni valakit. Agyon, halálra verni. Farára huszonötöt vertek. Bottal, korbácscsal, ököllel verni. A kegyetlen ember feleségét, s gyermekeit veri. Ökrét, lovát üti veri. Falba veri a féjět. Öszvetéve: elverni, le-, megverni, öszveverni valakit. Vert had v sereg. Átv. ért. büntetésül bizonyos csapással illet. Verje meg az Isten. Most is verni az Isten, de nem érzi. Sajátságos kifejezések: Megverte őt a maga keze, azaz, holt részeg. Megveri a kopókat a róka vagy nyúl, ha ezek szimatja félbenszakadván, a kopók többé ne követhetik. (Bérczy K.). Vasra verték. Népies nyelven, a verés módjaira és eszközeire vonatkozólag, több képes és tréfás kifejezésü hasonszókkal helyettesíttetik: páhol, zsákol, lasnakol, dönget, dögönyöz, megtapogat, nadrágol, husángol, korbácsol, dorongol, botoz, pufol, pufogat, bufál, elpuhít, megabrakol, zuhál, öklöz, gyomroz, megnyújt, megrak, kókál, egyebugyál stb. 2) Valamely lélektelen testet bizonyos okból, czélból ütöget. Vasat verni. Dobot, czimbalmot, zongorát, orgonát verni. A harangot félreverni. Aranyból, ezüstből, rézből pénzt verni. Vert arany. Vert út. Falba szeget verni. Fából diót verni. A kaput, ajtót verni, hogy nyissák ki. Cséppel verni a gabonát. Könyvből, ruhából, kiverni a port. Fölvert galuska. Fölverni a ládát, szekrényt, feltörni. Átv. ért. valaminek árát fölvermi, t. i. dobolás által. 3) Ütve, vagy ütéssel fenyegetve hajt, űz, kerget. Kiverték a házból, a városból. A barmot kiverni a tilosból, a mezőre verni. Az agár verte a nyúlat, vadászok nyelvén am. érte, billentette, vágta a nyúlat. Az ellenséget szétverni, visszaverni. 4) Bizonyos neszszel, zörejjel nyugalmából fölhajt. Álmomból fölvert a tűzharang. Fölverni a vadat.
“Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája, de engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja.”
Vörösmarty. (Zalán futása.)
Kiverni átv. ért. valamit elfeledtetni, mintegy az elméből kiűzni. Kiverte eszemből, amit mondani akartam. Ily gondolatot legjobb kiverni a fejből. Ellentéte fejébe verni valamit, megfoghatóvá tenni. 5) Bizonyos erőfeszítéssel csinál, alapít valamit. Fészket, feneket verni. Kötelet verni. Sátort, tábort verni. Az egerek nem sok fészket vernek az ő csűrěben, azaz, szegény. 6) Képes kifej. adósságba verni magát; sok pénzt beleverni valamibe, sokat költeni rá. Élére veri a pénzt, öszvehalmozza, zsugorgatja. Valaminek árát fölverni. 7) Mint önható, am. mozogva folytonosan ide-oda ütődik. Ver az óra. Ver a szive; alig ver az ere, vagyis szivében, erében a vér. V. ö. ÜT.
Egyezik vele mandsu nyelven: bire-me (= ver-ni), továbbá Vámbéry Á. szerént török ny. vurnak, csagataj ny. ur-mak = verni. (Hinduglonál török szóként mindkét alakban eléjön); honnan vurus, urus = verés, verekedés, harcz. Ki ne sorozná ide a latin verber, verbero szókat is?

*VER (2)
  elvont gyöke verecsen, verőcze szóknak és vers törzsnek verseng, verseny szókban; egyezik fer, per, for stb. gyökökkel fereg, perdűl, forog szókban. l. VERŐCZE, (1), VERS, (1).

*VĚR v. VÖR
  elvont gyök, melyből věrěs, věrnyeg, věrhenyeg stb. származtak; hangváltozattal a származékok is vörös, vörnyeg, vörhenyeg stb. Azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek különféle rokonhangi módosúlatokkal tűzre, égésre, s annak sajátságos szinére vonatkoznak, milyenek vir, per, pör, por, pír, mint a virad, pěrnye, pěrkěl v. pörköl, perzsel v. pörzsöl, porzsol, piros stb. származékok gyökei. Persa nyelven egyezik vele bór am. pír (color ruber) és biristan v. burustan am. pörzsöl-ni pirít-ni (assare, torrere, frigere. Vullers az utóbbi szó önhangzóit [u] helyteleneknek mondja ugyan, azonban megismeri, hogy azon szót is bizonyos megnevezett szótárban találta. Nem látjuk által, hogy a két alak miért nem állhatna meg egymás mellett, mint pl. a magyar veres és vörös, perzsel és pörzsöl stb.)

*VÉR
  fn. tt. vér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Veres folyadék a négy első osztályhoz tartozó vagyis gerinczes állatok testében, mely annak egyik lényeges alkatrésze, s míg az állat él, folytonos mozgással az erekben kering. Sürü, hig, könnyü, nehéz, alutt vér. Pezseg a vére. Foly az orra vére, átv. ért. szomorú, bús. Vért hányni, okádni. Vért ereszteni, pl. érvágással, köpölyözéssel. Orczájába tódult, futott a vér, elpirult, vörös lett. Kezét vérrel mocskolni, tulajd. és átv. ért. valakit megvérezni, megölni. Vérét ontani a hazáért, sebeket, halált szenvedni. “Véreket kiontják-e kegyelmedért?” (Gr. Eszterházy M. nádor. Rákóczy György fejedelemhez. 1644.). Vér és pénz legdrágább. (Km.). “Vérrel hasal vala” (sangvinis fluxum patiebatur, Münch. cod. Máté IX.). Vért szomjuhozni, átv. ért. kegyetlen, gyilkos indulattal, szenvedélylyel birni. Vérig üldözni, zaklatni, verni valakit, azaz legnagyobb mértékben. Nincs benne egy csep egészséges vér. Patakokban omlott a vér, oly dühös volt a harcz. Vérben fagyban hagyni valakit, annyira megverni, hogy vér ömlött testéből s félholttá lőn. Szélesb ért. vérnek nevezik a rovarok, és férgek testében folyó fehéres vagy más szinű nedvet is. 2) Átv. az állati élet maga, vagy annak lényege, mivolta, tulajdonságai. Jó vér van benne. Nemes vér foly ereiben. A jó vér nem válik vizzé. (Km.); felelnek rá az egymással perlekedő rokonok: de válhatik méreggé. Vérré válik, mint barátban a lencse. (Km.). Telivér ló. Kitört belőle a kutyavér. Gonosz, hamis vér ő kelme. Véremet is oda adnám érte. Hűségét vérrel pecsételte. A megölt ember vére boszúért kiált. Különösen, az érzéki élet, a testi vágyak és gerjedelmek öszvege, mint a lelkiek ellentéte. A test és vér az Isten országát nem birhatják. (I. Cor. 15. 50.). Továbbá, az Úr vacsorájában, a római katholikusok hittana szerint Krisztus Urunk valóságos vére a bor szine alatt, melyet az ő halála emlékezetére veszünk magunkhoz. 3) Jelent atyafit, mennyiben az egy atyától, vagy közös őstől származottakban közös vér van. Innen a testvér, egy testvér, unokatestvér, fitestvér, nőtestvér v. fivér nővér nevezetek. Édes vérem, az atyafiságos vagy baráti szeretet leggyöngédebb kifejezése. A 2-ik és 3-ik pontra még egy példa: “Ha bennetek volna magyar vér, és hozzám nem uratokhoz, de atyátokhoz, társatokhoz, véretekhez való szeretet, boszúljátok meg gyalázatunkat” (II. Rákóczi Ferencz fejedelem a gyömrői táborban 1705. julius 3-ikán).
Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos. A persában a rokon pór szó am. piros szín (color ruber), és pej ló (equus rufus). Egyezik vele Budenz József szerént különösen a finn vere (vér), verevä (véres, fris, virágzó szinü, piros), észt vers (vár), verev (vörös), lív ver (vér), verri (véres), lap varr, varra (vér), finnlapp varra (vér), varras, varas (fris pl. hal, hús), varres (fris, egészséges), osztják ver (vér), verde (vörös), votják, zürjén vir, mordvin ver, cseremiz vür, hegyi cseremiz vir; déli vogul vujr, űr (mind am. vér) erza-mordvin värek (nyers) stb. Ide sorozzuk még a görög ear v. eiar szót (1) der Früh. ling, 2) der Saft in Menschen, Thieren und Früchten, daher Blut); továbbá a mandsu oori szót, mely hasonlókép jelent általán nedvet, különösen vért. (Curtius a föntebbi görög szót a szanszkrit asz-ra-m, asz-an, asz-rg s régi latin assir szókkal rokonítja).

VáR

VáR Gyökszó > Gyök > szó">Ősszó


Gyökkapcsolat: VR hangpár, szóbokor jelentése VéR 

Gyökszó > Pusztagyök


Szóbokor szint: harmadik szint.

Jelentése, gyökszóképe: Helyben történő figyelés.

GyökszavaiVaR, VáR, VeR, VéR, ViR, VíR, VoR, VóR, VöR, VőR, VüR, VűR, VuR, VúR

Szó fajtája: VáR: Főnév, VáR: Ige

Fogalomkőr: Helyben maradni.

Gyök Párja: VaR- VáR

Leírás: A helyben maradás, a bizonytalan ideig tartó figyelem állapotának a jelentése, a VÁR (ige), a várakozás.  Ebből alakult ki a vár (főnév) Várakozó emberek által, vagy részére kialakított , épített, erős földel, sáncokkal, később falakkal körbevett, védett, védelmet adó  hely. Mai értelembe erőd. Erőd építményként történő elnevezése az igéből származik. VáR; Ige > VáR; erőd, erődítmény főnév. A védelmét a VaR adja. A VaR a behegedt sebhez hasonló környezettől elválasztó, abból kialakult hártya a földön aVaR,  a testben VéR a várban a fal adja. A szó ige – főnév kettéválása sz Ógörög korra tehető.

Kialakulása: szó">Ősszó> Ősmagyar> Előmagyar > Ómagyar> Újmagyar



Eredete:

Források:
CzF:

*VÁR (1)
  önh. és áth. m. várt. Azon okból, hogy valamely idő lefolyta alatt bizonyos tárgyra vonatkozó kíváncsisága teljesedni, vagyis valami történni fog, kedélyét függőben tartja, illetőleg az esendőség bekövetkezteig bizonyos időt mulaszt, halaszt, elfolyni enged. A várás fogalmában háromféle dolog rejlik: a) valamely esendőség függő állapota; b) ezen esendőségre irányzott folytonos figyelem, és kiváncsiság; s c) határozott vagy határozatlan tartósságu időhaladék. A várásnak okozója: vágy, kiváncsiság; végoka: érkezés, megjövés, teljesedés, s ezeknek ellentétei: késés, elmaradás. A várás minden eshetőségre kiterjed, ami teljesedése által a kedélyt akár kedvesen, akár kedvetlenül lepi meg. Örömmel, szivesen, vágyva, kiváncsilag, csendesen várni valakit. Várton vár, várván vár valakit vagy valamit am. fölöttébb, nagyon, igen nagy vágyódással vár. Mint bizonyost, elmaradhatatlant várni valamit. Félelem, remegés között, szomorúan, leverten várni a fenyegető csapást, az itéletet, a büntetést. Halálát minden órában várják. Ide, oda várni valakit. Előbb ott, azután ítt vártalak. Haza várni, visszavárni az elutaztakat. Vendégeket várni. Hivatalt, jutalmat, örök üdvösséget várni am. ohajtani, kivánni, reményleni. Bevárni a dolog végét. A gyülekező társakat öszvevárni. A mely szekér meg nem vár, az után nem kell futni. (Km.). Időszakra vonatkozólag: reggeltől estig, több napig, hónapokig, évekig várni. Sokáig várni. Várt leány (aki várt) várat nyer. (Km.). Ne várjuk azt, mig fejünk felett elcsapnak a veszélyek habjai.” (Palóczy l. az 1840. apr. 23-diki országos ülésben). Mondjuk nehézkes nőről is, hogy váróban v. várandóban van, midőn szülési ideje közeledik. Főlható ragu viszonynévvel: valakire várni, érkezését figyelemmel, kiváncsian lesni; valamire várni: teljesedését lesni. Jobb időre várni. Sorára várni, várj sorodra. Fölcseréltetik néhutt les igével. Már régen lesem őt, még sem jő. Eluntam őt lesni. – Távolító ragu viszonynévvel, bizonyos személytől, vagy dologtól remélt, kiván valamit. Tőle sokat várhatunk. Sorsomat a jövőtől várom. Pénzt várok atyámtól. Ettől keveset várhatsz. Időtől kell várni, tanácsra hallgatni. (Km.).
Mennyiben a várás a kedélynek folytonos kiváncsiságában áll, úgy vélekedünk, hogy alapfogalomban és hangban azon kedélyszókkal rokon, melyek vágyat, kivánást fejeznek ki, mint: vágy vaj, vajh, vah, ah, áh, tehát elemezve, a vah v. vá indulathangot vévén alapul, melyből ,vágy’ is származik, r képzővel: vár, mint sí sir; tá tár; té tér; szu szúr; s l képzővel; dú dúl; hű hűl; stb. Igy keletkezik indulat hangokból az esengő várásra, kivánságra vonatkozó vágy szón kivül: ohajt, ahít, és az űző haj! -ból származott hajt. Lugosasy J. az őr szóval hozza párhuzamba.
Hasonlók hozzá a német harren és warten. Amazt Adelung a franczia garder, s olasz gvardia, emezt a latin durat és haeret szókkal rokonitja. Annyi igaz, hogy a várás némi figyelemmel, vigyázattal és leséssel jár; de azt sem tagadhatni, hogy a lesésnek eredeti, első indoka bizonyos vágy, vagy kiváncsiság, vagyis mielőtt lesni indulnánk valamit előbb vágynak, kiváncsiságnak kell felébrednie bennünk. Budenz J. szerént lapp nyelven vuorde, finn lapp nyelven vuordde-, vogul nyelven: űrkat- am várni, várakozni; déli vogul nyelven uor am. őrizni mordvin nyelven varža, erza mordvin nyelven varša-varča- am. megnézni.
*VÁR (2)
  fn. tt. vár-t at, tb. ~ak, harm. szr. ~a. 1) Magasabb helyre, nevezetesen hegyoromra rakott, s erődített építmény, vagy több épületből álló védhely, az ellenség megtámadásai ellen. Sziklavár, hegyi vár. Ilyenek a hazánk hegyes vidékein jobbára már romladozott számos várak. 2) Hasonló czélból akár magasb helyen, akár sik földön épített erőség, vagyis falakkal, bástyákkal, vizárkokkal stb. keritett, vagy ha jelenleg nincs is keritve, de régebben kerítve volt helyiség. Földvár, Sárvár, Vízvár, Óvár, Újvár stb. S ily összetételben számos helyneveket alkot, mint Csákvár, Daruvár, Fejérvár, Ikervár, Kapusvár, Kapuvár, Oroszvár, Sárvár, Szigetvár, Ungvár, Vasvár stb. 3) Nagyobbszerü mérvben épitett, s fényesb és erősebb alkotmányu, fejedelmi lakúl, avagy fejedelmi és állami czélokra szolgáló erőditmény. Császári királyi vár. Mennyiben némely várak bizonyos helységek, illetőleg városok kebelében vagy mellett épültek, a vár szót inkább személyragozni szokták: Buda vára, néha, kivált költői nyelven; Budavár.

“És ujra nagy lesz egykor a magyar,
És ujra fényes ősi Budavár.”
Jókai M.
Arad vára, Munkács vára, Komárom vára, különösen ha személyről neveztetik, egy szóvá olvad: Leopoldvára, Pétervára. Bélavára. Még általában némely nevezetek és kifejezések: az erődített helynek magasabb része fellegvár. Más részei lehetnek: alsó vár, felső vár, külső vár, belső vár. Várat víni, ostromolni, körülvenni, megszállani, megvenni, (némely vidéken: bevenni). Várból kirohanni. Azé a vár, kié a mező. (Km.). Baj egyedűl a várban bízni, nem katonáiban. (Km.). Könnyű oly várat védni, melyet nem vínak. (Km.). Szóból várat. (Km.). 4) Átv. ért. jelent védelmet, ótalmat, biztositást. Isten a mi erős várunk. – Tréfásan: fellegvár v. felső vár am. fej. Kiszöktek a felső várból; v. üres a fellegvár, v. felső vár, nincs otthon a gazda (km. Elvesztette az eszét). Bevették a felső várat, azaz részeg. Légvár, képzelt remények, tervek. Légvárakat építeni.
A rokonságok közt legközelebb áll hozzá a persa bár (arx, aula regia, továbbá báru (arx, castellum); a héber-ben eléjön bíráh, melyről Simon szótára azt mondja: “videtur persicae originis.” A v és b egymással könnyen fölcseréltetnek, mint szintén a persa vám és bám s megforditva bán és ván szókban is. Olvastuk a régiségi tanulmányokban, különösen De Vaux munkájában, hogy Media fővárosa, Ekbatanának egy részét vár-nak hivták, – Budenz J. felhozza rokonokúl a finn vuore, vaare, lapp vare, finnlapp varre szókat, melyek hegyet jelentenek, továbbá a mordvin vär, erzamordvin väre, veri szókat, melyek főnvalót, felső részt jelentenek. (A szanszkritban para am. magas, a persában bar némely kiejtés szerént ber am. magasság, felső rész, pars superior, altitudo; és a góth-ban bairg am. hegy). Hunnivár eléjön Jornandes-nél a VI. században, mely az egykorú Procopiusnál am. castrum vetus hunnorum. Távolabbról talán ide sorozhatjuk a a görög purgoV, német Burg szókat is. (Némelyek szerént ezek is rokonok a Berg német szóval).

 

éR

Gyökhangja: R

 

Gyökszó> szó">Kéthangú gyökszó> éR> Gyök> Mértékgyök> Mennyiséggyök

Gyökkapcsolat> aR, áR, eR, éR, iR, oR, uR, üR FO> Ra, Rá, Re, Ré, Ri, Ro, Ru, Rü

Szóbokor gyökszint: Első szint

Jelentése: út

Fogalomkőr: Célba jutni
Szó fajtája: Főnév, Ige

Leírás:

  • éR> Mennyiséggyök> ami elvezeti az éltető vizet és VÉR-t. A célba juttatja.
    • mennyiség meghatározó, jelig éR a viz,
  • éR> Mértékgyök, hosszúság meghatározó, válláig éR a haja,
    • távolság meghatározó, eléri a falut
    • idő meghatározó, időre oda éR.
  • éR> toldalék, rag, képző

Kialakulása: éR: szó">Ősszó> éR: főnév> éR: ige; Magyarkor> éR> toldalék, rag, képző; Újmagyar

Eredet: Ősgyök> Ősmagyar

Források: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Korszakolás

A nyelvtörténeti korok meghatározása a mai tudományos gondolkodás tükrében történik. A nyelvtudományok nem adnak választ, a nyelv, a beszéd keletkezésére. A nyelv keletkezésének  szempontból nem tudják meghatározni, a kialakulás körülményeit. Teóriák léteznek ebből a szempontból. Ezeknek a teóriáknak közös tulajdonsága, a saját állításaik részletekbe történő kutatása.
A nyelvtudományok, a teóriáik sokszor erőltetett bizonygatásával szemben, nem keresik a választ az ősi nyelvek meghatározására, helyette a nyelvek kategóriákba sorolásával igyekeznek, bizonygatni fontosságukat. Ezt a folyamatot összehasonlító nyelvészetnek hívják.

A tudományos nyelvészet, ismerve a hibáinak a kézenfekvő alapjait, olyan nyelvi meghatározásokat tesz, és ezeket kötelező jelleggel tanítja aminek az alapja, az alapgondolata, finoman szólva is hiányos. Ez a nyelvtudományokat alapjaiban kérdőjelezi meg.

A gyöknyelvészet, a mai magyar nyelv alakulásának figyelembe vételével próbálja kialakítani, meghatározni azokat a történelmi hatásokat, melyek oda vissza hatásokkal, befolyásolták a magyar nyelv gyökszerkezetét. Ezek feltárása folyamatos ezért ezt az oldalt folyamatosan frissítem.

A magyar nyelv korszakolása


A nyelvi korszakok meghatározása

  • Előmagyar kor i. e. IV. évezred – i. e. 1000
  • Ősmagyar kor i.e. 1000–i. sz. 890
  • Ómagyar kor 896–1526, a Árpádtól a mohácsi vészig
  • Középmagyar kor 1526- 1772 A nyelvünk átalakító nyelvszennyezések kora. Magyar nyelvű latin betűs írások elterjedése.
  • Az újmagyar kor 1772- 1920
  • A nyelvi  globalizmus bevezetésének kora 1920- napjainkig.

Jelentősebb hatások:

Folyamatos frissítés!
Utolsó frissítés: 2015 10. 28.