Ómagyar kategória bejegyzései

Nyelvünknek ez a korszaka a honfoglalás befejeződésével kezdődött és a kereszténység felvételén át az első teljesen magyar nyelvű könyv megjelenéséig (1526) tartott.
Ómagyar kor (896–1526)

éR

Gyökhangja: R

 

Gyökszó> szó">Kéthangú gyökszó> éR> Gyök> Mértékgyök> Mennyiséggyök

Gyökkapcsolat> aR, áR, eR, éR, iR, oR, uR, üR FO> Ra, Rá, Re, Ré, Ri, Ro, Ru, Rü

Szóbokor gyökszint: Első szint

Jelentése: út

Fogalomkőr: Célba jutni
Szó fajtája: Főnév, Ige

Leírás:

  • éR> Mennyiséggyök> ami elvezeti az éltető vizet és VÉR-t. A célba juttatja.
    • mennyiség meghatározó, jelig éR a viz,
  • éR> Mértékgyök, hosszúság meghatározó, válláig éR a haja,
    • távolság meghatározó, eléri a falut
    • idő meghatározó, időre oda éR.
  • éR> toldalék, rag, képző

Kialakulása: éR: szó">Ősszó> éR: főnév> éR: ige; Magyarkor> éR> toldalék, rag, képző; Újmagyar

Eredet: Ősgyök> Ősmagyar

Források: Bővebben…

VS

VS hangpár

V-S

Hangpár> Kötött hangpár 

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: VöSö, VéSö, VöeS, VéeS

Gyökszavai: VaS, VáS, VeS, VéS, ViS, VoS, VöS, VuS, VüS

Megjelenési formái: VaS> (Ómagyar, Összó), VáS> Ómagyar> VáSott, kiVáS, VeS> Ómagyar> üVeS> műVeS> földműVeS, kedVeS, neVeS, szerVeS,  VéS> Ómagyar>VéS> eVéS, keVéS, beVéS, kiVéS, szöVéS, cselekVéS, ViS> ViSel, ViSelő, képViSel, képViSelő, ViS, népViSelet, képViSelet, elViSel, ViSelet, ruhaViSelet, hadViSelet, VoS> orVoS, roVóS, VöS> örVöS, VuS> caVuS= vájt, Latin: corVuS= holló, vajú, kánya (Kánya vájja ki a szemedet.), VüS> iVüS, sziVüS, jószíVüSég, düség,> dVüSég, kedVüSég, rosszkedVüSég.

Szóbokor: VáS

Fogalomkőr: VáS, VéS

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

Források:
Czuczor-Fogarasi: Bővebben…

RS

RS hangpár

R-S

Hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: eReS, eRSö, RöeS, RöSö

Gyökszavai: RaS, RáS, ReS, RéS, RiS, RoS, RöS, RuS, RüS

Megjelenési formái: RaS> (Előmagyar=ország),maRaS(személynév), RaStag- RaStan,(hangutánzó), RáS> iRáS, beiRáS, kiiRáS, feliRáS, forRáS, jáRáS, táRáS, andRáS, ugRáS, ReS>  veReS, fegyveReS,  veReSég, hiReS, keReS, ReSped, ReSved, ReSt, RéS> (Ősmagyar: RéS=luk, hézag), veRéS,  RiS> RiSkása, RiSka, embeRiS, RoS> piRoS, papiRoS, RoSta, RoSda, RoSkan, páRoS, RoS, váRoS, főváRoS, szoRoS, soRoS, RoS> áRoS, táRoS, hatáRoSRöS> eRőS, veRőS, kiveRőS, beveRőS, RuS>  uRuS, guRuS, juguRuS (Ősmagyar: avar tisztségek), RuSnya, RuS> orosz falú, RüS> oRüS> üngüRüS,

Szóbokor: Erős

Fogalomkőr: Erő

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

Bővebben…

MaG

MaG

Gyökszó> szó">Ősszó

Gyökkapcsolat: MaG, MáG, MeG, MéG, MiG, MíG, MoG, MöG, MőG, MuG, MúG, MüG, MűG

Szóbokor gyök szint: Második szint.

Jelentése: Kezdetek kezdete

A szó fajtája: Főnév. Többesszámú főnév.  szó">Gyűjtőszó.

Fogalomr: MaG

Gyökpár: Mag-MáG, MaG-MéG

Leírás: „MaG” gyökszó

A Mágog, Magor, Meger, Moger, Mager, Magar későbbi nevek folytatása a Megyer és Magyar szavunk.

Mindegyik jellemző gyöke a mag gyökszó.

A Mag az élet, ami lehet növény, állat, vagy ember, virágzása során kialakuló képződmény, ami a kifejlődése, során az eredeti formához hasonló életet hoz létre. A mag, növény esetében egy vetőmag, ami magában hordozza a csírát, majd a feltörekvő növényt. A mag a vetőmagban is, de úgy is értjük, hogy valaminek, vagy mindennek a közepe.

A Mag az élet közepe, a lelke. Bővebben…

RuG

RuG

 

Gyökszó> PusztagyökMértékgyök

Gyökkapcsolat: RaG, RáG, ReG, RéG, RiG, RoG, RóG, RöG, RőG, RuG, RúG, RüG, RűG

Szóbokor gyök szint:  Második szint

Jelentése: rúg 

A szó fajtája: Ige> Gyüjtőszó

Fogalomr: folyamatos ismétlődés

Gyökpár: RuG-RúG, RuG-RüG

Leírás: A felemelt lábával,annak sarkával, vagy talpával, térdével, üt, taszít, lök, egy tárgyat, vagy dolgot. -A nagyobb gyerek rugdalja a kicsiket.- RúG a puska, amikor lőnek vele. De büntetés is nagyobbra rúg, ha jogtalanul használod a fegyvert. Származékai: rúgás, rúgós, rúgtat, rugdos, rugdal, rugódozik, rugódik, rugaszkodik, rugdalódzik, rugó, rugós, rugózik, rugékony, rugany, ruganyos, rugalmas, rugalmasság. A RuGáshoz fel kell készülni, el kell RuGaszkodni, a lábat, a fegyvert, vagy a RuGót fel kell húzni. Az elvont fogalmú származékokban is félkészülést igénylő. A RuGás egy folyamat vége. Ez a folyamat bármikor ismételhető.

Elvont értelmű>  Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.

Kialakulása: Ősi eredetű magyar gyökszó.

Eredet: Ómagyar: RuG= rúg> Ősmagyar: RuG= rúg, runk> Elágazás! > Dravida: urukku (átugrik)> Osztják: ronk (‘vízben gázol’)> Középmagyar: runk (rúg, átgázol rajta)> Magyarkor RuG= rúg + lásd származékai.

Források:
Bővebben…

RöG

RöG

Gyökszó> Mérték gyök> Hanggyök>

Gyökkapcsolat: RaG, RáG, ReG, RéG, RiG, RoG, RóG, RöG, RőG, RuG, RúG, RüG, RűG

Szóbokor gyök szint: Második szint.

Jelentése: Kipörgetett anyag.

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: folyamatos ismétlődés

Gyökpár: RoG-RöG, RöG-RőG

Leírás: A helyéről kipörgett anyag.  Az eke kipörgeti a földet. PöRöG. Az víz a folyómederben a követ, a hantot, esetleg az aranyat.  Ebből lehet kőRöG, a földRöG, az aranyRöG, A hódobálásnál hóRöG. Ilyen a RöGhegység.
Magyarkor, hangutánző: düRöG, düböRöG, csöRöG, höRöG, zöRöG.

Kialakulása: A forgatott, pörgetett, össze-kopott, száradt, ragadt, kifordított (elválasztott) anyag. Ősi magyar szó.

Eredet: Előmagyar: RöGŐsmagyar: elágazás!roge = ragadt (összeragadt)> ómagyar: RöGMagyarkor: RöG
Források: Bővebben…

RoG

RoG

 

Gyökszó> Pusztagyök> Hanggyök/ Mértékgyök

Gyökkapcsolat: RaG, RáG, ReG, RéG, RiG, RoG, RóG, RöG, RőG, RuG, RúG, RüG, RűG

Szóbokor gyök szint: Második szint

Jelentése: Több.

A szó fajtájaszó">Gyűjtőszó. Folyamat jelző rag.

Fogalomr: Folyamatos ismétlődés.

Gyökpár: RoG-RóG, RoG-RöG

Leírás: FoRoG, guRoG, kanyaRoG, kavaRoG, nyikoRoG, tántoRoG a kerék. CsoRoG, sziváRoG, maRoGat, zuboRoG a víz. DoRoG, duRoG, káRoG, kurRoG, táRoG a madár, táRoGat a kuruc. stb. A megvalósuló pRoGram folyamata.  A több körbefordulás a fogás (foRoG). Az egymást követő nyekkenés, a nyikorgás (nyikoRoG), A többszöri csobbanás a csorgás (csoRoG). Az egyszeri (un) esemény időben történő többszöri ismétlődése (untalan). Unos-untalan.

Kialakulása: A természeti folyamatok megjelenítése, a folyamatokat igénylő hangok utánzása, során jött létre. Később megjelenik az ismétlődő, elvont fogalmakban is.

Eredet:  Előmagyar: RoG= rogy > Ősmagyar: RoG-Gyan= roggyan> Magyarkor: foRoG, csoRoG, nyomoRoG.

Források:
Bővebben…