Dravida kategória bejegyzései

A dravida kultúra virágzása i.e. 1000-500 között volt. Nagy műveltségű ősi európai és ázsiai kultúra, nyelv és nép, az ősmagyar nyelv tartalmaz dravida elemeket.

KéR

GyökszóKéR

Elvont gyök: a Kéreg, kéreget, kérd, szavakban.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint. Elágazás: éR

Jelentése: Kéreg.

A szó fajtája: főnév, ige

Fogalomr: Kőr

Gyökpár: Kar-kár, kar-ker, ker–kér

  • Kar: ami átölel.
  • Kár: körbezárt, károgás, veszteség
  • Ker: a kerület
  • Kér: ami körbevesz a kéreg.

Leírás: A fát körül ölelő kéreg, elvont gyöke. Amennyiben  KéR, talán kap, A önállósult gyökszó, kérést, kívánságot fejez ki, kívánságot tudat.

Kialakulása, előfordulások: 

  • Kér, kérd, kérdés, kérdez.
  • Kéreg, kérges, kérgesedik.
  • Kérés, kérelem, kérlel; kérvény, kérdőív.
  • Kérődik, kérődzés, kérődzik[1].
  • Kérkedik, kérkedés, kérkedékeny[2].
  • Szekér, szakért, szakértő, sikér,
  • Kér a honfoglaló törzs neve. Kér településnév.

Eredet: dravida: kaiyer (kér <markát odanyújtja)> ősmagyar: kier (kér)> kér < ómagyar: kér

Források:

 

[1] A rág, rágódik, fogalomkőrbe tartozó szűkebb értelmű szavak.

[2] Kelleti magát.

 

KáR

Gyökszó

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök. Második szint. Elágazás: áR.

Fogalomkőr: Kőr

A szófaj: Főnév

Megjelenése: Kár, káros, károsít, kárhozik, kárhoztat, kárál, káricál.
Jelentése: 

Leírás:

KáRál, folyamatosan magát ismételve, állandóan visszatérő módon KáR-t kiált. A KáR maga a megtörtént esemény. Aki kárál, ezt az eseményt előre, kinyilvánítja, kikiabálja, állandóan kőrkörös módon visszatérve, megismételve.

Ne kárálj te asszony állat, neked megyek kaszával
Kikerülsz a temetőbe, találkozhatsz anyáddal[1]

A KáR gyök töve az „áR”, gyökszó. Lehetett Ká-eR és Kö-eR A káráló folyamatosan az áR-al böködi[2], a hallgatóságát. Ez az ÁRA annak, hogy részt vett a KáR okozásban, vagy azt nem előzte meg. Ez az „ár” manapság mindenben megjelenik, többek között a bolti termékekben, a cselekedeteinkben.  Manapság a termék értékének kifejezője, pénz formájában jelenik meg.
Kialakulása: 

Eredet: 

KáRDravida: karinál (veszteség, rossz < „fekete nap”> Ősmagyar: kárall (veszteséget szenved)> Ómagyar: kár (veszteség)

Források:

[1] Előadó: Fejbőr, Szövegíró: Petrovity Zorán

[2] Szúró szerszám. Bőr átszúrásra használta bőrös.

KaR

KaR

Gyökszó

Fogalomkőr: Kőr

Szóbokor gyök. Második szint.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Jelentése:  A kőrt formáló átölelő kezünk. A két kezünk átölelő karja a KŐR.

A szófaj: Főnév

Leírás: Az emberi végtag neve. Lehet még:

  • Karaj, karé, karél, karélat, karélet, karélút, karika, karima, karing, karingós, karám, stb.
  • Kartus, karrier, karszt, kardinális.
  • Akar, akarta, takar, takarta, takarít, eltakar, eltakarít,stb.

Kialakulása: 

Eredet: Dravida: karam (kar< ág)> Ősmagyar: kara (kar)> Ómagyar

Források:

Czuczor-Fogarasi:

elavult vagy elvont gyök. 1) Görbeséget, görbe hajlást, kanyarodást, kerekded alakot maga a kar (chorus és brachium) önálló szóban, továbbá karé, karej, karcsu, karám, karamít, karika, karima, karing, karuly v. karvaly, karapol, karics szókban. Rokon vele kor p. a korong, korlát, korsó stb. szókban, főleg pedig kör.

2) Mint hangutánzó: erős metszést, vágást ezekben és származékaikban: kard, karó, karcz, karczol, kardács, kirakány.

3) Erős vastag rengő hangot ezekben: Karál, karattyol, karicsál, kirakatna. V. ö. KER, KÖR.

Wiki szótár:

További részletezés
1. Az ember páros mellső végtagja, a vállhoz csatlakozó és két, egymáshoz ízülettel kapcsolódó tagból álló mozgatható, izmos testrész, gyakran a kezet is beleértve.
A tanulók a tornaórán felemelik a karjukat. A fiú előrenyújtja a karját a barátja felé.

2. Ölelő testrész; ez (1) mint a védő vagy fogva tartó átölelés eszköze, illetve maga az ölelés, védelem, fogva tartás.
A gyerek kiszakítja magát az idegen karjai közül. Az anya karja ölelésre nyílik.

3. Átvitt értelemben: Fegyveres küzdelem, illetve annak eszköze.
A várvédők karja visszaverte az ostromot. A nemzet karja kivívta szabadságát.

4. Átvitt értelemben: Személyes vitézség, harci erény.
A katona karjával védi meg szülőföldjét. A hadsereg minden katonájától elvárt a bátor kar.

5. Átvitt értelemben: Kinyúló rész; egy tárgy, készülék, gép ehhez (1) hasonló módon kinyúló és gyakran mozgatható része, amelyen meg lehet támaszkodni; amit meg lehet fogni, és annak segítségével emelni lehet; amivel működtetni lehet azt a készüléket, gépet; vagy ami mutat egy irányba.
A szék faragott karja egyenesen áll. A gyertyatartó karjánál fogva van a falra szerelve. A daru karja az építkezés fölé nyúlik. A gép karját meg kell forgatni a beindításhoz.

6. Átvitt értelemben: Állapot, létezési minőség, ahogy egy személy, tárgy dolog van.
Az épület jó karban van tartva. Az idős férfi még jó karban érzi magát. A bérlő köteles karban tartani a lakást.

 

Dravida

Dravida

(melléknév)

Nagy műveltségű ősi ázsiai (kultúra, nyelv és nép), akiktől sok ismeretet és szót vettünk át. Az i. e. 4. évezredben északról érkeztek a mai Irán területére, és egy részük onnan India észak-nyugati részére vándorolt, ahonnan a később ideérkező népek dél felé szorították őket. Így ma az ebbe a nyelvcsaládba tartozó nyelveket, főleg Dél-Indiában beszélik.
A dravida népekkel való érintkezésünk jóval az ősmagyar (finnugor, szkíta, hun stb.) kor előtt Közép-Ázsiában volt.
A dravida nép nyelve ma Indiában él tovább. A dravida kultúra hatása Európára is kiterjedt. A dravida kultúra több ezer éves.

Eredet: [dravida < szanszkrit: dravid (népnév)]
Idézet (1)

Elérkeztünk nyelvünk legősibb átadó nyelvéhez a dravidához. Ez földrajzilag elvezet bennünket Ázsia füves pusztáira, a végtelen sztyeppére. Messze túljutottunk a „finnugor” és „uráli” koron (ezek az „ősmagyar” időszakba tartoznak), és időben itt már hat-nyolcezer évre vagyunk a mától. A dravida nyelvű népek egykor Ázsia nagy területein éltek (főként Közép-Ázsiában), majd az árja (szanszkrit nyelvű) népek támadásai elől húzódtak Dél-Indiába. Eleink főként Közép-Ázsiában kerülhettek kapcsolatba a dravida kultúrával. Azt régészeti leletek bizonyítják, hogy a három jelentős ősi kultúra (a szanszkrit, sumér és dravida) hosszú időn át kereskedelmi és kulturális kapcsolatban állt egymással. Nem tudjuk pontosan, melyik milyen szót vett át a másiktól. (Mint ahogy ma is keverednek és mindenhová eljutnak a görög, latin és angol nyelv elemei…)
Hogy melyik ősünk, törzsünk, elődünk melyikkel hogyan érintkezett, azt nehéz volna megfejteni. Nagyon nehéz volna kibogozni, hogyan, merre és hányszor vándoroltak a népek, melyik melyikkel keveredett, élt együtt, vagy éppen háborúzott. Az viszont egyértelműen kitűnik a szavak évezredek óta máig is hasonló formájából és összefüggő jelentéseikből, hogy közeli kulturális kapcsolat volt. A magyar szótövek túlnyomó többsége (több mint 3000 szó) dravida forrásra vezethető vissza. (Csak nagyságrendi összehasonlításként: a „finnugor elméletet” 4 ilyen szóra alapozták.)
A legfontosabb bizonyíték azonban nem a hasonló szavak nagy száma, hanem az olyan „szavak” egyezése, amelyeket a nyelvek nem szoktak átvenni egymástól, azaz a nyelvtani célú szavak: a toldalékok és névmások. Ezeket csak örökölni szokás – ezek képezik a nyelv változatlan alapját. (Például az angolból átvett szavunk a „rádió”, de ezt mindig csak magyar toldalékokkal használjuk: „rádió-t, rádió-ból, rádió-hoz…” A toldalékok nem változnak.)
A dravida nyelvekkel Szentkatolnai Bálint Gábor foglakozott mélyrehatóan, és bár ő volt kora legfelkészültebb nyelvésze (beszélt 30 nyelvet: köztük a szanszkrit, mongol, török, tatár, kínai, mandzsu és több „finnugor” nyelvet is) munkásságáról mégis alig hallani. Valójában ő volt az egyetlen szakértő, aki tudása révén képes volt közvetlenül összehasonlítani az állítólagos forrásnyelveket a magyarral! Az ő korában azonban a politikai érdekek nem engedték, hogy a tudományos alaposság is szóhoz jusson. Csak azt volt szabad mondani, amit jóváhagyott a cenzúra. Szerencsére ma már nincsenek érvényben a cenzor tilalmai! A dravida nyelvekben nagyon sok szavunkat megtalálhatjuk. Olyan egyszerű szavaktól kezdve, mint az “ad”: ómagyar: “ad” < ősmagyar: “had, ud” (ad) < dravida: “ag, ang, udu, idu” (ad). Olyan szavakig, mint a “gondolat”: ómagyar: “gond” (figyelem) + -ol (igeképző) + -at (főnévképző) < ősmagyar: “gham” (lélek, figyelem); “goni, guni” (gondol, figyelmet fordít rá) < dravida: “unnudal” (megfigyel); “gun” (gond, figyelem). Külön figyelmet érdemel a fogalom átadása a különböző szóalakokra.
Szinte a bőség zavarában találhatjuk magunkat, ha dravida eredetű szavakat keresünk, annyi van. Legyen itt példaként még olyan egyszerű szó, mint a “csinál”: ősmagyar: “cseál, cse” (csinál, tesz) < dravida: “seyyal, sey” (megtesz, tesz). Ennél a nyelvnél is elmondhatjuk azt, hogy számtalan alapszavunk dravida eredetű: “be”, “bele”, “bír”, “bizony”, “dolog”, “el”, “és”, “ész”, “felelősség”… sorolhatnám. Az utóbbinál (“felelősség”) is érdekes megnézni a fogalom fejlődését a korokon át: “felelősség” < ómagyar: “felel” (számonkérés esetén válaszol, jótáll) < ősmagyar: “vele” (fele, fél, a párbeszéd egyik résztvevője) < dravida: “pal” (fél). Sok nyelvtani szó, képző, jel is dravida eredetű. Például a személyes névmások: “én”, “te”, “ő”, “mi”, “ti”, “ők”. Innen tudhatjuk meg azt is, hogyan lett a névmásokból igerag: -m, -d, -i, -ük, -itek, -ik. Néhány képző: “-s melléknévképző”, “-ít (igeképző)”; jelek: “-t, -tt (múlt idő jele)”, “-k (többes szám jele)”; rag: “-nak, -nek (határozórag)” A “-k szócikkben” igeragra, és főnévképzőre is jó példa a “-k” végződés.
Csakis a dravida nyelvekben találunk választ arra, hogy miért van kétféle alakú igeragozásunk (például: fut-sz – olvas-ol).
A fenti nyelvtani példákból is látható, mennyire áthatja nyelvünket a dravida nyelvrokonság.

Beküldte:

Pásztori Tibor Endre

Forrás: http:/ /  www.fusz.hu/


Idézet (2) (kivonat)

Indiának legalább tíz nyelve van, amit negyven milliónál is többen beszélnek.

Ahogy Európában az ókortól kezdve a latin volt a tudomány és a vallás nyelve, úgy ezt a szerepet Indiában a szanszkrit töltötte be. A nyelvek egy része ebből a klasszikus nyelvekből fejlődött ki.india-nyelvi-megoszlasa

India nyelvi megoszlása
(Forrás: nyest. hu)

Egy s más a dravidákról

A lakosság 74%-ának indo-iráni az anyanyelve.

A második legnagyobb nyelvcsalád a dravida nyelvek csoportja; ezeket a lakosság 24%-a beszéli. Ezek körébe tartozik a hivatalos nyelvek közül a tamil, a malayalam, a telugu és a kannada. A dravida nyelvek a magyarhoz hasonlóan szóvégi ragokkal, ragoznak – azaz agglutinálók.

A dravida népek feltételezhetően már az i.e. második évezredbeli indo-iráni bevándorlás előtt jelen voltak a szubkontinensen, ám az indo-iráni előrenyomulással egyre délebbre szorulhattak. Ma a dravida nyelveket főleg a négy legdélebbi államban beszélik. Ezek a nyelvek ősréginek számítanak, és nagyon régi irodalommal is rendelkeznek.

A legnagyobb hatást még ma is a szanszkrit fejti ki.

 

A legnagyobb indiai városok mind különböző nyelvterületeken fekszenek. Így Dilliben (Delhi) a hindi, Kolkatában (Calcutta) a bengáli, Mumbaiban (Bombay) a maráthi, Chennaiban (Madras) a tamil, Bangalore-ban a kannada, Hyderabadban pedig a telugu a helyi hivatalos nyelv. További komplikációt jelenthet az odalátogató számára, hogy e nyelvek többségének saját írása is van, tehát az európai latin, görög és cirill ábécékkel ellentétben legalább tíz különböző ábécét használnak Indiában. Ezek többnyire abugidák, azaz olyan ábécék, ahol csak a mássalhangzókat jelölik önálló betűk, a magánhangzókat pedig módosításokkal és mellékjelekkel kell feltüntetni.

A kivonat forrása: http:/ /www.nyest.hu

Fogalmak

Fogalmak a szótárban

A szótárban használt szokásostól eltérő fogalmak felsorolása.

Nyelvi korszakok

  • Ős-nyelvi korszak
  • Ó-nyelvi korszak
  • Szanszkrit korszak
  • Dravida korszak
  • Hun korszak i.e 4040 i. sz. 453.

A magyar nyelv történeti korszakai

Források használata a szótárban:

  • Czuczor-Fogarasi szótár
  • Wiki szótár
  • Ballagi Mór a Magyar nyelv teljes szótára.
  • Vámbéry : A magyarság bölcsőjénél.

VaD

VaD

Gyökszó

Gyökkapcsolat:  VaD, VáD, VeD, VéD, ViD, VoD, VöD, VuD, VüD.

Szóbokor gyök szint: második szint

Jelentése: Vad > maga a természet, a valóság eredeti környezete. Szűkebb értelemben a benne élők. Vad táj, mező, erdő, dzsungel, bozótos, állat, ember, stb.

A szó fajtája: főnév, ige, jelző.

Fogalomr: Vad

Gyökpár: vad-ved, vad, vád, vád-véd

Leírás: 

Természetes környezetben lévő valóság.

  • Átvitt értelemben lehet: élőlény, ember, állat,  növény, nap, vagy annak egy része, napszak, például vad éjszaka, vad nap.
  • Átvitt értelmű meghatározásoknál külön írjuk: vad indulat, vad harag, vad beszéd, vad íz.
  • Főnévként szóösszetételekben egybe írják: vadbőr, vadnyom, vadhús, vadállat, vadkan

Kialakulása: Gyöke, több természetből származó szónak:  vad, vadon, vadas, vadász, vadít, vadul, vadság. A Czuczor-Fogarasi szótár több mind 250 ilyen szót sorol fel.

Eredet: dravida: vadu, Elágazás: Hun!vettei, bote, bete= éjszakai vad < elágazás: éj> ősmagyar: báild= vad>  ómagyar: vad

dravida: vadu> Hun: vadin: származni, vadi: származás, vadatin: származtatni> előmagyar: vad.

Források: