Dravida
(melléknév)
Nagy műveltségű ősi ázsiai (kultúra, nyelv és nép), akiktől sok ismeretet és szót vettünk át. Az i. e. 4. évezredben északról érkeztek a mai Irán területére, és egy részük onnan India észak-nyugati részére vándorolt, ahonnan a később ideérkező népek dél felé szorították őket. Így ma az ebbe a nyelvcsaládba tartozó nyelveket, főleg Dél-Indiában beszélik.
A dravida népekkel való érintkezésünk jóval az ősmagyar (finnugor, szkíta, hun stb.) kor előtt Közép-Ázsiában volt.
A dravida nép nyelve ma Indiában él tovább. A dravida kultúra hatása Európára is kiterjedt. A dravida kultúra több ezer éves.
Eredet: [dravida < szanszkrit: dravid (népnév)]
Idézet (1)
Elérkeztünk nyelvünk legősibb átadó nyelvéhez a dravidához. Ez földrajzilag elvezet bennünket Ázsia füves pusztáira, a végtelen sztyeppére. Messze túljutottunk a „finnugor” és „uráli” koron (ezek az „ősmagyar” időszakba tartoznak), és időben itt már hat-nyolcezer évre vagyunk a mától. A dravida nyelvű népek egykor Ázsia nagy területein éltek (főként Közép-Ázsiában), majd az árja (szanszkrit nyelvű) népek támadásai elől húzódtak Dél-Indiába. Eleink főként Közép-Ázsiában kerülhettek kapcsolatba a dravida kultúrával. Azt régészeti leletek bizonyítják, hogy a három jelentős ősi kultúra (a szanszkrit, sumér és dravida) hosszú időn át kereskedelmi és kulturális kapcsolatban állt egymással. Nem tudjuk pontosan, melyik milyen szót vett át a másiktól. (Mint ahogy ma is keverednek és mindenhová eljutnak a görög, latin és angol nyelv elemei…)
Hogy melyik ősünk, törzsünk, elődünk melyikkel hogyan érintkezett, azt nehéz volna megfejteni. Nagyon nehéz volna kibogozni, hogyan, merre és hányszor vándoroltak a népek, melyik melyikkel keveredett, élt együtt, vagy éppen háborúzott. Az viszont egyértelműen kitűnik a szavak évezredek óta máig is hasonló formájából és összefüggő jelentéseikből, hogy közeli kulturális kapcsolat volt. A magyar szótövek túlnyomó többsége (több mint 3000 szó) dravida forrásra vezethető vissza. (Csak nagyságrendi összehasonlításként: a „finnugor elméletet” 4 ilyen szóra alapozták.)
A legfontosabb bizonyíték azonban nem a hasonló szavak nagy száma, hanem az olyan „szavak” egyezése, amelyeket a nyelvek nem szoktak átvenni egymástól, azaz a nyelvtani célú szavak: a toldalékok és névmások. Ezeket csak örökölni szokás – ezek képezik a nyelv változatlan alapját. (Például az angolból átvett szavunk a „rádió”, de ezt mindig csak magyar toldalékokkal használjuk: „rádió-t, rádió-ból, rádió-hoz…” A toldalékok nem változnak.)
A dravida nyelvekkel Szentkatolnai Bálint Gábor foglakozott mélyrehatóan, és bár ő volt kora legfelkészültebb nyelvésze (beszélt 30 nyelvet: köztük a szanszkrit, mongol, török, tatár, kínai, mandzsu és több „finnugor” nyelvet is) munkásságáról mégis alig hallani. Valójában ő volt az egyetlen szakértő, aki tudása révén képes volt közvetlenül összehasonlítani az állítólagos forrásnyelveket a magyarral! Az ő korában azonban a politikai érdekek nem engedték, hogy a tudományos alaposság is szóhoz jusson. Csak azt volt szabad mondani, amit jóváhagyott a cenzúra. Szerencsére ma már nincsenek érvényben a cenzor tilalmai! A dravida nyelvekben nagyon sok szavunkat megtalálhatjuk. Olyan egyszerű szavaktól kezdve, mint az “ad”: ómagyar: “ad” < ősmagyar: “had, ud” (ad) < dravida: “ag, ang, udu, idu” (ad). Olyan szavakig, mint a “gondolat”: ómagyar: “gond” (figyelem) + -ol (igeképző) + -at (főnévképző) < ősmagyar: “gham” (lélek, figyelem); “goni, guni” (gondol, figyelmet fordít rá) < dravida: “unnudal” (megfigyel); “gun” (gond, figyelem). Külön figyelmet érdemel a fogalom átadása a különböző szóalakokra.
Szinte a bőség zavarában találhatjuk magunkat, ha dravida eredetű szavakat keresünk, annyi van. Legyen itt példaként még olyan egyszerű szó, mint a “csinál”: ősmagyar: “cseál, cse” (csinál, tesz) < dravida: “seyyal, sey” (megtesz, tesz). Ennél a nyelvnél is elmondhatjuk azt, hogy számtalan alapszavunk dravida eredetű: “be”, “bele”, “bír”, “bizony”, “dolog”, “el”, “és”, “ész”, “felelősség”… sorolhatnám. Az utóbbinál (“felelősség”) is érdekes megnézni a fogalom fejlődését a korokon át: “felelősség” < ómagyar: “felel” (számonkérés esetén válaszol, jótáll) < ősmagyar: “vele” (fele, fél, a párbeszéd egyik résztvevője) < dravida: “pal” (fél). Sok nyelvtani szó, képző, jel is dravida eredetű. Például a személyes névmások: “én”, “te”, “ő”, “mi”, “ti”, “ők”. Innen tudhatjuk meg azt is, hogyan lett a névmásokból igerag: -m, -d, -i, -ük, -itek, -ik. Néhány képző: “-s melléknévképző”, “-ít (igeképző)”; jelek: “-t, -tt (múlt idő jele)”, “-k (többes szám jele)”; rag: “-nak, -nek (határozórag)” A “-k szócikkben” igeragra, és főnévképzőre is jó példa a “-k” végződés.
Csakis a dravida nyelvekben találunk választ arra, hogy miért van kétféle alakú igeragozásunk (például: fut-sz – olvas-ol).
A fenti nyelvtani példákból is látható, mennyire áthatja nyelvünket a dravida nyelvrokonság.
Beküldte:
Pásztori Tibor Endre
Forrás: http:/ / www.fusz.hu/
Idézet (2) (kivonat)
Indiának legalább tíz nyelve van, amit negyven milliónál is többen beszélnek.
Ahogy Európában az ókortól kezdve a latin volt a tudomány és a vallás nyelve, úgy ezt a szerepet Indiában a szanszkrit töltötte be. A nyelvek egy része ebből a klasszikus nyelvekből fejlődött ki.
(Forrás: nyest. hu)
Egy s más a dravidákról
A lakosság 74%-ának indo-iráni az anyanyelve.
A második legnagyobb nyelvcsalád a dravida nyelvek csoportja; ezeket a lakosság 24%-a beszéli. Ezek körébe tartozik a hivatalos nyelvek közül a tamil, a malayalam, a telugu és a kannada. A dravida nyelvek a magyarhoz hasonlóan szóvégi ragokkal, ragoznak – azaz agglutinálók.
A dravida népek feltételezhetően már az i.e. második évezredbeli indo-iráni bevándorlás előtt jelen voltak a szubkontinensen, ám az indo-iráni előrenyomulással egyre délebbre szorulhattak. Ma a dravida nyelveket főleg a négy legdélebbi államban beszélik. Ezek a nyelvek ősréginek számítanak, és nagyon régi irodalommal is rendelkeznek.
A legnagyobb hatást még ma is a szanszkrit fejti ki.
A legnagyobb indiai városok mind különböző nyelvterületeken fekszenek. Így Dilliben (Delhi) a hindi, Kolkatában (Calcutta) a bengáli, Mumbaiban (Bombay) a maráthi, Chennaiban (Madras) a tamil, Bangalore-ban a kannada, Hyderabadban pedig a telugu a helyi hivatalos nyelv. További komplikációt jelenthet az odalátogató számára, hogy e nyelvek többségének saját írása is van, tehát az európai latin, görög és cirill ábécékkel ellentétben legalább tíz különböző ábécét használnak Indiában. Ezek többnyire abugidák, azaz olyan ábécék, ahol csak a mássalhangzókat jelölik önálló betűk, a magánhangzókat pedig módosításokkal és mellékjelekkel kell feltüntetni.
A kivonat forrása: http:/ /www.nyest.hu
