Hangok

magyar nyelv hangjai">A magyar nyelv hangjai:

Tudományos elnevezésük “Hangzók”.
A tudományos gondolkodásmód, a beszélő, első sorban az ember fizikailag kialakult hangképző szerveinek, azok működéséből adódó speciális tulajdonságok figyelembevételével, próbálja meg a nyelvünket szabályozni.

  1. Alaphang
  2. Gyökhangok
  3. Egyedi hangok

A nyelv alaphangja a “B” hang!

A “B” hang, nem csak minden gyökhanggal (mássalhangzó), de minden egyedi hanggal (magánhangzók) is, legalább egy közös tulajdonsággal rendelkezik!

A magyar nyelvben megjelenő “B” hang, a modern nyelvészet által alkotott hangok csoportjaiban, minden másik hanggal legalább egy csoportban található. Ez azt jelenti, hogy, minden másik hangra jellemző, legalább egy közös megkülönböztetéssel rendelkezik.

Gyökhangok

b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, q, r, s, sz, t, ty,v, w, x, y, z, zs.

A mássalhangzók a magyar nyelvben önálló szóalkotók. Kiejtve még ma is értelmes szavakat hordoznak. Ezek a szavak gyökszavak.  Minden mássalhangzónak, többféle kiejtése létezik, ezek alakítják a magyar nyelvet.

Bé, Bö, Cé, Cö, CSé, CSö, Dé, Dö, eF, Fö, Gé, Gö, Gyé, Gyö, Há, Hö, Jé, Jö, Ká, Kö, eL, Lö, eM, Mö, eN, Nö, eNY, NYö, Pé, Pö, eR, Rö, eS, Sö, eSZ, SZö, Té, Tö, TYé, TYö, Vé, Vö, Zé, Zö, ZSé, ZSö.

A dz, dzs, Ly, q, w, x mássalhangzók, nem ismerhetők fel gyökhangnak.

Egyedi hangok.

Magánhangzók az “Egyedi hangok”:

a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű

  • Széles ajaknyílással képzett magas magánhangzók: e, é, i, í –isten, szent, tisztel, él, élet.
  • Ajakkerekítéssel képzett magas magánhangzók ö, ő, ü, ű –könny, nő, üdvöz, üdvözül, ördög.
  • Mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú –kar, vad, mag, úgy, un.

Az egyedi hangok, (magánhangzók) >hangpár">egyedi hangpárokat alkotnak, ezeket a hangpárokat kétféleképpen csoportosíthatjuk.

  1. Hangmagasságuk alapján: a-e, á-é, o-ö,ó-ő, u-ü, ú-ű. Az ősi magyar szavak szógyöke, a hangmagassághoz, kétféle minőséget, rendel. Az “istenit” a magas hangrendű magánhangzókkal, az anyagit a mély hangrendű magánhangzókkal fejezzük ki. A mély hangzású “a” hang magas párja az “e” hang. Ez a két minőség: Gyökpárjaik: bal-bel, ban-ben, bács-bécs, bál-bél, bár-bér, bog-bög, bogy-bögy, bogy-bögy, bok-bök; fagy-fegy, faj-fej, fal-fel, iga-ige, gyur-gyür, hoz-höz, kám-kém, láp-lép, mag-meg, magy-megy, stb.
    • A felső, az “isteni” szféra, az elvont képek, szintje.
    • Az alsó a földi szféra, a fizikai szint.
  2. Időtartamuk alapjána-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. 
    • Hosszú -rövid Párokat alkotnak.
    • Gyökpárjaik: mag-mág,  sav-sáv, val-vál, vel-vél, kan-kán, ker-kér, kar-kár, lap-láp, stb.

 

A bejegyzés kategóriája: Szótár
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.