RS

RS hangpár

R-S

Hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: eReS, eRSö, RöeS, RöSö

Gyökszavai: RaS, RáS, ReS, RéS, RiS, RoS, RöS, RuS, RüS

Megjelenési formái: RaS> (Előmagyar=ország),maRaS(személynév), RaStag- RaStan,(hangutánzó), RáS> iRáS, beiRáS, kiiRáS, feliRáS, forRáS, jáRáS, táRáS, andRáS, ugRáS, ReS>  veReS, fegyveReS,  veReSég, hiReS, keReS, ReSped, ReSved, ReSt, RéS> (Ősmagyar: RéS=luk, hézag), veRéS,  RiS> RiSkása, RiSka, embeRiS, RoS> piRoS, papiRoS, RoSta, RoSda, RoSkan, páRoS, RoS, váRoS, főváRoS, szoRoS, soRoS, RoS> áRoS, táRoS, hatáRoSRöS> eRőS, veRőS, kiveRőS, beveRőS, RuS>  uRuS, guRuS, juguRuS (Ősmagyar: avar tisztségek), RuSnya, RuS> orosz falú, RüS> oRüS> üngüRüS,

Szóbokor: Erős

Fogalomkőr: Erő

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

Czuczor-Fogarasi:
RASTAG
(rast-ag) gyak. önh. m.; rastag-tam, ~tál, ~ott. Az Őrségben fáról vagy tűzről mondják, midőn erősen pattogva ég, vagy midőn a vágott fa nagy robogva ledől, máskép: rastan. Gyöke rast hangutánzó. Rokon magas hangon: recseg.

*RÉS
fn. tt. rés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Általán nyilás, hézag valamely test részei között. Különösen a részeknek erőszakos elválasztása által támadt nyilt közeg, pl. rés a megrepedt falon, a keritésen, sövényen. Rést törni a vár bástyáján. Bebújni a résen. Továbbá szoros, szűk hely, melyen valahová nem mint szokott úton jutunk el. Elég egy kerten egy rés. (Km.). A résen kiszökni. Átv. ért. üres kifogás, kopasz mentség. Talál a ravasz rést maganak. (Km.). Továbbá hallgatódzásra alkalmazva: résen a füle v. résen tartja a fülét am. igen vigyáz, oda tartja fülét, honnan a hang jön. Résen lenni, vigyázni, figyelni valamire ami történendő leszen.
“Inti vigyázatra, legyenek mind résen.”
Buda halála. Arany.
Alapfogalomra és gyökhangra nézve azon r gyökü szók osztályába tartozik, melyek erőszakos elválasztást, szakadást, romlást jelentenek, pl. ró, rész, rét, réteg, riszál, ritka, ringy, rongy stb. Rokonok hozzá legközelebb a persa rés v. ris (vulnus), szanszkrit risz (vág, metsz); továbbá, távolabb a latin rima, ruptio, ruptura, franczia brčche, német brechen, reiszen, ritzen, Risz. A finn-ugor nyelvekben Budenz József szerént: finn nyelven: reikä, és finnlapp ny. raigge (lyuk, nyilás), észt ny. reig (fris seb). V. ö. R gyök hang; és RÉSZ.

RIS (1)
fn. tt. ris-t, tb. ~ěk. Igen fehér, hoszszukás szemü, félig átlátszó gabonafaj, mely a melegebb éghajlatok alatt tenyészik, s nedves, mocsáros, vagyis vízjárta földet kedvel; köz nyelven: riskása, de ez már inkább az eledelre elkészített rist jelenti, azon különbséggel, mely köles és köleskása között van. V. ö. RISKÁSA. Továbbá azon növény, mely ily nemü gabonát terem. Latinul: oryza, görögül: oruza, arabul: aruz, hindu nyelven: ariszi, spanyol, portugal nyelven: arroz, francziául: riz, svédül, dánul: ris, hollandul: ryst, csehül: reyze, németül: Reisz stb.
*RIS (2)
Sándor J. szerint elavult szó, s am. rőt, vörös, honnan riska tehén, vörös, rőt szőrű tehén. Ez értelemben egyeznek vele a magyar rőt, rőz, réz; továbbá a latin rutilus, russus, német roth, olasz rosso, franczia rouge stb. A finnben Budenz J. szerént ruskea (olvasd: ruszkea) am. barna, rőt, piros; ruskio am. taurus fuscus; ruskaha, ruskakse, vacca fusca; az észtben rusk, ruskjad barnavörös; a lappban: ruskes, ruskok, finnlappban: ruškad barna, rőt.

ROS
elvont gyök. 1) Vöröset jelent a rosda, v. rozsda származékban. Ily viszonyban állanak a latin ruber és rubigo, továbbá a német roth és Rost. V. ö. ROZSDA. 2) Romlást teszen a roskad, roshad és rost származékokban. Ez értelemben közel áll hozzá mind a testi mind az erkölcsi romlásra vonatkozó rosz, s a héberben rásas (, contudit, diruit, evertit). V. ö. RO gyökhangot, és különösebben ROGY, ROM, ROST, ROSZ szókat.
*RÓS
(ro-os) mn. tt. rós-t v. ~at, tb. ~ak, kicsinyítve: róska. Ritka használatu, elavult szó, am. vörös, vörnyeges. Eléjön Sándor Istvánnál. Egy eredetü a vörösre vonatkozó rosda, róka, rót, és a vékonyhangu rőt, rőz, rüh v. rih szókkal. Idegen nyelvekből legközelebb áll hozzá a német roth.

*RUS
gyök ruskó, rusnya, rusony szókban.