SzaR
Gyökkapcsolat: SzaR, SzáR, SzeR, SzëR, SzéR, SziR, SzoR, SzöR, SzüR, SzuR
Szóbokor gyök szint: második szint
Jelentése: Bélásár, ürülék. Szleng> értéktelen, bűzös, rossz, rosszízű.
A szó fajtája: főnév
Fogalomkőr: Sorozatos melléktermék.
Leírás: A lét fenntartásához szükséges folyamatok, mellékterméke.
Kialakulása: Ősi eredetű magyar gyökszó. Ősmagyar.
Eredet: Ősszó> Ősmagyar> Magyarkor
A léthez, felhasznált táplálék megmaradt része.
A lét folyamat az élet folyamata. Fenntartásához folyamatosan élelemre van szükség. Ez az élelem a táplálék. A mai “élet” fogalmán túl ide tartozik a kozmikus létezés is.
Források:
Czuczor-Fogarasi:
SZAR (2) | |
fn. tt. szar-t, tb., ~ok, harm. szr. ~a. Az emésztés által átalakult ételek sepreje, sonkolya, mely a belekben lerakodik, s onnan a végbélen kitakarodik, máskép: bélsár, vagy ganéj, v. emésztet. Emberszar, kutyaszar, disznószar, verébszar, galambszar. Vasszar = vassalak. A bevett illemi szabályoknál fogva tisztes beszédben, vagy irásban nem használható. Minden szarban kotorász. (Km.). Ne bizgasd a szart, ment büdösebb lesz. (Km.). V. ö. FOS, GANÉJ. Rokon hozzá a magyar sár (mongolul: sibar), mely némely ragozásokban megrövidűl, pl. sarat, sarak, és az evvel egy értelmü tájdivatos csér, továbbá a csagataj csar (sár, piszok), a görög saron v. saroV (am. söpredék), skwria (salak), persa szargin (stercus, fimus), orosz szor, tót szerem, szracska, szanszkrit szardh (pedere), szarasz (lacus), latin stertus, és cerda, az utóbbi ezen öszvetett szóban sucerda v. succerda (stercus suis = disznószar, s úgy látszik, ebből lett a magyar kukherda). |