SzaR

SzaR

Gyökszó

Gyökkapcsolat: SzaR, SzáR, SzeR, SzëR, SzéR, SziR, SzoR, SzöR, SzüR, SzuR

Szóbokor gyök szint: második szint

Jelentése: Bélásár, ürülék. Szleng> értéktelen, bűzös, rossz, rosszízű.

A szó fajtája: főnév

Fogalomr: Sorozatos melléktermék.

Gyökpár: SzaR-SzáR, SzaR-SzëR

Leírás:  A lét fenntartásához szükséges folyamatok, mellékterméke.

Kialakulása:  Ősi eredetű magyar gyökszó. Ősmagyar.

Eredet:  Ősszó> Ősmagyar> Magyarkor
A léthez, felhasznált táplálék megmaradt része. 

A lét folyamat az élet folyamata. Fenntartásához folyamatosan élelemre van szükség. Ez az élelem a táplálék. A mai “élet” fogalmán túl ide tartozik a kozmikus létezés is.

Források:

Czuczor-Fogarasi:

SZAR (2)
fn. tt. szar-t, tb., ~ok, harm. szr. ~a. Az emésztés által átalakult ételek sepreje, sonkolya, mely a belekben lerakodik, s onnan a végbélen kitakarodik, máskép: bélsár, vagy ganéj, v. emésztet. Emberszar, kutyaszar, disznószar, verébszar, galambszar. Vasszar = vassalak. A bevett illemi szabályoknál fogva tisztes beszédben, vagy irásban nem használható. Minden szarban kotorász. (Km.). Ne bizgasd a szart, ment büdösebb lesz. (Km.). V. ö. FOS, GANÉJ. Rokon hozzá a magyar sár (mongolul: sibar), mely némely ragozásokban megrövidűl, pl. sarat, sarak, és az evvel egy értelmü tájdivatos csér, továbbá a csagataj csar (sár, piszok), a görög saron v. saroV (am. söpredék), skwria (salak), persa szargin (stercus, fimus), orosz szor, tót szerem, szracska, szanszkrit szardh (pedere), szarasz (lacus), latin stertus, és cerda, az utóbbi ezen öszvetett szóban sucerda v. succerda (stercus suis = disznószar, s úgy látszik, ebből lett a magyar kukherda).
A bejegyzés kategóriája: főnév, gyökszó, Ősmagyar, Ősszó, SzaR
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.