Ógörög kor

Ógörög kor

  1. e. 800 – i. u. 1800

Magyar –Ógörög gyök egyezések kora

Az ógörög nyelvet annak különféle nyelvjárásait az ókori Görögországban i. e. 800 – i. e. 300 között beszélték. Az ógörög nyelvbe beágyazódott a Kopt nyelv, ami nem más, mint az utolsó beszélt egyiptomi nyelv.

A görög nyelv, kialakulása, sok szálon kapcsolódik a mai magyar nyelvhez. A szópárhuzamok száma meghaladja a négyezret, míg a finn kis erőltetéssel éri el a hétszázat.

A Görög nyelv és a magyar nyelv kölcsönösen módosították egymást. Az ógörög kezdeti nyelvjárások több szót átvettek az az ős egyiptomi Kopt nyelvből, ami leginkább magyar gyökökkel rendelkezik. A görög- macedón nyelvátvétel, és a Pannoniában beszélt (ősmagyar) nyelvek – macedón kölcsönhatása oda vissza módosításokat eredményezett. Ennek a többszörösen összetett folyamatnak az eredménye az ógörög-magyar nyelvkapcsolat. Az első évezredben megjelenő görög műveltség rányomta a bélyegét a pannon nyelvekre. Megjelentek a HUN az AVAR és a MAGYAR nyelvekben a görög hatások, ugyanezek visszafele is, a macedón kapcsolattal folyamatosan alakították az ógörög nyelvet. Az ógörög hangok jó része elemezhető a magyar tájszólási hangokra jellemző módon. A magánhangzók, kiejtése szinte megegyezik a magyarral. Megjelennek a rövid és hosszú, a zárt és nyitott magánhangzók ép úgy, ahogy azt a mai magyarban igyekeznek elfelejtetni. Vannak (voltak) magyar nyelvjárások, ahol egyes hangokat magas szinte sivító hangon ejtettek, ez jobbára egyes népzenei anyagokban érhető utol. Ez a kiejtési forma jellemzője volt az Ógörög nyelvnek is.  Na és még egy jellemző közös forrás a hexameter. Ezt az ógörög-magyar nyelvi párhuzamot érdemes lenne részletesen feltárni.

Az ógörög írásrendszer a mai magyar írásrendszer és a rovásírások között lényeges eltérés van. Az Ógörög korra jellemző gyökkapcsolat hangja legjobban mégis a rovásokban lelhető fel. A szótárban feltárható ógörög- magyar hangkapcsolat jelölésére használom ezt a kort.