ab

Gyökhangja: “B”

aB

 

Gyökszó> szó">Kéthangú gyökszó> aBElavult gyök

 

Gyökkapcsolat> aB, áB, eB, éB, iB, oB, öB, uB, üB   FO> Ba, Bá, Be, Bé, Bi, Bo, Bö, Bu, Bü

 

Szóbokor gyökszint: Első szint

 

Jelentése: Bent

 

Fogalomkőr: Be

Szó fajtája: Képző

LeírásaB FO Be> aBa, Ba> aBBa hangsúlyosan bele és benne! Az aBba aB nélkül nem egész, ha bent van akkor közelit az egészhez. A hangsúlyozás gyöke. A gyökösszetételekben az eredeti gyökhangnak vagy gyökszónak a hangsúlyozása.

Előfordulások:

Gyökhang gyökösszetétellel történő hangsúlyozás: “b” + aB = baB, “h” + ab= haB, “sz” + aB= szaB, “r”+aB= raB, ide sorolható elavult gyökök: caB, daB, faB, gaB, kaB, jaB,  stb.

Gyökszó összetétellel történő hangsúlyozás: tág> tágaB, új> újaBb, híg> hígaBb, aBlak, aBrak,  stb.

Kialakulása: “B” > aB

Eredet: Ősmagyar

Források:

*AB (1)
több helynév gyöke, u. m. Aba, Abaliget, Abács, Abád, Aba-ujvár, Abaj-homok, Abara, Abod, Abód, Abláncz, Abda, Abony, Abos. Eredeti jelentése meg nem határozható, mennyiben csak régi oklevelek nyomán lehetne meghatározni, ha azon helynevek a régit, ót (av-at), apát, vagy pedig a hab-ot jelentő ab-tól, vagy végre egészen ismeretlen a kiavúlt ily hangu gyöktől kapták-e neveiket.

*AB (2)

elvont gyök, melyből a festetlen, szűrnemű durva fehér posztót jelentő aba származott, 1. Aba; 2. Valószinű, hogy az eredetileg tajtékot (spuma) jelentő hab szóval egyeredetű, mennyiben a hab színe rendesen fehér. V. ö. HAV, HÓ, és ABÁROL.

*AB (3)

az összetett abajgat igének gyökíze, s kergetve űzve távolító jelentése van. l. ABAJGAT.

*AB (4)

elvont egyszerű gyök, melyből kihangzással lett az elavúlt aba, kemény ajakhanggal ap, apa, régiesen ob, oba. Rokonai a héber ab, török aba, hell. abba, pappoV, arab abon, aram abo, s több más nyelvbeli hasonló szók. Alapérteményben egyezik vele a régi korra vonatkozó av ov, melyből avúl ovúl, avas ovas, avar, stb. származtak. Mennyiben a régi kor a jelentől távol áll, végelemezésben, rokonai a távolra mutató a, és a távolító, elűző ab. V. ö. AP APA.

*~ AB

névképző, mely elavúlt és élő gyökökből főneveket képez; magashangon eb, megnyújtva áb, éb, p. dar-ab, kasz-ab, sar-ab, ter-eb, ver-eb vagy ver-éb, ger-éb, has-áb, nyal-áb. Bővebben l. ~B mint névképző, rovat alatt.