Ics, Vics, Ovics,

Ics, Vics, Ovics,

Androsovics

Szláv hatás a magyar nyelvben.

A név elemzése:

Elöljáróban: Egy név soha nem alkalmas az adott személy származásának a megállapítására! A név elemzést, lehetne szóelemzésnek hívni, de én gyökelemzésnek vetem alá a szavakat.

Az Androsovics név eredetének vizsgálata során az első a „ics, vics ovics” végződés meghatározása.

A korunkra jellemző kitanított gondolkodás alkalmazásakor olyan megtévesztő következtetésekre juthatunk, melyek a magyar szavak eredetét tagadják. Ezek, részigazságok bemutatásával próbálnak igazolni nyelvi folyamatokat. Ilyesmiket olvashatunk tudományos magyarázatok során:

A szláv nyelvben „fiát” jelent az ics/vics. Természetesen a ‘cs’ alak magyar megjelenés, ami bonyolódik a svábos „ts” átírással.  Mivel Magyarországra több történelmi időszakban érkeztek ezek az emberek, így írásban eltérhetnek a végződések: ics, vics, its, vics, ich, vich, ity, vity, Horvát, szlovén, szerb, bosnyák, szlovák, ukrán, orosz, bulgár stb. nyelvterületeken használatos ez a végződés, de lehet itz, witz alak is, ez a lengyeleknél gyakori.

Téves a fenti állításokból következtetést levonni, a származásra mivel a koroknak megfelelő nemzetalakulatok kiejtése is megváltozott, és ezeknek a változatoknak a magyar leirata is más és más lett. Nem beszélve az országhatár eltolódásokról, melyek során az ott élők, a túlélés érdekében a nevüket átírással változtatták. Jó példa erre az elmúlt korok név magyarosítási láza, majd Trianon után az „elmagyarítás”, az elcsatolt területeken.

Szégyenszemre vannak, akik visszafelé gondolkodnak. Ilyenek, azok, akik a névelvonásokra hivatkozva az eredendő magyar nevet idegennek tüntetik fel, elhazudva ezzel az igazságot, hogy a magyar az egy olyan gyöknyelv, ami a ragozó, (ragasztó[1]) hozzáadó nyelvek közé tartozik, és nem elvonásokra épít, hanem hozzá rak.

Ha csak a gyakori -ics stb. névvégződések elmaradását tekintjük, eredményezhette ez a változás a szokásos magyar családnevekhez képest hosszú délszláv nevek lerövidülését, a kiejtés egyszerűsödését (tehát önmagában is a célszerűség irányába vivő folyamatokat), általában és összességben pedig az erősen idegen karakter megszűnését, illetve a többé-kevésbé vagy egyértelműen magyaros jelleg kialakulását. Ilyen változások esetében, mint például: Zsalakovics > Zsalakó, Sinkovics > Sinkó, Bajnovics > Bajna, Radovics > Radó, Kovácsics > Kovács, Gasparovics > Gáspár, Markovics > Markó vagy Márk, Jankovics > Jankó vagy Janka stb. (a példák forrása: FÜLÖP 1985).

Szerencsétlen öreg kovácsmester, akinek a szakmája öröklődött a családnevében forog a sírjában ennek az olvasása közben.

A mai magyarországi névelemzések tekintettel az „ics, vics, ovics” változatokra elsősorban a hivatalos történelmi állásponton belül az elmúlt ezer évre korlátozódik. A főbb elemzési témakörök elsősorban ara mutatnak rá, hogy miként lett magyar, egy név. Ezek az elemzések, tanulmányok egytől egyig azt a célt szolgálják, hogy megtévesztő módon bemutassák azt, hogy miként vettük át ezeket a nevet, elhallgatva annak magyar eredetét, jelentését, szóképét, gyökét, ami minden esetben magyar. Az elemzések szerkezeti képe a következő:

  • A családnév, mint etnikai szimbólum.
  • Névmagyarosodás, névmagyarosítás.
  • Névváltoztatás és névmegőrzés.
  • Az -ics végű családnevek magyarosításának módjai.
  • Idegen és magyar családnevek a közös történelemben.

Namost! Ezt felejtsük el. Legyünk résen.

[1] Mellár Mihály: A szavakhoz további értelempontosító gyököket, képzőket, ragokat is ragaszthatunk, ezért hívjuk nyelvünket agglutináló, ragasztó nyelvnek. Azért nem a szokásos RaGozó nyelv megnevezést használom – noha mind a két szó egy gyökből RüGyezett – mert a beszéd eleme elé is RaGaszthatunk újabb elemet.

 

Folytatás: Blogkönyv “CS” gyökhang leírásánál.