VCs

VCs hangpár

V-Cs

Hangpár

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: VéCsé, VöCsé, VéCsö, VöCsö

Gyökszavai: VaCs, VáCs, VeCs, VéCs, ViCs, VoCs, VöCs, VuCs, VüCs

Megjelenési formái: VaCS, VaCsora, szaVaCSka, ViCsorog, koVáCs, VöCsög, 

Szóbokor:  Utol (hátul, végül)

Fogalomkőr: A végső lehetőség, az utolsó esély, a sor vége.

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

*VACS (1) hangutánzó gyök vacskol, vacskotol és vacsog szókban.


*VACS (2) puszta Pest m. helyr. Vacs-ra, ~on, ~ról.


*VACSÁRCSI erdélyi falu Csik székben; helyr. Vacsárcsi-ba, ~ban, ~ból.


*VACSI puszta Máramaros m.; helyr. Vacsi-ba, ~ban, ~ból.


*VACSKOL (vacs-ok-ol) áth. m. vacskolt. L. VACSKOTOL.


*VACSKOLÓDIK l. VACZKOLÓDIK.


*VACSKOS l. VASKOS.


*VACSKOTOL (vacs-ok-ot-ol) gyak. áth. m. vacskotol-t. Székely tájszólás szerint, zúzás, nyomkodás által a gyümölcsöt öszverontja. Máskép vacskol. Gyökük: vacs, mely mint hangutánzó rokon a mocs, pocs, pacs, fecs gyökökkel.


*VACSKOTOLÁS (vacs-ok-ot-ol-ás) fn. tt. vacskotolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés midőn valaki vacskotol v. vacskol.


*VACSOG (vacs-og) gyak. önh. m. vacsog, ~tam, ~tál, ~ott. Mondják gyermekről, midőn sirva nyafog. Gyöke hangutánzó.


*VACSOGÁS (vacs-og-ás) fn. tt. vacsogás-t; tb. ~ok, harm. szr. ~a. A gyermeknek síró nyafogása.


*VACSORA fn. tt. vacsorá-t. A szláv vecsera, Miklosichnál: vecserja szóból módosult; magyarosan: estebéd (= estveli ebéd v. evés) mint a déli evés: délebéd, az ozsonna: harmadebéd, a reggeli: éhomét, éjomét. V. ö. EBÉD. Szegény ebéd, melynek vacsorája nincsen. (Km.). A mely szolga elfelejt ebédet enni, megérdemli a jó vacsorát. (Km.). Vacsorára is kevés (a gyönge ellenség a hatalmasbnak. Km.) Vacsorát nem is lát, v. csillagot néz vacsorára (km.) azaz vacsorálás nincsen módjában, olyan szegény. Vékony vacsora, szegényes vacsora. Szentvacsora l. ÚRVACSORA.


*VACSORACSILLAG (vacsora-csillag) l. ESTCSILLAG.


*VACSORA-IDŐ (vacsora-idő) ösz. fn. Estveli, napnyugot utáni idő, midőn vacsorát szokás enni.


*VACSORÁL (vacsora-al) önh. m. vacsorál-tam, ~tál, ~t. Vacsorát eszik, estebédel. Vonz tárgyesetes viszonynevet is. Mit vacsoráltál? Sültet, és tésztást. Megvacsorálni, az estebédet elvégezni. Úgy jó vacsorálni, hogy megtudja más is. (Km.). A régieknél pl. a Debreczeni Legendáskönyvben: vacsorálik. Hogy vacsorálik vala, egy haltetem általálla ah torkán.” (89. 1). A Münch. codexben is ikes igeként ragoztatik: “Készéh (készíj azaz készits) hogy vacsoráljam.” Lukács. XVII.); tehát itt is vacsorálik, valamint ,ebédel’ helyett ,ebéllik’.


*VACSORÁLÁS (vacsora-al-ás) fn. tt. vacsoralás-t tb. ~ok, harm. szr. ~a. Estebédelés.


*VACSORÁLIK (vacsora-al-ik) k. l. VACSORÁL.


*VACSORÁLÓ (vacsora-al-ó) mn. tt. vacsoráló-t. 1) Aki vacsorál. 2) Hely ahol vacsorálnak v. vacsorálni szoktak. Vacsoráló ház. Vacsoráló hely.


*VACSORÁTLAN (acsora-atlan mn. tt. vacsorátlan-t, több. ~ok. A kinek vacsorája nincs, aki vacsorát nem evett. Határozóként am. nem vacsorálva, vacsora nélkül. Vacsorátlan feküdt le.


*VACSORAVESZTŐ (vacsora-vesztő) ösz. fn. Estveli kis pillefaj, mely gyertyagyujtatkor szokott jelenkezni. (Sphynx). Átv. gúnyos ért. tányérnyaló, hivatlan vendég, ki másnál szeret ingyen vacsorálni.

VÉCS falu Heves m. és Erdélyben Torda m.; BODROG~, Zemplén m.; helyr. Vécs-re, ~ěn, ~ről.


*VECSE falu Nyitra ~DUNA, mváros Pestm. m,; helyr. ~Vecsére, ~n, ~ről.


*VÉCSE falu Zemplén, HERNÁD~, falu Abauj m.; helyr. Vécsé-re, ~n, ~ről.


*VECSEHÁZ falu Krassó m; helyr. Vecseház-ra, ~on, ~ról.


*VECSEJ puszta Pest-Solt m.; helyr. Vecsej-be, ~ben, ~ből.


*VĚCSĚK l. VÖCSÖK.


*VECSEKLŐ falu Nógrád m.; helyr. Vecseklő-re, ~n, ~ről.


*VECSENY puszta Veszprém m.; helyr. Vecseny-be, ~ben, ~ből.


*VECSÉRD erd. falu Felső-Fejér m.; helyr. Vecsérd-re, ~ěn, ~ről.


*VECSERNYE fn. tt. vecsernyét. A székelyeknél Cserey Elek szerént am. délest. A keresztények, különösen római katolikusok ájtatoskodása, melyet templomban, vagy más nyilvános imahelyen délután, délesti órákban szoktak tartani. Szorosb ért. bizonyos zsoltárokból, énekekből, és imádságokból álló zsolosma, az úgy nevezett breviáriumban. Vecsernyére harangozni, menni. Vecsernyét énekelni, elmondani. Eltalálta, mint Balás pap a vecsernyét. (Km.). Átv. gúnyos ért. zsidó vecsernye zűrzavaros, idomtalan kiáltozás, mozgás, birmitölés. Nem lehet zsidó vecsernye morgás nélkül. (Km.).
A latin vesper, vespera és szláv vecseru, vecsera után alakúlt idegen eredetű szó. Curtius Etymologiájában rokonságba hozza a mondottakat a szanszkrit vasz-a-ti-sz, német West szókkal s a vasz (umhüllen) szótól származásukat hihetőnek mondja. (Vielleicht in vasz umhüllen [erkennen wír] die Wurzel unseresWortes.” Legyen szabad itt is megjegyeznünk, hogy a szanszkrit vasz, vesz-ę (induo mihi) szóval szintén rokon a magyar mez.). Különböztetésül l. VETERNYE.


*VECSERNYÉZ (vecsernye-ez) önh. m. vecsernyéz-tem, ~tél, ~ett, par. ~z. Vecsernyét tart. V. ö. VECSERNYE.


*VECSERNYÉZŐ (vecsernye-ez-ő) mn. tt. vecsernyéző-t. 1) Aki vecsernyét tart. Vecsernyéző pap, nép. 2) Vecsernyéhez tartozó. Vecsernyéző palást, melyet a pap vecsernyekor vesz magára.


*VECSÉS falu Pest m.; helyr. Vecsés-re, ~ěn, ~ről.

*VICS természeti hangszó, mely a nevető fogai közől kinyomuló vékony éles hangot utánozza, honnan vicsog, vicscsan származékok. Némi módosúlattal hasonló jelentésük: vigy, vigyog; vih, vihog; vik vikog; vinny, vinnyog. Mennyiben ilyetén nevetéskor a száj széthuzódik, s a fogak kitünnek, másod jelentése nyilás, kitünés; honnan, vicsorog = fogait kimutatja; felhők közől kiviggyan a nap, sugarai kilövellenek; vinnyog a szája, meg-megnyilik, vonaglik, mintha nevetni akarna.


*VICSA falu Közép Szolnok m.; helyr. Vicsá-ra. ~n, ~ról.


*VICSAP KIS~, NAGY~, faluk Nyitra m.; helyr. Vicsap-ra, ~on, ~ról.


*VICSE puszta Veszprém m.; helyr. Vicsé-re, ~n, ~ről.


*VICSCSAN (vics-cs-an, vics-u-an) önh. m. vicscsan-t. 1) Éles vékony vics-féle hangon elneveti magát. Oly alkatu mint: nyikkan, czuppan, rikkan stb. 2) Átv. nyilás, repedés által rejtekéből kibukkan, mint a nevető fogai. Vicscsan a nap, midőn a felhőből ki kibuvik. Egyezik vele vigygyan. 3) Kriza J. szerént a székelyeknél am. marjul, csikkan.


*VICSOG (vics-og) gyak. önh. m. vicsog-tam, ~tál, ~ott. Száját széthuzva, fogait kimutatva vékony vics hangon nevetgél. Vicsognak a csintalan gyermekek, leányok. Átv. vicsog a nap, midőn majd elétünik, majd elbuvik. Egyezik vele vigyog, vihog, vikog.


*VICSOGÁS (vics-og-ás) fn. tt. vicsogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A nevetődzés sajátságos neme, midőn vicsog valaki. V. ö. VICSOG.


*VICSOR (1) (vics-or) elavult v. elvont törzs, melyből vicsori, vicsorog, vicsorgat, vicsorít, vicsorodik származtak. Jelent vicsogó állapotot, vagy tulajdonságot. Hasonlóan elavultak a háborog, hunyorog, zsugorog igék törzsei: hábor, hunyor, zsugor stb. Egyébiránt Diószegi-Fazekas füvészkönyvében növény neve. l. VICSOR, (2).


*VICSOR (2) fn. tt. vicsor-t, tb. ~ok. A két főbb hímesek és magrejtősök seregébe tartozó növénynem, melynek csészéje négy hasábu, bokrétája ásitó (mintegy vicsorgó); felső ajaka sisakos, szálkahegyű, az alsó három karéju, hátraszegett szélü, tompa. (Lathraea).


*VICSORGAT (vics-or-gat, v. vics-or-og-at) gyak. áth. m. vicsorgat-tam, ~tál, ~ott, par. vicsorgass. 1) Vicsogó hangon nevetkezve fogait mutogatja. 2) Haragból nevetőhöz hasonlólag fogait dühösen haragosan kitünteti, fenegeti p. a haragos eb, farkas. Vicsorgatja fogát, mint Rókus kutyája. (Km.).


*VICSORGATÁS (vics-or-gat-ás) fn. tt. vicsorgatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Vicsorgó hangon nevetkezve fogainak mutogatása. Fogainak haragos kitüntetése. V. ö. VICSORGAT.


*VICSORI (vics-or-i) mn. tt. vicsorí-t, tb. ~ak. Vicsorogni szokott, vicsorgásra hajlandó; vigyori, vigyorgó; gyermekesen, vagy ostobául nevetkező. Ikerítve: ácsori-vicsori. Képzőjénél fogva gúnyos kifejezés, mint: ácsori, zsugori, bodri, csitri stb.


*VICSORÍT, VICSORIT (vics-or-ít) áth. m. vicsorít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Jó kedvből nevetve, vagy haragból, gúnyból, száját széthúzza, és fogait mutatja. V. ö. VICSOR, (1); VICSORGAT.


*VICSORÍTÁS, VICSORITÁS (vics-or-it-ás) fn. tt. vicsorítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A fogaknak kimutatása nevetéskor, vagy a szájnak, haragos, gúnyos széthuzásakor.


*VICSORODÁS (vics-or-od-ás) fn. tt. vicsorodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A szárnak víg vagy szomorú indulatkor széthuzódása, illetőleg a fogak mutatkozása.


*VICSORODIK (vics-or-od-ik) k. m. vicsorod-tam, ~tál, ~ott. Ajakai széthuzódnak, megnyilnak, s fogai kimutatkoznak. Nevettében, haragjában, kínjában elvicsorodott.


*VICSOROG (vics-or-og) gyak. önh. m. vicsorog-tam, ~tál, v. vicsorg-ottam, ~ottál, ~ott, htn. ~ni. Száját széthúzva, s fogait mutogatva, dísztelenül, gúnyosan nevet, vagy fájdalmat, haragot mutat. V. ö. VIGYOROG.