Hangok címkéhez tartozó bejegyzések

A gyökhangok

Gyökhangok

Gyökhangok a mássalhangzók, szó és értelem alkotók.

A magyar nyelvben, magyarul a gyökhangok (mind mássalhangzók), kimondva, hangsúlyozva annak eredeti, nyelvszabályozás előtti, és még ma is előforduló kiejtését, értelmes szavakat alkotnak, ezek a szavak a továbbiakban gyökhangok.

Gyökhangok: b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, q, r, s, sz, t, ty, v, w, x, y, z, zs.

A mássalhangzók a magyar nyelvben önálló szóalkotók. Kiejtve még ma is értelmes szavakat hordoznak. Ezek a szavak gyökszavak.  Minden mássalhangzónak, többféle kiejtése létezik, ezek alakítják a magyar nyelvet.

Gyökhangok kiejtve, magyarul:

Bé, Bő, Cé, Cö, CSé, CSő, Dé, Dö, DZé, DZö, DZSé, DZSö, eF, Fö, Gé, Gö, Gyé. Gyö, Há, ëH, Hö, Jé, Jö, Ká, Kë, Kö, eL, Lö, eM, Mö, eN, Nö, eNY, NYö, Pé, Pö, eR. Rö eS, Sö, eSZ, SZö, Té, Tö, TYé, TYö, Vé, Vö, Zé, Zö, ZSé, ZSö.

A gyökök, gyökszavak elemzése során a gyökhangokat a gyökben elfoglalt helye alapján is csoportosítjuk ezek a következők: Előtétes gyökhang, közbevetett gyökhang, hátratett gyökhang, áttételes gyökhang.

Előtétes gyökhang:

A gyök képe[1] nem változik

Esetleg hangzatosabb lesz.

Ajakhangok:

á, bá:

  • amé, bámé
  • ámul, bámul
  • ámít, bámít
  • ángó, bángó
  • Andri, Bandri
  • Örzse, Börzse
  • iczeg, biczeg
  • illeg, billeg
  • ízgat, bizgat
  • ringat, bringat
  • ringyó, bregyó
  • izseg, bizseg
  • apa, papa
  • ityi, pityi
  • Ila, Pila
  • Ista, Pista
  • Erzse, Perzse
  • Anna, Panna
  • illeng, filleng
  • irka, firka
  • irics, virics

 Egyéb neműek:

  • ércze, jércze
  • égszin, kékszin
  • impók, himpók
  • öveder, höveder
  • álom, hál
  • uszít, hu szít

A gyök képe egy árnyalattal módosul:

  • anya, banya
  • állvány, bálvány
  • omlik, bomlik
  • ort, borotva
  • aláz, gyaláz
  • órias, hórias
  • odvas, pudvás
  • oszlik, foszlik
  • eny, geny

Ikerszavakban:

  • ingó-bingó,
  • elegy-belegy,
  • ákom-bákom,
  • csiga-biga,
  • csonka-bonka,
  • inczi-pinczi.

Új gyökkép jön létre

  • ér, érték, bér
  • ér (hozzá ér) fér
  • orda, borda
  • ízik (izmosodik) hízik
  • ingat, ringat
  • ém (éber, vigyázó), kém
  • alap, talap, talp
  • áj, váj
  • ás, vás
  • illan, villan
  • egyít, vegyít

Közbevetett gyökhang:

A gyök képét változatlanul hagyják:

  • Vénhedik, vénedik
  • ifjuhodik, ifjudik
  • horhol, horol
  • pirhók, pirók
  • csólk, csók
  • csólka, csóka
  • szölke, szőke
  • kámva, káva
  • potyka, ponty
  • taszínt, taszít
  • kopáncs, kopács
  • bogáncs, bogács
  • nándor, nádor (nagyúr)
  • dönt, dőt
  • loncs, locs
  • Szempez, Szemez
  • piarcz, piacz (piac)
  • csatrangol, csatangol
  • emse, eme
  • álltó, ültő (helyben) álló, ülő;
  • neheztel, nehezel
  • hitves, hites
  • sertvés, sertés

Vagy kissé módosítják:

  • molyhos, mohos
  • bérlel, bérel
  • izlel, ízel
  • szaglal, szagol
  • vérmes, véres
  • torlódik, tolódik
  • görcs, göcs
  • megye (vármegye), mesgye (földek között) stb.

Hátratett gyökhang

A gyökszó hangzását növelő toldalékok:

  • csalárd, csalár
  • fogárd, fogár
  • édesd, édes
  • könnyüd, könnyü
  • hosszud, hosszu
  • karcsud, karcsu
  • kend, ken
  • fend, fen
  • csaláng, csalán
  • foszláng, foszlán
  • szatying, szatyin
  • mócsing, mócsin
  • borzag, borza
  • ottang, ottan
  • itteng, itten
  • eperj, eper
  • szederj, szeder
  • nyirj, nyir
  • cserj, cser
  • bandzsal, bandzsa
  • kancsal, kancsa
  • hangyál, hangya
  • lopval, lopva
  • főn, fő
  • fún, fú
  • kajszín, kajszi (baraczk)
  • rubint, rubin
  • tulipánt, tulipán
  • araszt, arasz
  • fost, fos
  • választ, válasz
  • bibaszt, bibasz
  • ereszt a födél eresztje, e helyett: eresze
  • megest, meges stb.

Áttételes gyökhang

Gyökhang helyváltoztatás:

  • parányi, aprányi
  • czómb, boncz
  • elme, emle
  • ereszt v. eresz (héj), eszter
  • fěrtěng, fětrěng
  • kertěcz, ketrěcz
  • fekete, feteke
  • gyarapodik, gyaporodik
  • kebel, keleb
  • kölöncz, czölönk
  • kürt, kürtől
  • türk, türköl
  • morzsol, zsormol
  • neteksze (mint: nesze), nesztek
  • selymék, semlyék
  • szájók, szajkó
  • száldog, száguld
  • tegnap, Bodrogközben tebnak
  • tenyér, terény
  • világos, vigályos
  • szökcső, szöcskő
  • hágcsó, háskó; bökcsi (bökő légy), pőcsik
  • vakmerő, makverő
  • csadajmálé, csalamádé
  • csenevész, mecsevész stb.

2) Fonák gyök

  • bicz-eg, czib-ak;
  • bill-eg, lib-eg;
  • bog, gob;
  • bög, göb;
  • bög-re, göb-re;
  • bod-on, dob-on;
  • böd-ön, döb-ön;
  • fi-ú, if-jú;
  • facs-ar, csaf-ar;
  • fecs-eg, csev-eg;
  • gyik, kígy-ó;
  • guzs-orodik, zsug-orodik;
  • gör, rög;
  • hör-ög, röh-ög:
  • kecs-ély (kics-i), csek-ély;
  • köp, pök;
  • kot-ló (bárány), tok-ló;
  • czub-ók, bucz-kó;
  • göcs, csög;
  • suh-áng, hus-áng;
  • no-szol, on-szol;
  • tév, vét;
  • vis-ít, siv-ít stb.

[1] Gyökkép> a CF szótárban: értelme. Lásd gyökszótár fogalmak, leírásánál. http://wiki.kromek.hu/?p=895

Alaphang

A nyelv alaphangja a “B” hang!

A “B” hang, nem csak minden gyökhanggal (mássalhangzó), de minden egyedi hanggal (magánhangzók) is, legalább egy közös tulajdonsággal rendelkezik!

A magyar nyelvben megjelenő “B” hang, a modern nyelvészet által alkotott hangok csoportjaiban, minden másik hanggal legalább egy csoportban található. Ez azt jelenti, hogy, minden másik hangra jellemző, legalább egy közös megkülönböztetéssel rendelkezik.

  1. Mássalhangzóként minden mássalhangzóval egy csoportba tartozik, mert mássalhangzó.
  2. Felpattanó zárhangp, b, d, k, g, t.
  3. Ajakhang: b, p, m, v, f.
  4. Zöngés: minden magánhangzó + b, d, gy, g, v, z, zs, i, l, ly, r, m, n.

A többi hangtól eltérően, melyekre a felsorolt “skatulyák” (képzési jegyek) egyike vonatkozik abban tér el, hogy pontosan, ezeknek a skatulyáknak valamelyike összeköti mindegyik hangot, a “B” hangunkkal.

A beszédhangokat a képzési mozzanatok egyezése és eltérése alapján (is) csoportosítják, leginkább azok a hangok hasonlíthatnak egymásra, amelyek csak egyetlen képzőmozzanatban térnek el a másiktól, a legnagyobb eltérés pedig nyilván azok közt a hangok között van, amelyek minden lényeges kifejező (artikulációs) részletben eltérnek egymástól. Az egymástól csupán egy laphanépzési mozzanatban kölönböző hangok a magyar nyelvben általában szoros kapcsolatban (korrelációban) vannak, ezek párokba rendeződnek. Az ilyen, képzési mozzanatok alapján létrejövő párok sorozatát a magyar hangok korrelatív rendszerének nevezzük. A korrelatív hangpárok kialakítását a fő képzési mozzanatok határozzák meg. A „B” hang például, mint mássalhangzó rokona valamilyen szinten minden mássalhangzónak, mint felpattanó zárhang rokona minden felpattanó zárhangnak, mint ajakhang, az összes ajakhanggal kapcsolatban áll, és végül zöngés mássalhangzóként valamennyi zöngés mássalhangzóhoz kapcsolódik. Egyéni hanggá az teszi, hogy a felsorolt képzési jegyek a „B” hangot együttesen jellemzik, a többi hangnál azonban ezeknek csak némelyike található meg. Minden beszédhang önálló egyed tehát, amelyet az artikulációs mozzanatok, képzési jegyek együttese határoz meg. Ezen képzési jegyek ugyanakkor összekötik a „B” beszédhangot a többi hanggal.[1]

[1] Forrás: Csernicskó István – Hires Kornélia Hangtan Előadások gyűjteménye magyar szakos hallgatók számára. Jegyzet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói számára.

Gyökhangok

Gyökhangok, mássalhangzókszó és értelem alkotók.

b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, q, r, s, sz, t, ty,v, w, x, y, z, zs.

A mássalhangzók a magyar nyelvben önálló szóalkotók. Kiejtve még ma is értelmes szavakat hordoznak. Ezek a szavak gyökszavak.  Minden mássalhangzónak, többféle kiejtése létezik, ezek alakítják a magyar nyelvet.
Bé, Bö, Cé, Cö, CSé, CSö, Dé, Dö, eF, Fö, Gé, Gö, Gyé, Gyö, Há, Hö, Jé, Jö, Ká, Kö, eL, Lö, eM, Mö, eN, Nö, eNY, NYö, Pé, Pö, eR, Rö, eS, Sö, eSZ, SZö, Té, Tö, TYé, TYö, Vé, Vö, Zé, Zö, ZSé, ZSö.

A dz, dzs, Ly, q, w, x mássalhangzók, nem ismerhetők fel gyökhangnak.

Egyedi hangpárok

Az egyedi hangok a magánhangzók, egyedi hangpárokat alkotnak, ezeket a hangpárokat kétféleképpen csoportosíthatjuk.

  • Hangmagasságuk alapján: a-e, á-é, o-ö,ó-ő, u-ü, ú-ű. Az ősi magyar szavak szógyöke, a hangmagassághoz, kétféle minőséget, rendel. Az “istenit” a magas hangrendű magánhangzókkal, az anyagit a mély hangrendű magánhangzókkal fejezzük ki. A mély hangzású “a” hang magas párja az “e” hang. Ez a két minőség: Gyökpárjaik: bal-bel, ban-ben, bács-bécs, bál-bél, bár-bér, bog-bög, bogy-bögy, bogy-bögy, bok-bök; fagy-fegy, faj-fej, fal-fel, iga-ige, gyur-gyür, hoz-höz, kám-kém, láp-lép, mag-meg, magy-megy, stb.
    • A felső, az “isteni” szféra, az elvont képek, szintje.
    • Az alsó a földi szféra, a fizikai szint.
  • Időtartamuk alapjána-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. Hosszú -rövid Párokat alkotnak. Gyökpárjaik: mag-mág,  sav-sáv, val-vál, vel-vél, kan-kán, ker-kér, kar-kár, lap-láp, stb.

Hangok

A magyar nyelv hangjai:

Tudományos elnevezésük “Hangzók”.
A tudományos gondolkodásmód, a beszélő, első sorban az ember fizikailag kialakult hangképző szerveinek, azok működéséből adódó speciális tulajdonságok figyelembevételével, próbálja meg a nyelvünket szabályozni.

  1. Alaphang
  2. Gyökhangok
  3. Egyedi hangok

A nyelv alaphangja a “B” hang!

A “B” hang, nem csak minden gyökhanggal (mássalhangzó), de minden egyedi hanggal (magánhangzók) is, legalább egy közös tulajdonsággal rendelkezik!

A magyar nyelvben megjelenő “B” hang, a modern nyelvészet által alkotott hangok csoportjaiban, minden másik hanggal legalább egy csoportban található. Ez azt jelenti, hogy, minden másik hangra jellemző, legalább egy közös megkülönböztetéssel rendelkezik.

Gyökhangok

b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, q, r, s, sz, t, ty,v, w, x, y, z, zs.

A mássalhangzók a magyar nyelvben önálló szóalkotók. Kiejtve még ma is értelmes szavakat hordoznak. Ezek a szavak gyökszavak.  Minden mássalhangzónak, többféle kiejtése létezik, ezek alakítják a magyar nyelvet.

Bé, Bö, Cé, Cö, CSé, CSö, Dé, Dö, eF, Fö, Gé, Gö, Gyé, Gyö, Há, Hö, Jé, Jö, Ká, Kö, eL, Lö, eM, Mö, eN, Nö, eNY, NYö, Pé, Pö, eR, Rö, eS, Sö, eSZ, SZö, Té, Tö, TYé, TYö, Vé, Vö, Zé, Zö, ZSé, ZSö.

A dz, dzs, Ly, q, w, x mássalhangzók, nem ismerhetők fel gyökhangnak.

Egyedi hangok.

Magánhangzók az “Egyedi hangok”:

a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű

  • Széles ajaknyílással képzett magas magánhangzók: e, é, i, í –isten, szent, tisztel, él, élet.
  • Ajakkerekítéssel képzett magas magánhangzók ö, ő, ü, ű –könny, nő, üdvöz, üdvözül, ördög.
  • Mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú –kar, vad, mag, úgy, un.

Az egyedi hangok, (magánhangzók) >egyedi hangpárokat alkotnak, ezeket a hangpárokat kétféleképpen csoportosíthatjuk.

  1. Hangmagasságuk alapján: a-e, á-é, o-ö,ó-ő, u-ü, ú-ű. Az ősi magyar szavak szógyöke, a hangmagassághoz, kétféle minőséget, rendel. Az “istenit” a magas hangrendű magánhangzókkal, az anyagit a mély hangrendű magánhangzókkal fejezzük ki. A mély hangzású “a” hang magas párja az “e” hang. Ez a két minőség: Gyökpárjaik: bal-bel, ban-ben, bács-bécs, bál-bél, bár-bér, bog-bög, bogy-bögy, bogy-bögy, bok-bök; fagy-fegy, faj-fej, fal-fel, iga-ige, gyur-gyür, hoz-höz, kám-kém, láp-lép, mag-meg, magy-megy, stb.
    • A felső, az “isteni” szféra, az elvont képek, szintje.
    • Az alsó a földi szféra, a fizikai szint.
  2. Időtartamuk alapjána-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. 
    • Hosszú -rövid Párokat alkotnak.
    • Gyökpárjaik: mag-mág,  sav-sáv, val-vál, vel-vél, kan-kán, ker-kér, kar-kár, lap-láp, stb.