KaR címkéhez tartozó bejegyzések

KáR

Gyökszó

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök. Második szint. Elágazás: áR.

Fogalomkőr: Kőr

A szófaj: Főnév

Megjelenése: Kár, káros, károsít, kárhozik, kárhoztat, kárál, káricál.
Jelentése: 

Leírás:

KáRál, folyamatosan magát ismételve, állandóan visszatérő módon KáR-t kiált. A KáR maga a megtörtént esemény. Aki kárál, ezt az eseményt előre, kinyilvánítja, kikiabálja, állandóan kőrkörös módon visszatérve, megismételve.

Ne kárálj te asszony állat, neked megyek kaszával
Kikerülsz a temetőbe, találkozhatsz anyáddal[1]

A KáR gyök töve az „áR”, gyökszó. Lehetett Ká-eR és Kö-eR A káráló folyamatosan az áR-al böködi[2], a hallgatóságát. Ez az ÁRA annak, hogy részt vett a KáR okozásban, vagy azt nem előzte meg. Ez az „ár” manapság mindenben megjelenik, többek között a bolti termékekben, a cselekedeteinkben.  Manapság a termék értékének kifejezője, pénz formájában jelenik meg.
Kialakulása: 

Eredet: 

KáRDravida: karinál (veszteség, rossz < „fekete nap”> Ősmagyar: kárall (veszteséget szenved)> Ómagyar: kár (veszteség)

Források:

[1] Előadó: Fejbőr, Szövegíró: Petrovity Zorán

[2] Szúró szerszám. Bőr átszúrásra használta bőrös.

KaR

KaR

Gyökszó

Fogalomkőr: Kőr

Szóbokor gyök. Második szint.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Jelentése:  A kőrt formáló átölelő kezünk. A két kezünk átölelő karja a KŐR.

A szófaj: Főnév

Leírás: Az emberi végtag neve. Lehet még:

  • Karaj, karé, karél, karélat, karélet, karélút, karika, karima, karing, karingós, karám, stb.
  • Kartus, karrier, karszt, kardinális.
  • Akar, akarta, takar, takarta, takarít, eltakar, eltakarít,stb.

Kialakulása: 

Eredet: Dravida: karam (kar< ág)> Ősmagyar: kara (kar)> Ómagyar

Források:

Czuczor-Fogarasi:

elavult vagy elvont gyök. 1) Görbeséget, görbe hajlást, kanyarodást, kerekded alakot maga a kar (chorus és brachium) önálló szóban, továbbá karé, karej, karcsu, karám, karamít, karika, karima, karing, karuly v. karvaly, karapol, karics szókban. Rokon vele kor p. a korong, korlát, korsó stb. szókban, főleg pedig kör.

2) Mint hangutánzó: erős metszést, vágást ezekben és származékaikban: kard, karó, karcz, karczol, kardács, kirakány.

3) Erős vastag rengő hangot ezekben: Karál, karattyol, karicsál, kirakatna. V. ö. KER, KÖR.

Wiki szótár:

További részletezés
1. Az ember páros mellső végtagja, a vállhoz csatlakozó és két, egymáshoz ízülettel kapcsolódó tagból álló mozgatható, izmos testrész, gyakran a kezet is beleértve.
A tanulók a tornaórán felemelik a karjukat. A fiú előrenyújtja a karját a barátja felé.

2. Ölelő testrész; ez (1) mint a védő vagy fogva tartó átölelés eszköze, illetve maga az ölelés, védelem, fogva tartás.
A gyerek kiszakítja magát az idegen karjai közül. Az anya karja ölelésre nyílik.

3. Átvitt értelemben: Fegyveres küzdelem, illetve annak eszköze.
A várvédők karja visszaverte az ostromot. A nemzet karja kivívta szabadságát.

4. Átvitt értelemben: Személyes vitézség, harci erény.
A katona karjával védi meg szülőföldjét. A hadsereg minden katonájától elvárt a bátor kar.

5. Átvitt értelemben: Kinyúló rész; egy tárgy, készülék, gép ehhez (1) hasonló módon kinyúló és gyakran mozgatható része, amelyen meg lehet támaszkodni; amit meg lehet fogni, és annak segítségével emelni lehet; amivel működtetni lehet azt a készüléket, gépet; vagy ami mutat egy irányba.
A szék faragott karja egyenesen áll. A gyertyatartó karjánál fogva van a falra szerelve. A daru karja az építkezés fölé nyúlik. A gép karját meg kell forgatni a beindításhoz.

6. Átvitt értelemben: Állapot, létezési minőség, ahogy egy személy, tárgy dolog van.
Az épület jó karban van tartva. Az idős férfi még jó karban érzi magát. A bérlő köteles karban tartani a lakást.