Meghatározás címkéhez tartozó bejegyzések

Szanszkrit

Szanszkrit

(melléknév)
Szanszkrit

A szanszkrit, más néven ó indiai az egyik legősibb nyelv. Az ókori Indiában beszélték, ma a hindu vallás szent nyelveként használják. Szerepe hasonló az ázsiai kultúrában, mint a latinnak az európai keresztény kultúrában. A szanszkrit az ősi írások révén változatlanul megmaradt holt nyelv, ami azt jelenti, hogy már nem használják a mindennapi életben, mivel az élő nyelv sokat változott az évezredek során. Az ősi tanításokból, bölcsességekből sok nép vett át és örökölt tudást, alapelveket, közmondásokat, szólásokat. Ez magyarázza a mai európai és ázsiai nyelvek közötti hasonlóságok jó részét is.

A szanszkrit népekkel való érintkezésünk valamivel a dravida kor után volt. A dravidanyelvű népeket a szanszkrit nyelvű népek szorították ki India déli részébe.

Az itt látható térképen vörös színnel jelölve India többségében hindu vallású részét látjuk, ahol a szanszkrit nyelvet ma is szent vallási nyelvként használják.

A szanszkrit nagyon ősi nyelv. Szanszkrit eredetű szavak sok európai nyelvben megtalálhatók.
Eredet [szanszkrit: samskrtam (összerakott, jól formált, tökéletesített) < sam (össze) +krta (készít, rak)]

Dravida

Dravida

(melléknév)

Nagy műveltségű ősi ázsiai (kultúra, nyelv és nép), akiktől sok ismeretet és szót vettünk át. Az i. e. 4. évezredben északról érkeztek a mai Irán területére, és egy részük onnan India észak-nyugati részére vándorolt, ahonnan a később ideérkező népek dél felé szorították őket. Így ma az ebbe a nyelvcsaládba tartozó nyelveket, főleg Dél-Indiában beszélik.
A dravida népekkel való érintkezésünk jóval az ősmagyar (finnugor, szkíta, hun stb.) kor előtt Közép-Ázsiában volt.
A dravida nép nyelve ma Indiában él tovább. A dravida kultúra hatása Európára is kiterjedt. A dravida kultúra több ezer éves.

Eredet: [dravida < szanszkrit: dravid (népnév)]
Idézet (1)

Elérkeztünk nyelvünk legősibb átadó nyelvéhez a dravidához. Ez földrajzilag elvezet bennünket Ázsia füves pusztáira, a végtelen sztyeppére. Messze túljutottunk a „finnugor” és „uráli” koron (ezek az „ősmagyar” időszakba tartoznak), és időben itt már hat-nyolcezer évre vagyunk a mától. A dravida nyelvű népek egykor Ázsia nagy területein éltek (főként Közép-Ázsiában), majd az árja (szanszkrit nyelvű) népek támadásai elől húzódtak Dél-Indiába. Eleink főként Közép-Ázsiában kerülhettek kapcsolatba a dravida kultúrával. Azt régészeti leletek bizonyítják, hogy a három jelentős ősi kultúra (a szanszkrit, sumér és dravida) hosszú időn át kereskedelmi és kulturális kapcsolatban állt egymással. Nem tudjuk pontosan, melyik milyen szót vett át a másiktól. (Mint ahogy ma is keverednek és mindenhová eljutnak a görög, latin és angol nyelv elemei…)
Hogy melyik ősünk, törzsünk, elődünk melyikkel hogyan érintkezett, azt nehéz volna megfejteni. Nagyon nehéz volna kibogozni, hogyan, merre és hányszor vándoroltak a népek, melyik melyikkel keveredett, élt együtt, vagy éppen háborúzott. Az viszont egyértelműen kitűnik a szavak évezredek óta máig is hasonló formájából és összefüggő jelentéseikből, hogy közeli kulturális kapcsolat volt. A magyar szótövek túlnyomó többsége (több mint 3000 szó) dravida forrásra vezethető vissza. (Csak nagyságrendi összehasonlításként: a „finnugor elméletet” 4 ilyen szóra alapozták.)
A legfontosabb bizonyíték azonban nem a hasonló szavak nagy száma, hanem az olyan „szavak” egyezése, amelyeket a nyelvek nem szoktak átvenni egymástól, azaz a nyelvtani célú szavak: a toldalékok és névmások. Ezeket csak örökölni szokás – ezek képezik a nyelv változatlan alapját. (Például az angolból átvett szavunk a „rádió”, de ezt mindig csak magyar toldalékokkal használjuk: „rádió-t, rádió-ból, rádió-hoz…” A toldalékok nem változnak.)
A dravida nyelvekkel Szentkatolnai Bálint Gábor foglakozott mélyrehatóan, és bár ő volt kora legfelkészültebb nyelvésze (beszélt 30 nyelvet: köztük a szanszkrit, mongol, török, tatár, kínai, mandzsu és több „finnugor” nyelvet is) munkásságáról mégis alig hallani. Valójában ő volt az egyetlen szakértő, aki tudása révén képes volt közvetlenül összehasonlítani az állítólagos forrásnyelveket a magyarral! Az ő korában azonban a politikai érdekek nem engedték, hogy a tudományos alaposság is szóhoz jusson. Csak azt volt szabad mondani, amit jóváhagyott a cenzúra. Szerencsére ma már nincsenek érvényben a cenzor tilalmai! A dravida nyelvekben nagyon sok szavunkat megtalálhatjuk. Olyan egyszerű szavaktól kezdve, mint az “ad”: ómagyar: “ad” < ősmagyar: “had, ud” (ad) < dravida: “ag, ang, udu, idu” (ad). Olyan szavakig, mint a “gondolat”: ómagyar: “gond” (figyelem) + -ol (igeképző) + -at (főnévképző) < ősmagyar: “gham” (lélek, figyelem); “goni, guni” (gondol, figyelmet fordít rá) < dravida: “unnudal” (megfigyel); “gun” (gond, figyelem). Külön figyelmet érdemel a fogalom átadása a különböző szóalakokra.
Szinte a bőség zavarában találhatjuk magunkat, ha dravida eredetű szavakat keresünk, annyi van. Legyen itt példaként még olyan egyszerű szó, mint a “csinál”: ősmagyar: “cseál, cse” (csinál, tesz) < dravida: “seyyal, sey” (megtesz, tesz). Ennél a nyelvnél is elmondhatjuk azt, hogy számtalan alapszavunk dravida eredetű: “be”, “bele”, “bír”, “bizony”, “dolog”, “el”, “és”, “ész”, “felelősség”… sorolhatnám. Az utóbbinál (“felelősség”) is érdekes megnézni a fogalom fejlődését a korokon át: “felelősség” < ómagyar: “felel” (számonkérés esetén válaszol, jótáll) < ősmagyar: “vele” (fele, fél, a párbeszéd egyik résztvevője) < dravida: “pal” (fél). Sok nyelvtani szó, képző, jel is dravida eredetű. Például a személyes névmások: “én”, “te”, “ő”, “mi”, “ti”, “ők”. Innen tudhatjuk meg azt is, hogyan lett a névmásokból igerag: -m, -d, -i, -ük, -itek, -ik. Néhány képző: “-s melléknévképző”, “-ít (igeképző)”; jelek: “-t, -tt (múlt idő jele)”, “-k (többes szám jele)”; rag: “-nak, -nek (határozórag)” A “-k szócikkben” igeragra, és főnévképzőre is jó példa a “-k” végződés.
Csakis a dravida nyelvekben találunk választ arra, hogy miért van kétféle alakú igeragozásunk (például: fut-sz – olvas-ol).
A fenti nyelvtani példákból is látható, mennyire áthatja nyelvünket a dravida nyelvrokonság.

Beküldte:

Pásztori Tibor Endre

Forrás: http:/ /  www.fusz.hu/


Idézet (2) (kivonat)

Indiának legalább tíz nyelve van, amit negyven milliónál is többen beszélnek.

Ahogy Európában az ókortól kezdve a latin volt a tudomány és a vallás nyelve, úgy ezt a szerepet Indiában a szanszkrit töltötte be. A nyelvek egy része ebből a klasszikus nyelvekből fejlődött ki.india-nyelvi-megoszlasa

India nyelvi megoszlása
(Forrás: nyest. hu)

Egy s más a dravidákról

A lakosság 74%-ának indo-iráni az anyanyelve.

A második legnagyobb nyelvcsalád a dravida nyelvek csoportja; ezeket a lakosság 24%-a beszéli. Ezek körébe tartozik a hivatalos nyelvek közül a tamil, a malayalam, a telugu és a kannada. A dravida nyelvek a magyarhoz hasonlóan szóvégi ragokkal, ragoznak – azaz agglutinálók.

A dravida népek feltételezhetően már az i.e. második évezredbeli indo-iráni bevándorlás előtt jelen voltak a szubkontinensen, ám az indo-iráni előrenyomulással egyre délebbre szorulhattak. Ma a dravida nyelveket főleg a négy legdélebbi államban beszélik. Ezek a nyelvek ősréginek számítanak, és nagyon régi irodalommal is rendelkeznek.

A legnagyobb hatást még ma is a szanszkrit fejti ki.

 

A legnagyobb indiai városok mind különböző nyelvterületeken fekszenek. Így Dilliben (Delhi) a hindi, Kolkatában (Calcutta) a bengáli, Mumbaiban (Bombay) a maráthi, Chennaiban (Madras) a tamil, Bangalore-ban a kannada, Hyderabadban pedig a telugu a helyi hivatalos nyelv. További komplikációt jelenthet az odalátogató számára, hogy e nyelvek többségének saját írása is van, tehát az európai latin, görög és cirill ábécékkel ellentétben legalább tíz különböző ábécét használnak Indiában. Ezek többnyire abugidák, azaz olyan ábécék, ahol csak a mássalhangzókat jelölik önálló betűk, a magánhangzókat pedig módosításokkal és mellékjelekkel kell feltüntetni.

A kivonat forrása: http:/ /www.nyest.hu

Fogalmak

Fogalmak a szótárban

A szótárban használt szokásostól eltérő fogalmak felsorolása.

Nyelvi korszakok

  • Ős-nyelvi korszak
  • Ó-nyelvi korszak
  • Szanszkrit korszak
  • Dravida korszak
  • Hun korszak i.e 4040 i. sz. 453.

A magyar nyelv történeti korszakai

Források használata a szótárban:

  • Czuczor-Fogarasi szótár
  • Wiki szótár
  • Ballagi Mór a Magyar nyelv teljes szótára.
  • Vámbéry : A magyarság bölcsőjénél.

Ősmagyar

Ősmagyar

(melléknév)

Ősmagyar kor, 181–896

Az első magyar törzsszövetség megalakulásától a honfoglalásig. Ebből a korból maradtak ránk atászoktető magyar nyelvemlékek, kárpát-medencei és székely–magyar rovásírással írt fennmaradt töredékek
-Szkita, Hun, Avar, nyelvtöredékek.
-Kárpát medencei rovásemlékek.

-A rovásemlékekre első sorban a gyökhangok írása a jellemző.

-Keletrómai és nyugatrómai írók munkáiban megjelenő magyar nyelvemlékek, töredékek, szavak.

– Árpádék visszatéréséig: A rokon törzsek, úz, kabar, avar, hun nyelvjárásai.

-Ebben a korban a legközelebbi nyelvrokonaink: Szkiták, Hunok, Avarok, és a visszatérő kisérő törzsek.

– Szókincs: Széleskörű, természeti, tudományos, mezőgazdasági, növény és állattenyésztési, építészeti, nyelvszerkezeti, szervezeti, anatómiai szókincs. Nap, hold, ég, föld, villám, villany, körte, szív, ész, ér, szem, száj, zár, fül, orr, nyel, nyelv, mén, kan, nyíl, von, tol, föd, stb.

-Jövevényszavak: vándorlás során visszakerült, eredetileg ősi magyar gyökszavak.

– A vegyes hangrend kialakulása a nyelvünkbe visszakerült másolatok, eredménye. Ezeknek a szavaknak az eredeti jelentését rosszul értők, egyezményesen módon új szavakat hoztak léte. Ezeknek a szavaknak, magyar gyököknek, az eredeti, változatával rendelkezik a nyelvünk. A visszakerült régiből lett új szavak, megjelenítik az eredeti hangrendet, és az új hangrendű gyököket is. Az újonnan visszakerült régi szavak eredménye, az egy fogalomra jutó több szó használatának a megjelenése, továbbá minden szavunk több, a visszakerülés számától függő, második, harmadik, értelmezése.

– nyelvtani rendszer: gyökrendszer.

– Az eredeti mondatszerkezet egyenrangú szavakból, és mellérendelt mondatszerkezetekből áll.

Az ősmagyar kor nyelve
A magyar törzsszövetség első megalakulásától i.sz.181.- 896.évig számítjuk.

  1. Ide sorolható, a magyar nyelvű népesség törzsi nyelvjárásai, Ebből a korból ránk maradt magyar nyelvemlékek kárpát-medencei és székely–magyar rovásírással írt fennmaradt emlékek.
  2. A szórványosan fennmaradt magyar szavak görög betűkkel leírva. ilyen, Bíborban-született Konstantin munkája.
  3. Ide soroljuk a “honfoglalók” nyelvét. A 896.  évi visszatérés előtti Kárpát-medencei magyar nyelv fennmaradt töredékeit.

Ebben a szótárban a szavak eredeténél az „ősmagyar” megnevezés alatt foglaljuk össze a magyarsághoz tartozó egykori nyelvek közül a legvalószínűbb felismert, eredetek mindegyikét.

Az ősmagyar nyelv fogalom összefoglal minden korábbi nyelvváltozatot. A szótár szerint az ősmagyar nyelvek 896 előtt is egységes gyöknyelv.

Eredet: ősmagyar < ős- (melléknév) + ómagyar : magyar < ősmagyar: moger, mogeri, meger, megyer (magyar) Elágazás! < dravida : magar (emberek, ifjak)

Ómagyar

Ómagyar

(melléknév)

Ómagyar kor (896–1533, a Árpádtól a mohácsi vészig)

Halotti_beszéd

Halotti beszéd

Nyelvünknek ez a korszaka a “honfoglalás” befejeződésével kezdődött és a kereszténység felvételén át az első teljesen magyar nyelvű könyv megjelenéséig (1533) tartott.
Az államalapítás után betiltottak és”tűzzel vassal”  üldöztek a keresztényen kívül minden vallást, és ezek emlékeit – így az ősi „pogány” rovásírás használatát is.

Mivel papír nem volt beszerezhető, ezért néhány évszázad alatt amit nem törtek össze, vagy égettek fel, az elenyészett. Az írástudók, a tanító táltosok kivégzésével, eltűnt a korábbi gazdag rováskultúra, vele együtt az egykor írástudó nép műveltsége, kultúrája, történelme, és ezzel együtt az önbecsülése is.
Az írás-olvasás és tanulás joga csak a keresztény papok kiváltsága lett. Az egykor teljes rovás ábécé helyett a latin betűket próbálták használni. Ebben a korban találták ki a kettős betűket és az ékezetes betűket, hogy pótolják a hiányt. Jelentőssé válik a latin nyelv hatása. (Egészen 1844-ig a latin lesz a hivatalos iratok nyelve!)
(A korszak végét – 1533 – jelentő első teljesen magyar nyelvű könyv „Az zenth Paal leueley magyar nyeluen” – Szent Pál levelei magyar nyelven” címet viselte és Krakkóban jelent meg.)
Ebből a korszakból való fennmaradt nyelvemlékünk a Halotti beszéd (1190) – lásd a mellékelt kép –, és az 1300-as évekből való Ómagyar Mária-siralom.

A kor főbb mozzanatai:

  • Visszatérés a Kárpát-medencébe → jelentős változások a társadalmi, gazdasági életben
  • Szolgaság, keresztény szolgasors bevezetése, → Az Ó-kereszténység (Mani vallás) és a rovásírás üldözése, tűzzel vassal történő megsemmisítése.
  • Az eddig hivatalos magyar nyelv mellőzése, latin és német nyelv kötelező használata, az egyházi és állami hivatalos körökben.
  • Latin betűs írásbeliség megjelenése → írásos emlékek fennmaradtak. Pogánylázadások.
  • Latin, nyelv bevezetése, szervezett germánosítás és szlávosítás.
  • Ősi magyar szavak helyett görög, latin, szláv, és germán szóhasználat erőltetése.
  • Gyökszerkezet rombolása. A teljes ősi magyar hangrendszer átalakítása.
  • változások: hang- és toldalékrendszer (teljes magyar hangállomány kialakulása), mondatszerkezet germanizálása.
  • a korszak vége felé: kódexirodalom (kódexek kora) → kézzel írt, vallásos emlékek (később világi is)

Szék (Cz-F)

Szék

Gyökhangjai:

SzK

Magyar kiejtési lehetőségei: SzöKá, eSzKö, SzöKö, eSzKá.

Ősi megjelenése a “szökő” szó mai  értelmével magyarázható.

Czuczor-Fogarasi szerint:

*SZÉK (1)
fn. tt. szék-ět, harm. szr. ~e. 1) Különféle szabásu, alakú, és anyagból való bútorféle állvány, mely rendeltetésénél fogva ülőhelyül szolgál. Különböztetés végett V. ö. PAD, LÓCZA, PAMLAG, KEREVET. Karos, hátas, karatlan szék. Négy, három láb., szék. Fa szék, vas szék. Szalma, nád, bőr szék, mennyiben ülési alapja szalmából, nádból vagy bőrből van. Kis szék, bábaszék, fejő szék, vargaszék, tábori szék, zsellyeszék. Lucza széke (l. LUCZA). Két szék között földre esett v. földön maradt. (Km.). Székkel megkinálni a vendéget. 2) Székhez hasonló, s bizonyos működésre használt állvány. Gyóntató szék, szónoki szék, tanszék, imaszék. Dagasztó szék, melyre a teknőt fektetik. Szapulószék, faragószék, vágószék, szövőszék, térdeplőszék, árnyékszék. A mészárszék több vidéki szokás szerént egyszerüen: szék. 3) Bizonyos méltóságok ülőpolcza, mint a rangnak jelvénye. Királyi, fejedelmi, érseki, püspöki szék. Szent Péter széke. 4) Hely, telep, vidék, tartomány, mely állandó lakul, tartózkodásul szolgál, milyenek Erdélyben a székelyek és szászok székei. 5) Átv. hatóságok, biróságok gyülekezete, testülete, mennyiben törvényes hatalmukat, működésöket összeülve szokták gyakorolni, mely jelentése leginkább összetételekben fordúl elé. Kormányszék. Szentszék. Tisztiszék. Számvevőszék. Törvényszék. Itélőszék. Semmitőszék. Birói szék. Országló szék. Tisztújitó szék. Egyedül állva is használtatott, és használtatik ,törvényszék’ v. ,birói szék’ helyett: “Ezért az dologért székre idéztetett minket szógabiró által.” Levél 1559-ből (Szalay Ág. 400 m. l. 398. lap). Innen ezen öszvetételek: székülés, törvényes, birói tanácskozás; székülő v. székfia, birótag; széksértés.
Minthogy a szék szó önhangzója hosszú, bizonyossággal állíthatjuk, hogy az két önhangzóból húzatott egyb., sze-ek vagy sza-ek, és így a gyök sze vagy sza azonos azon sza gyökkel, mely száll szónak is elemét alkotja. Innen szék eredeti értelme szállás, megszállás, a hol megszállunk, megülepedünk, megtelepedünk. De ugyancsak eredeti értelménél fogva jelent emelkedést (felszállást), emelkedett helyet is. Idegen nyelvekben egyezik vele közelebbről a török szeki (lieu un peu élevé pour s’ asseoir; banc, estrade), persa szaku v. szóku (sedile seu scumnum), mongol szago-khu (s’ asseoir, demeurer), honnan: szaghodal v. szagholta v. szaghori (sičge, demeure, domicile), továbbá szintén a mongol szeöke (chaise ŕ porteurs, Sänfte), arab szeken (szék, székhely, domicil, habitation); távolabbról a latin: sca-mnum és török iszkemle törzse. Különösen a latin scamnum-ot a nyelvészek scando (= hágok, fel- vagy leszállok) igéből származtatják. De egyezik vele gyökben a latin sedes, sedeo, sella, solium, német sitzen, Sessel, szláv szedim, szedlo, szelo, franczia seoir, asseoir, siége stb. is.
SZÉK (2)
fn. tt. szék-et, harm. szr. ~e; a székelyeknél és Ormánságban mélyhangu, pl. amott: tojás szíkja, emitt: széka. Bizonyos állati és növényi testek bele, belseje. Tojás széke, sárgája. Bodza széke, azaz, szívos bele. Innen jelenti az emberi ürüléket vagy ganajlatot is. Lágy szék, kemény szék. Nincs rendesen széke.
E szó az ülőhelyet jelentő székkel fogalmi öszveköttetésben nincsen; miért valószinű, hogy inkáb., azon szék szóhoz rokon, melyet némely szójárás szerént máskép szík-nek mondanak; V. ö. SZÍK.