Szak címkéhez tartozó bejegyzések

Szák

SzáK

Szák > Zsák> iSzáK, Szák> Szük, Szák> Száj

Az SZK hangpárból létrejött gyökszó.

Főnév.

Nyéllel ellátott, nyitott szájú, laza szövésű zsák, manapság háló. Merítőháló.

Gyökszó

Gyöke az Iszák = kettős tömlő, boriszák = borostömlő szavaknak. Származéka: szák.

Mindkettő, tárolásra valaminek az elhelyezésére, szolgál, beszűkíti a teret, adott esetben a halaknak az életterét.
Iszák: A lovas népeknél kétszájú a ló hátán átvethető tömlő, amely víz tárolására szolgál.

Eredete: Hun: szá(h?)> szák= száj. ómagyar: nyitott szájú zsák, szák.

Hun: szá(h?) származékai:  [szák < szláv: szak (szák, halmerítő) < latin: saccus („kiszűrő” < zsák) < görög: szakkosz (zsák) < héber: szak, szaq (zsák)]

Az ősi magyar szó, az it– már 1055-ben megjelenik a Tihanyi Alapítólevélben; ez a tő ( Összó ), magyarázza az ital, itat, ittas, megittasul, italos, itkányos, itóka származékszavakat. Az eredetileg it- igető a magyar leíró nyelvtan szerint sz-szel és v-vel bővülő alakjai adták az iszik, az iszogat alakokat, a v-és tőre az ivó, ivás, ivászat. A fenti példák között az iszákos alakot azért nem említettem, mert bár a nyelvérzék az iszik családjába sorolja, kialakulása más. Benne az ’tarisznya, átalvető, tömlő’ jelentésű iszák szavunk rejtőzik. A régi boriszák szavunk jelentése ’bortömlő’. Átvitt értelemben a ’nagy borivót’, a ’részeges embert’ jelentette a borzsák, boroshordó, boriszák is, ez utóbbi szó utótagjának elvonásából keletkezett a mai iszákos szavunk. Az iszogat rokon értelmű párja az iddogál (< it-dogál) meg a nyelvjárási illogat is.

 

 

Szak

Gyökszó: SzaK

A szó fajtája: főnév

Jelentése:  Az egész egy része.

Leírás: Lehet képzelt, valóságos, elvont, élő, vagy élettelen. Kenyeret szakaszt (dagaszt), és ezt a szakasztóban teszi. Kitép valamit: ruhát, ember csoportot, adj király katonát, ha nem adsz szakítok.  Van az évnek, a napnak is szak-a. (Évszak, napszak) stb. Szakasz az egésznek egy kisebb szűkebb, kivett (elvont) része.

Kialakulása: Az SZK hangpárból létrejött ősszó.

Eredet: szó">Ősszó: SzaK> hun >  avar > magyar

Források: dravida:< sagali (rész)> sagam (korszak)> ómagyar: szak (darab, rész) >ősmagyar: szakke, chak, tsak (rész, időszak)

Példák

Érdekesség: Az egyiptomi XIV. dinasztia  egy helyi uralkodócsalád volt a keleti Deltában, Avariszban. A dinasztia alapító fáraó neve: Szak – et.

A Wikiszótár így írja le:

szak (főnév I.)

1. Időszak; adott időtartam meghatározott része.
Az év minden szakában nagy forgalma van az élelmiszer nagyáruházaknak. Vannak olyan boltok, amelyek nyitva vannak a nap bármely szakában.

2. Választékos, kissé régies: Adott időbeli folyamat, jelenség meghatározott része.
A polgárosodás első szakában még a nemességé volt a hatalom. A betegség kezdeti szakában könnyebb a gyógyítás.

3. Régies, irodalmi: Évszak, az évet meghatározott időjárási sajátságok alapján részekre bontó egyik ilyen rész.
„Őszi levélhullás szomorú szakában ballag haza Toldi.” (Arany János)

4. Régies: Versszak, éneknek, dallamnak egy szakasza.
A vers második szakában kicsit megbicsaklott a rím.

Eredet [szak < ómagyar: szak (darab, rész) < ősmagyar: szakke, chak, tsak (rész, időszak) < dravida: sagam (korszak) < sagali (rész)]
Hasonló szó más nyelvben: szanszkrit: saka (korszak)

szak (főnév II.)
1. Tudományág. Egy tudomány, ismeret- vagy munkaterület egy bizonyos ága. Ez az adott területhez tartozó körülhatárolható tudás, és a hozzá tartozó speciális gyakorlat.
Minden szakembert főleg a saját szaka érdekli.

2. Egyetemi, főiskolai képzési besorolás. A felsőoktatáson belül egy vagy több tudománnyal vagy tudományterülettel foglalkozó összefüggő tanulmányok összessége.
A magyar tanár szakra vették fel. A történész szakon végzettek közül néhányan történelemtanárok lesznek.

Eredet [szak < ómagyar: szak < ősmagyar: szak, szaka, szeg, csek (darab) < dravida: sakkal, sakkei, sagali (rész, darab)]

-szak (főnévképző)

Az említett dolog egy része.
versszak, időszak
Ebben a napszakban mindig nyitva tartunk.