Hun kategória bejegyzései

HUN korszak i.e 4040 i. sz. 453. A szótárban minden HUN népnek, tulajdonított, vagy vélt, nyelve található ebben a kategóriában.

Korszakolás

A nyelvtörténeti korok meghatározása a mai tudományos gondolkodás tükrében történik. A nyelvtudományok nem adnak választ, a nyelv, a beszéd keletkezésére. A nyelv keletkezésének  szempontból nem tudják meghatározni, a kialakulás körülményeit. Teóriák léteznek ebből a szempontból. Ezeknek a teóriáknak közös tulajdonsága, a saját állításaik részletekbe történő kutatása.
A nyelvtudományok, a teóriáik sokszor erőltetett bizonygatásával szemben, nem keresik a választ az ősi nyelvek meghatározására, helyette a nyelvek kategóriákba sorolásával igyekeznek, bizonygatni fontosságukat. Ezt a folyamatot összehasonlító nyelvészetnek hívják.

A tudományos nyelvészet, ismerve a hibáinak a kézenfekvő alapjait, olyan nyelvi meghatározásokat tesz, és ezeket kötelező jelleggel tanítja aminek az alapja, az alapgondolata, finoman szólva is hiányos. Ez a nyelvtudományokat alapjaiban kérdőjelezi meg.

A gyöknyelvészet, a mai magyar nyelv alakulásának figyelembe vételével próbálja kialakítani, meghatározni azokat a történelmi hatásokat, melyek oda vissza hatásokkal, befolyásolták a magyar nyelv gyökszerkezetét. Ezek feltárása folyamatos ezért ezt az oldalt folyamatosan frissítem.

A magyar nyelv korszakolása


A nyelvi korszakok meghatározása

  • Előmagyar kor i. e. IV. évezred – i. e. 1000
  • Ősmagyar kor i.e. 1000–i. sz. 890
  • Ómagyar kor 896–1526, a Árpádtól a mohácsi vészig
  • Középmagyar kor 1526- 1772 A nyelvünk átalakító nyelvszennyezések kora. Magyar nyelvű latin betűs írások elterjedése.
  • Az újmagyar kor 1772- 1920
  • A nyelvi  globalizmus bevezetésének kora 1920- napjainkig.

Jelentősebb hatások:

Folyamatos frissítés!
Utolsó frissítés: 2015 10. 28.

BuB

BuB

Gyökszó

Gyökkapcsolat: BaB, BáB, BeB, BéB, BiB, BoB, BöB, BuB, BüB.

Szóbokor gyök szint: Második szint.

Jelentése: Kiemelkedés.

A szó fajtája: Főnév

Fogalomr: BáB

Gyökpár: BuB-BúB és BuB-BüB

Leírás: Kiemelkedés, elsősorban a fejen, kalapon, háton, gyakori a madarak fején, pl. Búbos vöcsök: Madár. A búbos vöcsök a vöcsökalakúak rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék családjába tartozó karcsú vízimadár faj.

Kialakulása: B Gyökhang> Bu gyökszó> BuB Gyökszó a Bu méreteiben megnövelt változata.

Eredet: Bu (Szanszkrit BuB)> Hun (BuB)> Ómagyar (BuB)! elágazás> dravida: muppu, mup (kiálló)> mu (kiáll)

Források:

Czucor-Fogarasi:

BÚB
fn. tt. búb-ot. Általán csomódad alaku gömbölyü kinövés, kidudorodás; kemény ajakhanggal: púp. 1) Némely madarak fején emelkedő tollcsomó. Kakas, tyúk, galamb, pacsirta búbja. 2) Némely fejkötők földudorodó teteje, máskép: bóbita. 3) A kalapok azon része, mely közvetlenül a fejtető fölött emelkedik s azt befödi. Alacson, magas búb a kalapon.
Származékai: buba, búba, búbor, búbos, búboz, stb. Rokonságait l. BÓB alatt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

KiR

GyökszóKiR

Gyökszó> Pusztagyök> Elvont gyök.

A Király szavunk elvont gyöke.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KiR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint. Elágazás> Ki, iR.

Jelentése: Kőr

A szó fajtája: nincs

Fogalomr: Kőr

Gyökpár: nincs

Leírás:

  • Ki> kir> kirabol, kirág, kiragad, kiragaszt, kiragyog, kirajzik, kirajzol, kirak, kirakat, kiráncigál, kirakó, kiráncol, kirándít, kirándul, kirángat, kiránt, kiráz, kirekeszt, kirendel, kireped, kireppen, kirepül, kireszel, kirétegez, kirí, kirikolt, kiriszál, kirívó, kirobog, kirohan, kiront, okirat, kirúg.[1].
  • Király[2].
  • Kirámáz[3]
  • Kirr, kirrant, kirrog[4].

Akit középre állítottak. Az ország közepén álló a király. Kir-áll> kör-áll, köz- éppen álló, középen álló, maga a király. A kir gyök amennyiben nem megfelelően „forog”, akkor elvonják, megvonják a tisztségét és valaki más kerül a helyére, középre, akkor megmarad a „ki” kérdőszó, gyökszó. Örömében kirrant, kurrant. A gyök alkotó eleme a „Ki” gyök.

Kialakulása: 

Eredet: 

  • Dravida: kírtti= hírnév, dicsőség.> elágazás! Angol: to skirt=körít, körüljár, körülvesz, szegélyez. > Hun: hurok=kirta
  • Dravida: kírtti= hírnév, dicsőség> Ősmagyar: Kerál> Ómagyar: Keral> Magyar: Király

Források:

 

[1] A kőrből, kiáramló.

[2] A kőr közepén álló.

[3] Kőrbe vesz

[4] Hangutánzó

KeR

KeR

Gyökszó

Gyökszó> Pusztagyök> Elvont gyök.

A Kert szó és származékainak gyöke.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök. Második szint.

Jelentése: Kerület.

Szófaj: elvont főnév

Fogalomkőr: Kőr

Gyökpár: kar-ker, Ker – Kér

  • Kar: ami átölel
  • Ker: a kerület
  • Kér: ami körbevesz a kéreg.

Leírás:

  • Hangutánzó: kerep, kerepel, kereplő, kerreg, kerra, kericzěl.
  • A kerület fogalommal: Kereng, kerget, kerít, kerül, kerdűl, kergeteg, kerek, kert, kertecz (ketrecz), kör, kar.

Kialakulása: Hun: Ker= Birtok, Tibeti: Ra-ma= kerités.
Eredet: Hun: Ker = Birtok > Elágazás: Tibeti: ra, ra-ma= kerités> ómagyar kert> elágazás: Latin, keraticus =szarus, szarusodott bevonat> magyar > kert> kerület.

Források:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….