A nyelvek terjedése

Első sorban tisztázzunk pár fogalmat.

Népvándorlás, honfoglalás.

Ilyen fogalmak használata megtévesztő, ahogy a fogalom sugallja, és ahogy közismerté vált, úgy ilyesmi nem volt, és nem is lesz soha. Népvándorlás helyett elvándorlást használok.  Olyan, hogy egy nép fogja, magát felkerekedik és odébb áll nem létezik. Nagyon naivnak kell annak lenni, aki úgy gondolja, hogy az elvándorlások során egy adott környezetből mindenki egyszerre, vagy rövid időn belül elmegy. Erre legfeljebb történelmi vagy természeti csapás következtében lehet utalni, de még akkor is kell, hogy maradjon az eredeti népből egy nagyon kicsi létszám a kiürült terület túléléshez, ami elegendő az eredeti nyelv beolvadásához, egy új, vagy egy győztes nyelvbe, netán az eredeti nyelv terjedhet el újra. A puszták népei, a szittyák[1], azok harcosai, szervezett egységei, esetleg elfoglaltak területeket, legyőztek népeket. Mégse ez a jellemző.
Az elvándorlás a jobb megélhetésért eleinte az élelem után a vadászat során a nagy testű állatok vándorlását követte. A nagyobb élelmet biztosító területeken megtelepedtek. Később a vadászok egymással szembe kerültek, megharcoltak a területért. Ezek az élelemért harcolók, közösségeket alkottak, azok egymással egyesülve, törzseket, népkezdeményeket hoztak létre, de mindig egy adott területhez kötődve. A megtelepedett területekről, első sorban túlszaporodás esetén egyes személyek, csoportok, kisebb nagyobb vadász közösségek, esetleg törzsek, az elérhető más településekre jutva, azt szebbnek jobbnak tartva a sajátjukénál, beolvadtak, vagy erőfölény esetén azokat legyőzve hódítottak[2]. Az elvándorlás, a könnyebbnek, szebbnek látszó életért való küzdelem hasonlóan a mai modern migrációhoz.
Kulcsszó: Túlszaporodás.

Jégkorszakok

Ismét a köztudatba megjelenő történelmi és származásbeli félrevezető fogalom a jégkorszak. Helyette lehűlést használok. Tudjuk, az utolsó jégkorszaknak, ami 100 000 éve tart, ma sincs vége. Ezen belül vannak lehűlések és felmelegedések.  Az utolsó három-négy lehűlési periódus, ami több eljegesedéssel járt 10-15 ezer éve volt. Megjegyzem a Kárpátokún belül a medencei oldalon soha nem volt ebben az időszakban eljegesedés. Csak a hegyláncokon kívül.
A vándorlásban ciklusok figyelhetők meg. Ezek között a legfontosabb tényező, egy terület túlszaporodása a terület adta megélhetéshez képest. Megfigyelhető a földhőmérsékleti ciklusokhoz történő területi igazodása, az elvándorlásoknak. Később a jelenlegi időszámításban is voltak lehűlések és felmelegedések. Az elmúlt kétezer évre is jellemzőek ezek a ciklusok, melyek földrajzi, terület egyéb hatásaira, árvizek, szárazságok, most nem térek ki. A sarki területek jegesedésének növekedése, eltérő földrajzi környezetekben eltérő éghajlati viszonyokat eredményezett. Egy nagyobb jegesedés a sarkokon egészen a Kárpátokig, felhalmozódó víz jég formában, könnyen hozott létre a mediterrán térségekben virágzó kultúrákat például a földközi tenger fenekén, mert a víz a jégsapkákban volt. A lehűlések alkalmával az arra alkalmas területeken tovább maradtak az emberek, a vándorlások szüneteltek, így kialakult a belterjes gazdálkodás, mondjuk a Kárpát medencében, mely túlszaporodást eredményezett.
Kulcsszó: Ciklusok.[3]

A nyelvek terjedése vázlatosan.

A földrajzi nevek terjedése került szóba, egyik F.b[4]. posztba. A „a DNY-Eszter (=Iszter vagy Istár) a szokásos szlávos mássalhangzó-torlasztással megspékelve, de a Don is Duna, nyugaton meg a Thames = Temes pl (ejteni nem angolosan kell, hanem Temz-nek). Érdekes, hogy a földrajzi nevek hogyan ismétlődnek, mint pl. a Fehérvár név terjedése a Duna völgye mellett.”

Ez a terjedési példa, minden szóra, névre igaz. A kivándorló népek, – mely kivándorlások jobban a felmelegedési periódusokban fordultak elő,- az új területeken a saját szavaikkal adtak neveket. Természetesen vitték magukkal az ismert szavakat. Ha egy kisebb, nagyobb lehűlési időszak volt akkor letelepedtek. A környezetüknek is adtak neveket, vizeknek, földeknek, hegyeknek, völgyeknek.
Ezek a folyamatok, ciklusokba követik egymást, néha sűrűbben néha ritkábban, a hosszabb lehűlési periódusokban tovább maradtak egy területen, hosszabb felmelegedések esetébe messzebb jutottak.
A ciklusok során az egy irányból haladók az őket megelőzőket ott érték, egy adott környezetben vagy településen. Átvették az ott lakók helyi nyelvét, mert ők jobban ismerték a környezetüket. Elletnie főleg rövidebb ciklusváltások idején, az érkezők még értették a helyiek nyelvét, egymást, később már nem.
A forrástól kifele hasonló nyelvű központok alakultak ki, irányonként más-más, tulajdonságait jegyezték meg a forrásnyelvnek. A távolabbi szomszédok később már meg sem értették egymást, de a nyelvük egy pontról indult szét.
Az új nyelvi központokból a túlszaporodásuk után, ami a bezárkózásuk volt a hidegebb ciklusok idején, további kiáramlások történtek. Ezek visszafele is történtek és hatottak az eredeti nyelvre, de a forrástól való távolodással igyekeztek a saját szavaikat továbbadni, ezek a szavak szinte minden esetben visszavezethetők az eredeti forrás rövid hangjaira, szavaira, de szóképére biztosan. Ezek a gyökök. Lásd gyök fogalmak leírása.
Az alközpontok kiáramló rétegei, azokon a területeken ahol még nem voltak kialakult közösségek, új nevet adtak a környezetüknek, mely nevek a saját ismert forrásaikhoz hasonlóak. Ezeknek a névadásoknak sok esetben eltérő módja van, lehet, hogy csak elé helyeznek egy hangot –eleinte- van hogy utána helyezik ezt a hang, a mi nyelvünkbe a rag. Azt ellenben tudni kell, hogy ezek a hangok mind hordozzák az eredeti gyökhang képét és az adott szó úgy módosul, hogy megjeleníti az eredeti gyökképet. Ebből a szóképzésből jönnek létre az új szavak, sok esetben teljesen más jelentéssel, de felbontásuk esetén visszavezethetők az ősgyök gyökképére.
Ezért fordulnak elő egy adott irányba hasonló nevek, sőt ez megfigyelhető ugyanezen nevek visszaváltozása ellentétes irányból történő áramlásnál is attól függően milyen nyelvű népek merre és meddig haladtak, és módosították  a szavakat.
Persze a településneveknek és a földi neveknek is vannak más, ettől eltérő magyarázatuk is. A fenti modell jobban a nyelvterjedésről szól, és nem a település és földrajzi nevekről.
Az említett ismétlések dnyeszter, duna, temze, fehér, vár, város stb… erre is utalhat. Sőt ezen kívül a tamana típusú előfordulásokra is ez a magyarázat.

[1] A történelmi írásokban az indoeurópai kultúrától átvett szóhasználat megtévesztő. Ezeknek a kultúráknak a nyelvezete szótári jelentéssel bír. A magyar nyelv szavai szóképekkel rendelkeznek, a szittya ember kemény pusztai szántóvető, halász, vadász ember. Ezt a fogalmat szkíta népjelentéssel felruházva ismerte meg a „modern” világ.

[2] Ezek a harcos törzsek vagy beolvadtak az ott élők közé átvéve nyelvüket, vagy rövidebb hosszabb uralom után hátrahagyva nyelvük egyes szavait kivonultak. Például, mongol, török, orosz, német.

[3] A sugallt gondolkodással szembe a tény az, hogy az emberi közösségek a lehűlések során bezárkóznak, gyakoribb a belső túlszaporodás. A felmelegedések során kiáramlás történik. Ezek okai sok esetben eltérőek, részbe kíváncsiság, túlnépesedés, területfoglalás. Ma is vannak ilyen áramlások, a jobb megélhetés irányába minden területről a világon.

[4] Facebook

Ez a szócikk még nem kész. Csak azokat a fogalmakat tartalmazza melyek a mai köztudatban, oktatásban eltérő, vagy félrevezető lehet.