L gyökhang
L> gyökhang
Jelentése: El, le, élet, lélek.
Kiejtve magyarul: eL és Lö.
Az eL Kéthangú gyököket hoz létre, magyar nyelvterületen történő kiejtéssel; al, ál, el, él, il, íl, ol, ól, öl, ől, ul, úl ül, űl. A gyökhang a nyelvünkben, az élet, az eleven, a léh, a lélek fogalmak megtestesítője. Párja az eR gyökhang ami az erő, az eredet szava.
Kéthangú gyökei:
aL La |
áL Lá |
eL Le |
éL Lé |
iL Li |
oL Lo |
öL Lö |
uL Lú |
üL Lü |
Az eL és a Lö hang szavakban történő megjelenése az adott korok politikájának szemléletének változását is követi. A keményebb időszakokban a pörgős eR Rö hangra a lágyabb időszakokban Ly-ra,j-re vált, mig megjelennek a Vé változatok. Sorba ilyenek:il (illan), ir (iramlik), villog, virrad; botlik, botránkozik; tolong, torlódik; Elisabet Erzsébet, csoroszla csoroszlya, kilűl kivül, lelebb lejebb, lik lyuk, leány lány, lyány. Néha n-re is, pl. lám, nám; hol, hon; talál, tanál; dal, dana, dalol, danol; onnal (régiesen, ma:) onnan; az ul, ül határozói képzők, másképen: on, ön, ěn; üdvözülhetnének helyett a régi magyar Passióban: üdvezünhetnének stb.
A Székely – magyar rovás, háromszög alakú alsó részen nyitott kúp, ami átlósan balról jobbra (vagy fordított írás iránynál) jobbról balra, lentről felfele három rovással meg van osztva. Ez a rovás maga hordozza az Isten megjelenését, ábrázolja a szentháromságot, és az ember célját, az Isteni utat.
Vizuálisan ez a biztos alapokon nyugvó felfelé irányuló kúp, a három felfele irányuló rovással meghatározva a szentháromság visszaútja, a már szinte végtelenbe tűnő egy közös célhoz az Istenhez. Ez a kúp a piramisok meghatározó, vizuális jele.
Az életnek többféle szinten többféle magyarázata adódik. Létezik a természettudományos magyarázat, ami oldalakon keresztül sem tudja meghatározni, ezért helyette a világmindenség fejlődési folyamatait elemzi. Létezik a materialista szemlélet, mely szerint az élet az anyag legmagasabb szerveződése. Létezik filozófiai megközelítés, amelynek alapja a véletlenszerű kialakulások spontán folyamata. Másként elemzik a vallások az élet fogalmát.
Na és mit mondok én az Életről?
Az Élet nem más, mint az Isten mag(j!)a.
A magyar ember gondolatvilágában az Élet szó fogalma midig egy racionális valóságos alapokon nyugvó világosan magyarázkodások nélkül érthető fogalom. Nem hiszem, hogy legyen olyan magyar ember, akinek, ennek a szónak az igazi jelentését magyarázni kellene. Amikor a magyar gyerek a beszéd elsajátítása közben megérti ezt a fogalmat, akkor már tud magyarul. Nagy szerencsénk, hogy szinte mind megérti hatéves kora előtt.
Ezzel szembe a tudomány csak oldalakon keresztül belemagyarázva, tud egy koncepciós vitatható nézetet kialakítani róla. Mintha a tudósaink nem beszélnék a magyart.
A vallás a maga misztikumával, elvont irracionális magyarázatokkal, a magyar szavak eredeti jelentésével ellenkező tartalmú, félre magyarázattal, tud egy valóságtól eltérő, meghatározást erre a szóra. Mégis a vallásokban megbúvó eredeti magyar szavak feltárása vezethet bennünket a magyar nyelv egyedi, ősi, tudás anyagának feltárásoz.
Az ÉLET, szavunk nem egy túlbonyolított a tudomány által egyszerűen meg nem határozható fogalom, ez nem egy vallásokkal, népek félreértett nyelvével végig gondolt eltagadása a valóságnak, ez a racionális alapokon nyugvó igazság. További szöveges kiegészítés itt>
L gyökhang
Kiejtve eL vagy Lö
Hasonlóan egyes hangokhoz a nyelvnek előtolása és mozgatása közben képződik.
A nyelvhangok osztályába tartozik.
Mozgást előhaladást jelent:
1) Könnyü, gyöngéd, jobbára zajtalan, majd valamivel sebesebb mozgás az alábbiakban:
- a segédhangzóval:
- lab, (labda),
- láb,
- lábol,
- lábad,
- lábadon,
- ladáz,
- lafog,
- lafancz,
- laj (fn.),
- láng,
- láz,
- lázad stb.,
“E” segédhangzóval: Le
- leány,
- legény,
- lebeg,
- lepke,
- ledér,
- lefeg,
- leffentyü,
- lejt,
- lejteget,
- leng,
- lengedez,
- lenget, lentet,
- leveg,
- levegő,
- lé,
- leves,
- legyint,
- lép,
- el,
- le,
- él,
- lesz;
i segédhangzóval: Li,
- libánczol,
- libócz,
- libeg,
- lidércz,
- lindik,
- linkó,
- limba,
- lifeg,
- lipiczkel,
- liszt,
- lityeg,
- illan,
- illant,
- villám,
- villog stb.
o, ö, ü segédhangzókkal: Lo
- ló,
- lob,
- lobog,
- lób,
- lóbál,
- lód,
- lódít,
- lódúl,
- lóg,
- lóstol,
- lót,
- lő,
- lök,
- lőzér,
- lükü,
- lüktet.
2) Szenvedő, lassú, élénktelen mozgást jelent:
- lanka,
- lankad,
- lankaszt,
- lankatag,
- lajha,
- lajhár,
- lágy,
- langy,
- láp,
- lassu,
- legel,
- lézeg,
- lom,
- lomha,
3) Terjedést, kinyúlást ezekben:
- laboda,
- lap,
- lapu,
- lapály,
- lapos,
- lapácz,
- lapát,
- laposka,
- laska,
- lancz,
- lep,
- lepedő,
- lepel,
- lepény.
- laf,
- laty,
- lecs,
- lety,
- lih,
- lity,
- leh,
- lél(ek)
- liba,
- locs,
- loty,
- lőty,
Ezek jobban olyan hangot jelentenek, mely könnyü mozgás következtében ered, ezek mozgó-hangutánzók.
Az L gyökhang változásai:
„R” hangra változik:
- il (illan) – ir (iramlik),
- villog – virrad;
- botlik – botránkozik;
- tolong – torlódik;
- Elisabet – Erzsébet,
- csoroszla – csoroszlya.
„V” –re változik:
- kilül – kívül
„J” – re változik:
- lelebb – lejebb
„Ly” – ra változik:
- lik – lyuk
- leány, lány – lyány
„N” –re változik:
- lám – nám
- hol – hon
- talál – tanál
- dal – dana
- dalol – danol
- onnal – onnan
- ul – un (képző)
- ül – ün (képző)
Egyes nyelvterületeken eltűnhet és összeolvad az elötte álló egyedi hanggal:
- alma – óma;
- szalma – szóma;
- Albert – Óbert;
- folt – fót,
- gyolcs – gyócs;
- föld – főd;
Különösen a gyökszók végén
- pótol – pótó; pótú;
- gondol – gondó, gondú;
- meszel – meszsze;
- örül – örű;
Palócos és barkós ejtéssel:
- elment, evment,
- eüment, őment;
- balta, bóta;
- okval, módval,
- okvó, módvó;
- kézvel, kézvő
- lábval, lábvó;
- ne poró avvó a góvó -ne porolj avval a gallyal.