eZ Kéthangú gyök
eZ> Kéthangú gyökszó
Jelentése: ez
Kiejtve magyarul: Ez
“EZ” gyökszó kéthangú gyök, gyökszó, önálló szó. Magyar nyelvterületen névmutató ,mutató névmás, képző, névképző.
Kiejtésbeli párja az ěSZ gyökszó.
Gyökszó az alábbi szóbokorba tartozik:
Kéthangú szóbokor kapcsolatai:
| aZ | áZ | eZ | éZ | iZ | oZ | öZ | uZ | üZ |
Kéthangú hajlított gyök kapcsolatok:
| Za | Zá | Ze | Zé | Zi | Zo | Zö | Zu | Zü |
Mutató névmásként: ez-t > ezt, kiejtve eszt, egyes tájakon: eztet sőt eztetet változatokat is használják. Igaz a mai nyelv tanítása “eztet” gúnyolva kiveti a nyelvünkből, főleg írásban. Mondván ezek írásban, s művelt nyelvbe nem valók.
Használják még a eztěk, sőt az esztěk változatokat is.
Ragozásban eleinte kiejtve a “Z” hang, majd írásban a végbetűje a rag első mássalhangzójával hasonul:
- ennek> eznek
- ettől> eznek
- erre> ezre
- erről> ezre
Ige raggal, ezig régiesen eczczig = edzig ede-ezig, ide-ezig melyből lett a mai szokott eddig; vel raggal, ezzel és evvel.
Midőn a főnév előtt melléknév gyanánt áll, közönségesen en toldalékot vesz föl, pl. ez ember és ezen ember. Jelenti, a hozzánk közel vagy közelebb levő tárgy, hely mutattatik.
Ebben a formájában közelre mutató gyökszó.
Használjuk névképzőként a például a lem-ez, nem-ez, neh-ez szókban. Igeképzőként hely-ez, fék-ez, kenyer-ez, védelm-ez szavakban, stb.
FO: A gyökszót fordítva átvette hangban és értelemben a héber nyelv, azonos jelentéssel.
zeh = ez
- Héber: zeh = ez
- Gót: is = ez
- lithván jisz
- latin is
- is-te
- német es
