aZ

aZ Kéthangú gyök

aZ> Kéthangú gyökszó

Jelentése: az

Kiejtve magyarul: Az

“AZ” gyökszó kéthangú gyök, gyökszó, önálló szó. Magyar nyelvterületen, névmutató,  névelő,  mutató névmás, képző, melléknévképző, igeképző

 Kiejtésbeli párja az aSZ gyökszó.

Gyökszó az alábbi szóbokorba tartozik:

Kéthangú szóbokor kapcsolatai:

aZ áZ eZ éZ iZ oZ öZ uZ üZ  

Kéthangú hajlított gyök kapcsolatok:

Za Ze Zi Zo Zu

Mutató névmásként: az-t > azt, kiejtve aszt, egyes tájakon: azat sőt azatat változatokat is használják. Igaz a mai nyelv tanítása “aztat” gúnyolva kiveti a nyelvünkből, főleg írásban. Mondván ezek írásban, s művelt nyelvbe nem valók.

Névmás, melynek mássalhangzója rendesen az illető ragéhoz alkalmazkodik, pl. abba, arra, ahhoz, annál, attól, arról, akkor, annyi, e helyett: azba, azra, azhoz, aznál, aztól, azról, azkor, aznyi. Azig helyett mondjuk és irjuk: addig, s tájdivatosan létezik: addzig.
Tárgyesete: azt, fölösleg toldalékkal: aztat, még fölöslegesebb czafranggal: aztatat vagy aztotat. Jelentését illetőleg, kettő vagy több közől arra mutat, mely távolabbra esik, s ellenkezője a közelre mutató ez, pl. Ez itt a kertem, az ott a szőlőm. Nem arról szólok, hanem erről. Néha általánosságban mutat valamire. Abban mindnyájan egyetértünk. Abból semmi sem lesz. Én is azon gondolkodom, abban töröm a fejemet. 
Rokonok és forditottak :
Latin is,  
Helen ioV, idoV,
Góth is,
Német es, das,
FO: Héber zeh, zu, zóth,
FO: Arab zá, zí, tá,
FO: Szanszkrit szasz, szá, tat,
FO: Finn se, tuo, stb.

 

Magas hangon AZ>  EZ, ÖZ,
néhány mellékneveket képez, ú. m. ig-az, szár-az, neh-ez, üdv-öz.
Eredetre nézve legközelebbi rokona az aSZ és aS melléknévképzőkkel, mint: horp-asz, kop-asz, dob-asz, csup-asz, horg-as, tág-as stb.
Képez egykét főnevet is: halmaz = halmos, halmozott valami, csimaz = csimához hasonló féreg. l. ~ AS, képző.
AZ változattal OZ, magas hangon: ez, ěz, öz, igeképző, mely főnevekből alkot gyakorlatos cselekvőket, s az illető név többes hangzóját veszi föl, pl. fal-ak fal-az, nyál-ak nyál-az, bot-ok bot-oz, szěr-ěk szěr-ěz, kör-ök kör-öz, őr-ök őr-öz vagy őr-iz.
A gyök véghangzójával öszveolvadva megnyúlik: czika czikáz, csata csatáz, pipere piperéz. De az i u ü-t röviden hagyja, vagyis ezekhez egyedül z járul: pili-z, hamu-z, bötü-z.
Különösen jelent az illető nevek által kifejezett tárgyakkal való bánást, foglalkodást, azoknak mint eszközöknek bizonyos czélra használását, pl. fal-az, ágy-az, nyál-az, nád-az, nyak-az, fej-ez, fel-ez, szěm-ěz, bot-oz, bőr-öz, bor-oz, sěr-ěz, pip-áz, zongoráz, furulyáz, tárogatóz, stb.
Értelemre hasonló azon l-hez, mely eszközök, hangszerek stb. neveiből képez igéket, mint: kapál, kaszál, gereblyél, dudál, sipol, trombitál stb.
Mennyiben gyakorlatot jelent, hasonló azon oz ěz öz vagy os ěs ös háromágu képzőkhöz, melyek igékből gyakorlatos igéket alkotnak, mint: kapd-oz kapd-os, fogd-oz fogd-os, tépd-ěz tépd-ěs, öld-öz öld-ös stb. V. ö. ES ÉS kötszó, és AZ –  AS képző.

Eredet: Ősszó> ősmagyar> magyar.

Elágazások: Helen, Héber, Görög, Latin, Szanszkrit, Arab, Góth, Német, Finn.

A bejegyzés kategóriája: "Z" gyökhang, Arab, avar, aZ, Finn, Görög, Góth, Héber, Helen, Hun, Kéthangú gyök, kéthangú gyökszó, Középmagyar, Latin, Német, Ómagyar, Ősmagyar, Ősszó, Szanszkrit, terjedés
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.