“B” Gyökhang
B> Gyökhang
Jelentése: BaB, BuB.
Kiejtve magyarul: Bé vagy Bö
A “B” hang a nyelvünk meghatározó hangja. Az emberiség alaphangja.
“B” az őshang.
A „B” hang az emberiség őshangja!
Alapvető tulajdonsága, hogy minden, mai tudományos vagy alternatív nyelvészeti csoportosításban, bármelyik létező hanggal legalább egy csoportba sorolható.[1]
„B” gyökhang
A magyarul ejtett „B” gyökhang köré épülő hangpár gyökök:
Kéthangú gyökei:
aB, Ba, áB, Bá, eB, Be, éB, Bé, iB, Bi, íB, Bí, oB, Bo, óB, Bó, öB, Bö, őB, Bő, uB, Bu, úB, Bú, üB, Bü, űB, Bű
“B” Kéthangú gyökök, szóbokrok:
Rovás jele:
[1] Olvasd: Kromek Blogkönyv 2. „B” az Őshang! Című fejezetet.
Szóbokrai:
A „B” gyökhangoz közvetlenül tartozó gyökhang-párok, szóbokor teremtök: BB, BC, BCs, bdz, BF, BG, BGy, BH, BJ, BK, BL, BLy, BM, BN, BR, BSz, BT, BTY, BV, BZ, BZs.
A “B” hang tulajdonságai:
Rokonai V, P, M
Az ajak hangok osztályába tartozik, a maga nemében lágy, s ennélfogva szervtársai közül legközelebbi rokona V, mennyiben pedig érintkező ajkakkal ejtetik ki, a P és M-hez tartozik. E rokonsági viszonyok szerint fölcserélődik:
- P: bongyola, pongyola; bengyele, pengyele; biggyed, pittyed; bizseg, pizseg; bizsereg, pizsereg; bog, pog(ács); bok, pok; bódor, pótor; bufog, pufog; bimbó, pimpó; bulya, pólya; bóné, póné; póné; bibasz, pimasz; búb, púp; böfög, pöfög; butyka, putyóka stb.
- A gyökök és törzsek végén: láb, láp; dobb-an, topp-an; tereb-ély, terep-ély; ab-a, ap-a; csib-eszkedik, csip-eszkedik; lab-oda, lap-u; leb-enyeg, lep-edő; lib-ben, lip-pen; tob-orzék, top-orzék; kaszab, kaszap; zsilib, zsilip; csirib, csirip; szörb-öl, szörp-öl, stb.
- V-vel: bajlódik, vajudik; bakcsó, vakcsó; leb-eg, lev-eg; zab-ar, zav-ar; zsib-aj, zsiv-aj; olybá, olyvá; Veszprém Beszprém; Válent Bálint; Bazil Vazul, stb.
- F-vel: bodor, fodor; bánton bánt, fántonfánt; bige, fige; billing, filling, stb.
- M-vel: bamba, mámmám; badár (gyermeknyelven) madár; baglya, máglya; baka-fántos, makacs; bogy, mogy; bankó, mankó; batyu, motyó; bufti, mufti; bekeg, mekeg; gub-ó gum-ó, stb.
- A B több szóban oly előtétes hang, mely a gyök értelmén nem változtat.
- Hangzatosabbá teszi, ú. m. á, bá; ám, bám; ámul, bámul; ámít, bámít; ángó, bángó; iczeg, biczeg; illeg, billeg; izgat, bizgat; ibolya, bibolya; uborka, buborka; ringat, bringat; ringyó, bregyó; izseg, bizseg; Andri, Bandri; Örzse, Börzse.
- Többször az alapszó értemét némi árnyalattal módosítja, mint: atya, bátya; anya, banya; állvány, bálvány; al, bal; ennünket, bennünket; omlik, bomlik; ér(ték) bér; öklel, bök; ötlik botlik, stb.
- Ikerszavakat hozhat létre: inogbinog, ingóbingó, elegybelegy, ákombákom, csigabiga, csonkabonka.
- A b-vel kezdődő gyökök és törzsek értelmét illetőleg
- Nagy számú hangutánzók előhangja, melyekben különösen az ajkak működnek, mint: babuk, bakog, barczag, bekeg, bernyákol, bebeg, besze, bibicz, bé, bég, bőg, böfög, bölömböl, bömböl, löng, burukkol, bokákol, búg, stb.
- Kedélyszók vezérhangja, melyek valami kedveset, kivánatosat fejez ki, az ajkak bezárásával mintegy a lélekzetet (lélegzet) visszahúzzák, pl. beh! bár, vagy ellenkező esetben valami kedvetlen dolgot mintegy eltaszítani, elfújni törekszenek, pl. baj, bágyad, beteg, bú, bosszú, bősz, böstörködik, bű, bűz, büdös.
- Nagyszámu gyökszók előhangja, melyekben zárt hangzók vannak, s holmi dudoru, gömbölyü tárgyakat jelentenek, mint: bocska, buczkó, bócz, böczek, buczka, bodor, bodon, bödön, bog, bogács, boglya, buga, bogyó, bögy, bögyök, batyu, bugyor, bugya, boka, böke, buksi, bukta, boly, bolyó, bölőke, boncs, bombék, bomfordi, boncz, böndő, böngyöle, bunczi, bunkó, bufti, busa, botk, botyk, butikó, bütyk, stb.
- Mint zárt ajakkal képzett hang bensőséget jelentő szók előhangja: be, ben, belül, borít, burok, bő.
- Átvetés: Némely gyökszókban részint köz, részint tájszokás szerint átvettetik, pl. bög-re, göb-re, bil-leg, lib-eg, bug-a, gub-a, böd-ön, döb-ön, bucz-kó, czub-ók, stb.
A magyar finom hallérzéke és jól kifejlett szószerve szabatosan megkülönbözteti a lágy b hangot a megfelelő kemény p-től, mely tekintetben a németfaju nyelvek fölött nagy előnye van, pl. bor, por; bab, pap; baba, papa; bogács, pogács; bibi, pipi, stb.
forrás:CzF.
Érdekesség:
- A Német nyelvterületen élő, csak német nyelvet beszélő ember nem tudja megkülönböztetni hallásra a magyar szavakba szereplő “P”és “B” hangokat. Ha ezt szeretnénk vele leíratni akkor váltakozva felcserélné őket.
- A Finn nyelv nem ismeri ezt a hangot.
magyar nyelv hangjai">A magyar nyelv hangjai:
A jelenlegi állapot szerit a „Tudományos” elnevezésük “Hangzók”.
A tudományos gondolkodásmód, a beszélő, első sorban az ember fizikailag kialakult hangképző szerveinek, azok működéséből adódó különös tulajdonságok figyelembevételével, próbálja meg a nyelvünket szabályozni.
E szerint: Egy-egy beszédhang kimondásakor a hangképző szervek felveszik az adott beszédhangra jellemző helyzetet, s ezt csak a következő beszédhang képzésekor vagy a beszédfolyamatban beálló szünetben változtatják meg. A beszédfolyamatban egy hang tehát addig tart, ameddig a hangképző szervek helyzete meg nem változik.
A hangok keletkezésének feltétele a hangképző szerveink egységes működése. Mivel emberek vagyunk, mind egyedi tulajdonságokkal, ezért a fenti logika, csak egy határon, a saját maga által meghatározott kiejtési formán belül igaz. Ez a korlátja. Már ennek az egy szabályrendszernek is ellentmond az emberiség soknyelvűsége. Ez egy hibás meghatározás, amely az elhibázott folytonosan javított, kivételekkel hemzsegő, szabályrendszere épül. Ez a többnyelvűség, az előre meghatározott, megegyezéseken alapuló tanult nyelvek sorát hozta létre a történelmünk folyamán, lassan eltüntetve az eredeti nyelvet.
A magyar nyelv mondják szakrális. Ez azt jelenti, hogy szent. Magának a kifejezésnek, hogy “szakrális” rengeteg kapcsolata létezik a magyar ember magyarságtudatával kapcsolatban. E szerint a magyar ember számára a magyar nyelv szent. Kutatások sorára lenne szükség ahhoz, hogy ezt a titkot megfejtsük, hogy mit takar, rejt a magyar emberek identitása ebben a “Szent Magyar Nyelv” fogalomkőrben. Ilyen értelembe hamisnak tűnik az az állítás, hogy a nyelv, “Nyelvünk azért szakrális, mert a szakrális világot képezi le, azt közvetíti”. Én úgy gondolom, hogy a magyar nyelv, sokkal racionálisabb, valóságot tükröző nyelv, mint ahogy azt az előző állítás sugallja. Mégis úgy látszik, hogy a nyelv szerkezete, felépítése, ősi tartalma megjeleníti, bizonyítja, azokat a mai tudásunkkal ésszerűtlennek nevezhető ismeret halmazt, logikát, szerkezeti felépítést, mint amit jelenleg tudunk róla. A szakralitás kettős, világi és isteni jellege azt sugallja, hogy ez a kettősség megjelenik a nyelvünkben. Ez a kettős tudat, vagy talán ennek a hiánya él ma, minden magát, és a nemzetét óvó, magyar emberben.
A gondolatok, megjelenését nyelvünkben a mássalhangzók közvetítik. A mássalhangzók melyek képeket, eseményeket, gondolatokat, fogalmakat, majd szavakat eredményeznek. Ezek a szavakat formáló mássalhangzók, a gyökhang-ok. A szavaink jelentését a gyökhangok határozzák meg.
A gyökhangok által kialakított szavak az egyedi hangok (magánhangzók) kíséretében jelennek meg. Azt hogy a megformálódott szó, az emberi, vagy az isteni szinten jelenik meg, az egyedi hangoktól függ. A magyar nyelvben minden hang fontos, ezért a gyökhangoknak és az egyedi hangoknak szerepe, jelentése van a kiejtésben. Úgy írjuk, ahogy ejtjük, és úgy ejtjük, ahogy írjuk.