B gyökhang

“B” Gyökhang

B> Gyökhang

Jelentése:  BaB, BuB.

Kiejtve magyarul: Bé vagy Bö

A “B” hang a nyelvünk meghatározó hangja. Az emberiség alaphangja
.

“B” az őshang.

A „B” hang az emberiség őshangja!
Alapvető tulajdonsága, hogy minden, mai tudományos vagy alternatív nyelvészeti csoportosításban, bármelyik létező hanggal legalább egy csoportba sorolható.[1]

„B” gyökhang

A magyarul ejtett „B” gyökhang köré épülő hangpár gyökök:

Kéthangú gyökei:

aB, Ba, áB, Bá, eB, Be, éB, Bé, iB, Bi, íB, Bí, oB, Bo, óB, Bó, öB, Bö, őB, Bő, uB, Bu, úB, Bú, üB, Bü, űB, Bű

“B” Kéthangú gyökök, szóbokrok:

A “B” hang kéthangú gyökszavai.

Rovás jele:

Rovás "B"

Rovás “B”

[1] Olvasd: Kromek Blogkönyv 2. „B” az Őshang! Című fejezetet.

Szóbokrai:

A "B"hang hajlított gyökszavai

A “B”hang hajlított gyökszavai

B háromhangú gyökszavai

“B” háromhangú gyökszavai

A „B” gyökhangoz közvetlenül tartozó gyökhang-párok, szóbokor teremtök: BB, BC, BCs, bdz, BF, BG, BGy, BH, BJ, BK, BL, BLy, BM, BN, BR, BSz, BT, BTY, BV, BZ, BZs.

A “B” hang tulajdonságai:

Rokonai V, P, M

Az ajak hangok osztályába tartozik, a maga nemében lágy, s ennélfogva szervtársai közül legközelebbi rokona V, mennyiben pedig érintkező ajkakkal ejtetik ki, a P és M-hez tartozik. E rokonsági viszonyok szerint fölcserélődik:

  1. P: bongyola, pongyola; bengyele, pengyele; biggyed, pittyed; bizseg, pizseg; bizsereg, pizsereg; bog, pog(ács); bok, pok; bódor, pótor; bufog, pufog; bimbó, pimpó; bulya, pólya; bóné, póné; póné; bibasz, pimasz; búb, púp; böfög, pöfög; butyka, putyóka stb.
    1. A gyökök és törzsek végén: láb, láp; dobb-an, topp-an; tereb-ély, terep-ély; ab-a, ap-a; csib-eszkedik, csip-eszkedik; lab-oda, lap-u; leb-enyeg, lep-edő; lib-ben, lip-pen; tob-orzék, top-orzék; kaszab, kaszap; zsilib, zsilip; csirib, csirip; szörb-öl, szörp-öl, stb.
  2. V-vel: bajlódik, vajudik; bakcsó, vakcsó; leb-eg, lev-eg; zab-ar, zav-ar; zsib-aj, zsiv-aj; olybá, olyvá; Veszprém Beszprém; Válent Bálint; Bazil Vazul, stb.
  3. F-vel: bodor, fodor; bánton bánt, fántonfánt; bige, fige; billing, filling, stb.
  4. M-vel: bamba, mámmám; badár (gyermeknyelven) madár; baglya, máglya; baka-fántos, makacs; bogy, mogy; bankó, mankó; batyu, motyó; bufti, mufti; bekeg, mekeg; gub-ó gum-ó, stb.

 

  1. A B több szóban oly előtétes hang, mely a gyök értelmén nem változtat.
    1. Hangzatosabbá teszi, ú. m. á, bá; ám, bám; ámul, bámul; ámít, bámít; ángó, bángó; iczeg, biczeg; illeg, billeg; izgat, bizgat; ibolya, bibolya; uborka, buborka; ringat, bringat; ringyó, bregyó; izseg, bizseg; Andri, Bandri; Örzse, Börzse.
    2. Többször az alapszó értemét némi árnyalattal módosítja, mint: atya, bátya; anya, banya; állvány, bálvány; al, bal; ennünket, bennünket; omlik, bomlik; ér(ték) bér; öklel, bök; ötlik botlik, stb.
    3. Ikerszavakat hozhat létre: inogbinog, ingóbingó, elegybelegy, ákombákom, csigabiga, csonkabonka.
  2. A b-vel kezdődő gyökök és törzsek értelmét illetőleg
    1. Nagy számú hangutánzók előhangja, melyekben különösen az ajkak működnek, mint: babuk, bakog, barczag, bekeg, bernyákol, bebeg, besze, bibicz, bé, bég, bőg, böfög, bölömböl, bömböl, löng, burukkol, bokákol, búg, stb.
    2. Kedélyszók vezérhangja, melyek valami kedveset, kivánatosat fejez ki, az ajkak bezárásával mintegy a lélekzetet (lélegzet) visszahúzzák, pl. beh! bár, vagy ellenkező esetben valami kedvetlen dolgot mintegy eltaszítani, elfújni törekszenek, pl. baj, bágyad, beteg, bú, bosszú, bősz, böstörködik, bű, bűz, büdös.
    3. Nagyszámu gyökszók előhangja, melyekben zárt hangzók vannak, s holmi dudoru, gömbölyü tárgyakat jelentenek, mint: bocska, buczkó, bócz, böczek, buczka, bodor, bodon, bödön, bog, bogács, boglya, buga, bogyó, bögy, bögyök, batyu, bugyor, bugya, boka, böke, buksi, bukta, boly, bolyó, bölőke, boncs, bombék, bomfordi, boncz, böndő, böngyöle, bunczi, bunkó, bufti, busa, botk, botyk, butikó, bütyk, stb.
  3. Mint zárt ajakkal képzett hang bensőséget jelentő szók előhangja: be, ben, belül, borít, burok, bő.
  4. Átvetés: Némely gyökszókban részint köz, részint tájszokás szerint átvettetik, pl. bög-re, göb-re, bil-leg, lib-eg, bug-a, gub-a, böd-ön, döb-ön, bucz-kó, czub-ók, stb.

A magyar finom hallérzéke és jól kifejlett szószerve szabatosan megkülönbözteti a lágy b hangot a megfelelő kemény p-től, mely tekintetben a németfaju nyelvek fölött nagy előnye van, pl. bor, por; bab, pap; baba, papa; bogács, pogács; bibi, pipi, stb.
forrás:CzF.

Érdekesség:

  • A Német nyelvterületen élő, csak német nyelvet beszélő ember nem tudja megkülönböztetni hallásra a magyar szavakba szereplő “P”és “B” hangokat. Ha ezt szeretnénk vele leíratni akkor váltakozva felcserélné őket.
  • A Finn nyelv nem ismeri ezt a hangot.

 

magyar nyelv hangjai">A magyar nyelv hangjai:

A jelenlegi állapot szerit a „Tudományos” elnevezésük “Hangzók”.

A tudományos gondolkodásmód, a beszélő, első sorban az ember fizikailag kialakult hangképző szerveinek, azok működéséből adódó különös tulajdonságok figyelembevételével, próbálja meg a nyelvünket szabályozni.

E szerint: Egy-egy beszédhang kimondásakor a hangképző szervek felveszik az adott beszédhangra jellemző helyzetet, s ezt csak a következő beszédhang képzésekor vagy a beszédfolyamatban beálló szünetben változtatják meg. A beszédfolyamatban egy hang tehát addig tart, ameddig a hangképző szervek helyzete meg nem változik.

A hangok keletkezésének feltétele a hangképző szerveink egységes működése. Mivel emberek vagyunk, mind egyedi tulajdonságokkal, ezért a fenti logika, csak egy határon, a saját maga által meghatározott kiejtési formán belül igaz. Ez a korlátja. Már ennek az egy szabályrendszernek is ellentmond az emberiség soknyelvűsége. Ez egy hibás meghatározás, amely az elhibázott folytonosan javított, kivételekkel hemzsegő, szabályrendszere épül. Ez a többnyelvűség, az  előre meghatározott, megegyezéseken alapuló tanult nyelvek sorát hozta létre a történelmünk folyamán, lassan eltüntetve az eredeti nyelvet.

A magyar nyelv mondják szakrális. Ez azt jelenti, hogy szent.  Magának a kifejezésnek, hogy “szakrális”  rengeteg kapcsolata létezik a magyar ember magyarságtudatával kapcsolatban. E szerint a magyar ember számára a magyar nyelv szent. Kutatások sorára lenne szükség ahhoz, hogy ezt a titkot megfejtsük, hogy mit takar, rejt a magyar emberek identitása ebben a “Szent Magyar Nyelv” fogalomkőrben. Ilyen értelembe hamisnak tűnik az az állítás, hogy a   nyelv, “Nyelvünk azért szakrális, mert a szakrális világot képezi le, azt közvetíti”. Én úgy gondolom, hogy a magyar nyelv, sokkal racionálisabb, valóságot tükröző nyelv, mint ahogy azt az előző állítás sugallja. Mégis úgy látszik, hogy a nyelv szerkezete, felépítése, ősi tartalma megjeleníti, bizonyítja, azokat a mai tudásunkkal ésszerűtlennek nevezhető ismeret halmazt, logikát, szerkezeti felépítést, mint amit jelenleg tudunk róla. A szakralitás kettős, világi és isteni jellege azt sugallja, hogy ez a kettősség megjelenik a nyelvünkben. Ez a kettős tudat, vagy talán ennek a hiánya él ma, minden magát, és a nemzetét óvó, magyar emberben.

A gondolatok, megjelenését nyelvünkben a mássalhangzók közvetítik. A mássalhangzók melyek képeket, eseményeket, gondolatokat, fogalmakat, majd szavakat eredményeznek. Ezek a szavakat formáló mássalhangzók, a gyökhang-ok. A szavaink jelentését a gyökhangok határozzák meg.

A gyökhangok által kialakított szavak az egyedi hangok (magánhangzók) kíséretében jelennek meg. Azt hogy a megformálódott szó, az emberi, vagy az isteni szinten jelenik meg, az egyedi hangoktól függ.  A magyar nyelvben minden hang fontos, ezért a gyökhangoknak és az egyedi hangoknak  szerepe, jelentése van a kiejtésben. Úgy írjuk, ahogy ejtjük, és úgy ejtjük, ahogy írjuk.

 

A bejegyzés kategóriája: "B" gyökhang, Gyökhang-abc, Hang
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.