A nyelvek elemzésének kérdései

A mai liberális világszemlélet nem hagyja ki a nyelvek alakításának irányítását sem.

Jelenleg a világon körülbelül 25-30 ezer nyelv él a helyi nyelvi változatokkal[1] együtt. A nyelvészeti elméletek, a nyelvészek, szinte feladatuknak tekintik, a nyelvek összemosását, ez azt jelenti a mai körülmények és változások figyelembevételével, hogy száz éven belül a nyelvek száma a felére a nyelvjárások a tizedére csökkennek. Ténylegesen megszűnik háromezer nyelv és húszezer nyelvjárás. Ezeket nem fogja beszélni senki.

Mindenkinek ajánlom, gondolja végig ennek a folyamatnak a hatását az emberiségre, és az emberiség irányítóinak a tevékenységére. Különösképpen azt a folyamatot, ami a nyelvek összemosásával egy univerzális nyelv irányába vezető, lehető legkisebb tudású emberi társadalom megteremtéséhez vezet, ahol a specializálódott szakterületek képviselői sem értik a szavaik jelentését, csak használják a megtanult szótári alakot, a tudomány nevében.

A jelenlegi, uralkodó tudományos nyelvi gondolkodás három fő területen csoportosítja a nyelveket. Ezek közül az első helyre a nyelvcsaládosítást[2] helyezi. A genetikus alapon történő besorolással mely rendszer, a fin-ugor elmélet megalapozója, én itt nem kívánok foglalkozni, ezt tanítják az iskoláinkban. A második csoportosítási módszer a nyelvek típusokba[3] sorolása. Az osztályozás harmadik eleme a területi[4] (szomszédság) vizsgálat. A harmadik típus kimondottan a genetikus nyelvrendszerek támogatására, legfőképp a magyar nyelvel szembe jött létre, az uralkodó tulajdonságainak elmosására. Sikerrel.
A második besorolással szeretnék kicsit részletesebben foglalkozni, mivel ez a tudományos besorolás, a jelenlegi genetikus besorolással szembe áll.
A típus szerinti nyelvi osztályozás, ahogy a neve is meghatározza NYELVTIPOLÓGIA, a nyelvek alaktani, és mondattani tulajdonságai szerint csoportosít. Az adott csoportok elnevezései az elmúlt száz évben többször az éppen uralkodó nyelvtudósaink érzelmi hovatartozásának megfelelően változott. Ez az elnevezés kavalkád folyamatosan megzavarja a nyelvünk amatőr nyelvészeit. Feltételezem, ez a heves, sűrű szakszó használati változtatás nem véletlenül zajlik. Néha új kategóriákat hoznak létre, másokat eltörölnek, a régi szavak helyett újakat adnak, vagy a szótári fordítások közül a számukra kedvezőbbet válasszák, még rosszabb esetben a magyar nyelvet idegenszavakkal tanítják.

Ez utóbbi felháborító.

 

Nyelvtípusok szerinti vizsgálatok:
A nyelvtípusok szerint is többféle csoportosítás létezik.

  • Hagyományos nyelvtípus vizsgálatok.
  • Modern típusvizsgálat.
  • A morfoszintaktikai[5] vizsgálat. Az alanyi-tárgyas esetek, vagy annak, a hiányának vizsgálata.
  • Mondattani vizsgálatok.
  • Szórendi tipológia.
  • Ritmus szerinti csoportosítás.

A fenti nyelvtípus szerinti vizsgálatok közül a hagyományos nyelvtípusok szerinti vizsgálat mérvadó a gyöknyelvészet számára. A többi vizsgálati módszer határozottan kerüli, a gyökelméleteket a hangok helyett a morfémák[6] tulajdonságai alapján vizsgálja a nyelveket. Itt most csak ezzel a típussal foglalkozok. A más vizsgálati rendszerekből származó szóhasználatot kerülöm.

Újabban a hagyományos nyelvi csoportosítást „Klasszikus” típusnak nevezik. A típuselnevezés megteremtésének időszakában kettéosztották a hagyományos típusba sorolást, kísérletet tettek a típus szerinti felosztás egységének felosztására, a részletekbe elhelyezett eltérések kiemelésével[7]. így létrehozták a Klasszikus nyelvtípust. A két fő vizsgálati területe közül az egyik a tömörítés mértékének a vizsgálata a másik tulajdonképen a hagyományos tipológia, ami eredetileg a nyelvtani viszonyítás módja szerint osztályoz.

A tömörítés mértéke szerint megkülönböztetünk:

  • analitikus nyelveket: (elemző) a nyelvtani viszonyítást inkább segédszavakkal és a szórenddel, nem pedig – vagy kevésbé – ragozással és szóképzéssel fejezik ki. Az elemző (analitikus) nyelvek egy része izoláló jellegű.
  • szintetikus nyelveket: a nyelvtani viszonyítást főként ragozással, illetve szóképzéssel fejezik ki. Ilyen nyelv a magyar is.
  • poliszintetikus: magas fokon szintetizáló nyelvek, amelyekben egy szó kifejezhet akár egy mondatot is.

 

A hagyományos típusvizsgálat.

Agglutináló[8]

  • Hivatalosan: (ragozó-toldalékoló) “ragasztó”) nyelveket, amelyek a jelentésviszonyokat a szótőhöz egymás után ragasztott toldalékokkalfejezik ki. A ragozó nyelvek többsége szintetikus, de vannak köztük elemzők is (pl. a japán nyelv). A magyar agglutináló nyelv.
  • Hagyományosan: Ezekről a nyelvekről azt mondják, hogy a szótőhöz ragasztott toldalékokkal, fejezik ki a nyelvtani viszonyokat. Ez a megfogalmazás a magyar nyelvre csak részben igaz. A magyar nyelv ennél több, mert az előbbi „szótő” fogalommal megnevezett hasonló értékű „gyökszó” elé is helyezünk szóelemeket. Előragozás. Sajnos az toldalékoló nyelvek meghatározásában leírtaknak nem tesz eleget a magyar nyelv, annál több. Ez a nyelvcsoport a gyöknyelvészetben: Ragozó, Ragasztó

Flektáló[9]

  • Hivatalosan: (hajlító-ragozó) nyelveket, amelyek a jelentésviszonyokat a szavak alakváltoztatásával, illetve a szótő megváltoztatásával fejezik ki. A flektáló nyelvek lehetnek analitikusak és szintetikusak is, sok esetben mindkét jellemző megtalálható bennük (pl. az indoeurópai nyelvek).
  • Hagyományosan: A flektáló (hajlító) nyelvtípus sem alkalmazható a magyar nyelvre, ez az Indoeurópai nyelvekre jellemző. A magyar nyelv a gyökrendszerében megjeleníti a hajlított nyelvekre jellemző hajlított gyököket is. Jelölése: Hajlító

Izoláló (elkülönítő):

  • Hivatalos:
    • izoláló (elkülönítő): nincsenek jelek, ragok (vagy minimális a számuk)
    • a nyelvtani viszonyokat önálló szavakkal (előjárók, módosítószók),
    • szórenddel, a hangsúllyal, hanglejtéssel fejezik ki.
    • : vietnami, kínai, indonéz nyelvek, efelé tart az angol is
  • Régebben: (elszigetelő) nyelveket, amelyek a jelentésviszonyokat önálló morfémákkal (egymástól elszigetelt szavakkal) fejezik ki, így ezekben a nyelvekben fontos szerepe van a szövegkörnyezetnek és a szórendnek. Az izoláló nyelvek ebből következően mind analitikusak (viszont nem minden analitkus nyelv izoláló!). Elszigetelő jellegű nyelvek például a kínai nyelv, valamint számos kelet-ázsiai nyelv; de erősen húz e típus felé az angol nyelv is, bár bizonyos igealakok megőrizték flektáló jellegüket.
  • Hagyományosan: A jelenlegi nyelvtudományok által meghatározott másik nagy csoportja az izoláló (elszigetelő) típusba tartozó nyelvek. Ezekről azt mondják, hogy szótövek (gyökök) egymás mellé helyezésével alkotják szavaikat, mondataikat. A magyar nyelvben a gyökrendszer a gyökök egymáshoz illesztésével hozza létre a szavainkat és a mondatokat. A nyelvtípus meghatározásában az eltérést az összeillesztett gyökök sokszínűsége okozza[10]. Az összeragasztásban több fajta, és több szintű, gyök vesz rész, ami a nyugati típusú nyelvtanban, gyökről alkotott képnek, nem felel meg. A nyugati nyelvek szótagnak ismerik fel a gyököt, ami téves gondolkodás. A gyök több mint egy szótag ezért ez a nyugati típusú nyelvészeti gondolkodás magyar nyelvterületen hibás. Az egymás mellé helyezett gyökök egyedi kötéssel kapcsolódnak ennek a kapcsolódásnak a neve, gyökkapcsoló kötődés. Elnevezése: Gyökkapcsolódó kötődés. Ebbe a csoportba sorolom a magyar gyöknyelvet. Jelölése: Önálló

Inkorporáló (bekebelező)

  • Hivatalosan: inkorporáló (azaz bekebelező) vagy poliszintetikus: e nyelvekben egyetlen, bonyolult morfémasorral fejeznek ki olyan tartalmakat, amelyeknek más nyelvekben szószerkezetek felelnek meg. Az inkorporáló nyelvek egyetlen szava is izoláló vagy agglutináló nyelvekben egész mondatnak felel meg. Példa: az indián oneida „gnaglaslizaks” „szó” jelentése: „Keresek egy falut.” Példák inkorporáló nyelvekre: több amerikai indián nyelv (oneida), Szibéria egyes régi nyelvei, de a legtöbb formális nyelv is közel áll az inkorporáló típushoz).
  • Régebben: A szóképzésen és a ragozáson túl egyéb mondatrészeket (határozószókat, módosítószókat) is tömöríthetnek egyetlen szóban. E tulajdonságból következően ezek a nyelvek mind poliszintetikusak, így sok szakirodalom a két kifejezést azonos jelentésben használja.
  • Hagyományosan: (beépítő) A negyedik típus a poliszintetikus (inkorporáló, bekebelező) nyelvek. Jellemző tulajdonsága a szómondat. A távolságuk ellenére ez is megjelenik a magyar nyelvben. Ilyenek, indulatszavak. Jaj! Ne! Nem! De! Megszólítások. Istenem. Magda! Meghatározások. Összetételek. A magyar nyelv e tulajdonsága jelenik meg az idegen szavak nyelvünkbe történő építésében, a szavak visszaterelésében. Jelölése: Magyar> Visszaterelő. Beépítő

 

Összességében elmondható, hogy a magyar nyelv nem tartozik szorosan egyik nyelvtípusba sem, mégis mind a négy felsorolásban utolérhető a gyökökön és a ragozáson keresztül. A hivatalos nyelvrendszerekben sem tudják a magyar nyelvet tisztán besorolni. Ez két dolgot jelent, vagy mindegyikben megjelenik, vagy mindegyik feltalált nyelvrendszer ebből a nyelvből származik!  A gyökrendszerrel, a ragozással, a magyar nyelvel foglalkozó különféle, hivatalosan elismert és alternatív nyelvtudósok, valamint amatőr nyelvészek sorának feltűnt, a hivatalos finnugorizmus, nyelvtanítás, a nyelvújítás óta végbemenő magyar nyelvből történő kitanítás, erőszakos folyamata.  Az eltérő nyelvelméletek, a magyar nyelvnek, a szerkezetét, szinte minden tudomány felhasználásával elemezték. Egyesek matematikai, algebrai, fizikai, kémiai, biológiai elemeket fedeznek fel benne, sőt ezeken túl, néha a valóságtól elrugaszkodó alternatívákat is megjelenítenek a rendszerében. Én úgy gondolom, ez az útkeresés helyes. Kapásból nem utasítom el a legvadabb elképzelést sem, mivel látom, hogy az is közelebb áll a valósághoz, mint bármelyik tudományos, ránk kényszerített irányzat.

Eltérítések.

 

A szokásos tanított, hivatalos, nyelvtani fogalmak használata nem alkalmas a magyar gyöknyelv körülírására. A magyar nyelv saját magát magyarázó nyelv. Amit magyarul, mondunk, azt magyarul kell érteni. Sajnos már a nyelvtanunk sem tesz eleget ennek az alapvető kívánalomnak. Rengeteg olyan szavunk van, hiszen ezekből a szavakból épül fel a nyelvünk, melyek önmaguk eredeti jelentésénél fogva meghatározzák, magyarázzák, a nyelvtani alapfogalmainkat. Magyarul magyarázunk, azt értünk egy magyar szó alatt, amit az valójában szókép formájában megjelenít, és eredetileg jelentett, esetleg még, ma is jelent.

A magyar nyelvtan, több olyan magyar szót használ a fogalomrendszerében, aminek a nyelvtani jelentése nem egyezik az a szó magyar szóképével, jelentésével. Tulajdonképpen ez az évezreden át tartó idegen nyelvű kimagyarázat (kitanítás) az oka a magyar nyelven belül az egy szóalakra jutó több szójelentésnek. Ez a KITANÍTÁS Az alábbi nyelvtani meghatározások felsorolása, ezekre az eltérítésekre hívja fel a figyelmet.

[1] Dialektusok száma 22 ezer, az önálló nyelvek száma kb. 6- 7 ezerre tehető.

[2] Genetikai nyelvi osztályozás a hivatalos „magyar” neve.

[3] Ezt a módszert Tipológiának hívják.

[4] Areális nyelvek. Areal = terület. Dán szóból. Az areális nyelvészet egy nagyobb térségben egymás szomszédságában élő népek gyakran nem rokon nyelveinek kölcsönhatását vizsgálja. Ezen kölcsönhatás során hasonló vagy azonos alakok, rendszerbeli sajátosságok keletkeznek, s a hatás lehet olyan szoros is, hogy a genetikus kapcsolatokon is túlmenő egyezéseket mutat föl. Ez a nyelvi szövetség (Sprachbund), melyre tipikus példa a balkáni nyelvek. Eredete a magyargyűlölettel, hozható kapcsolatba.

[5] morfoszintaktika: a grammatikai morfémák szónál hosszabb szerkezeteket meghatározó sajátosságai, morfofonológia: a grammatikai morfémáknál kisebb nyelvi elemeket meghatározó sajátosságok.

[6] A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része.

[7] Az erőszakos nyelvvizsgálati módszerek más esetekben nagyvonalúan eltekintenek a részletektől, amennyiben a kitűzött irányt az nem az elvárások szerint vizsgálja.

[8] Ragozó, toldalékoló.

[9] Hajlító-ragozó

[10] Olvasd: Gyöktípusok, Gyökfajták

A bejegyzés kategóriája: Beépítő, fogalmak, Hajlító, Nyelvrendszerek, Önálló, Ragasztó
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.