A trianoni hatás:
A trianoni diktátum megtörte a magyar nyelv Kárpátmedencei uralmát. Hatására a környező országok, felbuzdulva új nyelvi elemzésekbe kezdtek a magyar nyelvel szembe. Láták a nyelvcsaládosítás tarthatatlanságát, olyan nyelvi osztályozást kerestek melyek kizárják, ha lehet, háttérbe szorítják a magyar nyelv ősi jellegének kimutatását. A német és a szláv nyelvészek tudták, hogy a nyelveikben milyen nagyságrendű magyarul érthető, de a saját nyelvükön érthetetlen gyökszó található. Ezt a helyzetet kellett megoldani. A nyelvek típusvizsgálata a magyar nyelv szerepét erősíti, hiszen minden létező típusra van a nyelvünkben példa, ezért ez helyett vagy mellé más vizsgálati elemet dolgoztak ki. Ez a nyelvek szomszédságvizsgálata.
A szomszédságvizsgálat kimondottan a magyar nyelv Ősiségét bizonyító típusvizsgálattal szembe jött létre.
Szomszédsági[1] nyelvészeti kutatásokat először a balkáni nyelvekkel kapcsolatban végeztek. Az alaphelyzetet az 1829-ben Jernej Kopitar feltételezése adta, melyben azt mondja, hogy a román, a bolgár és az albán nyelv mélystruktúrája azonos. Ez akkora megtévesztés amekkora eltérést jelent ezeknek a nyelveknek a szerkezete egymástól. Figyelmen kívül hagyva a közös magyar eredetű gyökszavakat. Mégis erre építik a balkáni „nyelvszövetséget” az erre vonatkozó ismereteket a dán Kristian Sandfeld[2] foglalta össze 1930-ban. Kapóra jött a románoknak az ország szétdarabolása, és a Francia, Angol támogatás.
Szláv és román hatásra a harmincas években a balkáni és az eurázsiai nyelvszövetség kutatása virágzott, míg Európa és a világ többi része ezzel nem foglalkozott.
1942-ben jelent meg Ernst Lewy tanulmánya, 1948-ban pedig Becker két műve, melyekben már az areális nyelvészeti szempontok kerültek előtérbe. Lewy Európa nyelveinek fő sajátosságait a szófajok új csoportosítása alapján vázolja föl. Nyelvtudósként, kifelejti a nyelvekben jelen lévő magyarul is érthető gyökszavakat. Öt nyelvcsoportot különböztet meg, melyek kerülik a magyar nyelvszerkezeti tulajdonságait, kimondottan a területi összefüggésekkel foglalkozik, közös értelmi kapcsolat vizsgálata nélkül:
- Óceáni[3] vagy hajlító[4] elválasztó[5]
- Központi vagy szóhajlító,
- Balkáni vagy mutató névmásos,
- Keleti vagy tőhajlító és alárendelő,
- Északi[6] vagy alárendelő övezetekről beszél.
Azonban, ahogy Balázs János is megjegyzi összefoglalójában, az érintett szófaji jellemvonások csak kiragadott részei az adott nyelvek egész alaktani rendszerének.[7] Ezekből világossá válik, hogy a nyugati kultúrát irányító tudomány minden eszközt megragad ahhoz, hogy kissebbé, lényegtelenebbé állítsa be a magyar nyelvet, annak gyökszerkezetét.
Becker az európai nyelveket egy nyelvszövetségnek tekinti, mivel e területen a francia és a latin uralkodása a többi nyelv fejlődésének útját alapvetően befolyásolta, így szerinte e nyelveken ugyanazt a mondanivalót azonos módon lehet kifejezni. Az egyetemes európai nyelvi modell részrendszereinek tárgyalására nem került sor, viszont a magyar és cseh nyelv fejlődésére felhívja a figyelmet.
Végül Európa nyelveinek nyelvszövetség szerinti besorolását Décsy Gyula (1973) végzi el, aki mind a 62 európai nyelvvel foglalkozik. Az indoeurópai nyelvek mellett őshonosnak tekinti a finnugor, illetve uráli nyelveket, melyek mellett 10 nyelv csak betelepült népekéi.10 európai nyelvi övezetet jelölt[8] ki.
A nyelvi övezeten túl egyes kutatók a nyelvszövetségek kialakítását látják melyek négy fő csoportból állnak.
A szomszédságvizsgálat kapóra jött a magyar nyelvészeknek, akik eleve idegen szívűek voltak többségben, és hatására elkezdték kidolgozni a magyar szavak szláv eredetét. Így születtek meg azok a szótárak, melyek a magyar szavakat idegen nyelvekből eredeztetik.
[1] Areális
[2] Sandfeld Kristian (1873–1942 filológus a Román Akadémia tagja, külföldi tiszteleti tag.
[3] Atlanti
[4] Flektáló
[5] Izoláló
[6] Arktikus
[7] Balázs János: Areális nyelvészeti tanulmányok, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.
[8] Pusztay János: Areális nyelvészet, Balázs Géza Nyelvészetről mindenkinek, Inter Nonprofit Kft, Budapest, 2011, 20.