GY-gyökhang

GY-hang

Hangtípusa:

  • A Czuczor-Fogarasi Nagyszótár szerint: Elegyült hang, 
  • A gyöknyelvészet szerint: Gyökhang.
  • Mai nyelvészeti elnevezése: Mássalhangzó.

Az „GY” hang a benne rejlő (elegy) mindegyik egyes hang természetét követi, ezek a “D” és a “J” betű hangjai.

Rá jellemző példa: Tájgyelvben, a D is Gy-re változik, másutt J helyett áll.

Egyes tájnyelv csoportjainkban, a Palóczok, Barkók: másogyik, második, harmagyik, harmadik, gyiák, diák, udvargyi,udvardi, gondolkogyik, gondolkodik, verekegyik,verekedik,  agygyig, addigl, stb.

A „GY” hang kiejtése: GYÉ vagy GYÖ.

A CzF így írja le:

kisded alakban gy, tizenharmadik betü a magyar ábéczében, neve: gyé. A mássalhangzók sorában nyolczadik, az öszvetettek vagyis elegyültek között negyedik helyen áll. Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi. Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb. a dj valóságos gy hanggá alakul. Innen közelebbi rokonsága van 1) a d-vel, miből magyarázandó, hogy néhutt, különösen nyitravölgyi, garanvidéki, s több palóczos kiejtés szerént a d is gy-re változik, valahányszor i járul utána, pl. másogyik, harmagyik, gyiák, udvargyi, farkasgyi, aragyi, gondolkogyik, verekegyik, agygyig, megygyig stb. második, udvardi, gondolkodik, addig stb. helyett. A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de. Viszont vagynak, erdélyiesen vadnak, mely a Tatrosi codexben is eléfordúl. Szintén itt hadnak = hagynak. Országos szokás szerént is d helyett használtatik némely helynevekben, pl. Somogy, Szilágy, Halmágy, Szilvágy stb. Somod, Szilád, Halmád, Szilvád helyett. 2) Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú, sargyú, pergye, gyön, hagyít stb. Némely szókban pedig a közösebb szokás és irói nyelv kizárólag használja j gyanánt, mint gyön, gyógy, gyógyul, (a székelyeknél gyavúl = javúl), bogyó, jön, jógy, jógyúl, bojó (bolyó) helyett. Ide tartoznak a gyártó (jártó), gyász (jász) és hagyma (hajma) szók is. 3) További rokonság szerént a g is szokott, bár nem oly sokszor mint a d, gy-vé változni, s mintegy lágyulni, – a j – (mint egyik alkotó része a gy-nek) a g-vel, mint inybetütársával különben is rokon levén -; így lett pl. a hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György, innen a gy néha g-vel is fölcseréltetik, mint a tájdivatos genge (gyenge), egenyes v. igenyes (egyenes) mutatják. Végre fölcseréltetik még a másik alkotó betü a d (mint fogbetü) rokonságaivat is, t. i. sz betüvel a szapora (gyapora), erdélyies szalu (gyalu); t-vel a butor (bugyor), tám (gyám); z-vel a buzog (bugyog); zs-vel a zsenge (gyenge) szókban, és némely másokban. E hang mint legközelebbről a j-vel rokon, szintén hajlékonyságot, különösebben lágyságot, puhaságot, gyöngeséget, gyöngédséget, finomságot jelent, pl. gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám, gyep, gyermek, gyertya, gyik, gyógy, gyökér, gyöngy, gyönyör, gyümölcs, lágy, rongy, hölgy, tőgy, langy, ángy, hangya, göngyöle, pongyola, ragyog; átvitt értelemben gyám, gyámol, gyanú, gyanít stb. A hangutánzókban is lágyabbféle hangot fejez ki, pl. bugyog, gagyog, rogy, húgy, gyagya, gyalu stb. Azonban osztozik a d vagy t és g betük jelentéseiben is, pl. gyűr tűr, gyümő gümő stb. A hangmértanban, mint egyszerü hang, az előtte álló rövid hangzójú szótagot egyedül maga hosszuvá nem teszi, pl. A măgyar ág oda van! Mahomét vad népe lenyomta. (Horv. E.). Egy kisded csillag răgyogott vezetőleg előtte. (Vörösm.).


A Gy hang a magyar nyelvben:


Egy az Isten! Forog a nép nyelvén pár száz éve. Az „Egy az Isten!” olyan egyedi kifejezés nyelvünkben, hogy azt semmi más idegen nyelven nem lehet eltalálni. Jókai révén tudom, én is, hogy a magyar unitáriusok jelmondata. Véletlenül azt is tudom, hogy ezzel a jelentéstartalommal nem tudták más emberi nyelvre ezt az egyszerű mondatot lefordítani. Az unitarizmus szentháromság-tagadó. Mégis szinte minden magyart értő ember „Az egy az isten” kifejezés alatt a magyarok istenét hiszi, és tudja, hogy mindez tartalmazza a másik kettőt, és az egy. Nyelvünk ennek megfelelő hangja a „Gy” kimondva eGy. Érdekes módon a Magyar rovásírás jele a kettőskeresztre emlékeztet, ami egy jelben a Gy-ben tartalmazza az „Istent és Máriát”, ahogy felénk szokták mondani. Azaz a mindenséget. A szentháromságot.

Az ismert jel:

Úgy gondolom, a kettőskereszt rovásjel megjelenése eleinte vízszintes vonalakkal volt áthúzva, később talán Krisztus keresztre feszítésekor változott meg a vonalak helyzete. Tudjuk, hogy Jézust, amikor keresztre feszítették a kereszt felállítása során a feje fölött egy vízszintesen rászegelt deszkára írtak egy feliratot, feltételezhetjük azt is, hogy ez a deszka rövidebb volt a keresztgerendánál. A keresztre feszítést egy út mellett végezték, ahol az úton több ember vonult el. Ha a látványt perspektivikus módon az elvonuló szemével látjuk, akkor a két vízszintes vonal megdőlve látszik.  Ez a látvány lehet a magyarázata a dőlt vonalakkal áthúzott kettőskeresztnek. Ez a látvány magyarázza a rovásokban előforduló felső rövidebb áthúzást is. Azt a következtetést is levonhatjuk, ebből, hogy a közel kelet és a Kárpát medence között még ebben az időszakban is élénk kapcsolat volt. Az elvonulókban megerősödött az „eGy az Isten”, a „Gy” rovásban. Tudjuk, hogy a magyar rovás sokkal régebbi krisztus keresztre feszítésénél, és azt is tudjuk, hogy az eGy, a Gy, már szerepelt a rovásokon és ékírásokon, a megjelenése azonban krisztus előtt egyenlő vonalakkal volt áthúzva, és az áthúzás vízszintes volt. A későbbi változatok kialakulásában volt jelentősége a keresztre feszítésnek. Az a két, három újabb megjelenése a dőlt áthúzás, ami lehet az írás módjától jobbra vagy ballra dőlt, és az egyenlőtlen hosszúságú áthúzás is. A megfeszítettek útján két út vezetett krisztusig az egyik a megfeszítők, a zsidók és a rómaiak útja a másik a velük szembe vonulók, a ragozó nyelvű mag népe. Ez a szemben álló perspektíva gyökeresen más irányból látszott. Ez az egymással szemben álló látásmód megjeleníti a rómaiak és zsidók, valamint, a magyarok ellentétes irányú (arányú) látás módját.

 

Grandpierre Attila a KIRÁLYI MÁGUSOK ŐSNÉPE A MAGYAR című könyvében foglalkozik részletesen a kettős kereszt jelentésével, a vonalak magyarázatával. a 15. oldalon az alábbiakat írja a kettős keresztről:

 

A függőleges vonal tehát az EGY rovásjelében: ╪ – az Élet jele, mert az Élet elve fogja össze Egy háromsággá a másik két kozmikus elvet. … az EGY nem más, mint maga az Élő Világegyetem. Ha tehát mi magyarok Egyháznak nevezzük vallási intézményünket, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy EGY az Isten, és ez az EGY- Isten egyenlő az Élő Világegyetemmel! 

 

Feljebb említettem, hogy fogalmaz a magyar. Az „eGy” -ben látja „Istent és Máriát”. Ha kifejtük, hogy ez mit jelent, akkor világosan látható, hogy a magyar nyelvben hordozott tudás többet mond, mind az elmásított (elimásított) iratok tömege! A „eGy„-ben ami a kettőskereszt és egyet jelent  megformázzuk „Istent és Máriát” Azt a Máriát, aki jézus anyja, ez a jelképes mondat, tartalmazza a magyar ember lelkében, nyelvében megbújó igazságot arról, hogy ez az egység nem más mind az „Egy”. Ez az „Egy” azonos, a világmindenséggel, magába foglal az összes misztikus elvonatkoztatás nélkül mindent.  Az „Isten és Mária” kifejezés elég még arra is, hogy megkülönböztesse az égi Isteni, a csillagokban és azon túl rejtőző eredetet, a földi Anyai, Máriai, Boldogasszonyi, földanyai, világtól Egyben rámutat a két egymástól elválasztott világmindenség egységére és feltárja a tudást, ami ezt a magyarázatot jelenti, és mindezt átszövi. Ez maga a szentháromság!

A bejegyzés kategóriája: "Gy"-gyökhang, Gyökhang
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.