A lélek
Nagy lelke van, szokták mondani felénk gyerekkoromba. Azokat az embereket illették ezzel a jelzővel, akik, mindenüket, ha kell az életük egy darabját is feláldozzák másokért. Meg azokat, akik képesek arra, hogy lelket verjenek a másik emberbe, szinte új életet adva neki. Ilyenkor voltak, akik lelkendeztek ezen a tevékenységen örömüket kifejezve. Ha rossz emberre mondták, akkor csak megfordították, rosszlelkű egy ember. Az gonosz mindenre elszánt ember, ha kell még gyilkosságra is képes, elveszi a másik lelkét. A rosszlelkű ember, arra is képes, hogy elvegye mások életét. Az egy lelketlen ember, mondják arra, aki gondolkodás nélkül öl, vagy károsít meg másokat. Azt is mondták a gyenge beteges emberre, hogy csak hálni jár belé a lélek, vagy jön-megy, mint a bűnös lélek. Érdekes, hogy gyakori a lélekjárással kapcsolatos kifejezések sora. Ilyenek: bolyong, kóborol, bódorog, jár, kel. A lélekkel kapcsolatos kifejezéseink szinte mind a leheletre, annak mozgására, valamilyen tulajdonságára utalnak. Nagyon ritka a lélek elvont tartalmú megfogalmazása a nyelvünkben, ha mégis előfordul akkor ezek a megfogalmazások mind visszavezetnek más idegen nyelvekből, hiedelmekből fordított fogalmakra vagy egyházi forrásokkal rendelkeznek.
A magyar ember a nyelvében racionális. Minden szava a valóságot tartalmazza. A lélek szavunk is egy racionális szó. Igaz sok évszázadon át szerették volna velünk az ellenkezőjét elhitetni. Mégis az eredetforrás az, amit jelent. A lélek nem más, mint az a levegő, ami az ember száját levegő vétel során elhagyja, a lehelet.
Olvasd a “H” gyökhang kategóriát is.
