“O” hang

A CZ.F. leírása alább:

A Cz.F leírása:

O (1)

kisded alakban o, huszonnegyedik betű a magyar ábéczében, s az önhangzók sorában nyolczadik. Rövid vastag vagy mély hang, mely a zárt a és u között, mintegy középhelyet foglal, honnan ezekkel különféle tájejtés szerént némely szavakban váltakozik, mint: adu, odu, udu; avas, ovas; bagár, bogár, bugár; baglya, boglya, buglya; taszít, toszit, tuszkol; taliga, toliga; alt, olt v. alut; nos, nus; orcza, arcz; stb. sőt az a-u egybeolvadásából igen gyakran hosszú ó válik pl. monda-uk lesz mondók, mondana-uk lesz mondanók. Mint vastaghangunak hangrendi párhuzamban a vékonyhangu ő felel meg, és pedig a) magukban a törzsszókban, mint: ont, önt; omol, ömöl; gomb, gömb; gombolyag, gömbölyeg; gondor, göndör; csomoszol, csömöszöl; b) a képzőkben részint ő pl. nyaf-og, nyöf-ög; fuld-okol, tünd-ököl; kap-kod, köp-köd; részint (e, ě, é, s vékony i után) zárt ě, p. esděkěl, csip-kěd, stb. c) a ragozásban szinte: ház-on, kert-ěn, öbl-ön; fal-hoz, kert-hěz, öböl-höz; Kolosvár-ott, Pécs-ětt, Győr-ött; száz-szor, egy-szěr, öt-ször; áll-ok, kel-ěk, ül-ök; áll-tok, kel-těk, ül-tök stb. Lásd Előbeszéd 51-53 11. A szók végén nem fordúl elé, kivévén a sürgetést, hajtást, nógatást jelentő czo! no! to! indulatszókban.
Mint gömbölyü ajakkal ejtett hang nagy számu gyökök alaphangzója, melyek valami gömbölyüt, kerekdedet jelentenek, mint: bob, boborcsó, boczkó, bod, bodor, bogy, bogyó, mogyoró, boka, gomb, gomba stb. stb. l. Előbeszéd 58, 59. 11.

 

O (2)
távolra mutató gyökhang, mely (pl. o-da, o-ly, o-tt, o-n-n-at stb.) mint a közelre mutató i hangnak (i-de, i-ly, i-tt, i-n-n-et stb. szókban) ellentéte, a maga nemében sajátságos és más nyelveket tekintve hasonlíthatlan példáit mutatja a legegyszerübb szószármaztatásnak. Viszonyban áll vele az előleges kérdő ho, mint gyök, melynek származékai: a helyre vonatkozó ho-v-a? ho-l? v. ho-n? és ho-nn-an? továbbá a móddal viszonyló ho-gy? v. ho-gy-an? és a minőségi ho-ly? v. ho-ly-an? mely a palóczoknál, a Hegyalján és a barkóknál divatozik, az országos mily v. milyen értelmében. A távolra mutató o-val rokon jelentésü a mutató a, valamint a közelt mutató i-nek rokona a mutató e, melyek nagyobb nyomatosság végett m toldalékkal előtétet, n toldalékkal pedig, vagy néha a nélkül utótétet képeznek, mi a következő öszveállításból kitetszik:
Hova? Felelet: oda, v. oda a, v. amoda, v. amoda a, t. i. távolhelyre; ide, v. ide e, v. emide, v, emide e, t. i. közel helyre.
Hol, v. hon? Felelet: ott, v. ott a, v. amott a, v. amottan, t. i. távol helyen; itt, v. itt e, v. emitt e, v. emitten, t. i. közel helyen; így ahol, ahon; és ihol, ihon.
Honnan? Felelet: onnan, v. onnan a, v. amonnan, v. amonnan a; módosítva, honnét? Felelet: onnét, onnét a, amonnét, amonnét a; tájdivatosan van onnand, onnant, onnajd, távol helyről; innen, innen e, eminnen, eminnen e; módosítva: innét, innét e, eminnét, eminnét e, tájdivatosan: innend, innent, innejd, közel helyről.
Hogy, v. hogyan? Felelet: ógy, mely a nyelvszokás szerént úgy, melyből úgy a, úgyan, amúgy a, amúgyan, vagyis ama távol levőnek módjára; így, így e, ígyen, emígy e, emígyen, v. imígy e, imígyen, eme közel levőnek módja szerént.
Holy v. holyan? Felelet: oly, v. oly a, v. olyan, v. amoly, v. amoly a, v. amolyan, azaz: bizonyos tulajdonságra ama távollevőhöz hasonló; ily, v. ily e, v. ilyen, v. emily, imily, v. emily e, imily e, v. emilyen, imilyen, azaz: eme közel levőhöz hasonló. Ezen öszveállításból kitünik, hogy az o és a a fennemlített határzókban a helynek távolságára, az i pedig és e annak közelségére vonatkoznak, azon különbséggel, hogy az o és i képzőket vesznek fel, s kijelölik az alapfogalmat, az a és e pedig inkább csak egyszerü rámutatást jelentenek, egyébiránt megtoldva ezek is használtatnak: az, ez; az a, ez e; ama, eme; amaz, emez; amaz a, emez e; azon, ezen; amazon, emezen szókban.
O (3)
indulatszó, l. Ó, indulatszó.

*O.

a rövidítésekben am. olvasd; a pénzszámításoknál: osztrák, pl. o. é. osztrák értékü, vagy osztrák értékben.

*~O

középképző, vagy közbeszúrt segédhangzó, a) oly személyragos főnevek többesszámu második személyében, melyek többesszámban ok ragot vesznek fel, pl. folt, folt-ok, folt-o-tok (folt-tok helyett); gond, gond-ok, gond-o-tok (gond-tok helyett); hant, hant-ok, hant-o-tok (= hant-tok); ok, ok-ok, ok-o-tok (ok-tok); húr, húr-ok, húr-o-tok (húr-tok). Ezen szabályt követik az ak, ek, ěk, ők többesragu nevek, az illető hangzóikra nézve, pl. ház, ház-ak, ház-a-tok; kép, kép-ek, kép-e-těk; szěm, szěm-ěk, szěm-ě-těk; kert, kert-ěk, kert-ě-tek; ököl, ökl-ök, ökl-ö-tök; csűr, csűrök, csűr-ö-tök. b) Oly jelenidőbeli igék többesszámu második személyében, melynek törzse két mássalhangzóval végződik, mint: áld, áld-o-tok, (áld-tok); olt, olt-o-tok, (olt-tok); irt, irt-o-tok, (irt-tok); szalaszt, szalaszt-o-tok, (szalaszt-tok); fogyaszt, fogyaszt-o-tok, (fogyaszt-tok). Ezen o-nak a vékonyhangu igékben ě vagy ő felel meg, pl. rejt, rejt-ě-těk; kezd, kezd-ě-těk; dönt, dönt-ö-tök; küzd, küzd-ö-tök; ereszt, ereszt-ě-těk; füröszt, füröszt-ö-tök. c) Néha mány vány névképzők előtt, pl. tart-o-mány, hagy-o-mány, tud-o mány, ing-o-vány, irt-o vány: de a vékony hanguakban mindenkor nyilt e: süt-e-mény, küld-e-mény, lel-e-mény, vél-e-mény, tel-e-vény, jöv-e-vény stb.
A bejegyzés kategóriája: "O" hang
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.