F gyökhang

F gyökhang

F> gyökhang

Jelentése: Föld

A Székely magyar rovás jele:

köröszt > KÖR–OSZT > osztott kőr

Kiejtve: F > kiejtve eF és Fö > Föd> Föld

Kéthangú gyökei:
aF, Fa, áF, Fá, eF, Fe, éF, Fé, iF, Fi, íF, Fí, oF, Fo, óF, Fó, öF, Fö, őF, Fő, uF, Fu, úF, Fú, üF, Fü,űF, Fű

Háromhangú gyökei:

Érdekes az „F” hangnak nem létezik jelenleg érthető, háromhangú, hajlitott gyöke!

A későbbi kultúrák, Ószövetség és Újszövetség kultúrái szerint is igen érdekes a magyar népies, Karádias gondolkodású megközelítése a témának. A Katolikus istentisztelet során említett kereszt, a latin kereszt, crux crucis, szó, a szótárak szerint: áthalad, átmegy, egymást metsző, ellentétes, feszület, nehézség, keresztbe stb. szavakra fordítanak.

A crux eredeti kiejtése: kruksz = magyarul kör-usz, azaz körforrás, kőrosztás.

A crucis eredeti kiejtése: krucisz, krúszisz = kör-ös-is, azaz

körös Isten ,köröző Isten, vagy másként,

Kör Ős Isten azaz

kör alakú, öreg Isten, jelentésű.

A crux crucis helyes fordítása tehát a kör forrás köröző Istene. Magyarul mai nyelven megfogalmazva a visszatérő isten. (Visszatérő: Path, Bál, Jézus) Érdekes módon a hindi nyelvben a „Napisten” Krisna, aki a főisten neve szintén ugyanezt jelenti: körös-nap, vagyis Köröző Napisten.

A crucifix eredeti kiejtése: kruszifiksz = angolul kruszifáj szó magyarul kör-usz-fa-x, azaz

kör forrás fa kereszt, ahol a fix szó a fa kereszt a mai napig konkrét, rögzített, fixált helyet jelent. Anyagi, világi (evilági, alvilági) értelmében ezt valóban használták az ilyen alakú kínzó és kivégző eszközre. Transzcendens (földöntúli, túlvilági) értelmében azonban az Életfa kiinduló pontját, a Mindenható Isten visszatérését jelenti.

A cruciare eredeti kiejtése: krusziár szó pedig magyarul kör-usz-i-ár,

azaz körforrás, az a pont ahonnét az áradat elindul, veti a hullámait kőrkörösen mint a vízbe dobott kő, ez maga az Isten hullám tere.

Ennyit egyelőre a magyar nyelvbe ágyazott hitről. Amennyiben valaki ezek után is ragaszkodik a szó „kínozni” jelentéséhez, ám tegye, tudjuk, az Isten nem bottal ver, és mindenkinek meg van a maga keresztje, nekem is.

Még egy jelentése létezik a kőrosztásnak:

 

Kőroszt > főoszt > föloszt > fődoszt > és elhagyva a megosztást > főd, azaz a

 

FÖLD

 

Talán az istenek osztották fel maguk között.

Az ókori ősi magyar nyelvet beszélők már legalább, 8000 éve ismerik, megegyezik a későbbi, hasonló sumér rovás jellel. Az első jele a porba rajzolt kőr a közepén keresztbe áthúzva egy X jellel, a Székely magyar rovásírásban, a hangja: F, jelentése: a Föld, vagy fény, de jobbára a négy részre osztott föld. A felosztás a négy égtájat jelenti. Másutt a felosztás jelentheti a négy őselemet. A jel számmisztikai értéke 4. ami egyes kínai tanok szerint a halál. Térbeli megfelelője a kocka. Mégis a kereszteződés pontja egy meghatározható, körbehatárolt, ismert területen belüli adott pont. Ez az ismert terület lehet, a föld, egy földrész, egy ország, királyság, egy város, egy katonai vagy egyéb tábor, itt mindenütt egy nagyobb területet, a jelben való megjelenése a kőr, a két egyenes kereszteződése a területen belül egy adott pont. Az eredetileg kör alakú jel, mint a sumér ékjel, később kissé összelapult. Képviseli a Földet, mint az emberiség anyaméhét, a végtelenséget, a róka fogta csukát, a szüntelen ismétlődést, az örökkévalóságot. A természet ősábrája, a végtelen, az ismétlés képe. A jel minden velünk kapcsolatba hozható kultúrába megjelenik pl. Egyiptomi, sumér, szkíta, hun, avar, indián, kínai, ázsiai, stb. Jelentése mindenütt ugyanaz. Még mindig lehet látni olyan kereszteket, melyek körrel, vagy félkörrel vannak körbevéve.

 

    1.  

 

A bejegyzés kategóriája: "F" gyökhang, Gyökhang-abc, Szótár
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.