KoR, KóR

Gyökszó: KoR

Gyökszó: KóR, Pusztagyök.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint. Elágazás: oR.

Jelentése: A KoR az a Kör amit a nap, a kőrforgásával végez. A nap körforgása alatt múló idő. A KoR előrehaladott idős, a KóR, a kőrfolyamat vége, a folytatás már egy új KöR

A szó fajtája: főnév, időhatározó.

Fogalomkőr: Kör

Gyökalkotó: oR

Gyökpár: KoR-KóR KoR-Kör, KöR-KőR

Leírás

1. KoR
   • Hangutánzó: korog, korrog, korgat, korogtat, korgatyú, korczog, korhog, kornyikál, korty, kortyog, kortyan, kortyándi.
   • Kőr: korba, korbács, korcz, korczolat, kornyad, korong, korsó, korfonyál, korlát, kormány, koroglya, korona, korittó (kereksajt).
   • Kor, időhatározó: Kiterített időszak. Ős-kor, Ó-kor, stb. Egy időszak. A kerek egész idő, egy része.
   • Időgyök: ekkor (e-kor), akkor (a-kor), gyakori, mikor, valamikor, stb.
2. KóR
   • Kór. Betegség egy része. Gyöke a korság szónak. Kóros beteg. Aki gornyad, gornyadozik, az kóros. Aki gornyad az görbül. Ha görbül, akkor, kőr.

Kialakulása:
KOR

Erős hang, a torkon kinyomulva (k) előbb a szájpadhoz ütődik, utánna gömbölyített ajakkal, s a nyelvnek reszkettetésével (r) ejtetik ki.

1) Mint puszta hangutánzó gyök fordúl elő e szavakban:

• korrog,
• korgat,
• korogtat,
• korgatyú,
• korczog,
• korhog,
• kornyikál,
• korty,

Hangutánzó:

• Kortyog,
• kortyan,
• kortyándi. > HOR, hangutánzó.

2) Szintén mint hangutánzó jelent erős hanggal történő dörzsölést, metszést, rontást, vagy dörzsöltet, metszettet, rontottat; e szavakban:

• korbál,
• korcsolya,
• korhál,
• korhol,
• kornicz,
• korpa,
• Rokon vele a horkol, horgy, horhács stb. szók hor gyöke. V. ö. HOR.

3) Jelent kerek alakot, vagy kerek mozgást, melynek alapját

• a „K” mint görbeséget,
• az „R” pedig mint terjedést jelentő

teszi, s az egész oly testek vagy mozgások elnevezésére alkalmaztatott, melyek görbedést, kereket, gömbölyűséget képeznek, ilyenek:

• korba,
• korbács,
• korcz,
• korczolat,
• kornyad,
• korong,
• korsó,
• korfonyál,
• korlát,
• kormány,
• koroglya,
• korona,
• korittó (kereksajt) a megnyujtott kórász, kórész, kór, kórság. V. ö.

KAR. KER, KÖR, KUR, KÜR.

KOR – idő:

kor-korok, harmadik személy; kora. Sokszor kor egy jelentésű az idő szóval, felcserélhető vele. A kor szűkebb értelmű, mint az idő. Az idő elvontabb, általánosabb, a kor öszszerűbb valami; az idő jelenti általában, a létezésnek egymás után következő folyását, haladását.

A magyarban, úgy ahogy más nyelvekben eredetileg annyit, mint menő, haladó IDŐ). A KOR pedig csak egy kikerekített kör, meg-megújuló rész az időből, különösen olyan mérték, mely által bizonyos időbeli létezésnek tartalmát, mennyiségét határozzuk meg.

• Egyes emberek, vagy egész népek létezésének bizonyos időköre.
  • Csecsemő-,
  • kisded-,
  • gyermek-,
  • ifjú-,
  • férfi-,
  • Életkor.
  • Rövid, hosszú életkor.
  • Ez értelemben az idő szóval föl nem cserélhető.
• Ősatyák,
  • Mózes,
  • Fáraók kora.
  • Mesék, történetek kora.
  • A hellének, a hősök, a rómaiak kora.
  • A népek vándorlásának kora.
  • Árpádok kora.
  • A hitújítás kora.
  • Forradalmi kor.
  • Múlt, jelen, jövő, késő kor.
  • Ó kor, közép kor, új kor.
• Minden kornak van saját szelleme.
  Ez értelemben csak köznyelven, de nem szabatosan használható az idő szó.
  • Azon időkör, melyben valaki bizonyos állapotban létezik.
  • Tanuló korában sokat betegeskedett.
  • Katonakoromban sebet kaptam.
  • Gazdagkorában elfeledkezett a szegényekről.
  • Ismertem őt szegénykorában.
  • Aki részegkorában vét, bűnhődjék józankorában.
  • Itt sem állhat helyette idő.
• Midőn összetételben időhatározó, jobbára egyértelmű az idővel, pl.
  • akkor,
  • azon időben;
  • ekkor,
  • ezen időben;
  • mikor, midőn;
  • valamikor,
  • mindenkor,
  • semmikor,
  • akármikor,
  • ebédkor,
  • vacsorakor,
  • éjfélkor,
• On- nal ragozva:
  • akkoron,
  • ekkoron,
  • mindenkoron,
  • mikoron,
  • éjfélkoron,
  • valamikoron,
  • halálomkoron,
  • tikszókoron stb.
• De a jókor és roszkor helyett nem áll szabatosan a jó időben, rosz időben, mert itt az ,idő‘ szónak, mint időjárásra is vonatkozónak, kétes értelme volna. Minthogy ,kor’ mind maig megtartotta önállását, nem úgy, mint, egy-kettőt kivéve, a többi képzők: innen az összetételben is ragozható, pl. máskor, máskorra, máskorról, máskoron, máskorig. Eléfordúl magával az ,idő’ szóval is összetéve: időkor, időkorra, időkorig stb. Néha a midőn kihagyását a múlt igenévhez ragasztva pótolja, pl. midőn haza jöttem helyett: haza jöttömkor.

KOR tehát, mint meghatározott időszakot jelentő név azok közé számítható, melyekben a kor ami kör, azaz átvitt értelembe a nagy időből kikerekített időszak, mely magában valamely meghatározott egészet ad vissza.

Hasonlóan a latin nyelv periodus vagy spatium temporis szókkal ír körül, és egyezik hangokban is a hellen crono, kr vagy kro gyökhangjaival. vagy. KOROS.

Figyelmet érdemel a persza khúr, mely jelent napot (mind égi testet mind nappalt) és időt.

KÓR Kórság

Régebbi magyar nyelvterületű szótárak a betegséggel azonosítják. Molnár A. szótára szerint jelent gyengélkedő egészségi állapotot, betegséget; továbbá, gyengélkedőt, beteget. Szabó Dávidnál is betegség és beteg. Visszatérő, ismétlődő betegséget, egészség károsodást. A régebbieknél inkább ez utóbbi értelemben jön elé, pl. a Nádor-, Góry-, Czech-codexben, Debreczeni Legendáskönyvben stb. Ezen értelmek ugyan a mai népnyelvben igen gyéren hallhatók, de él általában a közismeretű kórság és kórságos származékokban, és kórbeteg összetételben. Mi e szó elemezését illeti, minthogy Molnár A. első értelméül a languor és languidus jelentéseket teszi, innen eredetileg ami lankadás, gyöngélkedés, s legközelebb áll a gornyad, gornyadoz igék gyökéhez, mert gornyadozni csakugyan gyengeség miatt lankadozni, görnyedezni, görbedezni, meghajlott testtel járni kelni. E szerént a kór a kár, görbedést, hajlást jelentő KR gyökszópár kor gyökű szók osztályába sorozható, s egyezik vele magas hangon Lugossy József szerént a bodrogközi és szathmárvidéki geher, ,kóros’ pedig sok helyütt görhes. Továbbá egyeznek vele a török khaszta (beteg), szláv chorost (betegség), német krank gyökhangjai. Újabb gyógytani nyelven bizonyos betegségek nevével öszvetéve jelent általán beteg állapotot, pl. aszkór, vízkór, mellvízkor, álomkór, holdkór stb. s magára a betegre vitetve, kóros’ alakot használják: aszkóros, vízkóros, holdkóros stb.

Eredet: dravida:  kirl, kuru= idő, kör> ősmagyar: kor= idő> ómagyar: kor= idő, időszak, az idő egy szakasza.

Források:

Czuczor Fogarasi: Jelent kerek alakot, vagy kerek mozgást, melynek alapját a k mint görbeséget, az r pedig mint terjedést jelentő teszi, s az egész oly testek vagy mozgások elnevezésére alkalmaztatott, melyek görbedést, kereket, gömbölyűséget képeznek.

Megjegyzés: k= kerület, r= sugár.