VS hangpár

V-S

Hangpár> Kötött hangpár 

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel: VöSö, VéSö, VöeS, VéeS

Gyökszavai: VaS, VáS, VeS, VéS, ViS, VoS, VöS, VuS, VüS

Megjelenési formái: VaS> (Ómagyar, Összó), VáS> Ómagyar> VáSott, kiVáS, VeS> Ómagyar> üVeS> műVeS> földműVeS, kedVeS, neVeS, szerVeS,  VéS> Ómagyar>VéS> eVéS, keVéS, beVéS, kiVéS, szöVéS, cselekVéS, ViS> ViSel, ViSelő, képViSel, képViSelő, ViS, népViSelet, képViSelet, elViSel, ViSelet, ruhaViSelet, hadViSelet, VoS> orVoS, roVóS, VöS> örVöS, VuS> caVuS= vájt, Latin: corVuS= holló, vajú, kánya (Kánya vájja ki a szemedet.), VüS> iVüS, sziVüS, jószíVüSég, düség,> dVüSég, kedVüSég, rosszkedVüSég.

Szóbokor: VáS

Fogalomkőr: VáS, VéS

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

Források:
Czuczor-Fogarasi:

*VAS (1)
fn. tt. vas-at, harm. szr. ~a. 1) Fehéres szürke szinű, igen kemény, rugalmas és nyujtható fém, melyet ugyan a nemtelenek osztályába soroznak, de sokféle haszonvehetősége miatt igen becses, sőt minden fémek között a leghasznosabb. Tiszta termésvas, mely másféle ásványrészekkel nem vegyülve találtatik. Nyers vas, amint azt vaskőből a vashámorokban kiolvasztják, s melyet még tisztitani kell. Vert v. kovácsolt vas. Hengerezett vas. Öntött vas. Az aczél a vasnak szénenynyel egyesüléséből áll elé. A mágnesvas is vaséleg és vaséleny vegyülete. A vas is megvásik idővel. (Km.). Addig kell a vasat verni, mig tűzes (km.), élni kell a jó alkalommal. Ó kocsit vasaért, vén leányt pénzeért ne végy. (Km.). Vasat verni, edzeni, aczélozni, keményitem, vádolni, nyújtani. 2) Jelent különféle míveket, eszközőket, melyek belőle készülnek, s ezekkel rendesen öszvetett szót alkot. Bélyegvas, csiptetővas, ekevas, fogóvas, kardvas, kengyelvas, keresztvas = bilincs melyet a rab egyik kezére és lábára keresztben tesznek; kurtavas, rövid lánczu rabbilincs; körömvas, melylyel a puskából a töltést kiveszik; kötővas, marokvas, mellvas, nyakvas, orrvas, ostyasütővas, pléhvas, rabvas, reszelővas, singvas, kerékvas, szántóvas, téglázóvas stb. melyeket l. Saját rovataik alatt, 3) Vasérczet tartalmazó, vasérczczel foglalkozási helyet. Vasbánya. Vaskoh. 4) Mint melléknév jelent vasból valót, vasból csináltat. Vas abroncs, vas ajtó, vas ágy, vas kalán, vas láda, vas rostély, vas rúd. Az általános szokás ezeket is öszvetéve szereti irni. Vaskapu, vasmacska és hasonlók, midőn t. i. az egész nem tulajdon értelemben vétetik minden esetre összetéve irandók. 5) Képes kifejezéssel a maga nemében erős, kemény, szilárd. Vasfejü ember, makacs, nyakas. Vaskar, kemény, erős kar. Vasakarat, elszánt, hajthatatlan. Vastürelem, kitartás. “Világ vas sarkai” Vörösmarty. (Zalán futása). 6) Jelent még önállólag vágó, szuró fegyvert, u. m. kardot, dárdát stb. főleg költői nyelven: “Visszacsapott ez s most vasaik veszedelmes erővel összetalálkozván a léget messze betölték rémitő csengésökkel.” Vörösmarty. (Cserhalom). 7) Szintén önállólag jelent rabvasat v. bilincset. Vasra verni a rabot. Vasat viselni, hordozni.
E szó különféle nyelvcsaládokban kisebb nagyobb módosulattal eléfordul, mi ős régiségét tanusitja. Szanszkrit nyelven: ajasz, góthul: aisz, németül: Eisen, Bopp F. ide sorozza a latin aes szót is. Budenz József szerént finnül vaske = réz, észt vask = réz, lív vašk = ércz, réz. Plinius szerint (Hist. Nat. lib. 36. c. 11) az aethiopok a basalt követ vasszinéről nevezték igy stb.
*VAS (2)
puszta Komárom m. helyr. Vas-ra, ~on, ~ról.
*VÁS
vásik, vásít, váslal, váslik, vásol, stb. szók törzse l. VÁSIK alatt.
*VÉS
áth. m. vés-tem, ~tel, ~ětt, par. ~s. Szilárd, kemény állományu testbe valamely éles hegyü eszközzel hornyot, rovatot, hézagot, likat stb. váj, metsz, szurkál. Ezen eszköz neve vésü. Ily nemü munkát különösen a famívesek, u. m. asztaosok, bodnárok, kerékgyártók, ácsok stb. továbbá, kőfaragók, kovácsok, lakatosok stb. visznek véghez. Mondjuk azon művészekről is, kik aczélba, rézbe, kőbe, fába stb. különféle rajzokat, képeket, bötüket metszenek.
Alaphangra és fogalomra nézve legközelebbi rokonai a vastag hangu vás, váj, és előhang nélkül, ás, áj, l. VÁJ áth. Törökül is es-mek am. ásni (scharren, den Erdboden aufscharren, aufwühlen stb. Zenker). Továbbá Budenz J. szerént egyezik vele a finn veistä-, vestä- (farag-ni, vés-ni), vesuime, vesime (securis curva excavandis patinis ligneis), veitse (kés); észt vesime (válu-vájó bárd); veitse (kés), lív veis (kés), votják ožon (vésü, Meiszel), cseremiz voz-em (írni). Vámbéry Á. szerént a csagataj és oszmanli oj-mak am. váj-ni, vés-ni, ojma am. vésemény.
VIS (1)
Éles, metsző állati hang, melyből a visít, visítás származtak; fordítva siv, honnan sivit, sivítás, hangmódosítással süv, mint a süvölt ige gyöke. E hangból elemezhető a Visó, mármarosi folyó neve, mintégy sivó, valamint Sió, és Sajó szintén folyónevek. 2) Helyén gyök, mely hihetőleg több magyar- és erdélyországi helynevekben rejlik, u. m. Vis-en kivül Visa, Visk, Viska, Visnyó, Visó, Víst, Vista. 3) l. VIZS.
*VIS (2)
KÁPTALAN~, NEMES~, faluk Sopron m.; helyr. Vis-re, ~ěn, ~ről.
VOS, VOSOL
a székelyeknél Aranyos székben am. vas, vasal.