SzáR
Gyökszó
Gyökkapcsolat: SzaR, SzáR, SzeR, SzëR, SzéR, SziR, SzoR, SzöR, SzüR, SzuR
Szóbokor gyök szint: második szint.
Jelentése: MaGból eredő SaRj, később SzáR, majd TöRzs, idővel elSzáRad.
A szó fajtája: Főnév
Leírás: Magból eredő, Törzs.
Kialakulása: A mag vagy csíraképes növényrész, fejlődésének életének a leírása. Lehet a sarjadó élet szára, kifejlődve a törzse, ami tartja a hajtásokat, ágakat, ha elhal, akkor lekopaszodik, és tar lesz.
- SzáR> SzáRa
- SzáR> SzáRny, SzáRnyas
- SzáR> SzáRaz, SzáRad, SzáRadt, SzáRazság, megSzáRad, leSzáRadt
- SzáR> SzáRról, méSzáRol, méSzáRlás, leméSzáRol, méSzáRos
- SzáR> SzáRmaz, SzáRmazás, SzáRmazott, leSzáRmazott
- SzáR> SzáRít, SzáRíttó,
- SzáR> SzáRazföld,
- SzáR> szegSzáR
- SzáR> SzáRszó
Eredet: Ősszó: SzáR, elágazások: SaRj, TörZs, (Amig törzs, addig derék!) TaR. (Szár László)
Források:
Czuczor-Fogarasi:
SZÁR (1) | |
fn. tt, szár-t, v. ~at, tb., ~ak, harm. szr. ~a. 1) Magból vagy gyökérből kihajtó, akár kúszó, akár felsudaradzó növénysarj, mely az illető növénynek mintegy törzsét, derekát képezi, melyen ágak vagy legalább levelek képződnek. Búza-, kukoricza-, burgonyaszár. Szárba megy a gabona, a saláta, a sóska. A fanemüek szárát különösen törzsök-nek, derék-nek, vagy szál-nak mondják. A gombanemüek szára: tönk. Az olyan virágkocsánok pedig, melyek nem az ágból, sem a szárból, hanem egyenesen a gyökből nőnek, pl. a jáczint, tőkocsánoknak hívatnak. A kúszó szárak neve máskép: inda, pl. dinynye, tök indája. Egyébiránt a szár tartósságára nézve fűnemü és egy vagy kétnyári; kórós, mely minden évben elszárad, de gyöke megmarad s újra kihajt; cserjés, mely évről évre megmarad, fakeménységü, de tövön mindjárt szétágazik és magasra ritkán nő; és fái, mely keménygesztü, magasra nő, és sok évig elél. 2) A növényszárhoz némileg hasonló tagok az állati testben. Kezek, lábak szárai, azaz, csontjai. Száradjon el a kezed szára. Eltörött a lába szára. Szárába szállott az esze. (Km.). 3) Némely hasonló müvek, vagy eszközök. Saruszár, csizmaszár, nadrágszár, gatyaszár, harisnyaszár. Pipaszár, kantárszár, fékszár, gyeplüszár. 4) A hajósoknál jelent nyelet vagy fogantyút is, pl. evezőszár, máskép: evezőrúd (Ruderbaum). Hangra és alapértelemre legközeleb., áll hozzá szál, s midőn lábszárra vonatkozik, egyezik vele a latin sura. Azon szók osztályába sorozható, melyeknek gyöki alaphangja r, s magasodást, vagy kinövést jelentenek. V. ö. R, gyökhang, és SZÁL. |
|
*SZÁR (2) |
|
fn. tt. szár-at. Baranyában am. góré, kukoriczatartó. | |
*SZÁR (3) |
|
mn. tt. szár-at. Elavult szó, s jelentett tart, kopárt, kopaszt, minek növényi vagy állati meze, azaz, szőre, haja kiveszett. Innen a Szárhegy helynév Erdélyben, és I. Béla király Szegszár neve, ki szeg szinű, és kopasz fejü volt, s ebből származott volna Szegszárd helynév. “Es viteték az szegszárdi monostorban, kit még éltében rakattatott vala; de miért hogy ennen maga és (is) szár homloku vala, az ő akaratja szerént nevezteték Szegszárdnak”. (Carthausi névtelen. Toldy F. kiadása 94. l.). Somogyban a Szárszó nevü helység a vidékiek hagyományos értelmezése szerént am. Szár-tó, száraz tó. (Törökül szu am. víz). E gyöknek közvetlen származékai: szárad, száraszt, száraz, szárít. Gyökeleme a sziszegő sza s az a önhangzónak előtételével: asz. A persában: ázar v. ádar s a zendben: áthar tüzet, aszályt jelentenek. |
Tartalmazza:
Szó | Magyarázat |
ajtószár | |
almaszár | |
alszár | |
álszárny | |
anyaszár | |
babszár | |
balszárny | |
baszárka | |
belhuszár | |
borsószár | |
búzaszár | |
cikszár | |
császár | |
császárfi | |
császárul | |
csiszár | |
csiszárol | |
csőszár | |
díszáru | |
díszárus | |
ecsetszár | |
előszárny | |
elszárad | |
elszáradt | |
elszárít | |
evezőszár | |
fékszár | |
felszárad | |
felszárít | |
fűszár | |
gatyaszár | |
gombaszár | |
gyoszár | |
hadszárny | |
hajmaszár | |
halszárny | |
hasszárny | |
huszár | |
huszáros | |
kaszárnya | |
kézszár | |
kiszárad | |
kulcsszár | |
lábszár | |
lenszár | |
liszárnya | |
magszár | |
megszárad | |
mészár | |
mészárol | |
mészáros | |
nőszár | |
orrszárny | |
pipaszár | |
sokszárú | |
szamszára | |
Szár | Caulis, infundibulum, pedunculus, scapus, stamen (latin) (növény anatómia) |
szár | Régi nyelvünkben “tar, kopasz”jelentésű. “Szár (= kopasz) László”. “Szárhegyi szöghajú”. |
szár (1) | |
szár (2) | |
szár (3) | |
szár (német ‘Saar’) | Tar, kör, kopasz “A Gyergyószentmiklós közeli Szármány-hegy, melyet eredetileg Szár (=tar)-hegynek hívtak”. |
szár alsó harmadáig kesely (ló lábán levő jegy) | A lábszár az alsó harmadáig kesely (állat) |
Szár gumós része (pl. tulipáné) | Bulbus, bulbotuber (növény anatómia) |
szárad | |
száradás | |
száradt | |
száradtan | |
száras | |
szárasd | |
szárász | |
száraszt | |
száráta | |
száratlan | |
Száratlan bóka | Astragalus exscapus (növény) |
Száratlan habszegfű | Silene acaulis, Cucubalus acaulis (növény) |
száraz (1) | |
száraz (2) | |
száraz abscessus | A genny felszívódása után megmaradó üreget jelzi. |
Száraz csigagomba | Hygrophorus penarius (növény) |
száraz csigagomba | Hygrophorus penarius (gomba) |
száraz gangraena | A gangraena egy formája, amely esetén az érintett rész száraz és összezsugorodott. |
száraz joint | Atrophiával és kiszáradással járó folyamatok során kialakult í. |
száraz malom | Olyan malom, ahol állati erővel forgatták malomköveket. Szép példánya maradt fenn Tarpán. |
száraz vomitus | Öklendezés. |
szárazan | |
szárazd | |
szárazér | Mély, meredek oldalú, hosszanti vízeróziós kimosódás a földfelszínen füves, bokros növényzettel benőve (természetföldrajz) |
szárazfa | A hegedű irodalmi ill. tréfás elnevezése “A sarokban felállított pódiumon Gazsi és bandája nyekergeti a szárazfákat”. |
szárazfa | Hegedű: különösen a cigányzenész hegedűje. “Észre csak azt vesszük, amit akarunk, szeretünk sírni a szárazfa cigány sírására” (Ady). Az irodalmi nyelv régies, tréfás hangulatú szava. |
Szárazföldi ajtóscsigák (család) | Pomatiasidae (állat) |
szárazföldi éghajlat | Ld. kontinentális éghajlat. |
szárazföldi jég | A kontinensek felszínén, a hegységekben a hóhatár fölött kialakult jég (természetföldrajz) |
szárazföldi teknősbéka | Állat. |
Szárazföldi teknősfélék (család) | Testudinidae (állat) |
szárazfű | |
szárazhal | Szárított hal. |
szárazkoma | Olyan személy, aki nem keresztel, mégis komaságot tart (székely szó) |
szárazon | |
Szárcsa | Fulica atra (állat) |
szárcsa (ló fején lévő jegy) | Rózsaszín folt az alsó ajakon (állat) |
Szárcsafű | Szárcsatartófű (Potamogeton natans) (növény) |
szárcsi | |
szárcsont | |
szárd (1) | |
szárd (2) | |
Szárduzzasztó sarlósmoly | Caryocolum cauligenella (állat) |
szárfa | |
Szárféreg | Ditylenchus dipsaci (állat) |
Szár-fonálféreg | Dythilenchus dipsaci (állat) |
szárföld | |
Szárfű | Ballota nigra, Ballota nigra ssp. ruderalis, Ballota ruderalis ssp. nigra), Ballota alba, Ballota borealis (növény) |
szárfű | |
Szárgumó (pl. tulipáné) | Bulbus, bulbotuber (latin) (növény anatómia) |
szárhegyi | |
szárhús | |
szári | |
szárika | |
szárít | |
szárítás | |
szárító | |
szárkesely (ló lábán levő jegy) | A láb a lábszár tetejéig fehér (állat) |
Szárköz | Internodium (latin) (növény anatómia) |
szárm | |
szárma | |
szármant | |
származ | |
származat | |
származik | |
szárny | Repülő állatok alapvető szerve, repülőeszközök alapvető szerkezeti eleme, amely a levegőben maradáshoz és abban tovahaladáshoz szükséges. |
szárny | |
szárnya | |
szárnyal | |
Szárnyalt díszdohány | Nicotiana alata grandiflora (növény) |
Szárnyalt kurtatopp | Brachypodium pinnatum (növény) |
Szárnyas | Madár (állat) |
Szárnyas csiga | Strombus, Pteropoda (állat) |
Szárnyas dió | Pterocarya pterocarpa (növény) |
Szárnyas görvélyfű | Soparia umbrosa (növény) |
szárnyas hajó | Hordszárnyas hajó: olyan vízi jármű, melyet menet közben a hajótest alatti hordszárnyakon fellépő dinamikus felhajtóerő tart fenn (hadi is) |
Szárnyas káposzta | Petrezselyemkáposzta (Brassica oleraceae convar. oleracea provar sabellica f. selenisia) (növény) |
Szárnyas páfrány | Pteris cretica, Pteris ensiformis, Pteris tremula (növény) |
Szárnyas rekettye | Genista sagittalis (növény) |
Szárnyas rombuszhal | Lepidorhombus whiffiagonis (állat) |
szárnyas rovar | Állat. |
Szárnyas rovarok (alosztály) | Pterygota (állat) |
Szárnyas termés | Anemochor (görög) (növény anatómia) |
szárnyas vad | Vadon élő madár (állat) |
Szárnyas(dió) | Pterocarya pterocarpa (növény) |
Szárnyasállú rágcsáló-félék (család) | Bathyergidae (állat) |
Szárnyascsigák (család) | Strombidae (állat) |
szárnyashangya | Állat. |
Szárnyasmagvú budavirág | Spergularia marginata (növény) |
Szárnyatlan rovarok (rend) | Aptera, Apterygota (állat) |
szárnyaz | |
szárnybeállítási szög | Repülőeszköz hossztengelye és a szárnyprofil-húr által bezárt szög. |
szárnyék | Nádból, vesszőből vagy kukoricaszárból font fal, a nyájat védi a széltől. A “szárny”származéka: eredetileg ruha (kabát) szárnyára is mondták. |
szárnyék | Pásztorok kezdetleges faépítménye: fedetlen, többnyire csupán egy vonalban felállított, vagy esetleg sarkosan megtört, nádból, vesszőből font fal. Arra volt jó, hogy széltől, homokveréstől megvédje a nyájat “ Nohát itt hálhatsz a szárnyék oldalában (Gárdonyi Géza: Karácsonyi álom, 1902”. |
szárnyék | |
szárnyfa | |
szárnyfal | |
Szárnyók | Lotus siliquosus, Tetragonolobus maritimus (növény) |
szárnyók | |
Szárnyörvös hajósmadár | Fregata minor (állat) |
szárnysegéd | Uralkodó vagy hadvezér mellé beosztott magasabb rangú katonatiszt. “A tábornok küldé egy szárnysegédét, hogy állítsa meg a menetet” (Jókai) (hadi) |
szárnyú | |
szárogat | |
szárong | |
Szárölelő nyakrovat | Streptopus amplexifolius (növény) |
Szárölelő nyelvcsap | Nyakcsapfű, Nyelvcsaponkafű, Szárölelő nyakrovat, Perafű, Torokfű, Kocsányasodrottfű (Streptopus amplexifolius) (növény) |
Szárölelő tátkanaf | Lamium amplexicaule (növény) |
Szár-redvesedés | Burgonya Bacillus caulivorus okozta szárelhalás (növény) |
szárszeg | |
szárszó | |
szártos | |
szárvas | |
szaszár | |
szegszárd | |
szeszárma | |
taszár | |
thaszár | |
tollszár | |
tökszár | |
uszár | |
viaszáru | |
viaszárus | |
visszáros |