“K” Gyökhang
K – gyökhang
Jelentése: Kö, KeRT, KeReT, KaRáT, KaRaTu
A „K” gyökhang magyar kiejtéssel, Ká vagy Kö. A Ká mély, a Kö magas hangrendű gyök. A „K” gyökhang rovás elnevezése eK. Az „eK” magas hangrendű a régi magyar beszédben a szó végén az összetartozást (többes számot) jelenítette meg. Talán helyesebb lett volna az öK elnevezéssel illetni. Ilyenek: neK[1], ezeK> ezöK, jelek> jölöK, cserepeK> csöröpöK, emberek> ömböröK, véseteK> vésötöK, tükrökneK> tökröknöK.[2]
A “K” hang magában hordozza a k> kő (kemény)> kör, k> kar> akar> akarat, k> kar> karol> átkarol, a k> ker> kerül> kerület, a kemény-kör, fogalomkőrét. Megjeleníti a k> ker> kert, keret képét.
A kifejező rováshangjai a krt.= kert, keret, körte, kart> karat[3]> KARATU
[1] Itt a nak, nek, nem a birtokos eset ragja. A birtokos eset, a magyar nyelvben nem ilyen, olvasd a gyökszótárban, „gyökösszetétel” címszó alatt. Nem valakinek a valamije, hanem az egésznek egy része!
[2] A magyar rováskutatás ismer még egy „K” rovás jelet. Ezt „aK” formában említik.
[3] karat> aKarat> karát
Rovás jele
Kéthangú gyökei:
aK[1], Ka, áK, Ká, eK, Ke, éK, Ké, iK, Ki, íK, Kí, oK, Ko, óK, Kó, öK, Kö, őK, Kő, uK, Ku, úK, Kú, üK, Kü, űK, Kű.
[1] Mélyhangú rovás „K” az „aK”.