A nyelvújítás kora

1.1.1     nyelvújítás kora">A nyelvújítás kora

 

1790- napjainkig

A magyar nyelv, a nyelvújítás kezdetétől folyamatos, átalakításon megy keresztül. Ezt a folyamatot a magyar művelődéstörténet egyik vívmányának mutatják be. A kezdeti időszak, szorosan a „nyelvújasnak” nevezett korszak, 1790-1820 között volt. Ebben a három évtizedben a nyelvújítás volt az egyik olyan terület, ahol a nemzeti érdeket, szembe lehetett állítani a birodalmi érdekekkel, a nélkül, hogy az közvetlen politikai következményekkel járna. A császárnak jól jött a magyarok megtöréséhez, megosztásához ez az eszköz, mert egyszer lekötötte a rebelliseket, a nyelv védelme, másodszor, a hatalom erejével, a megalkuvók lefizetésével, lerakták a finnugorizmus alapjait, amit még ma is nyög a magyarság, ami később Trianonhoz vezetett.

A nyelvújítás átlátszó hibái:

  • Egyszerűsítés
    • A nyelv egyszerűsítésére hivatkoztak. Mégis az eredmény olyan bonyolult nyelvet, szabályrendszert eredményezet, amit ma a legjobban utál az iskolai tanuló, a magyar gyermek.
    • Megváltoztatták a helyesírást, a ragozást, a mondatszerkezetet, a szókincset és a szószerkezetet.
    • Az eredmény a kiejtés és a helyesírás nyelvidegen változása! Jele a szótárban: ROSSZ
  • Nyelvtisztítás
    • Talán a legegyszerűbb úgy megfogalmazni, hogy mindent megtettek azért, hogy a magyart száműzzék a nyelvből.
    • Kiszélesítették a jövevényszavak fogalmát, és készletét. Ha egy kis esély adódott, akkor minden olyan szóra melyben egy idegen nyelvi elem volt ráfogták, hogy az a forrása. A kialakított új szabályokkal igyekeztek ezt igazolni, a nyelvi szabályokkal eltávolították a szó magyar szóképét, szótári fogalomként vezették be.
  • Új szavak létrehozása
    • Szóljon erről maga a névadó:
“Bántani mást vadság…” – s más a lélektelen író?
Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél.
Csipd, döfd, rúgd, valahol kapod a gaz latrot! az ilyet
Ütni, csigázni s agyonverni (nevetve) szabad.

– Kazinczy Ferenc: Epigrammai morál

  • Régi szavak új köntösben
    • Úgy elevenítettek fel a régi szavakat, hogy annak az új változata más tartalmat, jelentést és szóképet, hozott. Egyszerűen meghamisították őket.
  • Idegen szavak magyarosítása
    • A mai alternatív nyelvészek, rovásfejtők rémálma. A magyarrá tett idegen szavak formája, hangzása, alakja illik a magyar nyelvújítás szókészletébe, jelentése, az idegen nyelv írásától eltérő módon egy szótári fogalomként betanult szó. Ezeknek a szavaknak az a nagy hibája, hogy a gyök szóképe egészen biztosan nem felel meg a szóbokorban található hasonló gyökök szóképével. Egy ilyen szó utólagos rovása semmilyen eddig ismert írási szabálynak sem felelhet meg.
  • Hazug tájnyelv képzése
    • A tájnyelvek, nyelvjárások ellehetetlenítésének több módszere jelent meg. Az egyik legriasztóbb módszer, amikor a tájszót, a már kialakított új helyesírás szabályaival, az eredeti írási formától gyökeresen eltérő módon leírták. Ez a mai nyelvben olyan torzulásokhoz vezetett, ami teljesen eltüntette a tájszó eredeti, szóképét, kiejtését. Új szótár, hamis gyökökkel ellátott szavak jöttek létre. A létrejött szavak már nem magyar szavak.

A végső döfés:

  • A szóösszevonás, hazug bevezetése. A szóösszevonás a szavak szóképét változtatja meg. Az összevont szó két, vagy több szóképpel rendelkezik. Ilyen esetekben a magyar nyelvet beszélő az írás módjába belezavarodik, ha nem tanulta meg az összetett szó jelentését. Ma is jelentkeznek a nyelvünkben a szóösszevonásból eredő rémséges példák. Ilyen lehet az ellentétes szóképpel és még mai jelentés tatalommal bíró szavak összevonása egy szóba. Ezek olyan összetételek, amelyek csak szétbontva értelmezhetők, de akkor is, nagy az esély arra, hogy egyik szóösszetétel szóképe sem jeleníti meg az új összetett szó jelentését. A másik ilyen nyelvidegen találmány a csonkított szóösszevonás, amikor az összevont szavak egyikét, vagy mindkettőt csonkitják.
  • A szóképzés ahol a képzők leegyszerűsített (kiherélt) gyökök, mellett jelennek olyan formában, hogy az eredeti képző, ami egy gyök volt, vagy másutt ma is az, módosítja a szót.
  • A gyök helyére bekerül, a szóelvonás, ami a gyökösszevonás utolsó gyökének a csonkításához vezet.

Összességében a nyelvújítás a hozzá szorosan tartozó finnugorizmussal együtt a magyar embert eltávolította a gyökereitől, a gyökrendszertől.

A bejegyzés kategóriája: A nyelvújítás kora, fogalmak
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.