VaR
Gyökszó
Gyökkapcsolat: VR hangpár szóbokor; jelentése: VéR
Gyök, Gyökszó, VaRR formában, Elvont gyök.
Szóbokor szint: harmadik szint.
Jelentése, gyökszóképe: Heg, héj, hártya. Behegedt seb.
Gyökszavai: VaR, VáR, VeR, VéR, ViR, VíR, VoR, VóR, VöR, VőR, VüR, VűR, VuR, VűR
Szó fajtája: Főnév
Fogalomkőr: Alvadt Vérből képződő réteg.
Gyök Párja: VaR – VáR
Leírás: A testrészek sérülése esetén, azok felületén a védelmére képződő vékony réteg, hártya. Feladata a testrészt gyógyulásáig óvni. Elszáradt, később, a feladatát elvégezve, porladó vér. Az emberi seb felületén VaR, a föld felületén aVaR.
Hasonló hangzású, a hosszú R hanggal a VaRR ige, mely szavunk két dolog egymáshoz történő rögzítésének a neve. Hasonlóan a bevarosodott testhez, annyi eltéréssel, hogy itt a megszilárdult vér helyett, régebben természetes, ma már jobbára mesterséges szálakat használnak.
Kialakulása: Ősszó > Ősmagyar
Eredete: Magyar
FO , Fordított párja: a RáV mely szó a ReV szóval egy szóbokorban hasonlóan adja a fémek felületén képződő, védő, vagy salakréteg nevét.
Források:
CzF. :
| VAR | |
| fn. tt. var-at, harm. szr. ~a. Kéregféle héj, vagy hártya, mely a hegedő seben vagy fölfakadt daganaton, kelésen képződik; továbbá azon hoportos héj, mely a rühes, koszos bőrt takarja, vagy mely a fejbőrön fejlik ki, ez néhutt: hompora. Szabó Dávidnál: túr, kosz. A székelyeknél jelent rühöt is. V. ö. ÓLTVAR, POKOLVAR, RÜH. Mandsu nyelven: valu (Geschwür, az u oly utóhang mint baturu (= bátor) szóban; továbbá gyökre nézve egyeznek vele az arab barasz v. berasz (Aussatz), a latin verruca, porrígo, s a német Borke. Budenz J. felhozza mint rokont az erza-mordvinban és votjákban az ur (= kelés) szót. Mennyiben a var száradt állapotban porhanyóvá lesz, egyezik vele a por, purha, s erre látszik vonatkozni a hompor v. hompora is, azaz om-por, omló por, mely leginkább a kis gyermekek fejét szokta belepni. Lugossy J. bőr szóval hozza párhuzamba. | |
| VARR | |
| áth. m. varr-t, v. ~ott, htn. ~ni. Tűbe huzott fonallal, vagy más hasonló eszközzel valamely szövetféle vagy rostos testet öszveköt; továbbá, az ily munka által valamit készít, alakít, Czérnával, selyem-, pamut-, szőrfonallal varrni valamit. A feslett ruhát öszvevarrni. Á könyökön elszakadt ruhát bevarrni. A leszakadt gombot fölvarrni. A szürt czifrán kivarrni. Likra foltot varrni. A ruhát megvarrni. Üngöt, gatyát, nadrágot varrni. Himet varrni. A fölhasitott hasbőrt összevarrni. Szijgyártó míveket varrni. A hajócsinálóknál, hajót varrni am. a hajó alkatrészeit, illetőleg gerendáit, deszkáit úgy nevezett eszkábákkal öszvekötni. Rokona az erősebb varráshoz szükségelt ár v. árr, s magas hangon Lugossy J. szerént: fércz vagyis ennek gyöke: fér, melyekben általán alaphang a hangutánzó r, amint az a fúr szóban is szerepel, melyhez egészben is hasonló, s melylyel egyezik a görög peraw, latin foro, német bohren, csagataj buru-mak, fúr-ni), mongol ürüm (fura). Jelentésben még közelebb jár hozzá a mandsu furu-me = sző-ni. Budenz J. ezen szókkal egyezteti lapp koro-, cseremisz orug-, hegyi cseremisz org-, urg-, votják és szürjen vur-, melyeknek jelentése szintén varr-ni. |
|
