VáR

VáR
Gyökszó


Gyökkapcsolat: VR hangpár szóbokor; jelentése: VéR 

Gyökszó > Elvont gyök


Szóbokor szint: második szint.

Jelentése, gyökszóképe: Helyben történő figyelés.

Gyökszavai:  VaR, VáR, VeR, VéR, ViR, VíR, VoR, VóR, VöR, VőR, VüR, VűR, VuR, VúR

Szó fajtája: VáR: Főnév, VáR: Ige

Fogalomkőr: Helyben maradni.

Gyök Párja: VaR- VáR

Leírás: A helyben maradás, a bizonytalan ideig tartó figyelem állapotának a jelentése, a VÁR (ige), a várakozás.  Ebből alakult ki a vár (főnév) Várakozó emberek által, vagy részére kialakított , épített, erős földel, sáncokkal, később falakkal körbevett, védett, védelmet adó  hely. Mai értelembe erőd. Erőd építményként történő elnevezése az igéből származik. VáR; Ige > VáR; erőd, erődítmény főnév. A védelmét a VaR adja. A VaR a behegedt sebhez hasonló környezettől elválasztó, abból kialakult hártya a földön aVaR,  a testben VéR a várban a fal adja. A vár szó: ige <> főnév kettéválása az Ógörög korra tehető.

Kialakulása: szó">ŐsszóŐsmagyar> Ómagyar> Előmagyar> Napjaink 



Eredete: Ősmagyar
Források:
CzF:

*VÁR (1)
  önh. és áth. m. várt. Azon okból, hogy valamely idő lefolyta alatt bizonyos tárgyra vonatkozó kíváncsisága teljesedni, vagyis valami történni fog, kedélyét függőben tartja, illetőleg az esendőség bekövetkezteig bizonyos időt mulaszt, halaszt, elfolyni enged. A várás fogalmában háromféle dolog rejlik: a) valamely esendőség függő állapota; b) ezen esendőségre irányzott folytonos figyelem, és kiváncsiság; s c) határozott vagy határozatlan tartósságu időhaladék. A várásnak okozója: vágy, kiváncsiság; végoka: érkezés, megjövés, teljesedés, s ezeknek ellentétei: késés, elmaradás. A várás minden eshetőségre kiterjed, ami teljesedése által a kedélyt akár kedvesen, akár kedvetlenül lepi meg. Örömmel, szivesen, vágyva, kiváncsilag, csendesen várni valakit. Várton vár, várván vár valakit vagy valamit am. fölöttébb, nagyon, igen nagy vágyódással vár. Mint bizonyost, elmaradhatatlant várni valamit. Félelem, remegés között, szomorúan, leverten várni a fenyegető csapást, az itéletet, a büntetést. Halálát minden órában várják. Ide, oda várni valakit. Előbb ott, azután ítt vártalak. Haza várni, visszavárni az elutaztakat. Vendégeket várni. Hivatalt, jutalmat, örök üdvösséget várni am. ohajtani, kivánni, reményleni. Bevárni a dolog végét. A gyülekező társakat öszvevárni. A mely szekér meg nem vár, az után nem kell futni. (Km.). Időszakra vonatkozólag: reggeltől estig, több napig, hónapokig, évekig várni. Sokáig várni. Várt leány (aki várt) várat nyer. (Km.). Ne várjuk azt, mig fejünk felett elcsapnak a veszélyek habjai.” (Palóczy l. az 1840. apr. 23-diki országos ülésben). Mondjuk nehézkes nőről is, hogy váróban v. várandóban van, midőn szülési ideje közeledik. Főlható ragu viszonynévvel: valakire várni, érkezését figyelemmel, kiváncsian lesni; valamire várni: teljesedését lesni. Jobb időre várni. Sorára várni, várj sorodra. Fölcseréltetik néhutt les igével. Már régen lesem őt, még sem jő. Eluntam őt lesni. – Távolító ragu viszonynévvel, bizonyos személytől, vagy dologtól remélt, kiván valamit. Tőle sokat várhatunk. Sorsomat a jövőtől várom. Pénzt várok atyámtól. Ettől keveset várhatsz. Időtől kell várni, tanácsra hallgatni. (Km.).
Mennyiben a várás a kedélynek folytonos kiváncsiságában áll, úgy vélekedünk, hogy alapfogalomban és hangban azon kedélyszókkal rokon, melyek vágyat, kivánást fejeznek ki, mint: vágy vaj, vajh, vah, ah, áh, tehát elemezve, a vah v. vá indulathangot vévén alapul, melyből ,vágy’ is származik, r képzővel: vár, mint sí sir; tá tár; té tér; szu szúr; s l képzővel; dú dúl; hű hűl; stb. Igy keletkezik indulat hangokból az esengő várásra, kivánságra vonatkozó vágy szón kivül: ohajt, ahít, és az űző haj! -ból származott hajt. Lugosasy J. az őr szóval hozza párhuzamba.
Hasonlók hozzá a német harren és warten. Amazt Adelung a franczia garder, s olasz gvardia, emezt a latin durat és haeret szókkal rokonitja. Annyi igaz, hogy a várás némi figyelemmel, vigyázattal és leséssel jár; de azt sem tagadhatni, hogy a lesésnek eredeti, első indoka bizonyos vágy, vagy kiváncsiság, vagyis mielőtt lesni indulnánk valamit előbb vágynak, kiváncsiságnak kell felébrednie bennünk. Budenz J. szerént lapp nyelven vuorde, finn lapp nyelven vuordde-, vogul nyelven: űrkat- am várni, várakozni; déli vogul nyelven uor am. őrizni mordvin nyelven varža, erza mordvin nyelven varša-varča- am. megnézni.
*VÁR (2)
  fn. tt. vár-t at, tb. ~ak, harm. szr. ~a. 1) Magasabb helyre, nevezetesen hegyoromra rakott, s erődített építmény, vagy több épületből álló védhely, az ellenség megtámadásai ellen. Sziklavár, hegyi vár. Ilyenek a hazánk hegyes vidékein jobbára már romladozott számos várak. 2) Hasonló czélból akár magasb helyen, akár sik földön épített erőség, vagyis falakkal, bástyákkal, vizárkokkal stb. keritett, vagy ha jelenleg nincs is keritve, de régebben kerítve volt helyiség. Földvár, Sárvár, Vízvár, Óvár, Újvár stb. S ily összetételben számos helyneveket alkot, mint Csákvár, Daruvár, Fejérvár, Ikervár, Kapusvár, Kapuvár, Oroszvár, Sárvár, Szigetvár, Ungvár, Vasvár stb. 3) Nagyobbszerü mérvben épitett, s fényesb és erősebb alkotmányu, fejedelmi lakúl, avagy fejedelmi és állami czélokra szolgáló erőditmény. Császári királyi vár. Mennyiben némely várak bizonyos helységek, illetőleg városok kebelében vagy mellett épültek, a vár szót inkább személyragozni szokták: Buda vára, néha, kivált költői nyelven; Budavár.

“És ujra nagy lesz egykor a magyar,
És ujra fényes ősi Budavár.”
Jókai M.
Arad vára, Munkács vára, Komárom vára, különösen ha személyről neveztetik, egy szóvá olvad: Leopoldvára, Pétervára. Bélavára. Még általában némely nevezetek és kifejezések: az erődített helynek magasabb része fellegvár. Más részei lehetnek: alsó vár, felső vár, külső vár, belső vár. Várat víni, ostromolni, körülvenni, megszállani, megvenni, (némely vidéken: bevenni). Várból kirohanni. Azé a vár, kié a mező. (Km.). Baj egyedűl a várban bízni, nem katonáiban. (Km.). Könnyű oly várat védni, melyet nem vínak. (Km.). Szóból várat. (Km.). 4) Átv. ért. jelent védelmet, ótalmat, biztositást. Isten a mi erős várunk. – Tréfásan: fellegvár v. felső vár am. fej. Kiszöktek a felső várból; v. üres a fellegvár, v. felső vár, nincs otthon a gazda (km. Elvesztette az eszét). Bevették a felső várat, azaz részeg. Légvár, képzelt remények, tervek. Légvárakat építeni.
A rokonságok közt legközelebb áll hozzá a persa bár (arx, aula regia, továbbá báru (arx, castellum); a héber-ben eléjön bíráh, melyről Simon szótára azt mondja: “videtur persicae originis.” A v és b egymással könnyen fölcseréltetnek, mint szintén a persa vám és bám s megforditva bán és ván szókban is. Olvastuk a régiségi tanulmányokban, különösen De Vaux munkájában, hogy Media fővárosa, Ekbatanának egy részét vár-nak hivták, – Budenz J. felhozza rokonokúl a finn vuore, vaare, lapp vare, finnlapp varre szókat, melyek hegyet jelentenek, továbbá a mordvin vär, erzamordvin väre, veri szókat, melyek főnvalót, felső részt jelentenek. (A szanszkritban para am. magas, a persában bar némely kiejtés szerént ber am. magasság, felső rész, pars superior, altitudo; és a góth-ban bairg am. hegy). Hunnivár eléjön Jornandes-nél a VI. században, mely az egykorú Procopiusnál am. castrum vetus hunnorum. Távolabbról talán ide sorozhatjuk a a görög purgoV, német Burg szókat is. (Némelyek szerént ezek is rokonok a Berg német szóval).