Egyedihang

Magánhangzók az “Egyedi hangok”

a, á, e, ë, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.

A magyar magánhangzókat a hivatalos nyelvészetben többféleképpen szokás csoportosítani. Csoportosításuk alapja lehet például, hogy mennyi ideig ejtjük őket, vagy, hogy milyen az ajak mozgatásának módja kiejtéskor, illetve, hogy milyen hangrendűek.

  • Széles ajaknyílással képzett magas magánhangzók: e, é, i, í. isten, szent, tisztel, él, élet.
  • Széles ajaknyílással képzett rövid, magas magánhangzó: ë út az istentől az ebërig, fëlisten.
  • Ajakkerekítéssel képzett magas magánhangzók ö, ő, ü, ű. könny, nő, üldöz, üdvözül, ördög.
  • Mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú kar, kér, árok, vad, mag, úgy, un.
Kategória: Egyedihang | Egyedihang bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A magyar ÁBC

A magyar ábécé:

a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő.

p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w, x, y, z, zs.

Kategória: A magyar ÁBC, Hang | Címke: | A magyar ÁBC bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A magyar nyelv hangjai

magyar nyelv hangjai">A magyar nyelv hangjai

A jelenlegi állapot szerit a „Tudományos” elnevezésük “Hangzók”.

A tudományos gondolkodásmód, a beszélő, első sorban az ember fizikailag kialakult hangképző szerveinek, azok működéséből adódó különös tulajdonságok figyelembevételével, próbálja meg a nyelvünket szabályozni.

E szerint: Egy-egy beszédhang kimondásakor a hangképző szervek felveszik az adott beszédhangra jellemző helyzetet, s ezt csak a következő beszédhang képzésekor vagy a beszédfolyamatban beálló szünetben változtatják meg. A beszédfolyamatban egy hang tehát addig tart, ameddig a hangképző szervek helyzete meg nem változik.

A hangok keletkezésének feltétele a hangképző szerveink egységes működése. Mivel emberek vagyunk, mind egyedi tulajdonságokkal, ezért a fenti logika, csak egy határon, a saját maga által meghatározott kiejtési formán belül igaz. Ez a korlátja. Már ennek az egy szabályrendszernek is ellentmond az emberiség soknyelvűsége. Ez egy hibás meghatározás, amely az elhibázott folytonosan javított kivételekkel hemzsegő, szabályrendszere épül. Ez a többnyelvűség, az  előre meghatározott, megegyezéseken alapuló tanult nyelvek sorát hozta létre a történelmünk folyamán, lassan eltüntetve az eredeti nyelvet.

A magyar nyelv mondják szakrális. Ez azt jelenti, hogy szent.  Magának a kifejezésnek, hogy “szakrális”  rengeteg kapcsolata létezik a magyar ember magyarságtudatával. E szerint a magyar ember számára a magyar nyelv szent. Kutatások sorára lenne szükség ahhoz, hogy ezt a titkot megfejtsük, hogy mit takar, rejt a magyar emberek identitása ebben a “Szent Magyar Nyelv” fogalomkőrben. Ilyen értelembe hamisnak tűnik az az állítás, hogy a   nyelv, “Nyelvünk azért szakrális, mert a szakrális világot képezi le, azt közvetíti”. Én úgy gondolom, hogy a magyar nyelv, sokkal racionálisabb, valóságot tükröző nyelv, mint ahogy azt az előző állítás sugallja. Mégis úgy látszik, hogy a nyelv szerkezete, felépítése, ősi tartalma megjeleníti, bizonyítja, azokat a mai tudásunkkal ésszerűtlennek nevezhető ismeret halmazt, logikát, szerkezeti felépítést, mint amit jelenleg tudunk róla. A szakralitás kettős, világi és isteni jellege azt sugallja, hogy ez a kettősség megjelenik a nyelvünkben. Ez a kettős tudat, vagy talán ennek a hiánya él ma, minden magát, és a nemzetét óvó, magyar emberben.

A gondolatok, megjelenését nyelvünkben a mássalhangzók közvetítik. A mássalhangzók melyek képeket, eseményeket, gondolatokat, fogalmakat, majd szavakat eredményeznek. Ezek a szavakat formáló mássalhangzók, a gyökhang-ok. A szavaink jelentését a gyökhangok határozzák meg.

A gyökhangok által kialakított szavak az egyedi hangok (magánhangzók) kíséretében jelennek meg. Azt hogy a megformálódott szó, az emberi, vagy az isteni szinten jelenik meg, az egyedi hangoktól függ.  A magyar nyelvben minden hang fontos, ezért a gyökhangoknak és az egyedi hangoknak  szerepe, jelentése van a kiejtésben. Úgy írjuk, ahogy ejtjük, és úgy ejtjük, ahogy írjuk.

Kategória: A magyar nyelv hangjai, Hang | Címke: , | A magyar nyelv hangjai bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Elszigetelő

Önálló

A jelenlegi nyelvtudományok által meghatározott másik nagy csoportja az izoláló (elszigetelő) típusba tartozó nyelvek. Ezekről azt mondják, hogy szótövek (gyökök) egymás mellé helyezésével alkotják szavaikat, mondataikat. A magyar nyelvben a gyökrendszer a gyökök egymáshoz illesztésével hozza létre a szavainkat és a mondatokat. A nyelvtípus meghatározásában az eltérést az összeillesztett gyökök sokszínűsége okozza[1]. Az összeragasztásban több fajta, és több szintű, gyök vesz rész, ami a nyugati nyelvtanban, gyökről alkotott képnek, nem felel meg. A nyugati nyelvek szótagnak ismerik fel a gyököt, ami téves gondolkodás. A gyök több mint egy szótag ezért ez a nyugati típusú nyelvészeti gondolkodás hibás. A magyar nyelvre nem alkalmazható. Az egymás mellé helyezett gyökök egyedi kötéssel kapcsolódnak ennek a kapcsolódásnak a neve, gyökkapcsoló kötődés.

Elnevezése: Gyökkapcsolódó kötődés. Ebbe a csoportba sorolom a magyar gyöknyelvet.

Jelölése: Önálló

[1] Olvasd: Gyöktípusok, Gyökfajták

Kategória: Önálló, Szótár | Címke: | Elszigetelő bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ragasztó

Ragozó

A hivatalos nyelvészet az agglutináló (ragasztó) nyelvek közé sorolja a magyart. Ezekről a nyelvekről azt mondják, hogy a szótőhöz ragasztott toldalékokkal, fejezik ki a nyelvtani viszonyokat. Ez a megfogalmazás a magyar nyelvre csak részben igaz. A magyar nyelv ennél több, mert az előbbi „szótő” fogalommal megnevezett hasonló értékű „gyökszó” elé is helyezünk szóelemeket.  Kizárólagosan a toldalékoló nyelvek feltételnek nem tesz eleget a magyar nyelv a nyelvünk ragozó gyöknyelv. A gyöknyelvi tulajdonságaival kapcsolódik a többi nyelvbesorolásokba.
Jelölése: Ragozó

Kategória: Ragasztó | Címke: | Ragasztó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Beépítő

Visszaterelő

A negyedik típus a poliszintetikus (inkorporáló, bekebelező) nyelvek. Jellemző tulajdonsága a szómondat. A magyar nyelvet nem sorolják ebbe a kategóriába.
A fizikai távolságuk ellenére ez is megjelenik a magyar nyelvben. Ilyenek, indulatszavak. Jaj! Ne! Nem! De! Megszólítások. Istenem. Magda! Meghatározások. Összetételek.
A magyar nyelv e tulajdonsága jelenik meg az idegen szavak nyelvünkbe történő építésében, a szavak visszaterelésében.

Jelölése: Magyar> Visszaterelő.

Kategória: Beépítő | Címke: | Beépítő bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Hajlító

Hajlító nyelv

A harmadik nyelvkategória a flektáló másként hajlító, vagy szintetikus, nyelvtípus nem alkalmazható a magyar nyelvre, ez az Indoeurópai nyelvekre jellemző. A szintetikus nyelv  a nyelvtani viszonyokat a szó hangalakjának megváltoztatásával fejezik ki (német, latin, görög).
Mindezek ellenére a magyar nyelv a gyökrendszerében megjeleníti a hajlított nyelvekre jellemző gyököket, gyöktulajdonságok jellemzőit is.

Jelölése: Hajlító

Kategória: Hajlító | Címke: | Hajlító bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nyelvrendszerek

Nyelvrendszerek

A nyelv adatátvitel.  Az adatközlés, adatfogadás, adatolvasás, adatfeldolgozás, a feldolgozott adat értelme, megértése, majd az erre történő válasz.  Az emberi beszéden kívül többféle nyelvrendszer létezik[1]. Az eltérő nyelvrendszerek összehasonlítása rávilágít az emberi beszéd egy különleges tulajdonságára, az értelmére. Az adatcsere[2] szabályok által meghatározott jelsorozattal történik. Az ember esetében a legkifejezőbb jelsorozat a beszéd, ennek a megnyilvánulási formájának a neve az emberi nyelv. Az ember a nyelv megértése során, igyekszik a nyelv ismeretéhez szükséges szabályrendszert kidolgozni, a nyelvet visszafejtve ezt a rendszert kitalálni meghatározni, ez a nyelvtan. Az ember, a népcsoportok eltérő nyelveket beszélnek. Ezeket a nyelveket típusokba sorolták.

Ez az első nagy hibája a rendszernek, ami a magyar nyelvre nem alkalmazható ezért kell a nyelvet átalakítani, hogy megfeleljen a kitalált szabályoknak!

A magyar nyelv, mai genetikus besorolása téves, a genetikus besorolási forma kialakítása tudatosan megtévesztő, ezért a típus szerinti besorolást használom.

A típusok elnevezése az idők folyamán elhagyta a magyar nyelvterületet ma már nem így hívják.

A következő típusok léteznek:

  1. Ragasztó
  2. Önálló
  3. Hajlító
  4. Beépítő

Összességében elmondható, hogy a magyar nyelv nem tartozik szorosan egyik nyelvtípusba sem, mégis mind a négy felsorolásban utolérhető a gyökökön és a ragozáson keresztül. A hivatalos nyelvrendszerekben sem tudják a magyar nyelvet tisztán besorolni. Ez két dolgot jelent, vagy mindegyikben megjelenik, vagy mindegyik feltalált nyelvrendszer ebből a nyelvből származik!  A gyökrendszerrel, a ragozással, a magyar nyelvel foglalkozó különféle, hivatalosan elismert és alternatív nyelvtudósok, valamint amatőr nyelvészek sorának feltűnt, a hivatalos finnugorizmus, nyelvtanítás, a nyelvújítás óta végbemenő magyar nyelvből történő kitanítás, erőszakos folyamata.  Az eltérő[1] nyelvelméletek, a magyar nyelvnek, a szerkezetét, szinte minden tudomány felhasználásával elemezték. Egyesek matematikai, algebrai, fizikai, kémiai, biológiai elemeket fedeznek fel benne, sőt ezeken túl, néha a valóságtól elrugaszkodó alternatívákat is megjelenítenek a rendszerében. Én úgy gondolom, ez az útkeresés helyes. Kapásból nem utasítom el a legvadabb elképzelést sem, mivel látom, hogy az is közelebb áll a valósághoz, mint bármelyik tudományos, ránk kényszerített irányzat.

[1] Alternatív

[1] Informatikai nyelvek, jelbeszédek, testbeszédek, fizikai, kémiai, biológiai, stb. folyamatok adatcseréje.

[2] Idegen szóval kommunikáció

Kategória: fogalmak, Nyelvrendszerek | Címke: | Nyelvrendszerek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

aZ

aZ Kéthangú gyök

aZ> Kéthangú gyökszó

Jelentése: az

Kiejtve magyarul: Az
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: "Z" gyökhang, Arab, avar, aZ, Finn, Görög, Góth, Héber, Helén, Hun, Kéthangú gyök, kéthangú gyökszó, Középmagyar, Latin, Német, Ómagyar, Ősmagyar, Ősszó, Szanszkrit, terjedés | Címke: | aZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Határozó

  1. Személy, ki határvonalakat húz, vagy határjeleket csinál. A határozók felújították a határdombokat, árkokat stb.
  2. Nyelvtani ért. oly része a beszédnek, mely a névnek vagy igének különféle hely-, idő-, szám- és módbeli körülményeit, viszonyait közelebbről jelöli. Innen a határozók kétfélek:
    1. névhatározók
      1. A névhatározók szorosabb ért. névutóknak neveztetnek, minthogy rendesen a nevek után állanak, milyenek: alatt, fölül, kívül, belül, megett, fölött stb. V. ö. NÉVUTÓ. Értelmökre nézve a határozók általán.
        1. Helyjelentők, és ezek háromfélék
          1. helybenlételt, állapodást jelentők e kérdésre: hol? u. m. alant, alatt, alúl; amott, amottan; benn, belűl, bent; elűl; emitt, emitten; imitt, imitten; itt, itten; fölül, fenn, fönn, fönt; hátúl; honn, kül, künn, künt, közel, kívül; lenn, lent; másutt, máshol; mindenütt, mindenhol; ott, ottan; sehol, sehonn; széllel, szerte, szerteszét, szanaszét; szélül, túl
          2. helybe- vagy helyremozdulást jelentők e kérdésekre: hová? merre? mifelé? u. m. alá, aláfelé; amoda, amarra, arra; be, balra, balnak, befelé, csáléra; előre, emide, emerre, erre, előfelé, elé; fel, föl, felfelé, fölfelé; hátra, hátrafelé; hozzád, hajszára, hajszafelé; ide, imide, imerre; jobbra, jobbfelé; ki, kifelé; le, lefelé; máshová, másfelé; messzire, mindenhová, mindenüvé; oda, sehová, tova; tüled, tüledre; vissza, visszafelé. Dunán túl, kivált Vasvármegyében így is beszélnek: benek, kinek, fönek (fölnek), lenek, alának ment; befelé, kifelé, fölfelé, lefelé, aláfelé helyett;
          3. helyből mozdulást jelentők e kérdésre: honnan? u. m. alól, alulról; amonnan, amonnat, amonnét; belől, belülről; balról, csáléról; eminnen, eminnet, eminnét; elől, előlről; felől, felülről; hától, hátulról; hajszáról; innen, innet, innét; jobbról, jobbfelől; kivől, kivülről, külről; meszszünnen, messziről; mindenünnen, mindünnen; máshonnan, másunnan; onnan, onnat, onnét; szélől, távól, távulról.
        2. : Időjelentők, időhatározók e kérdésre: mikor? akkor, akkoriban, annakutána, aztán, azonnal; eleve, előbb, eleinte, elejénte, eleinten, elejénten; ezentúl, ezután, ennekutána; délest, délestkor, délestével; éjtszaka, éjjel; éjfélkor; estve, estvel, esttel, estkor; hamar, hamarjában, hamarán; hirtelen, hirtelenében, hevenyében, hevenyte, hevenytében; hajdan, hajdanta, hajdanában, hajdanán; hébehóban, hébekorban; holnap, holnapután; ifjanta; idén, idénte; jövőben, jövőre, jövendőben, jövendőre, jövőleg; korán, későn, későnkorán; ma, most, mostan, mostanában; mindjárt, melegében; minapában, multkor, multkoriban; mindenha, mindenkor; majd, majdan; mindennap, másnap, harmadnap; nappal, naponta; nem sokára, nyaranta; örökön; rögtön, régen, régente, régentén; regvel, reggel; soha, sohanapján, sohasem, sokára; tegnap, tegnapelőtt; taval, tüstént, valaha, valahára, valamikor e kérdésre: meddig? u. m. estig, napestig, délig, éjfélig, mindig, örökké, örökre, reggelig, sokáig stb.
      2. Számjelentők, számhatározók a következő kérdésekre: hányan? ketten, hárman, tizen, huszan, százan, ezeren stb. a mennyiben ezek nem inkább többes jelentésüeknek vétetnek; továbbá hányszor? egyszer, kétszer, tízszer, húszszor, százszor, ezerszer stb. hányanként? egyenként, kettőnként, tizenként, százanként, ezerenként stb. hányával? kettejével, hármával, tizével, százával, ezerével stb. hányadával? harmadával, negyedével, tizedével, századával stb. hányadán? harmadán, tizedén, századán stb. hányadszor? először, másodszor, tizedszer, századszor stb. hányadszorra? előszörre, tizedszerre, századszorra stb. hányfélén? egyfélén, kétfélén, tízfélén, százfélén stb. hányszorosan? egyszeresen, tizszeresen, százszorosan, ezerszeresen stb. hányszorra? egyszerre, kétszerre, tizszerre stb. hányasan? egyesen, kettősen, tizesen, százasan stb. hányasával? egyesével, kettesével, tizesével, százasával stb. hány rétűen? egyrétűen, kétrétűen, tízrétűen, százrétűen stb. hányszerüen? egyszerüen, tízszerüen, százszerüen stb. hányszorra? egyszerre, tízszerre, százszorra, ezerszerre stb., hányképen, egyképen, kétképen, tízképen stb. hányféleképen? egyféleképen, tizféleképen, százféleképen stb.
      3. Módjelentők, melyek e kérdésekre: hogyan? miként? mimódon? felelnek meg, pl. lassan, szaporán, szépen, rútul; így, úgy, amúgy, sehogy, máskép, másképen stb
      4. Kérdők, különösen, Határozó kérdőszó
        a) helykérdők: hol? honnan? v. honnét? hová? merre? meddig?
        b) időkérdők mikor? mikoron? mikorra?
        c) számkérdők: hány? hányszor? stb.
        d) módkérdők: hogy? hogyan? miként? miképen? stb.
      5. Állítók: igen, bizony, bizonyosan, bizonynyal, igazán, valóban, igenis stb.
      6. Tagadók: nem, sem.
      7. Tiltók: ne, se.
      8. Kétkedők: alig, aligha.
      9. Gyüjtők: együtt, egyetemben, egyszersmind, öszvesen, mindenestül stb.
        A határozók képző ragait, valamint az egyes határozókat l. saját rovataik alatt.
    2. igehatározók.
Kategória: fogalmak | Címke: | Határozó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva