Elszigetelő

Önálló

A jelenlegi nyelvtudományok által meghatározott másik nagy csoportja az izoláló (elszigetelő) típusba tartozó nyelvek. Ezekről azt mondják, hogy szótövek (gyökök) egymás mellé helyezésével alkotják szavaikat, mondataikat. A magyar nyelvben a gyökrendszer a gyökök egymáshoz illesztésével hozza létre a szavainkat és a mondatokat. A nyelvtípus meghatározásában az eltérést az összeillesztett gyökök sokszínűsége okozza[1]. Az összeragasztásban több fajta, és több szintű, gyök vesz rész, ami a nyugati nyelvtanban, gyökről alkotott képnek, nem felel meg. A nyugati nyelvek szótagnak ismerik fel a gyököt, ami téves gondolkodás. A gyök több mint egy szótag ezért ez a nyugati típusú nyelvészeti gondolkodás hibás. A magyar nyelvre nem alkalmazható. Az egymás mellé helyezett gyökök egyedi kötéssel kapcsolódnak ennek a kapcsolódásnak a neve, gyökkapcsoló kötődés.

Elnevezése: Gyökkapcsolódó kötődés. Ebbe a csoportba sorolom a magyar gyöknyelvet.

Jelölése: Önálló

[1] Olvasd: Gyöktípusok, Gyökfajták

Kategória: Önálló, Szótár | Címke: | Elszigetelő bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ragasztó

Ragozó

A hivatalos nyelvészet az agglutináló (ragasztó) nyelvek közé sorolja a magyart. Ezekről a nyelvekről azt mondják, hogy a szótőhöz ragasztott toldalékokkal, fejezik ki a nyelvtani viszonyokat. Ez a megfogalmazás a magyar nyelvre csak részben igaz. A magyar nyelv ennél több, mert az előbbi „szótő” fogalommal megnevezett hasonló értékű „gyökszó” elé is helyezünk szóelemeket.  Kizárólagosan a toldalékoló nyelvek feltételnek nem tesz eleget a magyar nyelv a nyelvünk ragozó gyöknyelv. A gyöknyelvi tulajdonságaival kapcsolódik a többi nyelvbesorolásokba.
Jelölése: Ragozó

Kategória: Ragasztó | Címke: | Ragasztó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Beépítő

Visszaterelő

A negyedik típus a poliszintetikus (inkorporáló, bekebelező) nyelvek. Jellemző tulajdonsága a szómondat. A magyar nyelvet nem sorolják ebbe a kategóriába.
A fizikai távolságuk ellenére ez is megjelenik a magyar nyelvben. Ilyenek, indulatszavak. Jaj! Ne! Nem! De! Megszólítások. Istenem. Magda! Meghatározások. Összetételek.
A magyar nyelv e tulajdonsága jelenik meg az idegen szavak nyelvünkbe történő építésében, a szavak visszaterelésében.

Jelölése: Magyar> Visszaterelő.

Kategória: Beépítő | Címke: | Beépítő bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Hajlító

Hajlító nyelv

A harmadik nyelvkategória a flektáló másként hajlító, vagy szintetikus, nyelvtípus nem alkalmazható a magyar nyelvre, ez az Indoeurópai nyelvekre jellemző. A szintetikus nyelv  a nyelvtani viszonyokat a szó hangalakjának megváltoztatásával fejezik ki (német, latin, görög).
Mindezek ellenére a magyar nyelv a gyökrendszerében megjeleníti a hajlított nyelvekre jellemző gyököket, gyöktulajdonságok jellemzőit is.

Jelölése: Hajlító

Kategória: Hajlító | Címke: | Hajlító bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nyelvrendszerek

Nyelvrendszerek

A nyelv adatátvitel.  Az adatközlés, adatfogadás, adatolvasás, adatfeldolgozás, a feldolgozott adat értelme, megértése, majd az erre történő válasz.  Az emberi beszéden kívül többféle nyelvrendszer létezik[1]. Az eltérő nyelvrendszerek összehasonlítása rávilágít az emberi beszéd egy különleges tulajdonságára, az értelmére. Az adatcsere[2] szabályok által meghatározott jelsorozattal történik. Az ember esetében a legkifejezőbb jelsorozat a beszéd, ennek a megnyilvánulási formájának a neve az emberi nyelv. Az ember a nyelv megértése során, igyekszik a nyelv ismeretéhez szükséges szabályrendszert kidolgozni, a nyelvet visszafejtve ezt a rendszert kitalálni meghatározni, ez a nyelvtan. Az ember, a népcsoportok eltérő nyelveket beszélnek. Ezeket a nyelveket típusokba sorolták.

Ez az első nagy hibája a rendszernek, ami a magyar nyelvre nem alkalmazható ezért kell a nyelvet átalakítani, hogy megfeleljen a kitalált szabályoknak!

A magyar nyelv, mai genetikus besorolása téves, a genetikus besorolási forma kialakítása tudatosan megtévesztő, ezért a típus szerinti besorolást használom.

A típusok elnevezése az idők folyamán elhagyta a magyar nyelvterületet ma már nem így hívják.

A következő típusok léteznek:

  1. Ragasztó
  2. Önálló
  3. Hajlító
  4. Beépítő

Összességében elmondható, hogy a magyar nyelv nem tartozik szorosan egyik nyelvtípusba sem, mégis mind a négy felsorolásban utolérhető a gyökökön és a ragozáson keresztül. A hivatalos nyelvrendszerekben sem tudják a magyar nyelvet tisztán besorolni. Ez két dolgot jelent, vagy mindegyikben megjelenik, vagy mindegyik feltalált nyelvrendszer ebből a nyelvből származik!  A gyökrendszerrel, a ragozással, a magyar nyelvel foglalkozó különféle, hivatalosan elismert és alternatív nyelvtudósok, valamint amatőr nyelvészek sorának feltűnt, a hivatalos finnugorizmus, nyelvtanítás, a nyelvújítás óta végbemenő magyar nyelvből történő kitanítás, erőszakos folyamata.  Az eltérő[1] nyelvelméletek, a magyar nyelvnek, a szerkezetét, szinte minden tudomány felhasználásával elemezték. Egyesek matematikai, algebrai, fizikai, kémiai, biológiai elemeket fedeznek fel benne, sőt ezeken túl, néha a valóságtól elrugaszkodó alternatívákat is megjelenítenek a rendszerében. Én úgy gondolom, ez az útkeresés helyes. Kapásból nem utasítom el a legvadabb elképzelést sem, mivel látom, hogy az is közelebb áll a valósághoz, mint bármelyik tudományos, ránk kényszerített irányzat.

[1] Alternatív

[1] Informatikai nyelvek, jelbeszédek, testbeszédek, fizikai, kémiai, biológiai, stb. folyamatok adatcseréje.

[2] Idegen szóval kommunikáció

Kategória: fogalmak, Nyelvrendszerek | Címke: | Nyelvrendszerek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

aZ

aZ Kéthangú gyök

aZ> Kéthangú gyökszó

Jelentése: az

Kiejtve magyarul: Az
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: "Z" gyökhang, Arab, avar, aZ, Finn, Görög, Góth, Héber, Helén, Hun, Kéthangú gyök, kéthangú gyökszó, Középmagyar, Latin, Német, Ómagyar, Ősmagyar, Ősszó, Szanszkrit, terjedés | Címke: | aZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Határozó

  1. Személy, ki határvonalakat húz, vagy határjeleket csinál. A határozók felújították a határdombokat, árkokat stb.
  2. Nyelvtani ért. oly része a beszédnek, mely a névnek vagy igének különféle hely-, idő-, szám- és módbeli körülményeit, viszonyait közelebbről jelöli. Innen a határozók kétfélek:
    1. névhatározók
      1. A névhatározók szorosabb ért. névutóknak neveztetnek, minthogy rendesen a nevek után állanak, milyenek: alatt, fölül, kívül, belül, megett, fölött stb. V. ö. NÉVUTÓ. Értelmökre nézve a határozók általán.
        1. Helyjelentők, és ezek háromfélék
          1. helybenlételt, állapodást jelentők e kérdésre: hol? u. m. alant, alatt, alúl; amott, amottan; benn, belűl, bent; elűl; emitt, emitten; imitt, imitten; itt, itten; fölül, fenn, fönn, fönt; hátúl; honn, kül, künn, künt, közel, kívül; lenn, lent; másutt, máshol; mindenütt, mindenhol; ott, ottan; sehol, sehonn; széllel, szerte, szerteszét, szanaszét; szélül, túl
          2. helybe- vagy helyremozdulást jelentők e kérdésekre: hová? merre? mifelé? u. m. alá, aláfelé; amoda, amarra, arra; be, balra, balnak, befelé, csáléra; előre, emide, emerre, erre, előfelé, elé; fel, föl, felfelé, fölfelé; hátra, hátrafelé; hozzád, hajszára, hajszafelé; ide, imide, imerre; jobbra, jobbfelé; ki, kifelé; le, lefelé; máshová, másfelé; messzire, mindenhová, mindenüvé; oda, sehová, tova; tüled, tüledre; vissza, visszafelé. Dunán túl, kivált Vasvármegyében így is beszélnek: benek, kinek, fönek (fölnek), lenek, alának ment; befelé, kifelé, fölfelé, lefelé, aláfelé helyett;
          3. helyből mozdulást jelentők e kérdésre: honnan? u. m. alól, alulról; amonnan, amonnat, amonnét; belől, belülről; balról, csáléról; eminnen, eminnet, eminnét; elől, előlről; felől, felülről; hától, hátulról; hajszáról; innen, innet, innét; jobbról, jobbfelől; kivől, kivülről, külről; meszszünnen, messziről; mindenünnen, mindünnen; máshonnan, másunnan; onnan, onnat, onnét; szélől, távól, távulról.
        2. : Időjelentők, időhatározók e kérdésre: mikor? akkor, akkoriban, annakutána, aztán, azonnal; eleve, előbb, eleinte, elejénte, eleinten, elejénten; ezentúl, ezután, ennekutána; délest, délestkor, délestével; éjtszaka, éjjel; éjfélkor; estve, estvel, esttel, estkor; hamar, hamarjában, hamarán; hirtelen, hirtelenében, hevenyében, hevenyte, hevenytében; hajdan, hajdanta, hajdanában, hajdanán; hébehóban, hébekorban; holnap, holnapután; ifjanta; idén, idénte; jövőben, jövőre, jövendőben, jövendőre, jövőleg; korán, későn, későnkorán; ma, most, mostan, mostanában; mindjárt, melegében; minapában, multkor, multkoriban; mindenha, mindenkor; majd, majdan; mindennap, másnap, harmadnap; nappal, naponta; nem sokára, nyaranta; örökön; rögtön, régen, régente, régentén; regvel, reggel; soha, sohanapján, sohasem, sokára; tegnap, tegnapelőtt; taval, tüstént, valaha, valahára, valamikor e kérdésre: meddig? u. m. estig, napestig, délig, éjfélig, mindig, örökké, örökre, reggelig, sokáig stb.
      2. Számjelentők, számhatározók a következő kérdésekre: hányan? ketten, hárman, tizen, huszan, százan, ezeren stb. a mennyiben ezek nem inkább többes jelentésüeknek vétetnek; továbbá hányszor? egyszer, kétszer, tízszer, húszszor, százszor, ezerszer stb. hányanként? egyenként, kettőnként, tizenként, százanként, ezerenként stb. hányával? kettejével, hármával, tizével, százával, ezerével stb. hányadával? harmadával, negyedével, tizedével, századával stb. hányadán? harmadán, tizedén, századán stb. hányadszor? először, másodszor, tizedszer, századszor stb. hányadszorra? előszörre, tizedszerre, századszorra stb. hányfélén? egyfélén, kétfélén, tízfélén, százfélén stb. hányszorosan? egyszeresen, tizszeresen, százszorosan, ezerszeresen stb. hányszorra? egyszerre, kétszerre, tizszerre stb. hányasan? egyesen, kettősen, tizesen, százasan stb. hányasával? egyesével, kettesével, tizesével, százasával stb. hány rétűen? egyrétűen, kétrétűen, tízrétűen, százrétűen stb. hányszerüen? egyszerüen, tízszerüen, százszerüen stb. hányszorra? egyszerre, tízszerre, százszorra, ezerszerre stb., hányképen, egyképen, kétképen, tízképen stb. hányféleképen? egyféleképen, tizféleképen, százféleképen stb.
      3. Módjelentők, melyek e kérdésekre: hogyan? miként? mimódon? felelnek meg, pl. lassan, szaporán, szépen, rútul; így, úgy, amúgy, sehogy, máskép, másképen stb
      4. Kérdők, különösen, Határozó kérdőszó
        a) helykérdők: hol? honnan? v. honnét? hová? merre? meddig?
        b) időkérdők mikor? mikoron? mikorra?
        c) számkérdők: hány? hányszor? stb.
        d) módkérdők: hogy? hogyan? miként? miképen? stb.
      5. Állítók: igen, bizony, bizonyosan, bizonynyal, igazán, valóban, igenis stb.
      6. Tagadók: nem, sem.
      7. Tiltók: ne, se.
      8. Kétkedők: alig, aligha.
      9. Gyüjtők: együtt, egyetemben, egyszersmind, öszvesen, mindenestül stb.
        A határozók képző ragait, valamint az egyes határozókat l. saját rovataik alatt.
    2. igehatározók.
Kategória: fogalmak | Címke: | Határozó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Névmutató

(név-mutató)

Főnév: Névmutató

  • Névmutató
    • Nevekre mutató szócska, tágabban értelmezve a névelőnél. Magyar nyelvterületű szavakban mindkét változata megjelenik a névelő és névutó, rag vagy képző, formájában is. 
    • Általánosabb jelentésű, mint a ,névelő’ szó;
    • Vannak nyelvek, melyekben különösen a határozott névmutató a név után tétetik, így:
      • dán nyelvben utól áll: kong-en (király-az), hus-et (ház-az)
      •  hasonlóan román nyelvben is.
    • A latinban, szanszkritban, tatárban s több más nyelvben épen nincs névmutató.
  • Névjegyzék A mai nyelvészetben használt fogalom, nehogy rájöjjön a paraszt gyerek, hogy van névmutató a nyelvünkbe, talán ezért vezették be ezt a fogalmat más tulajdonsággal felruházva.
    • Szavak listája
Kategória: fogalmak, névmutató | Címke: | Névmutató bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

eZ

eZ Kéthangú gyök

eZ> Kéthangú gyökszó

Jelentése: ez

Kiejtve magyarul: Ez
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: "Z" gyökhang, avar, eZ, Hun, Kéthangú gyök, kéthangú gyökszó, Középmagyar, Ómagyar, Ősmagyar, Ősszó | Címke: | eZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Z

Z gyökhang

Z> gyökhang

Jelentése: aZ, eZ, iZ.

Kiejtve magyarul: Zé és Zö. 

A Z gyökszó kéthangú gyököket hoz létre, magyar nyelvterületen történő kiejtéssel; az, áz, ez, éz, iz, íz, oz, óz, öz, őz, uz, úz, üz, űz. A gyökhang a nyelvünkben, a zaj, fogalomkörébe sorolható. Hiánya ennek elmúlását jelenti.  fogalmak megtestesítője. Párja az eSZ gyökhang ami az ész szava.

Kéthangú gyökei:

aZ áZ eZ éZ iZ oZ öZ uZ üZ  

Kéthangú hajlított gyökei:

Za Ze Zi Zo Zu

A Z gyökhang  természetutánzók jellemhangja, nevezetesen ezekben: zaj, zajdúl, zajog, zajgat, zajlik, zajos; zakat, zakatol; zenebona, zenezuna, zeng, zendít, zendűl; ziv, zivar, zivatar; zihál; ziz, zizeg; zok, zokog; zöcs, zöcsköl; zöp, zöpög; zör, zörög, zördít, zördül, zörren; zuh, zuhan, zuhog, zúdít, zúdúl, zúg, zúgó; supp, zuppan; zúr, zűr, zűrzavar, zurbol. 
Túl a Dunán, egyes szók elején elhagyják, mint: acskó = zacskó, álog = zálog, ászló = zászló, ubony = zubony. 
A záp szóban, ahol romlott bűzt jelent, előtét, mely eredetileg áp, honnan áporodik, melynek ellentéte úgy látszik az ép gyöktől eredő éperedik.
áP a szag, melynek a ZÁP a forrása. Ellentéte az éP
Áporodik terjedése a Záporodik. Ellentéte éPeredik, mai szóval iperedik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: "Z" gyökhang, Gyökhang-abc, Szótár | Címke: , | Z bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva