Címke: Gyökhangok

A gyökhangok

Gyökhangok

Gyökhangok a mássalhangzók, szó és értelem alkotók.

A magyar nyelvben, magyarul a gyökhangok (mind mássalhangzók), kimondva, hangsúlyozva annak eredeti, nyelvszabályozás előtti, és még ma is előforduló kiejtését, értelmes szavakat alkotnak, ezek a szavak a továbbiakban gyökhangok.

Gyökhangok: b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, q, r, s, sz, t, ty, v, w, x, y, z, zs.

A mássalhangzók a magyar nyelvben önálló szóalkotók. Kiejtve még ma is értelmes szavakat hordoznak. Ezek a szavak gyökszavak.  Minden mássalhangzónak, többféle kiejtése létezik, ezek alakítják a magyar nyelvet.

Gyökhangok kiejtve, magyarul:

Bé, Bő, Cé, Cö, CSé, CSő, Dé, Dö, DZé, DZö, DZSé, DZSö, eF, Fö, Gé, Gö, Gyé. Gyö, Há, ëH, Hö, Jé, Jö, Ká, Kë, Kö, eL, Lö, eM, Mö, eN, Nö, eNY, NYö, Pé, Pö, eR. Rö eS, Sö, eSZ, SZö, Té, Tö, TYé, TYö, Vé, Vö, Zé, Zö, ZSé, ZSö.

A gyökök, gyökszavak elemzése során a gyökhangokat a gyökben elfoglalt helye alapján is csoportosítjuk ezek a következők: Előtétes gyökhang, közbevetett gyökhang, hátratett gyökhang, áttételes gyökhang. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

R

R Gyökhang

 

R> Gyökhang

 

Jelentése:  Eredet, Erő, Rend.

Kiejtve magyarul: eR vagy Rö

Az R[1] hang a magyarban a REND, az eredet, az erő, maga az isten, az „L[2]” Gyökhang mellett. Nyelvünkben gyakran cserélődik vele.

Rend keleties tájszólással Rönd!

[1] Czuczor-Fogarasi így írja: Erős, reszketeg hangot fejez ki, mely úgy képződik, ha az előre tolt nyelv hegye rázkódtatva a fogakhoz és ínyhez verődik. A folyékony nyelvhangok osztályába tartozik, s legközelebbi szerv rokona a maga nemében lágyabb hangzatú l, mellyel több esetben fölcserélődik, különösen:

  1. a) midőn közvetlenül l következik utána, mint: orló, olló; sarló, salló; tarló, talló; gyarló, gyalló; párlik, pállik; sárlik, sállik; serlő, sellő; csürlő, csüllő; berlér, (berélő) bellér; parlag, pallag;
  2. b) közösebb szokás szerint némely másnemü szókban is, mint: szurák, szulák; furánk, fulánk; terep, terepědik, telep, telepedik; iromba, ilomba; csarít, (cserje) csalit; karingó, kalinkó.

Gyakran, s előtt ehhez hasonúl, mint: korsó, kossó; borsó, bossó; borstörő, bosstörő; épen úgy, mint a latinban: gero törzsből gersi helyett gessi, uro-ból ursi h. ussi, stb. Néha, valamint más betük, úgy ez is vagy szokási önkényből, vagy hanyag kiejtéssel más szervüekkel is cseréltetik, pl. bürök, büzök, nyurga, nyuzga (nyulyga). Néha csak közbetét, mint: csatrangol, csatangol, izromban, izomban, piarcz, piacz. Eredeti l helyett áll a botránkozik, botorkál (botlánkozik, botolkál) szókban. Kiknek hangszervei az r hangot kiejteni nem birják, azok l, v. j, v. v hangot ejtenek helyette. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Gyökhang-párok

Gyökhang-pár.

A nyelvünkben megjelenő gyökök, kötött gyökhang-párokból keletkeznek. Ezeknek a gyököknek a magyarázatával foglalkozik ez a szótár.

Legalább két típusa ismert:

  1. Kiejtés szerinti kötödés. (ennek a szótárnak a tárgya)
  2. Gyök-kapcsoló kötődés. (Kolumbán Sándor munkássága)

Kiejtés szerinti kötődés

A gyökhang-párok kiejtés szerinti értelemalkotó elemzése. Az értelem adó fogalomkőr meghatározása.

A kiejtések változatai:

  • Magyar kiejtéssel a gyökhangok összeolvasása.
  • A magyar ABC magánhangzó beillesztés a gyökhangok közé. A magánhangzóival létrehozott három hangú gyökszavak, elemzése.

Mindkét módszer esetén vissza lehet vezetni a fogalomkőrt egy fogalmi képre.

Pl. KR kötött hangpár esetében:

Magyar kiejtéssel: KáeR, KáRö, KöeR, KöRö

Gyökszavai: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR. Három hangnál hosszabb gyökökkel, fogalmakkal, csak ritkán foglalkozom.

A gyökök részletes leírását olvasd a szótárban. Látható, hogy minden hozzátartozó gyök valamilyen értelmi kapcsolatban áll a KŐR fogalommal. Megállapítható, hogy a KR gyökhang páros elsődleges értelemadó fogalma, szóképe a KŐR.

Gyök-kapcsoló kötődés

Kolumbán Sándor[1] elemzése, szerint a kötött mássalhangzó párosok szomszédos gyökök határán helyezkednek el, azokat összekötik, szó és értelem alkotók.

A munkáit figyelembe véve a magyar nyelv gyökrendszerébe a nyelv visszafejtéséhez, elengedhetetlenül szükséges a „Kötött mássalhangzó párosok” ismerete. Ezek a „kötött mássalhangzó párosok megegyeznek, az általam gyökhang-pároknak nevezett hangpárokkal.

[1] A kötött mássalhangzó párosok, melyek a gyök-toldalék (csikland), vagy ősgyök-gyök  határán állnak (em-ber, ab-lak), hasonlóak az épülő falban két egymás mellé helyezett téglát összekötő – átfedő, borító – harmadik téglához, tehát a biztos kötés szerepét töltik be a nyelvben. Kivétel, ha végcsengők (hang, csend). Hamisíthatatlan ismertetőjegyek, mint távolról látható oszlopok, melyek jelenlétükkel messziről hirdetik – mind a komoly kutatónak, de az egyszerű szemlélőnek is – ősnyelvi eredetüket. Ezek a védelmi erők kiirthatatlanok, erősek és meghatározóak.  A kötött mássalhangzó páros az a nyelvi jelenség, amikor két mássalhangzó alkot párost, s melyek különleges egyedi értelmet hordozók a kifejezésben. Rugalmasak, mert elválaszthatók szótaghatáron, de nem széttörhetők, s a gyök értelmét attól függően befolyásolhatják, hogy tengelyhangzók vagy végcsengők. (Lásd: bolond, bolondozó stb.) Nyelvünk szerves részei, és ezek segítségével azonosítani tudjuk az összes tőlünk elszármazott kifejezéseket más nyelvekben.

A kötött mássalhangzó páros attól kötött, hogy két gyököt köt össze.

 

Alaphang

A nyelv alaphangja a “B” hang!

A “B” hang, nem csak minden gyökhanggal (mássalhangzó), de minden egyedi hanggal (magánhangzók) is, legalább egy közös tulajdonsággal rendelkezik!

A magyar nyelvben megjelenő “B” hang, a modern nyelvészet által alkotott hangok csoportjaiban, minden másik hanggal legalább egy csoportban található. Ez azt jelenti, hogy, minden másik hangra jellemző, legalább egy közös megkülönböztetéssel rendelkezik.

  1. Mássalhangzóként minden mássalhangzóval egy csoportba tartozik, mert mássalhangzó.
  2. Felpattanó zárhang. p, b, d, k, g, t.
  3. Ajakhang: b, p, m, v, f.
  4. Zöngés: minden magánhangzó + b, d, gy, g, v, z, zs, i, l, ly, r, m, n.

A többi hangtól eltérően, melyekre a felsorolt “skatulyák” (képzési jegyek) egyike vonatkozik abban tér el, hogy pontosan, ezeknek a skatulyáknak valamelyike összeköti mindegyik hangot, a “B” hangunkkal.

A beszédhangokat a képzési mozzanatok egyezése és eltérése alapján (is) csoportosítják, leginkább azok a hangok hasonlíthatnak egymásra, amelyek csak egyetlen képzőmozzanatban térnek el a másiktól, a legnagyobb eltérés pedig nyilván azok közt a hangok között van, amelyek minden lényeges kifejező (artikulációs) részletben eltérnek egymástól. Az egymástól csupán egy laphanépzési mozzanatban kölönböző hangok a magyar nyelvben általában szoros kapcsolatban (korrelációban) vannak, ezek párokba rendeződnek. Az ilyen, képzési mozzanatok alapján létrejövő párok sorozatát a magyar hangok korrelatív rendszerének nevezzük. A korrelatív hangpárok kialakítását a fő képzési mozzanatok határozzák meg. A „B” hang például, mint mássalhangzó rokona valamilyen szinten minden mássalhangzónak, mint felpattanó zárhang rokona minden felpattanó zárhangnak, mint ajakhang, az összes ajakhanggal kapcsolatban áll, és végül zöngés mássalhangzóként valamennyi zöngés mássalhangzóhoz kapcsolódik. Egyéni hanggá az teszi, hogy a felsorolt képzési jegyek a „B” hangot együttesen jellemzik, a többi hangnál azonban ezeknek csak némelyike található meg. Minden beszédhang önálló egyed tehát, amelyet az artikulációs mozzanatok, képzési jegyek együttese határoz meg. Ezen képzési jegyek ugyanakkor összekötik a „B” beszédhangot a többi hanggal.[1]

[1] Forrás: Csernicskó István – Hires Kornélia Hangtan Előadások gyűjteménye magyar szakos hallgatók számára. Jegyzet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói számára.