SzoK kategória bejegyzései

SzoK> szokás, egy megszokott dolog, folyamat, tevékenység, rutinszerű ismétlésének ősi neve, gyökszó. A szemérmünket rendszeresen eltakaró ruhadarab, a szoknya. Ha én is rendszeresen eltakarom a szemérmem a szoknyával, akkor: el szokom takarni. Aki szok valamit az szűkíti annak a tárgyát amit szokott. Pl. A ruhadarabbal, a szoknyával rendszeresen, kevesebbet enged látni, ez a szok-ása. A szok-ás, az élő hagyomány.
Gyökszó.

SzöK

Gyökszó

A szó fajtája:  ige

Jelentése:  Szökik

Leírás: SzöK> Számomra nem megfelelő ez a hely ezért elszököm. Szűkül a zsivány és megszökik.  A szókép csak a szűk lehet.

Kialakulása: 

Eredet: 

Források:

 

 

SzoK

Gyökszó

A szó fajtája: fogalom

Jelentése: SzoK> SzüK > Szükitő fogalom.

Leírás: SzoK> szokás, egy megszokott, dolog, folyamat, tevékenység, rutinszerű ismétlésének ősi neve, A gyökszó  A szemérmünket rendszeresen eltakaró ruhadarab, a szoknya. Ha én is rendszeresen eltakarom a szemérmem a szoknyával, akkor: el szokom takarni. Aki szok valamit az szűkíti annak a tárgyát amit szokott. Pl. A ruhadarabbal, a szoknyával rendszeresen, kevesebbet enged látni, ez a szok-ása.

A SzoK-ás, az élő hagyomány.

El SzoKtam menni hozzátok. (természetesen nem mindig járok oda, a szokásom az állandó odajárás, (akkor szokok), egy kisebb leszűkített mennyisége, a szóban forgó cselekvésnek, adott esetben az odajárásnak. Amennyiben állandóan oda szoktam járni, akkor sem vagyok mindig ott, az ott tartózkodásom csak az állandó odaszokásom idejére vonatkozik.

A SzoK gyök megjelenhet több szófajú szóban. Gyöke a SzoKás, SzoKnya, SzoKány, SzoKmány, SzoKvány szavaknak. Stb.

Kialakulása: 

Eredet: ősmagyar

Források: 

Czuczor- Fogarasy:

SZOK (1)
elvont gyöke szoknya és szokmány szóknak. V. ö. SZOKMÁNY, SZOKNYA.

*SZOK (2)

önh. m. szok-tam, ~tál, ~ott. A mondatban határtalan igével viszonyulva fordul elé, s megfelel neki a latin solet, és a német pflegt, azaz, a viszonyige által kifejezett cselekvést, szenvedést vagy állapotot rendszerént s mintegy készséggel vagy hajlamnál fogva gyakorolja. Jelen időben csak tájdivatosan használtatik, de általánosabban ,jelen’ helyett is mult idővel (szoktam, szoktál stb.) élünk. Ő sokat szok v. szokott beszélni. Szoksz-e, (szoktál-e) te reggelizni? Én reggelenként sétálni szoktam. Péter nem szok (nem szokott) hazudni. Ti mikor szoktok (szoktatok) ebédelni? Mindenre azt szokja (szokta) mondani: nem bánom. A gabonát néhutt nyomtatni, másutt csépelni szokták. Azt szoktam tenni, amit legjobbnak tartok. Szokták mondani. Ki mint szokta, akkép ropja. (Km.). Amint szokja, úgy fogja. (Km.). Egyébiránt, mint fönteb., érintők, mult alakjával fejeztetik ki rendszerént a jelen is, minek oka abban fekszik, hogy ezen ige már rendes jelentésénél fogva oly gyakorlatos értelemmel bir, mely múltra és jelenre egyaránt kiterjeszkedik. Így használták a régiek is, még pedig a vele viszonyban álló igét nem mindig határtalan módban, pl. “Hol Asverus kiről szokta vala lakoztát” (Bécsi cod. Hester. I.), azaz szokott vala lakozni.
Különbözik tőle némileg szokik középige, melynek szabatosan a latin svescit, adsvescit, vagy a német gewöhnt sich, felelnek meg. Ezen alakban am. bizonyos állapothoz, cselekvéshez, vagy szenvedéshez folytonos gyakorlat által hozzá simul, hozzá törődik. Aki mihez szokott, nehezen hagyja el. Hozzá szokott a nyomorusághoz. Bele szokott új helyzetébe. Rászokott, mint kutya a hájra. (Km.). Amint szokunk, úgy élünk. (Km.). Könnyeb., amihez szoktunk. (Km.). Ő akárhol megszokik. Elszokott az ivástól. Könnyü oda szoknod, hol szívesen fogadnak. (Km.).
Értelemben összeüt sok melléknévvel, mivel szok épen azt teszi, hogy sok ízben tesz valamit, pl. írni szoktam am. az irást sok ízben teszem.
Rokon hozzá a mongol dzoki-khu (convenir, étre convenable, bienséant), honnan dzokisz (convenance, décence, bienséance), a kalmukban: zokesz (Schick, Schicklichkeit); alaphangokra rokon a latin suesco is.