A kettős kereszt

A kettős kereszt evangéliumi keresztény megközelítése a nyelv tükrében

 Irta: Pitlu János

Amit e tanulmányban írok belső meggyőződésem, nem esetleges feltevésem, előre kell bocsájtanom. A kettős kereszt mondandóját többféleképpen lehet értelmezni. Jelen tanulmány elsősorban ezt nyelvünk gyökein keresztül vizsgálja. A Magyar Tudományos Akadémia elődjeként alakult Magyar Tudós Társaság első elnöke gróf Teleki József a magyar nyelvről a következőt mondja: „Ezen elöladott mód szerént tehát a nyelveknek a legrégiebb gyökérszavaik mind egytagúak lettek volna. Ezen vélekedést mindazáltal nem minden tudósok fogadták el. De bátor a szemita nyelvtanítók, a sötét X. Századból való nem filozófus és üres koponyájú Rabbinek által elcsábbíttatván, a kéttagú gyökérhangokat állapítják meg, a Hemsterhuis görög oskolája pedig gondolatlanul ugyanazen állapon épít, sőt Lord Monboddo még tovább megyen, és nem némely amerikai vad nemzetek nyelveiből okoskodván azt állítja, hogy a gyökér hangoknak sok tagúaknak kell lenniek: mi mégis ezeknek példájok által az előbbeni sokkal természetesebb állításunkban, melyben a Németföldnek két nagy nyelvfilozófusai, Adelung és Herder velünk kezet fognak… A magyar nyelv már ma ugyan nem egy szótagú, de egész természetéből lehet gyanítani, hogy valaha az volt. Nincs majd egy eredeti magyar szó is, melyet a szónemzésnek közönséges törvényei szerént minden erőltetés nélkül valamely egytagú gyökérhangból ne származtathatnánk, ha annak valóságos értelmét már ma tökéletesen megmagyarázni és meghatározni nem is tudnók.”- írja ezt az 1800-as évek elején. Ebből az alapállásból indulunk ki a nyelv vizsgálatánál, mely így a gyökök által a gyökérig, azaz Bábel előttre, az ó-régi originális kezdetekig hatol. Tanulmányom igyekszik megvilágítani a kereszt, keresztény szemléletet annak ellenképén keresztül. A hitetlen a pogány a halált hozó kultuszt Antikrisztusinak fogja fel. Először a nyelv, mint jelrendszer szerepére mutat rá, majd annak amit a nyelv kifejez. A kettőskereszben igyekszik kimutatni az elveszejtő és az elevenítő elv találkozását. Az élet egysége e kettősség tér-idő váltakozásában tárul fel.

A Nyelvről:

Hogy mi a nyelv, honnan jön, mi az ős minta, amit kifejez? Mi a kút, a kútfő, a szimbólum, melynek alakja és formája egy belső értelmet hordoz? Az ősjel, mely a jelenben hordozza azon ős tövet, amit jelentőségnek hívunk. A jel, mely a jelenben megalkotójáról tudósít, hordozza azt legességében, ez maga a jelleg. Az ember ezt jellemében, az embert körül vevő világ jellegében hordozza. Nem giccs, dísz, hanem tömörített valóság, szemben a jel maszkjával, a jelmezzel mely látszat, a mezbe öltöztetett jel. A Szó, a Logos, a papok általi írás (pap-ír), a szent szövegek a kezdetben lévő Ősigét a Kinyilatkoztatást tartalmazták. A hangba, a betűbe ruházott szellem, a gondolat, lélek nyelvként jelenik meg. Az ősképek a kezdet kezdetén ősszavakat, ősgyököket hordoztak. A Szó, mely mindeneket, minden embert és emberfölöttit összesző, az ősszövöttség ősképeiben, ősmegszólításként értelmezhető Istentől az emberig. A szó mely szól, fentről világosít sole-ként, (németben sollen) belülről szólít meg. A be(le) látó ember jelolvasó és jelíró volt hajdanán. A szellemi jelzéseket fény, azaz fenti szimbólumokon keresztül értelmezte, míg a lelki jelzéseket lelki ismereti tükrén keresztül. A lélek szavát, lelki szemei előtt látta. A sugallat, az ihlet, úgy, mint fenti fényes csillagképek jelzések, többet hordoznak mint matematikailag, geometriailag leírható fizikai jelenségek. A Szó az anyanyelvben, az anyaföldben az otthon, az együvé tartozás tudat legmagasabb hordozója. Gál Sándor író, költő, szerkesztő örökös tartozásról beszél, az otthontudatról,

„ami ha megadatik az embernek, s élhet benne, s általa, ha érti a szavát, ha ismeri rejtelmes szépségeit.”

Úgy a Föld, mint a Nyelv, mint az Egyház jelzője az Anya. Gömöri Jenő szerkesztő, író azt írja a Magyar nyelvhez című munkájában

„Föld vagy, melyből csudás növények nőnek, Fény, melyből világosság, s élet éled. Örökzöld fa: világ a terebélyed, vére vagy a múltnak, Jelennek, s Jövőnek.”

Ady Endre Fölszállott a Páva című munkája az elveszejtett szakrális jel-nyelv megújhódását jövendöli, aminek függvénye lesz az újjászületés: „vagy lesz új értelmük a magyar Igéknek vagy marad régiben a bús magyar élet. ”

Átérezve ezen sorok mély tartalmát a teljességhez érünk, azon Teremtő elvhez, mely témája e tanulmánynak. Az Ősfa melyet Bényei József író, költő Anyanyelv című munkájában elénk tár „Pogány oltár”-ként jellemez, mely

„Ősfa európai vadonban ki bölcsőm hintája voltál fekete koporsómnál fakadj föl valahonnan anyáim száján pap-zsoltárban, harangban, kettős tüzes igében.”

Gondolkodásunk és emlékezetünk legmélyebb kútfője így a Szentíráshoz, mint őskeresztényi maradandó mondandóhoz kötődik. Kónya Lajos Kossuth-díjas költő Szerelmesének című verse minden keresztény lelket megérint.

„Nekem Károli Gáspár nyelvén beszélt az Isten, soha nem hittem volna különben egy szavát sem.”

A halhatatlan érdemű Ipolyi Arnold a Magyar Mythologia-ban azt írja a nyelvről:

… kútfőül veszem mindjárt magát a nyelvet. – Egyrészt fogalmilag már mind kettő a vallási-érzet s nyelv ugyan azon benső emberi tehetség nyilatkozta… A nyelv a vallási nyilatkozat egyik fő műszere, fogalmai tükrözője, úgy ismét a nyelv egyes kitűnő nyilatkozatainak a vallás adott belső értelmet, s ekképp mind a kettő szoros viszonyban alakult. Innét keresem már benne, szavaink bizonyos vallási érzet, fogalom s cselekvésre vonatkozó sajátságos értelme és használatában régi vallási fogalmaink nyomát… Miután mind a kettő, a nyelv s mythologia egy s ugyan azon emberi tehetség sarjadékának tartatván, eredetökre egymással ellenkezniök nem szabad…”

Mindezek figyelembevételével Kölcsey után bátran állíthatjuk, hogy az ember vagy nemzet, isteneibe, nyelvébe, jelképeibe, táncába, énekébe, minden kézzel és szellemileg alkotott művébe saját jellemmének lenyomatát találjuk.

 

A kettős kereszt megközelítése a nyelv tükrében

 

Mi a kereszt?

A kereszt az Ószövetségben a fa fogalmával áll kapcsolatban. A bitófa, a fára függesztés úgy az egyiptomiaknál, mint a zsidóknál (Józs.8.29., 10.26) a nyilvános megszégyenítés, a halálfa volt. A keresztre feszítés már a görögöknél is, mint a karthágóiaknál ismeretes, alakja T betűt formáz, ahonnan átkerült a rómaiakhoz. A holt fa, élő fa, a görög fa-oszt, a fény teremtő-meghaló ciklusát adja.  A meséink Égig érő, Ég Ígéretű fája ezt az elevenülést jelképezi. A szülést, a görög ’xülon’-fa szó fejezi ki, melyet a magyar termő vagy teremtővel írhatunk le, úgy, mint a németben a bau, mely eredetileg nem fizikai építést, alkotást, hanem teremtő, élő termesztést jelentett. Így a baum a teremtő elvet, a bauer a termelést végzőt, a bű-ség hozót, természeti bővülést, szaporítást végzőt jelenti. A szülés, a xülon, a szőlő-szülő-kisülő igazságot hordozza, melyet a Bau-dog asszonyiság jellemzője (kelet-magyarországi dialektusban a boldog=bau-dog, bódog). A termelő paraszt nem alakot formáló tárgyiasító, hanem életet tovább vivő. Az angol, az élő és a holt (kivágott, elevenségét vesztett) fát szintén külön szóval fejezi ki. A szőlő, mint ősszülő ezt a teremtő őstövet jelképezi, melyet Krisztus jelenít meg a szőlőtőkében Jn 15.1-5 Én vagyok az igazi szőlőtőke.”

A keresztény-pogány, hívő-hitetlen kérdés az Újszövetségben.

A keresztről szóló tanításában Pál a következőt írja: 1 Kor 1.18, a kereszt bölcsessége a keresztények ereje, viszont a hitetleneknek, akik elvesznek balgaság. Az elvész egyrészt a megtartásra valónak az ellenképe, másrészt a kimúlás, eltűnés, teljes magvavesztettség, azaz puszulás szükségességét horozza. Az elvesz erősítvén az előző jelentéseket az adó, ádozó, áldozóval szemben az erőszakos megszerzést is hordozza. Daniel Quinn: Izmael című munkájában a meghagyók és az elvevők emberi kultúráját helyezi egymással szemben. A meghagyókét lehetne krisztusi keresztényeknek venni, míg fogyasztói birtokvágy vezéreltet antikrisztusinak. Pál az evilági szemléletűek, azaz pogányok közé sorolja a hitetlen zsidózó vallásúakat, akiknek a szövetsége, a tökéletlen ószövetség (Zsid.10.1., melyet Pál az Áron rendű papokkal ír le (Zsid. 6.9) mely a Melkizedeki papsághoz képest alacsonyrendű, áldozata tökéletlen és fogyatékos, mivel a Bakok vérével való áldozat, a bűnbak állítás mind evilági rítust követnek, papjaik bűnösök l Kor. 1.22-23. A világi (as) vámosok, képmutatók és írástudók megfelelnek a mai képviselők, adószedők, az életellenes gén- és tudatmanipuláció tudomány képviselőinek. Jn 8.23, 19.36-ban Jézus önmagát fentről valónak nevezi, a zsidókat alulról valóknak. A nem keresztény zsidók csodajeleket kívánnak, nekik Jézus Krisztus „Botrány”. Pál a Gal. 5.1-12 a testi körülmetélkedés hirdetését, a Törvényt hiábavalónak nevezi. Tehát a hitetlenek azon elvevők és elveszők, akiknek a messiása nem Krisztusban jelent meg, a mai napig várják Megváltójukat a veszély és a veszedelem fiaiként. Pál Titusznak írva éberségre inti a krétai egyházat 1 Tit. 1.10-13. Akad… számos… ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában. Ezért intsd őket…, hogy hitben legyenek erősek. Ne hallgassanak zsidó mesékre.” Jel. 2.9 a szmirnai egyházhoz szólva János azt mondja, hogy az egyház szorongatói zsidónak mondják magukat, de nem azok, hanem a sátán zsinagógája. Ugyan ezt mondja János a Jel.3.9 a filadelfiai egyháznak, megtoldva azzal, hogy hazugok. Mt. 23. rész a zsinagógák farizeusi és képmutatóiról azt írja: „elviselhetetlen terheket” raknak az emberek vállára. Ezekből látható, hogy a pénztőke=mony, mely az elvevő és az elveszejtő elvet rejti, a kapzsiság őstöke, tehát nem az igazi tő-ke, melyet János 15-ben olvasunk, hanem a hamisságé. A német Here-ség az élősködést jelenti, melyet a magyar herceg szó hordoz, akik a kaszt-osodva élnek a kast-élyukban. Czuczor Fogarasi szerint a mony jelentése: „…szeméremrész a férfiaknál és hímállatoknál”. A Bak, tehát a himneműek bagzó része. A Bak terének közös jellemzője, hogy nem hoz további életet szapórító gyümölcsöt, tehát ő a mettő (mint régi írásokban megjelenik a meddő), a teremtő ellenképe. A met gyök, mint metsz, elválaszt, elszakít, darabokra tör megegyezik a vág gyökkel, mely a hangzóváltozás törvénye szerint visszavezet a Bakhoz (V-B, G-K). Szimbolikusan a teremtő elvet a szőlő-szülő tőkéhez, a szőlősgazdához, míg a pénzvetés és a kamat gyümölcsét a „zöldhasúhoz” ($), a halál tőkéjéhez kötjük. Ha a két jelet összevetjük ($) igen nagy a hasonlóság. Minden rossz gyökere, vagyis őstöve, őstőkéje, ősforrása a pénz imádata, szerelme, melyet Pál 1.Tim.6.5-10.,17-19 levelében taglal. A vagyonosodást, a jó mód imádatát elítélendőnek tartja, ezt a magyar nyelv a vagy- vágy, vagyon szavával érthetjük meg, mely ezen kivagyiság alapja. Arisztotelésztől ismerjük az ökonómia fogalmának eredetét. Az oikonómia a ház fogalmához kötve, háztartásvezetést jelent. Arisztotelész a háztartást az isteni, kozmikus, természeti, háztartásból az emberi háztartásra redukálja. Az ökonómiával szembeállítja a krematisztikát, mely a pénz általi pénzteremtést jelenti. A krematisztikát kerülendőnek tartja, hisz a kamat-kamat mechanizmust sohasem érheti utól a reálgazdaság növekedése. Jakab apostol a rendetlen kívánságokat így jellemzi: Jak.4.1. Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy a bűnös vágyak igyekeznek uralomra jutni tagjaitokon? A perzsák ármánya Mt.24-ben szerepel, mint pénzúr mára mint monster, a monetáris világuralomban teljesül. A mony-arché a monarchia két alapgyöke mutatja a hereség önkényvilágát.  A valódi monarchia az archaikus, azaz ősi mony az önkényesség világhatalomra kerülését jelenti. Az Ószövetség istene azt mondja magáról Vagyok, aki Vagyok. Az Újszövetségi rosszat a vámos jeleníti meg, aki a pénz urát szolgálja, mint az írástudó. A rabbinikus vének, a krisztusi tanítás ellenképét adják, akiktől Mt. 16.21. Jézus Jeruzsálemben sokat szenved. A pénz uralta világ mai jelenségének megértésehez le kell hatolni annak jel-(en)-ségéhez. A bibliai ősatya Noé átka egyben jövendölés, melyet a következőképpen érthetünk meg. Noé átkát, mely Hám vonalát vivő (tejjel-mézzel) jellemzett kánaáni szántóvetőt, s átvitt értelemben az erdőőrt (Nimrud) megátkozza (mert meglátta apja monyát), s Jáfetet Sém szövetségének sátrába helyezi, az egykori brit birodalom főrabbija Dr. Hertz J H így magyarázza (Gen. 9.25-27):  Kánaán átka a „jövőnek előre vetítése a kánaiták degenerált szolgalelkű faj lesz..” A szolgák szolgáját, mint „legalacsonyabb rendűséget” értelmezi. S hogy kik az urak, vagy gyarmatosítók? „Sém Istene. Értelme: áldott legyen Isten, aki a jövendő napokban teljesíteni fogja Sém utódainak – az izraelitáknak – azt az ígéretét, hogy nekik adja Kánaán országát birtokul. (Elgondolkodtató a magyarság őstörténete szempontjából a bibliai, földrajzi tájak és település neveinek magyar hasonlósága vagy azonossága. (pl.: Arad, Bél, Béla, stb.). A bibiliai Betseán, azaz Schytopolis, a régi szkíták városa szintén nagy kérdést vet fel, mint maguk a szkíták a Bibliában, akik Pál apostol szerint nem voltak barbárok. Balázs Károly szómutató szótárában hívja fel a figyelmet, hogy ezen rokonság kérdésének tisztázása nem nacionalizmus, hanem tudományos kérdés. Vámos Ferenc Kozmosz a magyar népmesében (1943) kimutatja, hogy a magyarok kutaknál, fáknál végzett áldozatai ős-szkíta, ó kánaáni eredetűek.  A Királyok Könyvében leírt áldozati módot Szent László törvényileg, mint eredeti szkíta szokást betiltotta. Vida Károly vagy Balkány Sz. Lajos még 150 évvel ezelőtt a magyarság ókánaita eredete mellett törnek lándzsát, melyet középkori oklevelek bizonyosságára és a magyar ősmesék tanúságára alapozzák. Visszatérve Noé történetének Dr. Hertz J. H. általi magyarázatához. Vajon mi lesz a sorsa Jáfetnek? „Terjessze ki Isten Jefet határát. Szójáték, a név eredeti jelentőségével, ami „terjedést” jelenthet. Jefet, az indoeurópai és árja népek őse, a VILÁGI JÓLÉT és HATALOM terjesztésének az áldását kapja, de laknia kell neki Sém sátraiban. Barátságos viszony fog fennállni a sémi és jefetida fajok között. Ez az első univerzális előre tekintés a Bibliában…”. A főrabbi úr így jövendöli meg a mai valóságot. Ezen jövendölésekből érthetjük meg a mai pogány halálkultusz sajtódemagógiája által hajtott gazdasági versenyt, a tékozló divatot, az extrafogyasztás hajhászást. A pénz és áru szabadságának kufár uniója nem fogadja be szövetségének alapelvébe az erdő és a mezőőri természetesen termelő kultúráját és a kereszténységet. Ez abból is látható, hogy a szerves trágya és a háztartási szerves hulladék (moslék) számára veszélyes hulladék.

Ezekből az idézetekből látszik, hogy valójában mi is a turáni átok, a szántóvetői kultúrkör, és a kereszténység eltörlésének szándéka, mikor más vet és más arat, és ezt törvényesítik. A zsidóknál a Tóra, a görögöknél a Nomosz segítségével. Ez az elnyomás a torló dorgáló elvét érvényesíti a leigázott fölött.

A másik pogányságot Pál szerint a klasszikus görögség képviseli, akik számára a kereszt „balgaság” 1.Kor.1.20. Az evilági tudás szószólójaként – a Tanok és tények hirdetői ők. Az arisztotelészi formál-logika igazsága felváltja az evangéliumi Életigazságot. A polgári (régiesen pógári) fogyasztói szemlélet (nem teremtői és termesztői) azon fogyatékosságot sulykolja, hogy egy fagyott világban élő kultúra lehet. Ez a pagoszi fagyos kövesítő szemlélet indul ki a görögöktől. Pál missziós útjának athéni állomásán (ApCsel1.17) megrendül a lelke a bálványokkal tele város láttán. Az anyagelvű élvezet központú epikureusok és a panteisztikus, racionális sztoikusok számára Pál „idegen (ismeretlen) isteneket hirdet… Jézust és a feltámadást – mint szokatlant.

Pál majd ismerteti az aeropagoszi beszédében, hogy az Egyetemes Isten nem emberi kéz általi dolgoktól függ. Aeropagosz Ares dombját takarja, mely a görögség marsikusságot hordozza, egy kisebb kiemelkedés az akropolisz alatt, ahol a legfőbb bíróság állt, mely döntött vallási ügyekben is. A pagosz szó jelentése dr. Aczél József szerint is a fagyossággal áll kapcsolatban. Pált nem érti a osztályozó, részekre szedő, részletkutató görög szellem, ezért Pál azzal érvel, hogy: az átfogóban „élünk, mozgunk és vagyunk az ő fiaként.” Pál magát a kereszt hordozójának tartja, az athéni polgári életet, szemléletet (demokráciát) a tudatlanság korának nevezi. A tudatlanság helyett a bölcsesség nélküli tudást mondhatnánk. A hideg ráció, a teremtést vesztett alkotói techné jut kiteljesedésre. A földműves termékenységi, növényi matriarchátusi világkorszaka balladisztikusan letűnik, mely mozzanat az asszonyi világ kőfalba építettségét hozza el a kőművészet által. A feudum szót Ipolyi Arnold a főd-föld fogalmával társítja, mely fogalom a feudális földhöz kötöttség elve. A Teremtő, Termelő, Termesztő erőt felváltja a platoni iskola Demiurgosz-i nagy órásmester mechanikus alkotó ereje. A kozmikumból és természetből kilépő prométeuszi ember istentelenné válva imáját a „te akaratod” helyett én akaratúra váltja, s útjára indul az önhittség. Az ember elszakítja, elvágja magát (lásd: met=vág) az őt szülő és fenttartó teremtőtől és testvérétől a természeti és a kozmikus világtól. A Föld innentől nem Anya, hanem nyersanyag, a Nap nem Atya, az ember és környezete nem élő és minőség, hanem darab és munkaeszköz. A qualitatív világot felváltja a quantitás elve. Nem úgy kérdez már az ember, hogy ’milyen’, hanem úgy hogy ’mennyi’. A vas korszakának Hésziodosz általi fogalmai (kapzsiság, háborúk stb.) elhozzák a mai európai demokráciák alapját. A vaskor, a vazallusság, a pazarlás, a basáskodás, a basileuszok korszaka, központi szimbóluma a vaskorona. A Hamlet Malma című köny arról tudósít bennünket, hogy „a basileus cím szereotip módon kapcsolódik kronoszhoz.”   Az aranykor az arányok korszaka volt, mely a korszakok korszakában elérkezik a vaskorba. A vázuló, fásuló világ vásári attrakcióvá válik. Megindul a nyugat alkonya. A satnyulás, vázulás mind élettelenedést hoz. A német-római világszemléletet e tanulmány terjedelmi okok miatt nem taglalhatja, de Tacitus Agricolája, vagy Roland Augue A kegyetlenség és civilizáció című munkája jó betekintést enged a mai Európai kultúra eme alapszemléletébe. A fejlődési vágy, haladást kiált egy fejlődés nélküli biociklikus élettérben. Az aranykor Szent Koronáját, a szakrális uralkodási rendet felváltja Jézus Krisztus urunk keresztfeszítő szögéből kovácsolt vaskorona, mely a hagyomány szerint Nagy Konstantin római császártól indult az európai történelem minden vazallus diktátorának beavatására. A vaskor világ érája a marsikus vasasságon nyugszik, mely élet és igazság feszítő vasszög a kárt hozó kard tüzes hatalma által. Elérkezik a bajnokok és a bájnokok kora. A marsikus éjszakai nép farkasok által felnevelt, farkas törvényűvé vált Rom(lás)- Rém-usának ijesztő világa következik. Az állatias erőszak vezérelte királyokat, a folk-falkavezéreket mindig a lombárdok ezen ősjelképével avatták be. A Pax Romana törvényét, az éjszakai ragadozó állatok általi farkastörvényt, oroszlán királylás lényegét a farkasemlőkön nevelkedett Romolus és Rém-uson és Júda lex-talionis oroszlánján keresztül így értjük meg, mely út nem a szereteté, az összetartozás-tudaté, hanem az út-állat(iasság)é. Kiegészítendő a görögök bagoly szimbólumával, de visszatekinthetünk a fáraók fején lévő kígyóra, mely ophisz, ópium – áfeumként hatalmat akart mindig. A vaskorona az élettel, és a világossággal szemben a mitológiai Nyx(nyugszik)=West, azaz a veszedelem fiainak kényuralmi szimbóluma lett. A IX. századi Nagy Károlytól I. Barbarossa Frigyesig ezzel koronázták meg a mindenkori önkényes német római császárt. A németek diktátori szemléletét Péter hatalomra jutása jól illusztrálja, amit a Képes Krónikánk így örökítet meg: „Miután Péter királlyá lett, a királyi felségre jellemző jó indulatú magatartást teljesen levetkőzte és teuton dühvel, kegyetlenkedve, fittyet hányt hungária nemeseire, a föld javait a vadállat módjára üvöltő teutonokkal, meg a csacsogó fecskék módjára fecsegő latinokkal együtt dölyfös szemmel, s telhetetlen szívvel zabálta föl.” A továbbiakban a krónika leírja, hogy egy nő sem volt biztonságban ezen kéjsóvár társaságtól, s mikor a nemesek kérték, hogy hagyja abba a gazságot a következőt mondta Péter: „Míg az eszemet bírom, valamennyi méltóságos és tekintetes bíró, albíró, százados, falunagy, továbbá minden főember és hatalmas tisztét teutonokkal töltöm be Hungária-szerte, földjét vendégtelepesekkel árasztom el, és teljes egészében a teutonok hatalmába adom.” És ezt is mondta: „Ez a név, Hungária, az angaria szó származéka, és ezért őt szolgálni kötelesek.” Ezek táplálták a viszályt Péter király és a magyarok között.” Itt is visszaköszön a ’szolgálni’ fogalma. Kohn Sámuel középkori héber forrásokból Magyarországot Hágárnak hívja, míg a magyarokat hagrinak. Hágár a szolgálóleány, s Németi Kálmántól tudjuk, hogy a rabbinikus iratok szerint Hágár Nimrud unokája. Pál a Gal 4. részben a két asszonyt (Sára és Hágár), mint két szövetséget szembeállítja, de vajon melyik is az Újszövetség? Az agarénusok, mint magyarok megjelenik Horvát Istvánnál (külön tanulmányt írt róla), mint Ipolyi Arnoldnál valójában az agrárium népeit jelenti. A magyar agár kutya a mezőőr szerepét hordozza. Napóleonnal a vaskorona vaskeresztté válik, mely később a németek felségjelzése lesz. Elveszett az Út, az Igazság és az Élet, ezen uralkodói gondolkodásmód önmagát helyezte uralkodásának tetejére. Felbomlik az atyafiúság, a vitalitás teli életet a kényelem kényszeren keresztüli életpótlása váltja fel. Egyszerre jelenik meg a kényelem és a kényszer. (Érdemes Czuczor Fogarasi szótárában megkeresni a vazallus-hűbéres és az atyafi fogalmát, mit is jelentett még a szótárkészítő idejében.) Az igazságosság szent koronája elhalványul. A szerves műveltséget felváltja a szertelenek és szártalanok világa. A szerződés már nem egymás mellé rendeltségben kötődik, hanem a leigázó és a leigázott közötti diktátumban, ultimátumban, ez a prozelitaság elve, mely kettős mércét alakít ki. Kialakul a rasszosodás, kategorizálás, a görögöknél a klasszifikáció (osztályozás), az egység darabokra szakad szét. Keleten úgy, mint nyugaton, a rosszulás, a rozsdásodó dolgok hajhászása indul meg. A látomásos rokonító szemlélet először a látás naturalitásába, majd a látványba, majd a látszatba esik. A Szaturnusz a látszat-urakat, a látszatelitet helyezi világhatalomra. A bachanáliák=paganáliák, szaturnáliák idejét Hamvas Béla karneválként jellemzi. Miközben a Föld biológiája élettelenedik, a tárgyiasultság kultusza nő, az ember Társa nem ember lesz, hanem a Lom, a Társadalom. A mindenki számára vezérlőként érvényes közös eget, az ősi közös szemlélet alapját, az ősi közmegegyezést, az azonos mércét mint köz-ős-séget az egytőről fakadást elveszti az ember. Az 1380-ban megjelent Köngisbergi Töredékben a beteg szót a mentális, fogyatékos, (kísértő) debilisről (devil-i) fordítják. Az egész-(ess)-ég égvesztettséget jelent, ez maga a betegség fő oka. Az egészség, az egy égisz alá tartozó egészült látásmódot jelenti. Az Ős Ég tiszteletét az ínség énsége váltja, megérkezik a fő élénség. (Régi kódex irodalmunkban az ellenség élénségként van rögzítve.) A közösség önzésbe esik. Az Evil, az evilágiság, a holt anyag kultuszát jelenti, melyben az ember az emberi Mi, a közösségi Mind, és a teremtettségi Mindenség vesztettségét éri el. A görögök a míveltségből itt lépnek át a septem artes liberales (hét szabad művészet) mi-vesztettségébe. Valójában ez a kultúravesztés. Raffaello II. Gyula pápa Segnatúra termének boltozatára festi meg Az athéni iskolát. Ez a disputával szemközti falon jelenik meg, melyen jól látható Platón és Arisztotelész mögött hátrahagyott égboltozat. Szimbolikusan már maguk mögött hagyják a fény folyamának ismeretét. Platón még felfelé mutat, Arisztotelész viszont lefelé. A létbe eső ontológia innen születik meg. A görögök filozófiai akadémiája végét jövendöli Euklidesz, aki a körzővel, vonalzóval rajzolja meg a kőművességből a szabadkőművességig vezető utat, ahol az utolsó rajz a kép jobb alsó sarkában a legalsó világ korszakát egy hatágú Dávid-csillagban jeleníti meg.

 

kép1

 

kép2

 

 

Ezekből láthatjuk, hogy a mai valósulás megjövendölt úgy az Ó, mint az Újszövetségi szemléletben, akár Hésziódosz munkájában, mint a középkori festészetben. A vaskor világuralmának mai beteljesedése két kortárs tanulmányban jelenik meg. Az egyik: Jelentés a Vashegyről, a másik a Lugano-i tanulmány, melyek ennek az Új Világrendnek alapjait tárják elénk.

 

 

A kereszténység

A keresztén vagy keresztyén megnevezés a katolikusok és protestánsok között a XVIII. századtól máig vitát vált ki, azonban jelentése egy, így meddő viszálykeltés. A görög Krisztianosz beavatást, felkentséget meghatalmazottságot jelent. Talán az Isteni Küldött felelne meg, amit a fordítások nem használnak. A latin kifejezés: Krisztust követőket jelent. Czuczor-Fogarasi szerint „Krisztus hitét valló”. Jól lehet Czuczor-Fogarasi a kereszt szóból való eredeztetést kizárja, azonban nem indokolja. Mivel a keresztény a korai kódexekben „köröztin, körözten”-ként is szerepel, ezért jeltanilag ezen összefüggést meg kell vizsgálni. Az üdvtörténet, a biológia, illetve a kozmikus év (ív) kör, az ez-te-endő köri ünnep üd(v)nap, in-nep (in-nép=népi összejövetel) , a nép, mint termelően teremtő és a teremtettség egylényegű analógiáját hordozza. Ezek a tusok például a zendaveszta-i r’ta, a rendet, a rendszert, az érvényt fejezik ki. A , az egyiptomiaknál a fény rendes útját, a realitást hordozza. A német Wirk-Licht a folyamatosan változó fény valóságot valósító szerepét jelenti. Az egyiptomiaknál a fény másik hordozója Hór=Hő-ár, mely az angolban szintén hőt jelent Hot. A németben a Höhe magasságos, fényességes, fenségest jelent, úgy a Höhle viszont poklot, barlangot jelent az angolban a heaven a magyar hév-heves fogalmával megyegyezik.  A görögök Héliosza a magyar khél, illetve a helyes úttal áll kapcsolatba, amit dr. Aczél József is megemlít. A német hell, magyar helyes fogalmával teljesen megegyezik. Ezen példák mutatják, hogy a különböző nyelvekben a hő, a fény, a fenséges, a magasságos gyökeikben egyezőek.

Krisztus, a világ világosságának születési ideje egybe esik a fizikai alvilágból való természeti fény felkeléssel, mely a földi biológiát újjá éleszti. A vízkereszttel megmoccan a ledermedt világ. A kiNyílás, a megszületés a Nyilassal történik a vakságot fénytelenséget hozó Bak-tér idejében. A Bak a természet éves körforgásában a legfénytelenebb, a sötétség időszaka. Voight Vilmos a hazai nyelvi jelkutatás neves szakembere könyvében (Bevezetés a szemiotikába) a Bak fogalmát és jelét az égi Bak nélkül vizsgálja. A magyar-angol összehasonlítás tükrében nem találja meg az analógiát. Könyvének végén kihangsúlyozza szemléletének marxista jellegét. A  népek, mint növények, kövek drága kövek stb. ezen jegy tulajdonsága alatt hasonlóságot mutatnak. Alan Oken szerint a Bak a Nyilas valódi ellentéte „ahol a Nyilas nyilvánvalóan optimista, ott a hegyikecske pesszimista.” A Bakot a régi ábrázolásokon a hegyikecske jeleníti meg, mely szikláról sziklára egyre magasabbra hág. A kínai asztrológiában a Bakot az ökör hordozza. „A hegyikecske csak arra törekszik, hogy saját éhségét csillapítsa, s egyre magasabb helyre jusson.” A Bak-vak-vágány baklövése elhozza a bakon ülők uralmát, ahol a vak erőszaknak (vakmerő) jó bakákra, és bakhánsokra van szüksége. Alan Oken szerint „a Bak az állam hatalmára és az urolkodó (vak) tekintélyére törekszik. Véleménye szerinte a „a Bak uralma alá esnek… a Bak enyhén szólva igen pragmatikus jegy, s könnyen az anyagi siker hatása alá kerül… ami a hegyi kecskét ösztönzi, az a pénzzel járó hatalom… a Bak kardinális jegy és sokkal valószínűbb, hogy ad és vesz, manipulál, urizál… A Bak különböző gazdasági javain keresztül nyer ellenőrzést mások fölött… A monopoli társasjátékban ő akar a bankár lenni… ebben a játékban a fogadónak kedveznek… mottója, hogy minden a  győztesé és ő győzni szándékozik… állandóan a kivagyiságot kutatja.” Alen Oken szerinte a mundán asztrológiában a Bak népei a hinduk és a zsidók, akiket így jellemez: „… ha megvizsgáéljuk a zsidó misztikus iskolát, olyan gondolkodási rendszert találunk benne, amely épp olyan bonyolult és áthatolhatatlan, mint a hindu jógiké. Mindkét nép külső életében jelen van a kasztrendszer története, a mindennapi életben sok a követendő szabály (az alhoz való szabás). A Bak a csontváz, a keret, amelyre a test épül (mint láttuk a fog-adó a szaturnikus foghoz kötött). Keleten a hindu, nyugaton a zsidó az a két faj, amelyre az egész feljegyzett civilizáció alapultermészetesen mindkettő a héber hagyományból nőtt ki. Mint ország, Görögország is a Bak alá tartozik, fő korszakát, kitljesedését a bakkhanáliák jellemzik. Bakot a görögöknél Pán jellemzi. A vak vezette világtalanok érája a görögöktől átkerül a rómaiakhoz, ahol ’panem et circenses’-ként jelenik meg. Nem egy cirkusz kellett, hanem folyamatos szórakoztató produkciók, melyet Roland Auguet kiválóan szemléltet. A cirkuszi, farsangi hangulatnak két véglete volt. Az őrület az erőszakban és az erotikában. Így tömték be a jólét illúziójával a cézáriánus uralkodók a nép gyomrát és elméjét. Pan az evilágiasultság van-ja, a létszomjúhozó ember jelképe. Mindig keresi a pantazmagóriát (látszat), látásmódja csak a szeme számára elérhető, panoráma, mely lélek és szellem nélküli materiális Pan-él. Ő csak az evilágot , a félvilágot érzékeli, ezért féleségekbe esik, bánatos, állandóan pánikban van. A Mars és Bak-Szaturnusz népeit Alan Oken így jellemzi: „a mars mindig az „agresszor fénye” volt, a háború istene, az ember ereje, aki megerősítette egyéni vágyait a környezete fölött.” A Szaturnuszhoz Oken a következőt hozza: „a Szaturnusz, mint tesztelő a sátán, a kisértő szerepében is megjelenik. Amennyiben a Sátán-Szaturnusz ereje önző személyiséggel párosul, az ember áruba bocsáthatja lelkének szabadságát, az anyagi javakért és az átmeneti hatalomért… A Szaturnusz az anyagi nyereség és a fizikai halhatatlanság illúziójával hatást kelt, csábítja az embert… ő az ambíció ereje és a birodalmak építője.” A 666 felismeréséhez, mint János írja ’nagy bölcsesség kell’ és a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van. A 6-ás=látszat-(úr), 6-alom. A görögök számára a van-pan a teljesség. A nap pályájának emelkedése a természet megújulásának kezdete. A pünkösdi csíksomlyói zarándoklat a fény teremtettségben való eleven megjelenését hordozza, a biológiai tér-idő kiáramlását. A napfordulók, napéjegyenlőségek a kardinális változást adták a szántóvető, az erdőéltető és a pásztor kultúrák munkarendjében, úgy, mint ünnepeikbe. Az egyenlőszárú kereszt a szent tér és szent idő kettős kapocsban a kikelet, kiteljesedés elmúlás, újjászületés tekintetében. A Brahma, Visnu, Siva, a Páli „Enyészhetetlen”, azaz Örök Isteni erő megjelenése a teremtettségben. Az Őr-Ég Isten örök jellegét az öregségtől, a régiségtől, az órégi originitástól és az origótól az öröklődést biztosítva az örökösök, azaz a fiak, unokák felé áthagyományozhatóságot hordozza. A mesebeli és a Szentírás-beli Őr-ég a fény vezérelt, vagyis az égi rend követő kormányzást jelent. Az Öreg Isten valójában, mint Czuczor Fogarasi írja az Atyaisten, aki az Egek Ura, a Mennyek, eredetileg Menny-ég országának Királya. Krisztus, mint ÚT, Igazság, Élet (Jn 1,6). a világ(os) látásnak és józanul gondolkodóknak mintát ad életével, példabeszédeivel. Santillana és Dechend (Hamlet malma) egyenesen arról ír, hogy az archaikus időkben „az asztrológia szolgáltatta az elmúlt korok lingua francaját. Ismerete a kozmikus megfelelések ismeretét jelentette.”

Az ÚT görög H(odosz) ösvényt, azaz Ősfényt jelent, melyet minden teremtett követ, mint a termőképességet a teremtő termése, vagy természet(e). Az ÚT-UD-ÜGY= folyam a hogy-ra, a hő-ügy-re adja meg a választ. A fény mindenkori helyét az égbolton a ’csillagisme’ tudománya vizsgálta. A kalendárium, a csízió a régiek ’HUGYBA’ nézése (Toroczkay Wigand Ede, Lugossy József) mind a Rá-jövéssel álltak kapcsolatba. Ré rendje Rá fényének érkezését vizsgálta, és Rá-jött, hogy amint fent, úgy lent, a Fény a Szülő. Várkonyi Nándor Himmelschau-nak hívja azt a szemléletet, melyet a pogány görög-római-zsidó kultúrkör eltörölt. A természeti valóság és a fölötte lévő kozmikus rend szétválasztódott, az analógiás gondolkodásmód megszűnt. Ennek eredménye, hogy az emberfölötti világot fizikai jellemzőkké szűkítették. A Kairost, Kronos kronológiája váltja, s az örök idő, a biodinamika, a történeti időbe esik így minőségét veszti az idő. A humánum, az emberi önös akarat innentől saját gondolkodását, tetteit ráerőltette a teremtő termésére, a természetre, és a teremtő másik termékére, a gyermekre. Megindul az (ön)tudatos gyarmatosítás. A történelmet a győztesek kezdik el írni, mely annyit jelent, hogy a történés megismertetése a leigázó szempontjából íródik.

 

A kettős kereszt, mint nevében szerepel, két alkotóból áll. Az alsó rész azt a T betű formázza, mely a halál fájaként bemutatott görög-zsidó-római kultúrát jellemzi, a befejeződés, a statikum, a kövesedés jelképét hordozza. A magyar nyelvben a T az igei tevő, cselekvő, mozgó folyam befejezettségét, megállását jelenti. A vésettség, a vesztettség mind az éltetés ellenképeként jelenik meg. Ugyanezt a görög nyelvben a -ma végződés jelenti, melyet Balázs Károly Bibliai Szómutató szótárában így magyaráz: „A tett következményeként beállt állapotra, hatásra, eredményre vonatkozik… a cselekvés produktumát, eredményét jelenti… nyelvtanilag az adott ige befejezett állapotára, tehát múlt időre utal. A magyarban az „-adék”végződéssel lehet ezt érzékeltetni: hulladék, csapadék, hozadék.”  Tehát, következmény, sarjadék, termés, lét. Az élet princípiumából az élet következményébe esik az ember, ez maga a vaskor. A magyarban a T nemcsak a múlt idő, hanem a tárgyiasultság jele is. A ma-tér-ia a tér pillanatnyi, mai állapotát hordozza.

A materializmus, a mammon, a mát, a pillanat fogságát jelenti. A termékenységi korszak anyai, földközpontú világkorszak lezárul, felváltja az ember saját keze általi tárgyiasítottság imádata a bálvány hit, és a pénz imádata, amelyet korábban kifejtettem. Az életfolyamban hívőt /hiteles/felváltja a hitvány. Az emberiség ványolni kezd mindent. A definitív, determinált matematikus szemlélet a világról exponált, álló(lapított) képet nyújt. Báró Julis Evola 1940-ben a Zsidóság és a Matematika című tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a korai árja szoláris szemléletet, mely élt és éltetett a zsidók elvetették és helyette a kabbalisztikus „matematikai és intellisztikus” nézetet vallották. A mai tudományunk alapja az állítás, a megállapítás és a tagadás. Az analógiás, szimbolikus, rokonító, összetartó látást és cselekvésmódot a diabolikus, szétvető az analitosz /kövesítő/ váltja. A maiság a ma – témája az exponáltság lesz úrrá. A pillanatnyiság, az aktualitás, az újság, a mámor azt kívánja; élj a mának. Az Őrző égi rend vigyázó Öreg királyt, a dög ,az élettelenre katonáival figyelő ELLENŐR, ÖRDÖG-iség váltja . Ez a Vergiliusi Pax Romana mely vakfegyelmű kényszerítő békét hoz. A görög melán sötét, fekete, a meleg ellenképeként fosztóképzővel ellátva a melankólia korát hozza. E tanulmányban nincs mód a művészetben górcső alá venni a marsikus-, szaturnikus bukást. Földényi F. László munkái kiválóan szemléltetik a hideg ráció alkotta világalkonyt. Goya, Caspar David Friedrich, Blake festők munkáján keresztül mutatja be a tudás születésétől a körző, vonalzó sátániságán épült világot. A Melankólia című munkájában azt a halálba vezető élettechnikát rajzolja fel, amit Európa alakított ki az utolsó kétezer évben. A Tod-tud, a gnosis-gonosz, a tanult-tanok-tanatosz halált hozó fáját a tudás gyümölcsi minősítenek, hisz gyümölcséről ismerszik meg a fa. Mára a génmanipuláció atom és biológiai fegyverkezés, tudatbefolyásolás a klónozás ennek a bibliai rossz fának a gyümölcsei. A kutyákba ültett microchipekkel való számontartás baljós jeleket hordoz, amit János Jelenések könyve így jövendöl „Azt is teszi mindenkivel [a hamis próféta], kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. (Jel 13.16-18). Földényi F. László 33 esszében foglalja össze ennek lényegiségét. Goya festményét címül hozva: Az ész álma szörnyeket szül.

 

Nagy különbség van az élő tájjal, a kozmikus bioritmussal együtt élő, együtt lélegző ember, és az élő tájról pillanatnyi adatokat, tényeket halmozó ember gondolkodása között. A táj és a térkép hasonlata Radnótit is megfogta. Az embert és a természetet Teremtő, természetszülő Isten minden tárgyiasultságon felüli. Míg az anyag lényeg, lélek és szellemtelen, nincs metafizikája, feltámadásra önmagától alkalmatlan, addig az élő, ellő a magban misztikumát rejtve adja az Isten. Az érvényes átfogó, örökmozgó, átváltozó élet, a demagógiát és a kövesedést, a törött fényt (a törvényt) újra érv(f)ényessé változtatja.

A T így a vész-tő (veszejtő) balgaság, balsorsúság, a felfelé áradást vízszintessel való lezáródása megálláshoz vezet, míg a Ë elevenítő, Teremtő, a szülő, a feltámadás jele, napkeresztnek is nevezik. A kereszt Két-tőségének titka ebben rejlik, melyet rovásírásunk is így jelez. Krisztusban is a szenvedő és az örömteli életet hordozó kettősség jelenik meg emberi voltában, az isteni erő által halálából újjá éled. A T betű, mint a kettősség, alsó része a lett, lét világából, a halálból újjáéledés lehetőségét adja a kettős keresztben. A görögök létója nem az alvilág folyóját jelenti, hanem a világfolyam alját. A fölötte lévő egyenlő szárú keresztben a szer keresztirányú, a szár függőleges irányú tér-idő dinamikájával a reménység jele. Az egyenlő szárú kereszt sík vetülete a gömbbe írt térbeli keresztnek, melyet a gömb középpontvonalának síkjából látunk. A nézőpont függőleges és vízszintes változásával azonban nyolcágúvá, majd hatágúvá válik.

Az egyenlő szárú kereszt prototípusa, képi jelként az ősi, vagy mai ismereteink szerint legősibb, mezopotámiai nyelvben:

Labat 13-as képjele (Záhonyi András Sumer- akkád-magyar szó és jeltár)

Az András- és a Feltámadási kereszt egyesülésében fonetikai AN, IL érték jelenik meg. A fény kikeletét, kiterjedését úgy, mint az emberi élet-halál változási rendjét láthatjuk meg e jelben. A hermészi doktrína: amint fent úgy lent, az úri imádság amint a (a minta) mennyben, az elsődleges a követendő a mennyből a földre érkezik, úgy a földön is. A kétszer négyesség a térnek és az időnek origójából való kiáradás. Az Őskereszt AN Istent, fenséget jelent, a görög Uránusz mennyeget, mennyboltozatot jelent. Az Aranykor, az édeni állapot a korábban leírtak szerint a vaskorba, a bukásba esik. A székelyek csillaga szintén ezt a keresztet jeleníti meg. Az AN gyököt a magyarban az ÁN-általi –általánosban értjük meg. Ide tartozik a hogy-AN, hon(n)-AN, mi-út-ÁN kérdésekre adandó válasz. Archaikus moldvai karácsonyi imánk így szól: „Ég szülte Földet,/ Föld szülte fáját,/ Fája szülte ágát,/ Ága szülte bimbaját,/ Bimbaja szülte virágját,/ Virágja szülte Szent ANnát,/ Szent Anna szülte Máriát,/ Mária szülte Krisztus Urunkat,/ A világ megváltóját.”  Nyelvünk a fentről való leszületést így fejezi ki: körül menny, ese menny, következ menny, ered menny, teremt menny,/aki maga az Atyafi-a/ ter menny./a termés természet. Így teljesedik a menny a földön: ez maga a teljesítmény. Ez volt a hajdankor, annak idején követel ménye és re ménye

Ezen ősi jelet fejezi ki Anton Deimel szótárában D III 29/2- nap, csillag, ragyogás NA-AB jele, melynek fonetikai értéke NAB, vagyis  na/gy/apa ,az felmenőink Ősapja az égi Őr Öreg Isten, DINGIR, ILU azaz ÉLŐ. A DIN gyök Labat 396 és 465 index alatt ügyelőt azaz őrt jelent míg a GIR gyök L 444 út átvitt értelemben ösvényt jelent. A DINGIR így az Éden ég urát jelenti aki Henoch könyve szerint világügyelő. KI  TA DIM AN TA (amint fent, úgy lent) amint a mezopotámiai Ősige hordozta. A DIM olvasat magyarul TAM fonetikai értékkel, mint a feltámadás jelentésével bír. A TAM és a GYÁM szintén megegyezik, hiszen nemcsak ujjá szülő, hanem fenntartó is egyben. A T betűn, mint halálon újjá éledő élet jelenik meg akár mag, akár vízcsepp formájában az egyiptomi AN (tévesen ANKH) keresztben. Vizi Béla szerint az AN az egyiptomiaknál „az Életfa hímségi változata  aVilágfa csúcsán fénylő napkorong..”, szerinte az AN a keresztény szentháromság szent lelkével azonosítható, „…AN világszülő istenanya szerepe azonos a magyar népmesék Mindentermő Világfája szerepével”. A mag görögül szpóra magyarul szapóra mely a Termő-tő ujjá éledő képességét hordozza. Mint láttuk a szőlő úgy ősszülő teremtő mint a mag az Újszövegtségben. Népi mondókánk szerint :Búza mag, búza mag, benne aluszik a nap. A felkelő nap és a kikelő élet egylényegű Isten tükör. A TÁM egyszerre jelenti az oszlopot, mint világfát, mely megtart, egyszerre a kötelet, mely összekapcsolja, összezárja a lentit a fentivel, mint az egyenlőszárú kereszt kötései. A szár-mazás, misztikuma a gyökér és a korona közötti szárrészben értelmezhető, mint az ember a Weöres Sándor-i,  „létra”-ságban az Ég és a Föld között.  A KÖT-ÉL a világban a SZÓ, mely SZŐ, a SZÖV-ÉG a szövöttséget jelképezi a szerves világszervezeten belül. A sőt szavunk ezt az összeköttetett szőttséget hordozza, mely az élettel való együttműködést, hozzátartozást jelenti. Daniel Quinn amerikai tudós író Ádám meséiben azt a végeláthatatlan hálót, kötelet mutatja be, mely a generációs folytonosságot adja. Ez a kötél az emberiesség belső kötelessége. Jacob Bachofen a görögök előtti kultúrkörökben a szövés és a fonás szakrális műveletét is evvel láttatja.

A kereszt szimbólumában az élet minden pontja, porcikája közvetlen kapcsolatban áll az élet princípiumával a mozdulatlan mozgatóval, alfának és omegának őserejével. Labat szótárának 559-es jele alatt találjuk meg a kötél és a zsinór jelét, mely a SZÍN(E-VÁLTOZÁS)URA. A kereszt keleti megfelelője a szvasztika, melynek az egyszerűbb SZIN-US hullámát, a JIN és a JANG ábrázolja. Várkonyi Nándor az Ötödik emberben külön kifejti a korok, királyok, stb. színeváltozását a nagy kozmikus világciklusokban. Pál az igazi látást,mint látva-látást a színről-színre való látással fejezi ki. Az ő-szinteség kora akkor jön el, mikor az ember látja, illetve látva-látja az idők és termés-természet az életciklusok dinamikus színeváltozását. Ezt a színeváltozó időt nevezték a görögök kairosznak, azaz szent időnek. A szent idő szerint munkálkodó embert az ergon szóval fejezték ki, mely szent tettet jelentett. Később jött a praxis (praktikus), mely tett, nem harmonizált a körülötte lévő természet és a kozmikus folyammal, ez maga a világ deszakralizálása.

Mircea Eliade vallástörténész leírásából jól érezhető, hogy nem Krisztus-hívő, mégis alaposan feltárja a régi mítoszok, rítusok, kereszténységbe való olvadását. A kereszténység alatt a világi kereszténységet érti, mely a Szent, az Örök Írást különbözőképp értelmezve más-más emberi szellemiségek szerint változva különböző egyházakká alakult. A világi kereszténység bár a szeretet, az egyetemesség, a kompromisszumkötést prédikálja mégis egyházszakadást eredményezett majd keresztes hadjáratokat folytatott az emberi gyengeségek következményeként. Véleménye szerint a kereszt a világfával áll legközebbi rokonságba „ a kereszt a jó és a rossz fájából készült …. a földtől az égig ér, hallhatatlan növény, amely az ég és a föld közepén áll, szilárdan tartja a világmindenséget a kálvárián ültetett életfa …. Létrához, oszlophoz, vagy helyhez hasonlít… ezek a világ közepe jellegzetes kifejezései… a kereszt=közép révén valósul meg a kapcsolat az éggel, és ugyan ekkor az egész világmindenség is megváltódik. „ A kereszt valójában az ember emberiességét (nem a korábban bemutatott állatiasságát) jelenti, így a mai isteni mivoltát vesztett emberiségnek reménysége. Az isteni jelző jelenti az egyetemes biológiai tér-idejűséget, az élni és élni hagyó kegyességet gyakorló igazságosságot. Mircea Eliade azt mondja „a kereszt (=az élet fája) a szentségek forrása.” A román folklórból a kereszt szimbolikáját éltető gyógyító növénnyel, a szőlővel és búzával hozza kapcsolatba. Vámos Ferenc a mese tér-idejének tárgyalásánál lépten nyomon a fényhez mint követendő mintához ér. Tanulmányában kimutatja a Jul fényünnep összefüggését a hajnal mítosszal, melyet összefüggésbe hoz a gyula (gyullad=ég=fény) szakrális névvel. Vámos rendkívül nagy archaikus anyagot vet össze a különböző népek tekintetében, melyek lényege a mesében, mint a messzeségből jövőben összpontosul.  Az ősi mese, mítosz, eposz, mint a szobrászat, festészet a klasszikus irodalom és történelem előtti eseménysor magyarázatát valóban a mennyei dolgokkal hozza párhuzamba. Záhonyi András a Tatárlakai korong olvasatát úgy mint Paracelsus a gyógyászat alaposzlopát vagy Graham Hancock (Égi tükör) az egyiptomi építészet alapjait az égből következtetik. Dr. Krausz Sámuel úgy mint Baktay Ervin a Csodaszarvas történetét Napmítoszként értelmezik. Torma Zsófia Magyarország első régésznője 1896-ban Désen kiadott munkája a Sumír-Trójai-Tordosi kultúrkört fénytisztelőnek írja le, Planéta-kultusznak mondja amelyben a planetáris istenalakok egy theogóniai rendszerben működnek. Dr Gyárfás Ágnes vezetésével iskolánk (MBE) a legősibb képjelírások tanúságát az égi körülményből következteti. Pap Gábor, Molnár V. József, Szántai Lajos és ezen iskola további tagjai a paraszti szerves műveltség szellemi és fizikai hagyatékából ugyan ezt olvassák ki. Bosnyák Sándor Égbe vivő útról ír parasztságunk hitvilága tekintetében. Mint írja ”a történet során keletkezett vallások istenei legyőzhették (az ős egyetemes Istent), de mégis a nyelvben, szellemben időtlen idők óta él.” Az őrök örök világa ebben az örökségben leledzik. Mircea Eliade ezt a világszemléletet „bio-kozmologikus” felfogásnak nevezi. Sajnálatos módon a jelenlegi római Katolikus Egyház a New age alá sorolja és pogány szinkretizmusnak nevezi a Pap Gábor és Molnár V. József által feltárt szerves műveltséget, s elítéli, bár nem érti a homeopátiát az akupunktúrát vagy az ősi Feng Shui több ezer éves gyógyító, rendező tudományát. Gál Péter a Pécsi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára „éles szemmel vizsgálja” ezen (magát vallásosnak tartó…keresztény ellenes irányzatokat). Tanulmány kötetében az „újpogányság” terjedésére hívja fel a figyelmet. Bár a régi szerzetesek a pogányokhoz ördögűzni és téríteni mentek, s az eltévedt bárányokat igyekeztek, mint jó pásztorok a nyájhoz visszatéríteni, addig a mai ’lelkipásztorok’ elhatárolódnak azoktól, akiket nem értenek. Az ős szántóvető Káin, majd később Kánaán úgy, mint az ős erdőőr Nimród, majd Ézsau megátkoztatott, kereszthordozásra ítéltetett. Ide kívánkozik, hogy az Ézsau név takarja a zsidók számára a kereszténységet Huber Lipót szerint. Ennek a népességcsoportnak szemlélete szülte mese, ének, szőttes, tánc, a jó értelemben vett kultúra. Mk. a 4. részben, Lk. a 8. részben ezt a műveltséget tartja kereszténynek, vagy keresztényinek. Krisztus példázatainak követendő példáit a szántóvető és a jó pásztor adja, szemben a korábban említett zsidó-görög szellemiséggel. A szántóvető Mk. 4.14. az Igét hinti. A görög logosz szó eredetileg teremtő szó, a cselekvő, az elsődleges tevő isteni elv, mely átfogja és áthatja a teremtett világot (sztoikusok). Lk. 8.11. a mag (vas) beszéd, Isten beszéde. Eliade értekezésében kiemeli, hogy a kereszténység végső soron a sumír kultúrkörig hatol, s minden, vagy sok nép(i) gondolattal van átitatva. A népi kereszténység kozmikus voltát Eliade így világítja meg: „A mezőgazdasági kultúrák fejlesztették ki azt, amit „kozmikus vallásnak” nevezhetünk, melynek lényege a „világ periodikus megújhodása”. A kozmikus ritmust a bio-, azaz élő körforgást követő ember az, akinek földje, növényei, állatai a szent rendet követik. Ezt a kozmikus vallást nevezhetjük egyetemes kereszténységnek. Eliade külön könyvet ír erről az ”Örök visszatérésről”. Rudolf Steiner nevével fémjelzett biodinamikus mezőgazdálkodás, vagy napjainkban Maria Thun holdnaptára ugyan abból az elvből indul, mint Dr. Mezei Ottóné biodinamikája, vagy a somogyvámosi krisna-völgyiek mezőgazdálkodása. Kozma Mihály tanulmány elénk tárja az útmenti plékrisztus hivatását. Ezen jelzőtáblák biológiai-mezőgazdasági útjelzők voltak a földműves számára. A napsugár általi fényszög megmutatta az akutális mezőgazdasági munkák idejét. Magyarországon 1661-ben Lippai János kiadja a Kalendarium oeconomikum perpetuum című könyvét, mely „az öröknaptár az év minden napjára megadta a tennivalókat (lásd esztendő szavunk magyarázata), a földművelés, az állattenyésztés és a kertészet terén.” A Holdnaptár a biológiai folyamokat, a mezőgazdasági tevékenységet a kozmikus ciklusokhoz kötötte.

René Guenon a XX. század egyik legnagyobb hatású misztikus hagyomány kutatója és művelője az egyetemes embert a primer, primordiális emberrel azonosítja, aki Kátai Mihály szerint az embrios. Az araboknál EL-INSANUL-KAMIL, a hébereknél ADAM QADMON. Az emberiség királya, vagy az isteni királylás embere az elsődleges tér-idő kereszteződési pontján, mint órégi originális öreg király jelenik meg. Az órégi, réges-régi, hajdankori királyt, (Rex) a Corona Sacra-t, meséink öreg királyát a REGINA az Órégi anya, a mesebeli Öreganyó egészíti ki. A Boldogasszony Anyánk, mint Regina Patrónánk, így párja az aranykor szakrális Szent Koronáját hordozó öreg királynak, a Régensnek. A latinban a Regimen uralkodó, vezetés, igazgatást jelent míg a Regina királyné. A regius magyarul régiős jelentése királyi, nagyszerű. Ezzel a jelzővel látták el a királyi szkítákat. Az ŐR-ÉG ISTEN földi megbízottja az ŐR-ÉG pásztorkirály, aki kezdetektől a Napnak, és népének égi ősvény általi vezetője, párja az asszonyok között áldott, a régi-anya, az ima béli Boldogasszony (Áldott vagy Te az asszonyok között). Mindszenty bíborosunk a magyarság történelmét (két kulcsban) jeleníti meg. Az egyik a Szent Korona (Szent István koronája), a másik Boldogasszony hitünk.

A magyarság Csabával várja még egyszer, azaz újra, megint győzelemre népét a Csillag Ősfényen keresztül. (Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen.)

A Nap, mint már többen rámutattak, a NA(GY)APA az atyák atyját jelenti,/mint Deimel III.29/7 jele mutatta/ akinek gyermekei a régi magyar megszólításban Atyafiak. Guenon az Egyet így definiálja: „Az első, a legnagyobb principiális szinten, az a megnyilvánulás rendjében – legalább is látszatra – az utolsó vagy legkisebb. „ A színben a fehér, mely minden színek összessége. Az Egy a középpont, a center= szent tér, mely az ŐSTŐ. Amikor beljebb akarunk hatolni mindenek magjának magvasságához, azt mondjuk TŐBB-et akarunk. A tövek töve, a magnál sikér, az embernél a siker. Minden létrejöttnek őscsírája, ősveleje, mely az őstojásnak a szike. Ez szik a szük-ség útja, a keskeny út, a királyi út, mely az alap Igény, ami az Igéig a Kinyilatkoztatásig hatol. Guenon ezt az origót a zsidó kereszténységbeli „édeni állapotnak” nevezi, mely a lét, a lett világon, a megfoghatón túlit hordozza. A zsidók Ézsaun kívül a kereszténységet, az edom szóval is kifejezik. Aki ehhez el akar érni, át kell hatolnia a megfogható világon, amit Guenon „alakin túljutás”-nak nevez, a hám, a külső felületi azaz hamis tudást ad, mely szellem és lélek nélküli formális igazság. Az egyed, a részlegesség mentes, átfogó egyetemesben egyenlő elvek alapján működik. Ez maga az egyetemes szellemiség.

Amennyiben az AL, a LE, LÉT világ territóriuma a magyar T betű, amely a halált, az alakiságot, a lezártságot, a szabott-szoborságot a görög MORPHE-t hordozza, úgy a középpont halhatatlan, mivel a szellemi-, lelki-, alakváltó, világon túli. A lenti allal szemben van a fenti fényes világos, fenséges. Guenon a térben élőt, mint halandót , s a kereszt jelében a mortalitás előtti pre, vagy primordiálisat, mint halhatatlant mutatja ki.
A kereszt-én-t, a központot a héberek „Benső Kastélyával” azonosítja, amelyben a nagy Logos megszólal, megnyilvánul. Amint fogalmaz: „az a primordiális pont, amelyben az Isteni Szó ki lett mondva, nemcsak a térben bontakozik ki, hanem az időben is, ez a kifejezés minden lehetséges értelemben a világ közepe.” Az ős-felTÁMadás a kikelet, az újjászületés a világ őseposzaiban, mítoszaiban mindenütt a mag és a tojás által a középpontból indul ki. A keltő általi kelés, a feltámasztó általi növekedés mind Istenre mutat. Guenon Alexandriai Kelement idézi, aki szerint „Az Istenből a világegyetem szívéből indul ki az összes határozatlan kiterjedésű tér irány, egy felfelé, egy lefelé, egy jobbra, egy balra, egy előre és egy hátra. Egyszerre e hat egyenlő kiterjedésű irányba fordítva tekintetét készítette Isten a világot. Ő a kezdet és a vég, benne készül a hat korszak, amelyek határozatlan terjedelmüket is tőle kapják. A hetes szám titka, íme, ebben áll” – írja.

„A hetedik te magad légy!”  Ő volt, akit kerestek és vártak soraik közé a régi jezsuiták. A hetedik szülött gyermekben a jelest keresték (Kassai kódex Fehér M. Jenő Középkori magyar inkvizíció).

Az ó-régi, az ó, a leges legrégebbi őskezdet, tehát a legfontosabb. A fonat és a pont itt érkezik egybe a fontosságban. Ahol a sőt és a több ,a mélység és a magasság találkozik új szövöttség várható. Ezen emberek felismerve egymást elhozzák a szellemiség világos látását, és a lelkiség együttérző tudatát. Nem köti őket a faj szűkkeblűsége, rang, vagy bármi hasonló. Várkonyi Nándor ötödik embernek nevezi, és asztrológiai keretben foglalva születését a kultúrák és az emberi fajok metszéspontjára helyezi. A Tarihi Üngürüszből tudjuk már Nagy Sándor is a „szívtájékot”akarta megtenni birodalma székhelyéül .Ez az Ősszövöttség mint összességes érvényesség kiindulási pontja. A PONTTÜKÖR az egybe font tükör, az egyben való, találkozó, SZER és SZÁR kötés keresztpontja. Az egyszerű és az egyszeri vala-MI-kori tudat BÖLCS-ŐS-sége és BÖLCSŐ-sége BÖLCS-ŐS-EGE. A keresztben lévő én, a mivel, a mindennel, és a mindenséggel köti össze magát, ez a kereszt-én-né válás titka. Lénye ekkor összefonódik az ősponttal. A szerves kultúra jellemzője, mikor minden pont egyetlen vezetőben SZERV-vez(et)ődik.

A részeken felüli megfoghatatlan életelv a vitalitás, az élet átjárja a részek valamennyi sejtjét. A tükör Ősképe hordozza a TÖK-életesség ŐR-ét és a TŐ, mint Terem-TŐ-KÖR-körös mozgását. (A TŐ a keleti magyar dialektusban TŰ.)

A pásztor, a vadőr, és földművelő népek tér-idejüket a szent dinamika szerint élték. Így varrtak keresztszemet, így rakták szent növényüket keresztbe, így látták el elmenő atyafiaikat homlokukon kereszttel, így szentelték meg kenyerüket fogyasztás előtt az Élet Jelével. A termékenység kultuszú ős földműves, aki búzával áldozott így lett Káin, s bélyege átkozottá vált a rá következendő kultúrák számára, hogy az idők végén újra felmagasztaltathassék, hogy az éjszaka és a nappal, mint a világosság és a sötétség eszmeisége az emberiségnek a nagy kozmikus időváltozásában arányos és igaz legyen. Laurence Gardner A Grál királyok Eredetének kutatója szerint Káin Ábelt nem gyilkolta meg a mezőn (Ter.IV. 8-10.), hanem fölé emeltetett, ( mivel véleménye szerint a jakkam szó pontos fordítása ezt jelenti). Aminek következményeképp Káin megátkoztatik, és rejtélyes jelet kap. Gardner ezt a jelet így magyarázza: „Ami a Káinra tett rejtélyes jelet illeti, ez a történet talán legfontosabb aspektusa, mert – bár a Bibliában nincs pontosan meghatározva – Káin jele, a történelem legrégebbi ismert nemesi címere. A midrás és a föníciai hagyományok szerint Káin jele a körbe zárt kereszt  . Ez a királyság grafikus ábrázolása, melyet a héberek Malkhutnak neveznek („királyság” az akkád malkú és az „uralkodó” szóból).” Melkizedek ezen őskirálylási jelet, mint papkirály hordozza Krisztus urunk előképeként. A héber mítoszok (Graves-Patai) arról számolnak be, hogy: „az aradi keniták több nemzedéken át Izrael ellenségei maradtak… . Egy korai midrás szerint a Káin-bélyeg egy a karjára tetovált betű volt. Középkori szövegekben ezt a héber teth betűvel azonosították, talán Ezékiel 9, 4-6. alapján, ahol Isten jelet, tav tesz annak az egy néhány jeruzsálemi igaznak a homlokára, akik majd megmenekülnek …de a tav, a héber és a föníciai abc utolsó betűje egy kereszt volt, ebből származott a görög tau, amely Lukianos (A hangzók heves vitája) szerint a keresztre feszítés gondolatát sugallta. Mivel a tav az igazak megjelölését szolgálta, a midrás egy olyan betűvel jelölte a Káin-bélyeget, amely mind hangzás, mind írás tekintetében legközelebb áll a tav-hoz; ez pedig a teth, amelynek régi héber és föníciai formája KÖR volt, benne KERESZT-tel.”

Szent Koronánkban írt üzenet a magnak, pontosabban az írmagnak, az őröknek szól, azon középpontnak, akik az örökös, azaz a hagyatékolt felé hajlandóak az örök vagyis enyészhetetlen elvet tovább vinni. A mag, mely az élet biológiai továbbvitelének úgy letéteménye, mint a biológiai szaporodásnak. Kenyér formájában az embert egyedül éltető táplálék. Babits Mihály 1938-ban valami különöset érzett meg a magból, mikor azt írta:

„Az Úr nem ment el, itt maradt./Őbelőle táplálkozunk./Oh, különös, szent nagy titok./Az Istent esszük/…A mi királyunk Krisztus nem halott./A mi királyunk eleven/….A megváltó nem törzsvezér./Ereje több, ereje más: ő óriásabb óriás!Ki két karjával által ér minden családot, törzseket. Egyik karja az igazság, másik karja a szeretet.”A Jelenések Könyvében azon apostoli kereszt jelenik meg, mely a meghalás és a feltámadás életjelét viszi.  A halál kultusz maga az el-lenség, az élettelenség és az önzés kultusza, a materializmus, a nihilizmus. János 19. szerint a veszedelem királyainak legyőzője az a „lovas”, aki hűséges és igazságos, s fején ékes korona van. Isten Magja, Isten Szava, Isten Igéje, csípőjén a törtség törvényen felüli érvényessége, aki a királyok királya, az urak ura. Az élet koronája szembe kerül az élettelenséggel és győz, hogy a vázultság degeneratív fásultság vas koronájának erejét feltörve megmutassa az élet vizének folyóját (Jn. 22.22).  Az utolsó világkorszak szinglisége, meddősége, fizikai és szellemi impotenciája, a homoszexualitás, a destruktív művészi irányzatok, a társadalmak agresszivitása, depresszivitása, a média látszat keltése mind-mind az élettelenedés jelei. Hermész Triszmegisztosz több ezer éves írása az utolsó világkorszakra a következőt jósolja: „Új jogokat fognak bevezetni, új törvényeket s nem marad meg egyetlen szentséges szó, egyetlen szent hiedelem sem, mely vallásos és a mennyhez, égi dolgokhoz méltó. Ó, emberek sajnálatra méltó különválása az istenektől… A föld gyümölcsei romlottá válnak s ő maga nem lesz többé termékeny; a levegő pedig gyászos kábulatba süllyed. Ilyen lesz a világ öreg kora: vallástalanság és zűrzavar, törvénytelenség és a jó emberek döbbenete.” A világ világosságát a luxus álvilágossága fedi el, a Luciferi pompa vágyás vezérli a tömegeket. Várkonyi Nándorhoz hasonlóan, mint Uszpenszkij tartja: A változás a népek és kultúrák kereszteződési pontjáról indul el. A mai világhelyzet a vízöntő-halak határán szüli meg, éleszti újjá kelti életre, nyilvánítja meg azt az új embert, melyet Uszpenszkij a hatodik emberfajnak nevez. A new race, melyet a görögök naosza fejez ki, minőségi embert takar. Hatalmas erőket fordít az ember a földi élet végleges felszámolására, ember embernek egyre inkább farkasa, és félre vezetője, melyet a filmvilág minden porcikájában mutogat.  Ez a folyamat szükségszerűen meg kell, hogy álljon, és újra el kell jönnie a kikeletnek, mely szellemi értelemben felébredést jelent, fizikai értelemben feltámadást, lelki értelemben megújulást hoz. Az újjászületés a szívtájékon a kereszt jegyében történik. A gyermekded kis-értő, félreértő szellemiség a devil-debilitás által mérleglőképtelenné tette a tömegek jelentős részét. A kisértésből a teljesség felé a felnőttség felé kell törekedni. Ez vezet az értelem kiteljesedésére. Hermész Triszmegisztosz fiának Tatnak (a tátosnak, tátikának) egy medencét említ, ahonnan az értelem ki fog áradni. „Ezt az értelmet az emberek az Istentől jutalomként kapják (és hogy hol helyezkedik el?) középütt… Megtöltött egy  nagy medencét értelemmel és megvetette annak alapjait a földön, majd hírnököt nevezett ki, és kérte intézzen felhívást az emberek szívéhez: „Halld hát valamennyi emberi szív mártózz meg eme medencében, ha módodban áll, felismervén megalkotásod célját és abban a hitben, hogy fel fogsz emelkedni Őhozzá, ki a medencét leküldte. Mármost azok, akik figyeltek a felhívásra és megmártóztak az értelem fürdőjében, értelmet kaptak s ezáltal teljes emberré váltak. Ezzel szemben akik elmulasztották a kinyilatkoztatást, beszéddel ugyan rendelkeznek, de nem jutottak egyúttal értelemhez is.” Hermész megnevezi, hogy hol található ez a medence. „A mi őseink megszentelt területe a Föld középső térségében van, s mivel az emberi test közepe a szívnek és a lélek szívének székhelye, ez az, ó fiam, amiért e földnek ember az általános emberi tulajdonságokon kívül magasabb értelemmel és bölcsességgel rendelkezik, mert a Föld szíve szüli és táplálja őt. A Nyilas népe adja a felkeltő, felébresztő szellemiséget. A magyarság ebben az újjá éledésben nyílttá és nyilvánvalóvá teszi a dolgok rendjét. Így hívnak bennünket, ez a hívatásunk, ezt az elhívást kell betöltenünk. Az Ígéret az Igeiségre Igényt tartó érett embereket tekinti örökösnek. Pál a rómaiakhoz írva így fogalmaz: Róm 9.8 Az Ígéret fiait tekinti magul, Mt. 13.37 Aki a jó magot (nem konkolyt) veti. A teokratikus uralom ebből épül. Amint Alan Oken írja a nyilas feladatáról: „Intellektuális síkon a Nyilas az egyház és az állam egyesülését képviseli (papkirályság, teokrácia) az elme szervezőerején keresztül. Itt a Nyilas magasabb szintű minőségei lehetővé teszik az ember számára, hogy polgári, jogi és teológiai viselkedési szabályzatot alkosson, amelyet a tömegek (a jobb fordítás eszméletre ébredtek) követhetnek és betarthatnak.” Oken szerint a Nyilas népei az eufráteszi népek, mint a magyarok. Azonban „Jákob elsősének a keze, izrael sziklájának a neve szétzúzta karjuk inait.” De az istenük „kebel és anyaméh áldásának bőségével” megáldja őket. (Boldogasszonyi föld tisztelet). „A Nyilas a kulturális hagyományok őrzője, és próbál arra építeni, ami már megteremtődött.” A Nyilas vízöntőbeli szerepéről ezt írja: „Ő a kormány alkotmányának a szerzője… a Nyilas kozmikus szócsőként funkcionálhat, és úgy is tesz, ő szabja meg az erkölcsi normákat… a próféta jegyének is nevezik azok, akik értik a jegy valódi szerepének, és potenciájának a természetét.” Az igazságosság a lélek egészségéből ered, míg az igazságtalanság a lélek betegségéből. A diktatória mozgatója a lelketlenség atyja. Széchenyi István Kelet népében azt írja „…Mentől nagyobb szerepet játszott egy nép a közelmúltban, annál kevesebb kilátása van a jövőre.” Herder jó lehet a magyarság eltűnését jósolta, Széchenyi viszont bíztatásul ezt hagyja ránk: „A magyar népnek nincs kevesebb hivatása – Európában egyedüli heterogén sarjadék – Ázsia bölcsőjében rejtőző sajátságait (megjelenítse). A magyar népnek most derül hajnala, s oly nyara, oly fénye fog bekövetkezni amilyent a huszonnegyedik órai ész távolról sem sejt.” Német László Kert Magyarország reményeinek teljesülését várjuk a minőségforradalmában, ahol a minőségi ember minőségi otthonná kezdi tenni teremtettségbeli otthonát. Gondolatai átfogóak lesznek Isten perspektívába nyúlnak,melyből erednek lokális cselekedetei A jövőbeli ember szemléletében találkozik a legősibb szeretetteljes bölcsesség, a legtávlatosabb látásmóddal. Babits gondolatait kössük zászlónkra:” Áradj belénk hát, óh örök/ igazság és szent szeretet!/ Oldozd meg a bilincseket/ amikkel törzs és vér leköt,/ hogy szellem és ne hús tegyen/ magyarrá, s nőjünk az ég felé/ testvér-népek közt, mint a fák,/ kiket mennyből táplál a Nap.” Ehhez kívánok mindenkinek hitet, erőt és egészséget.

 

Eger 2014 12.12

Pitlu János

MBE – magyarság kutató

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Alan Oken: Amint fent, úgy lent I.-II.

Alan Oken: Az asztrológia nyelve Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Egyetem jegyzete Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1988

Balla Ignác: A Rothschildok 1912. Singer és Wolfner

Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logosz, 1998.

Balkány Sz. Lajos: Magyar ősmesék, mint hitregék a magyar nép ajkáról véve, s a
világtörténettel egyeztetve, 1875. Debrecen
Baktay Ervin: Hunor és Magyar regéje – Ősi napmítosz 1933. Napkelet folyóirat

Bibliai fogalmi szókönyv, Erdélyi Református Egyházkerület kiadványa, 1992.

Bosnyák Sándor: Égbe vivő út. Négy közelítés parasztságunk hitvilágához 2004. Debrecen

Czuczor – Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862 MBE reprint

Daniel Quinn: Izmael, 1987.

Daniel Quinn: Ádám meséi 1986.

David C. Corten: Tőkés társaságok világuralma, Kapu 1996.

Dr Aczél József: Ősgörög eredetünk és a kun-szkita nyelv Veszprém 1924

Farkas Zoltán: Áldozat és égberagadás, Főnix 50. 2003. Debrecen

Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizició (Gede testvérek, 1999)

Földényi F. László : A festészet éjszakai oldala Kallingram Kiadó 2004.

Földényi F. László: Melankólia, Kalligram Kiadó 2003

Gál Péter: A New Age keresztény szemmel Szent István társulat Budapest 2010.

Graves-Patai: Héber mítoszok Gondolat kiadó, 1969.

Grétsy László: A mi nyelvünk Tinta kiadó, 2000.

Gyárfás Ágnes: Tur-án népének nyelvén, a képjel írás magyar olvasata MBE Miskolc, 2004.

Gyárfás Ágnes: Vizek Könyve,  MBE Miskolc 2007

Hamvas Béla összes műve

Hésziodosz: Az istenek születése. Munkák és napok

Dr. Hertz J. H.: Mózes öt könyve és a Haftarák magyar fordítás és kommentár 1939

Hermész Triszmegisztosz összegyűjtött tanításai (Farkas Lőrinc Imre könyvkiadó, 1997)

Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig I. Kalocsa 1936.

Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről II.
Kalocsa 1936.

Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia 1854. Budapest

Julius Evola: A zsidóság és a matematika, 1940.

Képes Krónika 1986. Európa Kiadó

Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez (1881)

Kozma Mihály: Pléhkrisztus Főnix Könyvek 1999 Debrecen

Krausz Sámuel: Adalékok a csodaszarvas regéjéhez 1900. Budapest

Laurence Gardner: A Grál-királyok Eredete (Gold Book), 1999

Leonard C. Lewin: Report From Iron Mountain (Drábik János fordítása)

Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény Új Magyar Múzeum, 1855

Mircea Eliade: A szent és a profán: a vallási lényegről Európa Kiadó 1987

Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története I-III. Osiris Kiadó 1995-96.

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza, avagy a mindenség és a történelem Európa Kiadó, 1998.

Molnár V. József munkái”

Német László öröksége a „harmadik utas”.Kertmagyarország” 1942

Németi Kálmán: Nimrud elmélet fölfedezett ismeretforrása, Budapest, 1912

P.Anton Deimel: Sumerisches Lexikon I-II. 1928. Róma

Pap Gábor munkái

Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz Typotex 2005

Platón válogatott művei, Európa 1983.

René Guenon: A mennyiség uralma és az idők jelei Kvintesszencia 2006

René Guenon: A modern világ válsága Szigeti Kiadó, 1995

René Guenon: A kereszt szimbolikája, az ős hagyomány könyve IV. kötet,Baranyi Tibor

René Guenon: Világkirály, Farkas Lőrinc Kiadó 1993

Roland Auguet: Kegyetlenség és civilizáció – A római játékok Európa könyvkiadó 1978

Santillana Dechend: Hamlet malma. Értekezés a mítoszokról és az idő szerkezetéről
Pontifex Kiadó 1995

Susan George: Lugano-i tanulmány, Kairosz könyvkiadó 2009

Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században Natúra Kiadó, 1987

Szász Károly: A világirodalom nagy eposzai I-II, MTA Könyvkiadó 1882

Szegedi-Maszák Mihály: Szó, kép, zene(A művészetek összehasonlító vizsgálata),
Kaligramm Kiadó 2007

Széchenyi István: Kelet népe 1841 Pest

Tacitus: Agricola/Germánia Budapest 1943. Parthenon Kiadó

Gróf Teleki József: A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és szólásmódok által, 1821. Budapest
Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai 1896. Dés

Toroczkay Wigand Ede: Őreg csillagok Főnix Debrecen 1988.

Vámos Ferenc: Kozmosz a magyar népmesében I. kötet: A térelképzelés 1943 Budapest

Várkonyi Nándor: Az ötödik ember I-III. Széphalom Könyvműhely 1995

Várkonyi Nándor: Elveszett paradicsom Széphalom Könyvműhely 2009

Vízi Béla: Kémiai teremtés 2006. Felsőőrs,

Vida Károly: Elmélkedések a magyar nemzet viszontagságainak története felett 1852. Pest

Zajti Ferenc: Zend Aveszta 1919

Záhonyi András: Sumer-akkád-magyar szó- és jeltár (2012). Vélemény Kiadó