Fonák írás kategória bejegyzései

A gyöknyelv fogalmai

A gyöknyelv fogalmai.

  • Kép > Tükörkép> Lehet: Valósághű vagy Torz.
  • Hang > Beszédhang> a beszéd legkisebb egysége.
  • Hangtípus > „Gyökhang” és az „Egyedihang”.
  • Gyökhang > Hangtípus. A gyök gyökere.
  • Egyedihang > Hangtípus. A gyökhang, kísérő hangja.
  • Hangpár > Szóbokor teremtő. A gyök váza, továbbá, a szóban, két gyök kötödését létrehozó hangpár.
  • Gyökkép > Az a kép, ami a gondolatainkban a gyök felidézésekor megjelenik.
  • Fogalomkőr > A szóbokor átfogó gyökképe.
  • Gyök > Kiejtett egy vagy több gyökhang> Értelemteremtő szókép: BöBe, CsöCse, PéCs, KöR, KáR… Természetesen a gyökhang, több gyökképpel rendelkezhet, a kiejtéstől függően. BöBe> BaBa> BáBu> BiBi> BiBo. Az így létrejött gyökök a szóbokorfa alsóbb szintjén helyezkednek el.
  • Gyökhangpár: Két gyökhang szoros kapcsolata. Két típus a gyökhang kötődés Pl: BR gyökhangpár. A harmadik típus a Rokon gyökhangpárok pl. zöngés-zöngétlen gyökhang-párok: b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, dz-c, dzs-cs, gy-ty.
    • Kiejtés szerinti gyökhang kapcsolat. Szóbokor teremtő. Szóbokor fajta. A létrejött Gyökhangpár a gyökhang kiejtésekor, a hozzá kapcsolódó egyedi hangok képzése szerinti gyökökből, (széles ajaknyílással, kerek, magas, mély) a szóbokor csoportokat hoz létre. Ezek a szóbokor tulajdonságok az egyedi hangok csoport tulajdonságai szerint alakulnak ki. Mély- Magas> BaR-BeR, Rövid- Hosszú> BeR-BéR. A létrejött értelemadó gyökök jellegzetes tulajdonságai nyelvünknek. Egyes szóbokor csoportok különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a gyökhangpárok a teremtő gyök hangpárai. Egyik ilyen különleges csoport a gyökhanghoz kapcsolt, magas és mély egyedihangokkal létrejött gyökök csoportja.
    • Gyökkapcsolódás= gyökkapcsoló kötődés. BR gyökhangpár kapcsolat> aBRaK, éBReD, áBRa. A gyökök egymással való kapcsolódása különleges szabályrendszeren belül működik. Ez a szabályrendszer a Gyökkapcsolódó kötődés. Jele: GyK
    • Rokon gyökhangpárok. Zöngés-zöngétlen gyökhang-párok: b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, dz-c, dzs-cs, gy-ty. Szóbokor teremtő.
  • Gyökhang csoportok.
    • Gyökhang fajták: Ajak, fog, zöngés, zöngétlen. Szóbokor teremtő.
    • Gyökhang típusok
  • Teremtőgyök: Szóalkotó gyök. Olyan háromhangú gyök, ami gyökhangpárból jött létre.
  • Szóalkotás: Gyökök összeolvasása.
  • Szó> Egy vagy több gyök. Ha egy gyök egyedül értelmes szó, akkor Gyökszó.
  • Gyökszó: Egy gyökből álló szó.
  • Gyökszókép: A szóban, az értelemadó gyökről alkotott képünk.
  • Gyökfajta: Gyökszó, Pusztagyök, Újgyök, Csonkagyök. Olvasd, azonos című fejezetnél.
  • Gyökök osztályozása: Kedélygyök, hanggyök, mértékgyök. Olvasd, azonos című fejezetnél.
  • Hangváltás > Szóbokorfajta> a gyökökben létrejött hangcsere. Több típusa létezik. Tükörszó, fonákszó, félfonákszó, hangvetés.
    • Tükörszó> Szóbokorfajta> Tükrözés: Egy szó fordított olvasata. Rét <> tér Jele: FO
    • Átvetés> Szóbokorfajta> a gyökhangok csoportosítása szerinti, csoportpárok hangjainak cseréjével létrejött gyökök. Zöngés- Zöngétlen B-P, D-T, G-K, V-F Hangcsere: baba <> papa, vele <> fele, rét <> rés, tér <> tár
  • Szókép : A szóról alkotott gondolatainkban megjelenő kép. A szóképnek csak egy része a szó szótári jelentése.
  • Alapgyök: A szó értelmét adó gyök.
  • Központi gyök: A szó központi gyökszava. Minden esetben „Alapgyök”.
  • Hangsúlyos gyök: A szó jelentését meghatározó gyök.
  • Képalkotó gyök: A szóképet kialakító gyök.
  • Képmódosító gyök: A képalkotó gyök képét módosító gyök . Leginkább csonkagyök.
  • Szóbokorgyök: A szóbokor központi gyöke, más elnevezése: Központi gyök.
  • Szóbokor tulajdonságok. A szóbokor több tulajdonsággal rendelkezik. A szóbokor tulajdonságok felhasználásával, csoportosítható.
    • Szóbokor fajta: A Szóbokorgyök kialakulásának módja, egy-egy eltérő gyökkapcsolat fajtát hoz létre. Hangváltás, tükörszó, fonákszó, félfonákszó, átvetés, hangcsere.
    • Szóbokor típus. A szóbokor rendszer szerkezetét határozza meg.
    • Szóbokor szintek. Az egymásra épült hangok száma alapján létrejött rétegek száma.
      • 0. Legfelső szint, a „B” hang kiejtve. Bé és Bö
      • 1. Szint a gyökhangok, kiejtve. Egy gyökhangból állnak. Bé, Csö, Ká, Kö, eL, stb.
      • 2. Szint két gyökhangból álló gyökszó. BaB, BaBa, BáB, BáBu, BeCS, BéCs, stb.

Busztrofédon, anagramma, fonák írás

A busztrofédon az anagramma és a fonák írás.

Busztrofédon

Pallas Nagylexikon szerint:

Görög: ökörfordulvás (ökörfordulás), – szabadabban: barázdás írás.

A görögök régi írásmódja, melynél váltakozva jobbról balra és: balról jobbra történt – az ökröknek a szántás alkalmával való járásához hasonlóan – az írás. Kezdetben ugyanis a görögök, mint a keleti népek nagy része jobbról balra írtak s csak későbben fordították az irányt visszára. A busztrofédon írás átmenet volt a korábbiról a későbbi írásmódra. Régi felirataink között több barázdásan írott frigiai inskripció[1] van.

Anagramma

Pallas Nagylexikon szerint:

Görög: valamely szó vagy egész mondat betűinek fordított sorrendben való olvasásából vagy egészen szabad összecseréléséből alkotott új szó vagy mondat.

Visszafelé olvasásból csinált anagrammák:

Amor = Róma; Aktit Tuketjer= Rejtekút Titka (Jókai Páter Péter c. regényében).

A betűk szabad összecseréléséből álltak elő a következők: lumenorbi = Berolinum (Berlin), centum oculi = Montecuculi, Rodosto = Ostorod stb.

Az anagrammákat v. titkos jelül használták, mint p. Jókai említett regényében, v. Tompa, midőn az 50-es évek elején községe nevének anagrammája alatt írt: Rém Elek = Kelemér; vagy pedig bizonyos jelentőséget fűztek hozzá.

Az anagramma keletről terjedt el Európában, hol főleg a XVI. és XVII, században divatozott; nálunk a hitvitázók egymás nevének v. műve címének betűiből csináltak csúfolódó anagrammákat. A nagyon elterjedt anagrammákat külföldön többen össze is gyűjtötték.

A mai nyelvoktatás nyelvi játékként tekint rá.

Fonák írás

A szótári jele: FN

A fonákírás nem busztrofédon és nem anagramma.

Keletkezése a hibás olvasási irányból adódik. A rövid gyökhangokból, álló rovásokat, más népek a saját szokásaiknak megfelelően fordítva, visszafele olvasták. A visszafele olvasott szavak, eredeti magyar jelentését az olvasók betanulták. Így fordulhat elő, hogy a világban jelenleg is rengeteg olyan gyökszó van, aminek az eredeti, vagy fonák alakja magyar.

Ezt azért lehet kijelenteni, mert a más nyelvekben megjelenő gyök, az adott nyelvben csak egy jelentéstartalommal bír, de a magyarban annak a jelentéstartalomnak a szóképével rendelkezik!

Szókép a gyökszó meghatározó tulajdonsága!

Más népek a betanult fonák szavakat a nyelvi fejlődésük során összeolvasták az eredeti irányból olvasott szavakkal, ez vegyes olvasatot hozott létre. Ennek az eredménye, hogy megjelentek olyan összetett szavak melyeknek az olvasata vegyes olvasási irányból keletkezett.

Ez a Fele-fonák írás, jele: FF

A Pannoniában az elharapózott latin olvasási szokásokkal kiejtett magyar nyelvű beszéd és a rovások, latinos átírása nem követte a magyar rovás kiejtését, így a latin írás csak a rendelkezésére, álló karaktereket[2] tudta használni a rovások értelmezéséhez.  Az első évezredben a kárpát-medencében megjelenő latin elírások a bizonyíték arra, hogy itt a honfoglalás előtt a maihoz nagyon hasonló nyelvet beszéltek, és azon már írtak!

[1] Frigia: Phrügia, latinosan Phrygia, egyes magyar változatokban Frügia, Frígia, akkádul Muski egy rövid életű ókori anatóliai államalakulat volt, amely Urartu meggyengülésével párhuzamosan emelkedett fel, ám alig három évtizeden belül áldozatul esett a kimmerek támadásainak. Phrügia lakói a phrügök (más változatban frígek) voltak.

Phrügia Anatólia nyugati részén, a Halüsztől nyugatra, Lüdia és Müszia keleti szomszédságában alakult ki, majd a mai Törökország jelentős részét megszerezte maga számára. Fővárosa, Gordion később arról lett nevezetes, hogy Nagy Sándor itt vágta el az ún. „gordiuszi csomót”.

 

A hagyomány három phrüg királyt ismer: a trójai háború idején élt Mügdónt, illetve a történelminek tekinthető Gordiaszt és fiát, Midaszt. (Egyes források a Hadészben örök szenvedésre ítélt Tantaloszt is phrüg uralkodónak nevezik.) A mítosz szerint Gordiaszt jóslat alapján választották királlyá, és ő alapította a fővárost, Gordiont. Szekerét, ami elsőként juttatta fel a főisten templomához, áldozati tárgyként kiállította.

Inskripció: beírás, beíratás.

[2]Gergely Tibor összeállítása: [latin írásmód <jelentés> kiejtés]
a        ejtése: mint a magyar á, amely azonban latinban lehet rövid is
(szótárak jelölik csak a különbséget)
[fama <hír, közvélemény> fáma]
e        ejtése: e vagy é; (szótárak jelölik csak a különbséget)
y        ejtése: i, vagy görög eredetű tulajdonnevekben ü;
[Pinus sylvestris <erdeifenyő> pinusz szilvesztrisz]
ae      ejtése: é;         [Asarum europaeum < kapotnyak > azarum européum]
oe      ejtése: ő;         [Oedipoda coerulescens < kerepelő sáska > ődipóda cőruleszcensz]
némely esetben külön o+e hangokat jelöl, ezt néha a helyesírás is jelöli
[poëta <költő> poétá]
s        ejtése: sz;        [Cornus mas <húsos som> kornusz mász]
[Sus scrofa <vaddisznó> szusz szkrofa]
c        ejtése: magas magánhangzók (e, i, ae, oe, y) előtt c, minden egyéb esetben k;
[Carabus violaceus <kékfutrinka> karabusz violáceusz]
ti        ejtése: ci, ha utána magánhangzó következik és nem áll előtte s, t, x,
minden egyéb esetben ti;
[Helix pomatia <éti csiga> hélix pomácia]
[Hepatica nobilis <májvirág> hepatika nobilisz]
qu      ejtése: kv;       [Quercus cerris <csertölgy> kverkusz cerrisz]
gu      ejtése: ha utána magánhangzó áll gv;
[Pinguicula vulgaris <lápi hízóka> pingvuikula vulgárisz]
ch      ejtése: k(h);    [schola <iskola> szk(h)olá]
a kialakult gyakorlat szerint azonban a szó első magánhangzója előtt k, különben h
[Chelidonium majus <vérehulló fecskefű> kelidónium májusz]
[Echium vulgare <terjőke kígyószisz> ehium vulgare]
ph      ejtése: f;         [Elaphe longissima <erdei sikló> eláfe longisszima]
        ejtése: i,         [Picus viridis <zöld küllő> pikusz viridisz ]
de ha két magánhangzó között áll, vagy szó elején áll és magánhangzó követi, akkor ejtése: j.
[Maius <májusi> májusz] [Iapetus    japetusz]
rh       ejtése: r,        [Rhinolophus ferrumequinum
<nagy patkósorrú denevér> rinolófusz ferrumekvinum]