KR kategória bejegyzései

A KR hangpár szóbokorba tartozó gyökök mind visszavezethetők a kőr fogalomra.

KüR

KüR, KűR

Gyökszó, Pusztagyök, Elvont gyök.

Gyökkapcsolat: KaRKáR, KeRKéRKiR, KoR, KöR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint.

Jelentése: Kőrprogramkerek cső.

A szó fajtájaFőnév

Fogalomkőr: Kör

Gyökpár:

Leírás: 

Elvont gyöke kürt szónak és származékainak. Jégtáncban egy szabad önálló, teljes program. KűR.

Kialakulása: 

Eredet

KüR: Dravida: kurla (teker, hengerít)> kurlá (kürt, cső, tekercs)>> Ősmagyar: kürt> Ómagyar: kürt.

Források:

KuR

KuR

Gyökszó, Pusztagyök

Gyökkapcsolat: KaRKáR, KeRKéRKiR, KoR, KöR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint.

Jelentése: (Czuczor-Fogarasi) A kör gyöknek vastaghangu módosítása, jelent görbét, köröst, tekervényest, a kurhéja, kurkál, kurittol, kurkász, kuruglya szókban.

A szó fajtája: Gyüjtőszó> Ige> Többes számú ige

Fogalomr: Kör

Gyökpár: nincs

Leírás

  • Hangutánzó: kurja, kurjant, kurjog, kurjogat, kurhol, kurran, kurrog, kurutty, kuruttyol, kurittyol, kurukuru.
  • Kur (ige), a kurva, kurafi (főnév,) cselekvést kifejező gyökszava.
  • Kőrbe futkosás: kurittol (cursitat), kurittolás.
  • Kur> gur: kurtula, hajósok dorongja, kurtulás, ki a vontató kötelet tovább gurdítja.
  • Kur> kór: kuruzsol, kórosol, kuruzslás, kóroslás.
  • Vastaghangon: kurhéja, kurkál, kurittol, kurkász, kuruglya szókban

Kialakulása: 

Eredet: Szöveg

Források:

 

KoR

KoR, KóR

Gyökszó: KoR

Gyökszó: KóR, Pusztagyök.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint. Elágazás: oR.

Jelentése: A KoR az a Kör amit a nap, a kőrforgásával végez. A nap körforgása alatt múló idő. A KoR előrehaladott idős, a KóR, a kőrfolyamat vége, a folytatás már egy új KöR

A szó fajtája: főnév, időhatározó.

Fogalomr: Kör

Gyökalkotó: oR

Gyökpár: KoR-KóR KoR-Kör, KöR-KőR

Leírás

  1. KoR
    • Hangutánzó: korog, korrog, korgat, korogtat, korgatyú, korczog, korhog, kornyikál, korty, kortyog, kortyan, kortyándi.
    • Kőr: korba, korbács, korcz, korczolat, kornyad, korong, korsó, korfonyál, korlát, kormány, koroglya, korona, korittó (kereksajt).
    • Kor, időhatározó: Kiterített időszak. Ős-kor, Ó-kor, stb. Egy időszak. A kerek egész idő, egy része.
    • Időgyök: ekkor (e-kor)akkor (a-kor), gyakori, mikor, valamikor, stb.
  2. KóR
    • Kór. Betegség egy része. Gyöke a korság szónak. Kóros beteg. Aki gornyad, gornyadozik, az kóros. Aki gornyad az görbül. Ha görbül, akkor, kőr.

Kialakulása: 

Eredet: dravida:  kirl, kuru= idő, kör> ősmagyar: kor= idő> ómagyar: kor= idő, időszak, az idő egy szakasza.

Források:

Czuczor Fogarasi: Jelent kerek alakot, vagy kerek mozgást, melynek alapját a k mint görbeséget, az r pedig mint terjedést jelentő teszi, s az egész oly testek vagy mozgások elnevezésére alkalmaztatott, melyek görbedést, kereket, gömbölyűséget képeznek.

Megjegyzés: k= kerület, r= sugár.

KiR

GyökszóKiR

Gyökszó> Pusztagyök> Elvont gyök.

A Király szavunk elvont gyöke.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KiR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint. Elágazás> Ki, iR.

Jelentése: Kőr

A szó fajtája: nincs

Fogalomr: Kőr

Gyökpár: nincs

Leírás:

  • Ki> kir> kirabol, kirág, kiragad, kiragaszt, kiragyog, kirajzik, kirajzol, kirak, kirakat, kiráncigál, kirakó, kiráncol, kirándít, kirándul, kirángat, kiránt, kiráz, kirekeszt, kirendel, kireped, kireppen, kirepül, kireszel, kirétegez, kirí, kirikolt, kiriszál, kirívó, kirobog, kirohan, kiront, okirat, kirúg.[1].
  • Király[2].
  • Kirámáz[3]
  • Kirr, kirrant, kirrog[4].

Akit középre állítottak. Az ország közepén álló a király. Kir-áll> kör-áll, köz- éppen álló, középen álló, maga a király. A kir gyök amennyiben nem megfelelően „forog”, akkor elvonják, megvonják a tisztségét és valaki más kerül a helyére, középre, akkor megmarad a „ki” kérdőszó, gyökszó. Örömében kirrant, kurrant. A gyök alkotó eleme a „Ki” gyök.

Kialakulása: 

Eredet: 

  • Dravida: kírtti= hírnév, dicsőség.> elágazás! Angol: to skirt=körít, körüljár, körülvesz, szegélyez. > Hun: hurok=kirta
  • Dravida: kírtti= hírnév, dicsőség> Ősmagyar: Kerál> Ómagyar: Keral> Magyar: Király

Források:

 

[1] A kőrből, kiáramló.

[2] A kőr közepén álló.

[3] Kőrbe vesz

[4] Hangutánzó

KéR

GyökszóKéR

Elvont gyök: a Kéreg, kéreget, kérd, szavakban.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök szint: Második szint. Elágazás: éR

Jelentése: Kéreg.

A szó fajtája: főnév, ige

Fogalomr: Kőr

Gyökpár: Kar-kár, kar-ker, ker–kér

  • Kar: ami átölel.
  • Kár: körbezárt, károgás, veszteség
  • Ker: a kerület
  • Kér: ami körbevesz a kéreg.

Leírás: A fát körül ölelő kéreg, elvont gyöke. Amennyiben  KéR, talán kap, A önállósult gyökszó, kérést, kívánságot fejez ki, kívánságot tudat.

Kialakulása, előfordulások: 

  • Kér, kérd, kérdés, kérdez.
  • Kéreg, kérges, kérgesedik.
  • Kérés, kérelem, kérlel; kérvény, kérdőív.
  • Kérődik, kérődzés, kérődzik[1].
  • Kérkedik, kérkedés, kérkedékeny[2].
  • Szekér, szakért, szakértő, sikér,
  • Kér a honfoglaló törzs neve. Kér településnév.

Eredet: dravida: kaiyer (kér <markát odanyújtja)> ősmagyar: kier (kér)> kér < ómagyar: kér

Források:

 

[1] A rág, rágódik, fogalomkőrbe tartozó szűkebb értelmű szavak.

[2] Kelleti magát.

 

KeR

KeR

Gyökszó

Gyökszó> Pusztagyök> Elvont gyök.

A Kert szó és származékainak gyöke.

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök. Második szint.

Jelentése: Kerület.

Szófaj: elvont főnév

Fogalomkőr: Kőr

Gyökpár: kar-ker, Ker – Kér

  • Kar: ami átölel
  • Ker: a kerület
  • Kér: ami körbevesz a kéreg.

Leírás:

  • Hangutánzó: kerep, kerepel, kereplő, kerreg, kerra, kericzěl.
  • A kerület fogalommal: Kereng, kerget, kerít, kerül, kerdűl, kergeteg, kerek, kert, kertecz (ketrecz), kör, kar.

Kialakulása: Hun: Ker= Birtok, Tibeti: Ra-ma= kerités.
Eredet: Hun: Ker = Birtok > Elágazás: Tibeti: ra, ra-ma= kerités> ómagyar kert> elágazás: Latin, keraticus =szarus, szarusodott bevonat> magyar > kert> kerület.

Források:
Bővebben…

KáR

Gyökszó

Gyökkapcsolat: KaR, KáR, KeR, KéR, KiR, KíR, KoR, KóR, KöR, KőR, KuR, KúR, KüR, KűR

Szóbokor gyök. Második szint. Elágazás: áR.

Fogalomkőr: Kőr

A szófaj: Főnév

Megjelenése: Kár, káros, károsít, kárhozik, kárhoztat, kárál, káricál.
Jelentése: 

Leírás:

KáRál, folyamatosan magát ismételve, állandóan visszatérő módon KáR-t kiált. A KáR maga a megtörtént esemény. Aki kárál, ezt az eseményt előre, kinyilvánítja, kikiabálja, állandóan kőrkörös módon visszatérve, megismételve.

Ne kárálj te asszony állat, neked megyek kaszával
Kikerülsz a temetőbe, találkozhatsz anyáddal[1]

A KáR gyök töve az „áR”, gyökszó. Lehetett Ká-eR és Kö-eR A káráló folyamatosan az áR-al böködi[2], a hallgatóságát. Ez az ÁRA annak, hogy részt vett a KáR okozásban, vagy azt nem előzte meg. Ez az „ár” manapság mindenben megjelenik, többek között a bolti termékekben, a cselekedeteinkben.  Manapság a termék értékének kifejezője, pénz formájában jelenik meg.
Kialakulása: 

Eredet: 

KáRDravida: karinál (veszteség, rossz < „fekete nap”> Ősmagyar: kárall (veszteséget szenved)> Ómagyar: kár (veszteség)

Források:

[1] Előadó: Fejbőr, Szövegíró: Petrovity Zorán

[2] Szúró szerszám. Bőr átszúrásra használta bőrös.